Zorkóczy Zenóbia: Szükségem van újabb és újabb impulzusokra – beszélgetés Bartha Boróka színművésszel

2021. október 22., 09:54

Bartha Boróka, a gyergyói Figura Stúdió Színház régi, oszlopos tagja szerint egy kicsit lenézett műfaj a színházi szakmában az önálló műsor. Ugyanakkor Boróka zenés önálló estje, a Karády zárkája, mely a Gyulai Várszínház támogatásával jött létre, óriási sikernek örvendett a nyár folyamán, nemcsak az erdélyi színpadokon, hanem Magyarországon is.

Fotó: Kolozsi Borsos Gábor

– Gyergyóban élsz, kisvárosban, a Figura Stúdió Színházban dolgozol. Hosszú távon milyen itt színésznek lenni?

– Egyetem után tíz évet Sepsiszentgyörgyön voltam, utána egy évet Szatmárnémetiben, így a gyergyói színházi létem már össze volt keverve a gyermekneveléssel. Ideális volt számomra a város, mert könnyebben tudtam boldogulni egyszerre a gyermekneveléssel és a munkámmal. Ugyanakkor hiányzik a pörgés, de azáltal, hogy a férjem, Béres László a Kolozsvári Operához szerződött, sokat járunk oda. Nem is beszélve arról, hogy az önálló műsoraimmal mindenfele meghívnak. Mivel kis színház vagyunk, kevesebb „nagy” rendezővel dolgozunk. Régebb még jött Goda Gábor, Bozsik Yvette, Victor Ioan Frunză, Keresztes Attila… Az utóbbi években viszont inkább fiatalabbakkal dolgoztunk, ami néha nagyon inspiráló, néha pedig nehéz. Sok esetben örülök, ha egy rendező legalább velem egykorú, és hasonló tapasztalatunk van mind az életben, mind a szakmában.

– Milyen utat járt be a gyergyói Figura Stúdió, miután az alapító mag Sepsiszentgyörgyre költözött?

– Mikor én idekerültem, akkor érkezett a Figurához számos frissen végzett színész, és kellett ez a tíz év, hogy beérjenek szakmailag, emberileg. Mára szépen összeérett a társulat, és sok izgalmas előadásunk van. Ezért is lenne szükség most több, tapasztaltabb rendezőre, hogy tovább tudjunk lépni. A szakma is jobban értékel minket, számos fesztiválra hívnak.

– A város hogyan támogat anyagilag? Ugyanolyan szinten tudtok létezni, mint a csíki vagy udvarhelyi színészek? A gyergyói közönség mellétek áll? Hányszor lehet egy produkciót játszani helyben? Tájoltok-e?

– A város megadja a fenntartáshoz szükséges keretet, a többit megpályázzuk. Szerintem nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint a többi önkormányzati színház. Van egy nagyon jó közönségünk, amely akár többször is eljön megnézni egy-egy előadást. Van egy réteg, amely régi hibák miatt nem akar megbocsátani (például a Koponyatorony című előadás miatt), és vannak, akik azt sem tudják, hogy a társulat minden tagja profi, diplomás színész, tehát nem amatőrök alkotják a Figurát. Sajnos kényelemből is sokan távol maradnak az előadásoktól, de én azt szoktam mondani, hogy aki egyszer bejön, az visszajár. A kialakult közönségünk viszont igényes és hozzáértő, nem fogad el akármit, van egy mércéje, és igényli a színvonalat. Csíkból, sőt Udvarhelyről is vannak rendszeres nézőink. A színházi nyelv folyamatosan változik, ezért ha valaki húsz évig nem lát színházi előadást, nem biztos, hogy megérti. Az értő közönséget gyermekkortól kell nevelni. Ezért sok gyermekelőadást készítünk, és odafigyelünk arra, hogy az iskolások állandóan megkapják a maguk korosztályának megfelelő előadásokat. Keveset tájolunk. Itthon inkább stúdió-előadásokban gondolkodunk, azokat lehet kevesebb közönséggel többet is játszani.

– A Minden egér szereti a sajtot című gyermekelőadást te rendezted. Elégedett vagy-e vele?

– Szerintem nincs probléma, ha egy jól megszerkesztett, jó helyzetekre felépülő, jól megírt előadást látnak a gyerekek. Nekem ez az első rendezésem. Nem tartom magam rendezőnek, de így alakult, és nagyon jó élményeim vannak ezzel kapcsolatban. Rendezőként az agyadat másképp kell használni, másképp kell építkezni, rá kell látni az egészre. Ez is egy külön mesterség, aminek fortélyai vannak.

– Férjed rendező. A színházról alkotott szemléletetek mennyire egyezik?

– Összenőttünk. Sokat dolgoztunk együtt, mert egy ideig ő volt a Figura igazgatója és rendezője. Miután elment innen, nem dolgozott dramaturgokkal, ezért szüksége volt reám mint egyfajta munkatársra. A munka elején, amikor a rendező asztalnál szerkeszt, elméletben építi fel az előadást. Több előadás alkotásában segítettem a kérdéseimmel, mindent végigbeszéltünk, ezáltal sokat tanultam tőle. Én színészaggyal gondolkodom, és ez őt is segíti a felkészülésben.

– A gyerekek hogy viselik az utazó szülőket?

– Megszokták. Volt nekünk egy pótmamánk hosszú ideig, aki nagyon sokat segített mindenben. Most már felnőttek a lányok, és a nagyobbak intézik a kicsit, ha elutazunk.

– Ha a gyermekek kirepülnek, és lehetőséged lesz szakmailag továbblépni, megteszed

– Szerintem igen. Ha hívnak, bármikor szívesen megyek, ha úgy alakul. Nekem is szükségem van újabb és újabb impulzusokra. