– Mit kell tudni a nagyváradi Kiss Stúdió Színház indulásáról, történetéről?
– 1994-ben alapítottuk férjemmel, Varga Vilmossal a Kiss Stúdiót, miközben ezzel párhuzamosan dolgoztam a Nagyváradi Állami Színháznál is. Az elején borzasztó ellenszenvvel fogadta a szakma az egészet, mondván, hogy mi ez, mire kell, kinek kell. Mintha nekem kötelességem lett volna beszámolnom mindenkinek arról, hogy mit csinálok, miután mindenki ment a színháztól haknizni szabadidejében mindenfele. Bár előtte a nagyváradi színház magyar társulatának vezetője voltam, és ilyen értelemben az intézményvezetésben volt gyakorlatom, mégsem sejtettem, hogy mivel jár támogatás nélkül színházat csinálni. Ha tudtuk volna, lehet, bele sem fogunk. De aztán egyik esemény hozta a másikat, egyik évad követte a másikat, és lassan ünnepelhetjük a harmincadik évfordulónkat is.
Nem hozta: vitte a pénzt
– Legendák keringenek arról, hogy miként gyűjtöttétek össze a bemutatókhoz szükséges pénzt…
– Hiába játszottunk sokat, öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy támogatáshoz jussunk, annak ellenére, hogy nem voltunk kezdő színészek, hanem több évtizedes tapasztalattal rendelkeztünk, és már a kőszínházi létünkben is voltak díjazott és elismert előadásaink.
Megtörtént, hogy készültünk egy bemutatóra, de mivel nem volt elég pénzünk kifizetni a színészeket, beültem az autóba, és elmentem Székelyföldre gyerekműsorral pénzt szerezni, ami igazából minimális bevétel volt, ezért hozzá kellett még adjam a színházi fizetésem is. Így sikerült összehoznunk a bemutatót. Aztán férjem, Varga Vilmos hamarabb ment nyugdíjba, így egy ideig abból pótoltuk a kiadásokat. Édesanyám, aki Németországban élt, szintén támogatott időnként. Leghamarabb az első Orbán-kormány alatt tudtunk pályázni előadásokra, addig nem kaptunk senkitől semmit.
– A román állam támogatja-e a Kiss Stúdiót?
– Valamikor próbáltam pályázni a bukaresti etnikumközi hivatalhoz, amire azt mondták, hogy majd szólnak, hogy mi lesz, de azóta sem válaszoltak.
– Kutakodva az eddigi repertoárotokban megszámoltam, hogy férjeddel és alkalmi munkatársakkal legalább ötven szerzőt (költőt, írót) mutattatok be előadásokon az évek során. Ez titáni irodalomnépszerűsítő munka.
– Egy helyi tanárnővel, Molnár Judittal Olvassunk együtt címmel felolvasóesteket tartottunk diák résztvevőkkel öt éven át. Aztán 2009 táján indítottuk el az Irodalmi estek sorozatot, amely keretében rengeteg megemlékező előadást tartottunk. Csak Ady verseiből hét műsort készítettünk különböző témaköröket érintve.
A Partiumi Színházi Gyűjtemény
– A Kiss Stúdió legújabb bravúros teljesítménye a színészmúzeum létrehozása.
– Azért alapítottuk meg ezt a Partiumi Színházi Gyűjteményt, hogy maradjon valami emlék is utánunk, mert ugye a magyarországi színészekről az archívumokban rengeteg minden van, nálunk viszont szinte semmi. Még a kilencvenes évek utáni időszakról is kevés az anyag, de kilencven előttről a nagyon jó előadásaink emlékei is tulajdonképpen eltűntek.
A múzeum hivatalos megnyitója 2021. november végén volt, azóta szerveztünk ott három adventi műsort. Az egyik iskola igazgatónője annyira fellelkesedett, hogy januárban elhozott egy egész osztályt. A tárlatvezetésen Meleg Vilmos mondott pár verset a színházról, majd Tavaszi Hajnal múzeumi főmunkatárs mesélt a kiállított jelmezekről, meghallgattunk különböző archív felvételeket, néztünk régi filmeket előadásokból. Nagyon szerették a fiatalok, így tervben van további múzeumpedagógiai látogatásokat szervezni.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.
Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.