– Milyen meggondolásból jöttél át Erdélybe Magyarországról?
– Miután elvégeztem a színészképzést, két évig a kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, majd három évig a szekszárdi Német Színházban játszottam. Az utolsó évben volt szerencsém Szabó K. Istvánnal dolgozni, aki több darabban is látott. Mikor a nagyváradi színház művészeti igazgatója lett, szüksége volt egy hozzám hasonló karakterre, aki énekelni is tud, így meghívott és leszerződtetett Váradra. Izgalmas kihívásnak találtam azt, hogy megismerjem az erdélyi színházi világot, ugyanakkor vágytam már magyarul is játszani a német nyelvű színház után.
– Milyen volt az elmúlt tíz év Váradon?
– Egy évre jöttem az elején, aztán itt ragadtam. Nagyon megszerettem ezt az összeforrott, jó társulatot, serkentő hatással volt rám. A magyarországi kötöttebb stílusú játékmód és a német stílusú előadásmód után érdekes volt tapasztalni az itteni, néha akár groteszk felé hajló, kissé nagyobb ecsetvonással rajzoló szerepalkotást is.
A határok feszegetése
– Ezek után miért döntöttél úgy, hogy irányt változtatsz és szabadúszó leszel? Ritka nálunk az a színész, aki a biztos kőszínházi létet feladja…
– Tíz év után úgy érzem, hogy új kihívásokra lenne szükségem. A pandémia alatt több megkeresésem is volt reklám- és filmprojektek kapcsán, ami felkeltette az ilyen irányú munkák után az érdeklődésem. Korábban Marian Crișan filmjében, valamint egy ausztrál filmben is szerepelhettem, amit itt forgattak Romániában. Elkezdett érdekelni az a fajta munka, amely a finom, mikrorezdüléses dolgokról szól. Fontossá vált számomra az is, hogy a saját időmet tudjam szabályozni, mert kőszínházi színészként az ember túlságosan le van kötve. Régebb mindig társulatban gondolkodtam, most szeretném a határaimat egy kicsit feszegetni.
– Volt-e egzisztenciális félelmed amiatt, hogy otthagyod a biztos fizetést?
– Kezdetben voltak ilyen aggályaim, de mivel több munka, projekt is bejött már korábban, úgy gondoltam, hogy mégis belevágok ebbe az új létmódba. Vállalkozásomban a férjem is maximálisan támogat, hálás vagyok neki, amiért inspirálón hat rám a terveimben is.
– Akkor számlaképes színész lettél?
– Igen, egyéni vállalkozó lettem itt, Váradon, hiszen a férjemmel itt élünk, itt van a bázisom. De innen bárhová elmehetek egy-egy jó projektre.
– Mennyiben más Magyarországon és Erdélyben a szabadúszás?
– Azt látom, hogy Magyarországon több színház működik úgy, hogy a társulatban szerepszerződéseket kötnek, vagy csak egyéves szerződést, ezért nagyobb az áramlás. A színészek sokszor előre tudják, hogy milyen munkájuk lesz az adott évben, így mellette tudnak még filmben is játszani vagy reklámot forgatni. Itt viszont fix társulatok vannak, és csak akkor hívnak vendégművészt, ha éppen nincs olyan színész, aki egy adott darabban eljátszhatná az adott szerepet.
– A Szabadszínész platformján láttalak az egyik közösségi oldalon. Mit nyújt ez a rendszer egy szabadfoglalkozású színésznek?
– Ez egy olyan platform, amelyen egyrészt meghirdetnek színészeknek szóló munkákat, másrészt bekerülsz egy adatbázisba, melyet szereposztó rendezők (casting director), produkciós menedzserek követnek, és érdeklődés esetén fel tudják venni veled a kapcsolatot. Engem például több munkára is hívtak ezen keresztül, egyebek közt reklámfilmekre is. Romániában ennek a párja az actorsbook.ro oldal. Tartanak a szabadszínész tagoknak online képzéseket is, például arról, hogyan kell egy jó „én-videót” elkészíteni.
– Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél egy castingon, szereposztón?
– Egy kicsit modernebb, bátrabb gondolkodásmódot kíván. Ha nem sikerül egy casting, az nem azt jelenti, hogy rossz voltál. Nem szabad kudarcélményként felfogni, ha nem téged választ ki a rendező, hiszen annyiféle ember és árnyalat van, minden filmbe más kell. Az egyikhez passzolsz, a másikhoz nem. Olyan is volt, hogy bár végül nem engem választottak egy szerepre, de megjegyeztek, és az alapján hívtak később egy másik filmbe.
– Más erdélyi színházban nem gondolkozol?
– Szerepre szívesen mennék, de lekötni magamat nem szeretném most. Nagyon sok mindent kipróbálnék még a szakmában. Főleg a filmezés terén, de például hangoskönyveken is szeretnék dolgozni, már kért is hangmintát tőlem egy ügynökség.
– Itt-tartózkodásod alatt megtanultál románul?
– Értek mindent, de az élőbeszédben néha elakadok. Pár éve az itteni román független társulattal, a Teatru Studio Acttal készítettünk egy kétnyelvű előadást, melyben románul is játszottam. Nagyon szerettem, és érdekes kihívás volt.
– Nem tudok kihagyni egy kérdést: A kisebbségi lét milyen Magyarországon az erdélyihez képest?
– Van különbség. Magyarországon mi nem éreztük sváb származásúként, hogy kisebbséghez tartoznánk, mert nem úgy viselkedtek velünk. Ott valahogy sosem zavart például senkit az, hogy németül van kiírva a falu neve, vagy hogy van német oktatás vagy színház. Annak idején meglepő volt számomra, hogy itt egyeseket zavar, ha a nemzetiségek megmutatják magukat, az anyanyelvükön élnek és beszélnek.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.