Temesi László: A Balaton tündéréből világszépe

„A házunk előtt húzódó Kossuth Lajos utca avanzsál minden délután és vasárnap délelőtt városi korzóvá, amire mindenki elmegy, így a kislányok is. Az elvégzett lecke s az uzsonnakávé minél gyorsabb bekebelezése után egy pillantás a tükörbe, és elő a legfrissebb kalappal, kis- vagy nagykabáttal, mamával, Imrével, a testvéremmel vagy esetleg barátnőkkel. Az ember megy szép csendesen az Amazon Szállótól a Hungária Szállodáig, ott megfordul és visszasétál. Ez a korzózás. Közben mindenkit lát, az ismerősöknek illedelmesen köszön, de az ismeretleneket is ismeri, így találkozik előbb-utóbb mindenki a keszthelyi korzón” – írja naplójában Simon Böske. Addig jársz a korzón… – míg fel nem fedeznek.

Az akkori világ legszebb nőjének tündérmeséje 1925-ben, Keszthelyen kezdődött, amikor a gyönyörű kislány még az iskolában jeleskedett, jól tanult, sportolt és kitűnően zongorázott. Két lecke között pedig rendszeresen korzózott a balatoni kisváros főutcáján barátnőivel, akik, dicsérve a kis Böske szépségét, rávették, hogy induljon a Korzó Szépségversenyen, amelyre tréfából jelentkezett, és amit legnagyobb meglepetésére meg is nyert. A 16 éves szőke hajú, kék szemű, nyúlánk – 170 centiméter magas – szépség ezután nem sokkal Siófokon, a balatoni korzók szépeinek versenyén állt színpadra, immár a Balaton Tündére címért. Ő lett a tó tündére, és miután sikeresen leérettségizett, 19 évesen benevezett a Miss Hungáriára, amelyen – szintén legnagyobb meglepetésére – 1929. január 6-án, a szépségmustrát meghirdető Színházi Élet Erzsébet körúti épületében, megkoronázták.

A naplója szerint az egyik barátnőjénél zsúrozott Budapesten, amikor a Színházi Életben olvasta, hogy Párizsban rendezik meg a Miss Európát, amelyen először vehet majd részt Miss Hungária, és fiúismerősei azon tréfálkoztak a lányokkal, hogy nosza, próbáljátok meg, és induljatok a szépségversenyen, hátha összejön Párizs.

„A barátnőim azonban kijelentették, hogy csak én jöhetek számításba, s kérleltek, nevezzek be” – írja naplójában Simon Böske. – „Na, jó, a tréfa kedvéért benevezek, ígértem meg nekik, de azt is megígérem, ha nem nyerek, akkor sem megyek a Dunának! Így történt meg, hogy néhány héttel később, 1929. január 6-án én is startoltam a versenyen.”

A délelőtt 11 órára meghirdetett találkozó napján azonban fél 11-kor még az ágyban volt. A hideg, téli reggelen ugyanis csak nagy nehezen szánta el magát a felkelésre, édesanyja unszolására kapta össze magát gyorsan, de így is fél óra késéssel esett be a rendezvényre.

„Rágyújtottam egy cigarettára és azon gondolkodtam – írja naplójában –, hogy mi hozott engem erre a versenyre? Hiúság? Feltűnési vágy? Szerencsepróbálás? Nem, nem és nem! Minden, ami a győzelemmel jár, Párizs, világlátás, új emberek, váratlan dolgok és változatosság – mindez együttvéve érdekel. És most, ezért ülök itt a sarokban, s várom sorsomat… De úgysem választanak meg! Én magam két-három lányra tippeltem a végső győzelemre, akiket igazán szépeknek tartottam.”

Tévedett. Őt koronázták meg, és ezzel egy csapásra megváltozott az élete – legalábbis rövid időre. Valóban karnyújtásra került álmai városától, Párizstól. A Miss Hungária megnyerése után hetekig ünnepelték Magyarország legszebb hölgyét, tiszteletére partikat, bálokat rendeztek országszerte, a menükártyákon a fényképe szerepelt, és a halfogást többnyire így hívták: Fogas á la Miss Hungária. A szépségkirálynőt tejben-vajban fürösztötték és elhalmozták ajándékokkal, de gondolatai már az európai megmérettetésen jártak…

Márai Sándor a Színházi Élet hasábjain így reagált Simon Böske győzelmére: „Mielőtt útra megy Párizsba, engedjen meg egypár szót, szegény kicsikém. Maga nem is tudja, a Maga kedves és legszebbnek deklarált fejében, hogy mire angazsálta magát. Már egyetlen egy embernek tetszeni is hallatlanul veszedelmes és bonyolult valami. Hát még egy zsűrinek, a világ zsűrijének, mit gondol?”

Édesanyjával 1929. február 2-án az Orient expresszel utazott a francia fővárosba, ahol újságírók, fotóriporterek hada várta, és már másnap találkozott is vetélytársaival – tizenheten voltak – egy hotelben rendezett ebéden. Simon Böske végignézett rajtuk, majd a naplójába a következőket jegyezte be: „A »királynők« sokkal szebbek voltak, mint ahogy azt elképzeltem. Most igazán úgy éreztem, hogy nincsenek esélyeim, én itt a jelentéktelenebbek közé tartozom, és magam is a jugoszláv, az angol és a lengyel lányra szavaztam volna, tiszta szívből és pártatlanul! De tetszett nekem a többi is.”

