Zorkóczy Zenóbia: Baróttól Hollywoodig – beszélgetés Skovrán Tünde színművésszel, rendezővel, producerrel

2021. október 06., 19:09

Miután átmész egy szakadékon, a következő már nem tűnik olyan veszélyesnek. Akkor már a következő szakadék átlépésén gondolkodsz – vallja Skovrán Tünde, aki a Kolozsvári Magyar Színházban kezdte pályafutását, de meg sem állt Hollywoodig. Augusztusban beszélgettünk vele, amikor itthon volt az Andrei Zincă által rendezett És akkor mi a szabadság? című film bemutatóján.

Skovrán Tünde

– Amerikában színpadi és filmszínész, filmproducer és rendező vagy. Emellett egy audió posztprodukciós stúdiót is létrehoztál, ami a legnagyobbak közé nőtte ki magát. A színészeket általában nem üzleti zsenikként képzeljük el. Mégis, hogyan tudod kézben tartani a vállalkozásodat?

– Úgy, hogy mivel nulláról nőtte ki magát, áttekinthető. Ezenkívül fontos, hogy minden pozícióra megtaláltam a megfelelő embert. Az egész vállalkozás egy számítógépes szoftveren keresztül működik, így mindent bármikor leellenőrizhetek. Az is meghatározza a hozzáállásomat, hogy olyan családban nőttem fel, ahol magánvállalkozók voltak a szülők, így már kezdettől a véremben van a biznisz. De ezek csak eszközök ahhoz, hogy megvalósítsam magam, s milyen jó, hogy vannak! Igazából az egész azért alakult így, mert filmeket szerettem volna gyártani. A filmgyártásban, ugyanúgy, mint a színházban is, az izgat, hogy miként lehet a közönséget megfogni. Ez számomra a legnagyobb kihívás.

– Egyszer azt mondtad, hogy nem az a fontos, neked mit tud adni Hollywood, hanem az, hogy te mit tudsz nyújtani az ottaniaknak. Mit vittél oda, aminek keletje lett?

– Vittem magammal azt a fajta színházi nyelvet, amit Kelet-Európában beszélünk, egy olyan etikát, munkamorált, amihez hasonlót nem tapasztaltam Los Angelesben. Vittem magammal nagy adag munkabírást. Úgy tapasztaltam, az, ahogyan én gondolkodom a kultúráról, ahogyan én csinálom a művészetet, számukra érdekes és újszerű. Ahogyan gondolkodom a világról, az teljesen más, mert más kultúrában nőttem fel, és ezt fel is vállalom. Ennek erősítésére például európai vendégrendezőket hívtam, sőt olyan külföldi színészeket, akik különböző nyelvterületekről jöttek.

A passzivitás egyenlő a halállal

– Azt mondod, hogy az elején mindenféle munkát elvállaltál, és nem érezted, hogy alábbvalóbb lenne, mint egy kolozsvári főszerep, mert ezek is főszerepek voltak számodra egy más minőségben. Szerinted mi az oka annak, hogy itthon, Erdélyben nagyon kevés színész próbálkozik önálló megvalósítással, mondjuk egy egyéni műsorral?

– Aki akar, vagy akinek van hajlandósága erre, az nekiáll, és csinál valamit. Sok a panasz Erdélyben. Az az igazság, hogy a világot körbejárva és visszatekintve erre a rendszerre azt mondhatom csak, hogy ennyire kényelmes helyzetben a világon tényleg sehol egy színész sincs. Ritka az olyan társulat, ahol folyamatosan fizetést kapsz, ha dolgozol, ha nem, és hogy szerepeket biztosítsanak neked csak azért, mert alkalmazott vagy. Ez egy ideális közeg, amibe bele lehet kényelmesedni. Ezért nincs is szükség egyéni színházi vállalkozásokra.

– Igen, a kényelem…

– Engem például a kényelmes helyzetek megbénítanak: ha ki vagyok szolgálva, akkor nem találok ki magamtól új dolgokat, mert akkor csak egy rendszert követek. Ha kevésbé kényelmes helyzetben van egy színész, akkor talán kreatívabb megoldásokat keres. Olyan lehetőségek is eszedbe jutnak ahhoz, hogy színpadon legyél vagy forgassál, amilyenek korábban fel sem merültek benned. Számomra a passzivitás egyenlő a halállal.

– Divat nálunk az a felfogás, hogy ha többféle munkát végzel, pl. önmagad menedzsere is vagy, tehát nem csak a művészeten lógsz egész nap, akkor nem is vagy igazi művész.

– Dühös vagyok azokra az emberekre, akik egy dologba kényelmesen belefekszenek, ugyanakkor abban sem csinálnak semmi kimagaslót. De van véleményük arról, aki mer és dolgozik. Soha életemben nem tudtam csak egy dolgot csinálni! Amikor itt a Kolozsvári Magyar Színháznál voltam, a szerepeim mellett festettem, fodrászkodtam, házat építettem, rendeztem, tehát az energiámat milliófelé szórtam. Van egy kreatív energia, és az, hogy te hogyan csapolod le, vagy hogy merrefelé irányítod, teljes mértékben rajtad múlik.

– Lehet-e állami támogatás nélkül színházat csinálni?

– Lehet, főleg Európában rengeteg lehetőség van támogatást szerezni, elkezdve az európai uniós támogatásoktól az állami vagy az önkormányzati támogatásokig…

 

SKOVRÁN TÜNDE (Barót, 1982) A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának színművészet szakán diplomázott 2005-ben, onnan a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Számos színházi szerepe mellett kitűnik filmszerepeivel is. 2014-ben Los Angelesbe költözött, ahol mára elismert színpadi és filmszínész, valamint rendező és producer. Később ugyanott megalapította a Voxx Studios nevű, egyebek közt szinkronizálással és audió posztprodukciós munkákkal foglalkozó műtermet.
Filmszerepei: Teljes napfogyatkozás (készülő film), rendező Moldovai Katalin, Equitism, r. Brandon Wade, Too deep in the forest, r. Skovrán Tünde, Conditioning, r. Patrick McEveety, Real Boy, r. Kelly and Kevin Luu, Și atunci ce e libertatea, r. Andrei Zincă, Puzzle, r. Andrei Zincă, Veled, r. Püsök Botond.
Díjak: legjobb főszerepért járó díj – Buffalo Niagara Film Festival, Buffalo, NY; legjobb főszerepért járó díj – New York Independent Film Festival – New York, NY; A Román Színházi Szövetség (UNITER) jelölése a legjobb női mellékszereplő díjára – Natasa szerepéért (A. P. Csehov: Három nővér, rendező: Tompa Gábor); legjobb mellékszerepért járó díj – Nemzetközi Színházi Fesztivál, Casablanca

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)