– Hogyan indult az írói pályája?
– Már gyermekkoromban is voltak próbálkozásaim, de igazából gimnazista koromtól fogva foglalkozom komolyabban az írással. Első szárnypróbálgatásaimat az Új Szó, a Vasárnap, a Hét és a Nő is közölte, interjúkkal és riportokkal kezdtem, majd pedig jöttek az elbeszélések. Verseket már gyerekkoromban is írtam, és itt-ott most is visszakanyarodom a versíráshoz. Néha jólesik versben kifejezni magam. Később hangjátékokat írtam, amelyekkel pályázatokra jelentkeztem, mindegyikkel helyezést értem el, és ezeket a rádió is bemutatta. Mindemellett az újságírás kísérte végig eddigi életemet, amely szintén összefügg a szépirodalommal.
– Miben más megírni egy hangjátékot, mint például egy novellát vagy egy regényt?
– Az írásnál mindenképpen fontos a képzelőerő. A hangjáték megírásánál különösen ügyelni kell rá, hogy minden a helyén legyen; a hallgató lássa maga előtt a történet cselekményét, a helyszínt, ahol a történet játszódik. A fabula a legfontosabb, megfelelő formában kell tálalni a hallgatóságnak. A regénynél például az a pozitívum, hogy nagyobb terünk van kitárulkozni, kibontakoztatni a cselekményt, a novellánál viszont szűk keretek között mozoghatunk csupán, mert ez a műfaj ezt a szerkezetet követeli meg.
– Mi inspirálja önt az írásnál?
– Minden. Az emberek sorsa, történetek, különféle események, gyermekkori emlékek, amelyekből kikerekedhet egy történet. De valakinek az elbeszéléséből elcsípett egyetlen mondat is elindíthat egy láncreakciót. Jellemző az írókra, hogy akár a kis eseményekből, dolgokból kiindulva is tudnak érdekeset, olvasmányosat írni, alkotni.
– Milyen tapasztalatokat szerzett a Szlovákiai Magyar Írók Társaságánál, mint pályázó, az évek során?
– Már kétszer pályáztam a Pegazus alkotópályázatokra, természetesen még akkor, amikor nem volt megjelent kötetem nyomtatásban. 2011-ben a Néhány szelet című regényem kéziratával, amikor is elnyertem a védnöki díjat. Majd 2013-ban az Ólomsúly című regényem kéziratával sikerült pályáznom, amely szintén védnöki díjat nyert. Számomra a pályázati lehetőségek mindig is motiválóak voltak, az Arany Opus Díj megpályázását jó ötletnek tartottam és már régóta kacsingattam felé. A pályaműveim azonban eddig nem lettek értékelve, de úgy gondoltam, nem adom fel.
– A kitartás pedig meghozta gyümölcsét, ugyanis a tavalyi év egyik nyertese ön lett az Arany Opus Díj pályázatán.
– Magam is meglepődtem, és nagyon örültem ennek a kitüntetésnek. Jó érzés volt, akkor éppen bearanyozta a napomat – a nevéhez hűen, stílusosan. Számos gratulációt kaptam az ismerősöktől, barátoktól, még ismeretlenektől is. Hihetetlenül jólesett. Már ezért is érdemes folytatni azt, amit csinálok.
– A járványhelyzetben is születtek művek?
– Természetesen, hiszen mindannyiunkra hatott valamilyen formában. Nagyobbrészt inkább más jellegűeket írok. Több téma forr bennem egyszerre. Az írók általában minden jellegzetes folyamatra reagálnak. Véleményem szerint a jelenlegi járvány irodalmi hozadékát csupán később fogjuk látni, vagyis hogy milyen mértékben, illetve milyen művek születtek meg ezzel kapcsolatosan. Már most is vannak különféle naplók és karanténszövegek könyvformában, amelyeket forgatni lehet.
– Milyen tervekkel áll a jövő elé?
– Vannak olyan elbeszéléseim, amelyeket még nem publikáltam, ezeket külön dokumentumban gyűjtöm a számítógépemen. Lassan összejön egy új kötet. Nálam az alkotás egyszerűen zajlik. Ha már a fejemben van az ötlet, akkor csak leülök az asztalhoz és elkezdem írni. Persze, folyamatosan csiszolom, fésülgetem a szöveget, hogy minden a helyén legyen, stilisztikai és helyesírási szempontból is. De a lényeg a mondanivaló!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
A Magyar Ezüst Érdemkereszt és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ezüst plakettjének kitüntetettje, a PRO URBE-díjas Banyák István prímás az idén három kerek évfordulót ünnepel. 20 évvel ezelőtt élesztette újra a Bihari Napokat, 20 éves a Lipcsey György alkotta Bihari János-szobor Dunaszerdahelyen, és október 8-án ünnepelte 85. születésnapját. A nagyabonyi születésű zenész neve évtizedek óta fogalom a cigányzene szerelmesei körében.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.