Simon Böske megint tévedett. Az esélytelenek nyugalmával vonult végig a színpadon, és szűnni nem akaró taps fogadta. A napló tanúsága szerint szíve a torkában dobogott, a lélegzete elakadt, mert ilyen fogadtatásra nem számított. Sok vita és tárgyalás után már csak négyen maradtak a döntőben, rajta kívül a francia, a spanyol és a lengyel lány. Az eredményre órákat kellett várni, mire kihirdették: Miss Európa nem más, mint Madmoiselle Elisabeth Simon, Miss Hongrie!

„Ami ezután következett – olvassuk tovább a visszaemlékezését –, az már valóságos káosz a fejemben. Az újságírók megostromoltak, a filmfelvevő gépek kattogtak, fénykévék estek rám, királynővé koszorúztak és felzúgott megindítóan a magyar Himnusz, miközben kibontakozott a magyar trikolór, a magyar zászló, ezer mérföldnyire a magyar hazától! Felemelő érzés volt, patakzott a könnyem, és éreztem, hogy ez a siker mennyire túlnő az én jelentéktelen kis személyemen…”

Simon Böskét ezután hetekig ünnepelték Franciaország-szerte – több, a tiszteletére rendezett fogadáson, bálon is feltűzte estélyi ruhájára a Trianon-jelvényt, jelezve az ország megcsonkítását, mire egy magyar lap publicistája megjegyezte: „A fényes párizsi bálokon Böske fellépése többet használt Magyarországnak, mint sok, ügyetlen politikus évekig tartó működése.” A Pesti Hírlapnak ezt nyilatkozta a kinti ünneplésről: „Nem, ezt sohasem lehet elfelejteni… mindenki jó volt hozzám… és a magyar zászló mindenütt, a még nemrég ellenséges földön… felejthetetlen! Szinte csak képek vannak előttem: állok egy nagy párizsi palota erkélyén, lent tízezerre menő tömeg, franciák, és lengetik a kalapjukat, és százszor, ezerszer kiáltják: »Vive la Hongrie! Vive la Hongrie!« Nem olyan ez, mint valami álom?”

Annak ellenére, hogy a legtöbben elismerték, ő a legnagyobb propagandája hazánknak, nem mindenkinek tetszett a zsidó származású keszthelyi szépség világra szóló győzelme, igaz, már a budapesti diadala sem… Dr. Szarka Lajos történész Simon Böske naplója című könyvében írja, hogy a hazai zsidó sajtó örömmel fogadta a budapesti győzelmét, annál is inkább, mivel a második helyezett Lefkovits Daisy szintén az izraelita felekezet tagja volt. Valaki megjegyezte, hogy ugyan magyarosabb neve is lehetne, „a zsűri szerint mégis Lefkovits kisasszony képviselte a versenyzők közül a legtisztább formában a magyar faj szépségét.” Az Új Nemzedék című, szélsőjobboldali lap viszont a magyar fajiság megcsúfolását, Trianon emlékének meggyalázását látta a zsidó lányok, Böske és Daisy sikerében. Az európai győzelme után pedig azt írta néhány magyar lap, hogy Simon Böske az európai szépségideált testesíti meg. „A tökéletes európai forma, amely a kis balatoni lányban testet öltött” – olvasható például a Magyar Hírlapban. A világsajtó heteken át mint a magyar faj büszkeségéről zengedezett. A neológ Egyenlőség című lap harsányan adta közre, hogy Simon Böske győzelme diadal a magyar antiszemitákkal szemben. Ám úgy látszik, mégsem, mert például lapjuk, az Új Nemzedék állította, hogy a Miss Európa-választásnál a zsidóság nemzetközi összefogása érvényesült, és megkérdőjelezte: vajon a zsidó származású Simon Böske mint szépségtípus képviselheti-e a világszépségversenyen Európát, az árja népek világrészét. Ne feledjük, 1929-et írtunk ekkor!

Simon Böske júliusban újra Franciaországba utazott, hogy megmérettesse magát a világversenyen… De amióta tavasszal elnyerte a Miss Európa címet, elárasztották kabarékba, színházakba szóló szerződésekkel, de egyetlen ajánlatot sem fogadott el. „Csak csodálom, hogy az emberek azt képzelik, színésznőnek vagy énekesnőnek kell lennem, mert a szépségdíjat megnyertem. Szerencsém volt, hogy győztem a versenyen. Ha éreztem volna magamban színészi tehetséget, már régen megpróbálkoztam volna vele.” Így hiába csábították Hollywoodba is a Miss Universe győzelme után.

1929 júliusában hetekig forró lázban égett Franciaország egyik legelőkelőbb üdülőhelye, Deauville, ahol megrendezték a világszépségversenyt, amely két fordulóban zajlott le közte és Miss Amerika, azaz Ella van Hueson között. Nehéz döntés előtt állt a zsűri, mert a két szép lány közül kiválasztani a szebbet szinte lehetetlen volt, hiszen az amerikai és az európai lobbi egyaránt erős volt, ezért maradt a salamoni döntés – mindketten nyertek!

Simon Böske máig is az egyetlen magyar lány, aki ilyen magasságig jutott a szépségversenyeken, és csaknem egy évszázadot kellett várni, míg Laky Zsuzsa személyében legalább egy kontinens rangú királynőnk született…

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. augusztus 3-i számában.)