– Az egyetemi színháznak Erdélyben komoly hagyományai vannak, mi a helyzet manapság? Miért tartjátok fontosnak, hogy létrehozzatok egy egyetemi színpadot Váradon?
– Hagyományok tényleg vannak, de amiből most éppen kiindultunk, az a hiány.
Mivel a színháznak szüksége van aktív, őszintén reagáló és véleményező, friss agyú nézőpartnerekre ahhoz, hogy fejlődni tudjon, célba vettük az egyetemistákat mint jövendő szellemi partnereket és nézőbázist. Ez a közeg nagyon vegyes, különböző helyekről érkeznek Váradra a diákok, így segítenünk kell nekik, hogy megtalálják és megszeressék a színházat. Másrészt a Partiumi Keresztény Egyetem művészeti karának is fontos a tervünk. Reméljük, hogy az egyetemi színpad valamiféle integrátor szerepet fog betölteni, ahol a művészeti szekciók (opera magánénekes, képzőművészet, grafika, zene, művészeti menedzsment) diákjai tudnak találkozni egy közös térben, vagyis a színházi alkotásban.
– Gondolom, a nyereség kölcsönös, hisz az énekeseknek és mindennemű előadóművészeknek mindenképpen hasznukra válhat, ha a színpadi létezést és mozgást megtanulják.
– Igen, erre külön hangsúlyt fektetünk az operaénekes és magánénekesi szakon tanulóknál. Nagy áldás, hogy Molnár Levente, a világhírű tenor a vezetője, atyja és a gyámja a magánénekesi szaknak, mely két éve indult el. Beszélgetéseink során rájöttünk, hogy színházi tapasztalatainkat átadva sokat tudunk hozzáadni a magánénekesi gyakorlati oktatás minőségéhez. Ez pedig visszahat a város színházi életére is, mert ezek a képzett énekesek majd szerepelhetnek az előadásainkban. Ugyanakkor reméljük, hogy így megteremtünk egy olyan fiatal közönségréteget, amely aktívan, értőn reagál, nem csak tetszik vagy nem tetszikkel, mert az a színház halála.
– Az, hogy Nagyváradon létezik énekesi egyetemi képzés, elvezethet-e oda, hogy a meglévő színházat bővítsék egy operett- vagy operarészleggel?
– Nemcsak a Partiumi Keresztény Egyetemen, hanem az állami egyetemen is van énekes és hangszer szak. Nagyon sok zenész van a városban, de jelen pillanatban Váradon intézménybővítés szóba sem jöhet, ugyanis a városi és megyei vezetés mostanában majdnem kizárólag megszorításokkal és leépítésekkel foglalkozik a kultúra minden terén.
– Evezzünk személyesebb vizekre: a művész házastársak gyakran elválaszthatatlan partnerek a művészetben is. Hogy van ez nálatok?
– Igen, mi Tündével együtt gondolkodunk a színházról, és elkerülhetetlen, hogy társak legyünk az alkotásban és a szakmában is. Az egyetemi színpadot is ketten indítjuk, aminek előzménye volt, hogy eddig is rengeteget foglalkoztunk gyermekekkel, óvodáskorúaktól nagydiákokig. Valahogy ez folyamatosan jelen volt az életünkben. Szóval együtt vagyunk hol előadás-létrehozóként, hol rendezőként, vagyis rendező–színész elosztásban. Ez többször úgy történik, hogy Tünde rendez és én játszom, vagy én koreografálom az előadást, ahol ő színész. Sokféle kapcsolatunk van, igyekszünk ezeket a saját helyükön kezelni, és persze az alkotásainkba bevonni egymást, vagy részt kínálni egymásnak.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.