– Van egy művészeti programod, melynek Egy csipetnyi Erdély a neve. Ennek keretében készült film, könyv, s előadásokat is tartottál.
– A 2004-es népszavazás indította el bennem az elképzelést. Akkoriban nagyon sokat sértegettek Magyarországon, sok fura helyzetnek voltam az elszenvedője. Ezért úgy döntöttem, hogy azzal állok „bosszút” rajtuk, hogy megmutatom nekik Erdélyt, ismerjék meg és lássák, hogy mire mondtak nemet, mit ér az, amiről könnyelműen és szégyenletesen lemondtak. Csoportokat vittem ki, végigjártuk Székelyföldet, és meséket, helyi legendákat mondtam, balladákat, verseket és népdalokat tanítottam nekik. Ezen utakból született később a szakdolgozatom, aminek pont az volt a lényege, hogy megfigyeljük a különböző csoportok fejlődését. Aztán ebből az anyagból készült a filmem is, amit a Duna TV mutatott be. A pandémia alatt még bővítettem az anyagon, és hat nagy egységben összeraktam egy több mint kétszáz oldalas könyvet, CD-melléklettel. Mivel a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre, főleg adományként kerülnek a példányok iskolákhoz, óvodákhoz, könyvtárakba. De a Líra és a Libri könyvkereskedések is átvesznek pár példányt. December elején, karácsony előtt jelenik meg. Már szervezzük a könyvbemutatókat, így Székelyföldre is mehetek remélhetőleg.
– A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként szintén erdélyi témát választottál?
– Természetesen. Három év alatt, három különböző szinten szeretném beavatni az erdélyi gyermekeket a klasszikus zene világába. A projektem címe: Tiszta forrásból. Interaktívan, a gyermekeket bevonva mutatom be a műfaj szépségeit. Mindig ugyanazokra a helyszínekre fogok visszamenni, hogy érzékelhessem, megfigyelhessem a fejlődést.
– Eszerint, bár megtaláltad a helyed a világ színpadain, Budapesten is énekelsz különböző színházakban, mégsem feledkezel meg a szülőföldedről.
– Azt szoktam mondani, hogy Székelyföld nekem hitet és gyökeret adott, Magyarország pedig szárnyakat, hogy megvalósíthassam álmaimat.
– Gyűjtést is szerveztél a nagygalambfalvi iskolának…
– Mikor megkaptam a Prima-díjamat a magyarországi tartózkodásom huszadik évfordulóján, úgy gondoltam, hogy a barátaimmal, a segítőimmel közösen szeretném megünnepelni azt. A siker nem csak az én egyéni érdemem, sok minden és sok jó ember kell ahhoz. Így több mint száz emberrel ünnepelhettem fent a Várban, meghívva azokat a barátaimat, tanáraimat, kollegáimat, akik mellettem álltak és segítettek az utamon. Az volt a kérésem, hogy ne hozzanak virágot vagy ajándékot, hanem az erre szánt összeget gyűjtsük össze egy dobozba, és azzal támogassuk szülőfalum iskoláját. Nagyon megható volt, hogy az emberek megértették ennek a fontosságát, és szépen adakoztak. Örülök, hogy legalább ilyenformán is visszaadhatok valamit a szülőföldemnek.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.