Mihályi Katalin: Tanúságok és tanulságok

2022. október 28., 08:40

Kölnei Lívia hitről, a példa erejéről, a konzervatív feminizmusról

Kölnei Lívia író, a magyarországi Képmás magazin online kiadásának felelős szerkesztője és közéleti rovatának vezetője, a talita.hu keresztény női portál egyik alapítója. Tizennyolc évvel ezelőtt jelent meg „Az igazat mondd, ne csak a valódit” című beszélgetőkönyve Eperjes Károllyal, amelyben a színművész hitről, a keresztény ember szerepvállalásáról, az álművészetről és az igazi művészetről mondta el gondolatait. A kötet hihetetlen sikert aratott, azóta kétévente újra és újra kiadják, hiszen az olvasók keresik, igénylik. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon nemcsak Eperjes Károlynak a 20. századi, Istent kereső magyar költők műveiből készült estjét láthatta/hallhatta a közönség, hanem a róla, vele készült beszélgetőkönyv kapcsán tartalmas egy órát tölthettek el az érdeklődők Kölnei Líviával is.

Kölnei Lívia/Fotó: Éder Veronika - Képmás

 

– Mi a kötet sikerének, töretlen népszerűségének a titka?

– A siker titka, hogy egy nagy egyéniség van a középpontban, Eperjes Károly, a magyar színjátszás megkerülhetetlen figurája. Az embereket érdekli ez a vele készült beszélgetés, ezért újra és újra kiadják a könyvet.

– Kellenek a példák, a példaképek.

– Az emberek igénylik a példaképeket, szeretik sajnos a negatív, de szerencsére a pozitív példaképeket is követni. Egyébként a fiatalok már egészen máshol keresik az ideáljaikat. Ők már nemigen vesznek kézbe például egy magazint, hogy elolvassák. Mi a Képmás magazinnál azt tapasztaljuk, hogy az online kiadás fiatalabb korosztályt ér el, mint a nyomtatott kiadvány. Ám az igazán fiatalok, a tizenévesek, kora húszévesek egészen máshol, a közösségi médiából tájékozódnak, a TikTokot nézik, őket már csak nagyon közvetetten tudjuk elérni.

– Tizennyolc év után mi az, ami más lenne, ha most készítené ezt a beszélgetést Eperjes Károllyal?

– Kezdő újságíró voltam, amikor ez a beszélgetőkötet készült Eperjes Károllyal, nagy tiszteletben tartottam őt, és kevésbé mertem a magánéletéről kérdezni. Nem azért tennék fel ilyen kérdéseket, hogy vájkáljak abban, hanem azért, mert egy keresztény példaképhez hozzátartozik az is, hogy hogyan küzd meg a magánéletében az őt érő kísértésekkel. Kérdezném a házasságáról, például arról, hogyan ért be az ő személyisége a párkapcsolatában. Kérdezném a gyerekeivel alakuló kapcsolatáról, hogyan tudta átadni a hitét, hogyan látja: ha el is távolodik egy gyerek, vissza tud-e később találni, és ennek érdekében hogyan kell egy szülőnek viselkednie. Ezt már mind megkérdezném, az más kérdés, hogy mennyire válaszolna. Ám azt hiszem, egy ilyen hosszas beszélgetésben könnyebb ezekre kitérni, mint egy rövid interjúban.

– A közelmúltban 10-15 tizenéveseknek szóló könyvet olvastam. Amikor olyan kötetről beszélgetünk, amelyben egy nagy művész a hitéről vall, bevillan, hogy csupán a kötetek egyikében olvastam olyat, hogy a főhős éjféli misére ment a családjával. Holott hiszem azt, vannak vallásos tizenévesek is az említett művek olvasói között. Eperjes Károlyban az a megnyerő, ahogyan fölvállalja a hitét, ahogyan vall róla. Az irodalmi alkotásokból, a fiataloknak szóló művekből hiányoznak ezek az értékek.

– Eperjes Károlynak van egy, a 20. század istenes verseiből összeállított irodalmi műsora. Ha szeretne egy hasonló összeállítást a 21. század istenes verseiből, sajnos nem nagyon tudna mihez nyúlni. Egyértelműen ösztönözni kellene a keresztény jellegű, kamaszoknak szóló művek kiadását. A kisebbeknek inkább vannak ilyen kiadványok, például bibliai átírt mesék, de a kamaszoknak nincsenek. Kimondottan kamaszokról, iskoláskorúakról szóló regényekre lenne szükség, akik között van olyan, aki felvállalja a hitét, és aki meri a társait is szembesíteni az istenhit kérdéseivel. Ösztönözni kellene, hogy ilyen művek is szülessenek, hiszen vannak keresztény szerzők, akik írhatnának ilyen könyveket.

– Ha a kamasz nem talál olyan könyvet, amelyből szellemileg táplálkozik, nem biztos, hogy felnőttkorában regény- vagy versolvasóvá válik.

– Ezért kellenek a jó írott szépirodalmi alkotások. Ám azért ne vessük el azt se, ami az ő műfajuk, gondolok itt a videós műfajokra, rövid videók a TikTokon vagy a hasonló közösségi médiumokban. Itt is jelen kell lenni jó tartalmakkal. Egy bizonyos fokig ki kell szolgálni azt a közönségigényt, hogy nekik nem annyira az irodalomra van szükségük, hanem például a videókra, mert ők képekben gondolkodnak, és ebben is értékes tartalmakat kellene nekik adni. Csak ehhez érteni kell. Nagyon nehéz egy újságírónak, írónak olyan tartalmat alkotni, amit valójában a tizenévesek értenek és hoznak létre. Ehhez tizenéves, húsz év körüli újságírókra lenne szükség, ők tudnak a saját korosztályuk nyelvén beszélni. Most így alakul az élet, nem tudni, hogy mit hoz a jövő, de ez nem zárja ki, hogy az írott szépirodalomban is ott kellene lenniük a kamasztémáknak, a kamaszokról szóló témáknak, amit gyermeki lelkű felnőttek is meg tudnának írni. És azért erre is van példa, ha nem is sok, de akad.

– Az új médiumok kapcsán mindenképp érdemes megemlíteni Lackfi Jánost, aki az egyik közösségi oldalon közzéteszi írásait, köztük istenes verseit is, s bizony van olyan, amelyre 6-7000 lájkot is kap. Ez azért tekintélyes számú olvasó.

– Ezért nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, a közösségi média egy átok, nem is szabadna léteznie. Úgy vagyok vele, minden használható jóra is, rosszra is. Vagyis, a Bibliával is fejbe lehet verni az embert, de lehet belőle tanulni is a szép vagy jobb életet. Lackfi Jóéjtpuszi-versei a legszebb példa, hogy sokkal több emberhez jut el a vers és az írott közlés. Biztos vagyok benne, az is hozzájárult, hogy ennyi példányt eladott a Jóéjtpusziból, hogy kedvet csinált hozzá a közösségi felületen. Ezt ki kell használni. A Képmás online kiadásában mi is élünk ezzel, hiszen a legtöbb olvasó ott talál rá a cikkeinkre, s gyakran kedvet kap, hogy a nyomtatott lapra is előfizessen.

– A Képmás online kiadásában ön nagyon igényes nyári olvasmányokat ajánlott az olvasóknak. Nem divatos, habkönnyű könyveket. Felelősség olvasmányt ajánlani?

– Felelős szerkesztőként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy válogathatok. Jogom van azt mondani, hogy erről nem írunk, illetve hogy ezt viszont jó szívvel ajánlom az olvasóknak. Vannak olyan kiadók, amelyek szeretnek nekünk könyveket ajánlani, hírleveleket küldeni az új kiadványaikról, ám mi nem vagyunk irodalmi, kulturális portál, az olvasók nem tőlünk várják a színdarab-, koncert- és könyvajánlókat. Általában évente háromszor-négyszer csokorba gyűjtök néhány jó könyvet, és ezekről írunk kedvcsinálót.

– Milyen a jó könyv?

– Fontos a hitelesség. Most már boldog-boldogtalan kiadhat bármit, de vannak kiadók, amelyekben az évek során kialakult tapasztalat alapján jobban megbízom, ha például történelmi tárgyú könyvet adnak ki, akkor biztosan olyan szakemberek írják, akik valóban szakértői annak a témának, mi sokkal szívesebben fogadjuk az ilyen könyvet. Ha szépirodalmi mű, akkor csakis úgy születhet ajánló, ha én vagy egy általam megbízhatónak tartott újságíró elolvasta.

– A konzervatív feminizmus is szóba került a palicsi beszélgetésen. A jelenlevőket meggyőzte, ez nem fából vaskarika.

– A feminizmust általában azzal a harcos kiállással, azokkal a visszataszító jelenetekkel azonosítják, amikor félmeztelen nők szaladgálnak a testükre írt üzenetekkel arról, hogy mik a jogaik. Vagy a szüfrazsettek jutnak az emberek eszébe, akik még bombát is dobtak épületekre. A feminizmus nem csak ez. A feminizmus a nők jogaiért indult küzdelem, amelynek régebben nagyon nagy tétje volt, mert a nők valójában sok társadalmi hátrányt szenvedtek, nem tanulhattak, nem dönthettek a gyerekeik sorsáról, nem lehetett vagyonuk, csak ha volt egy férfi kezesük, intézőjük. Ma már sokkal jobb a helyzet. Már a két világháború között kiderült, nem a harcos marxista küzdelem az, aminek létjogosultsága van, a nők többsége családban gondolkodik, nem akadályként tekint a családra, hanem az ő kibontakozásának egyik tereként. És nem a férfiakkal akar szembemenni, hanem velük együtt akar új szerepekre találni. Ez a konzervatív, nagy részében keresztény feminizmus, amit a két háború között Slachta Margit is képviselt. Ő volt az első magyar női parlamenti képviselő. Mi ennek a hagyományát élesztettük újra a kádári korszak leáldozása után. Ma is van még létjogosultsága küzdeni. Ha valaki családanya lesz, több hátrány is érheti a munkahelyén. Mi a családot egységnek tekintjük, és a férfiakkal karöltve, nem az ő elnyomó szerepüket hangoztatva, hanem velük együtt dolgozva szeretnénk eredményt elérni. Azt, hogy a férfiak is jobban kivegyék a részüket a gyermeknevelésből, ők is jobban lehessenek apák, ne csak pénzkeresők, és a nőknek is legyen pénzkereső hivatásuk a gyereknevelésen túl.

– Rúzsa Magdi énekesnő a minap arról beszélt, az ő férje nem segít a házimunkában, a három pici gyermek körüli teendőkben, hanem teljesen természetes módon vállalja az otthoni feladatok egy részének elvégzését. Ez követendő minta az ifjú apukáknak, és ha egy olyan énekesnő teszi ezt közzé, aki a fiatal generációk példaképe, talán ez is változtat a fiatalok magatartásán, hozzáállásán.

– Ez jó, hogy az ismert emberek között is vannak, akik felvállalják, hogy szeretnének gyereket, ezzel nincs vége a karrierjüknek. Férjként és feleségként tudják nevelni a gyerekeket, végezni azokat a feladatokat, amelyeket a hétköznapi élet hordoz: aki jobban ráér, jobban ért hozzá, nem kell elsőre leosztani a szerepeket. Ez jó és inspiráló példa a fiataloknak is. A fiatalok számára ez a szerepvállalás egyre inkább vonzó, és ha ezt egy híresség meg tudja erősíteni a számukra, akkor az helyére kerül az ő gondolkodásukban is.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)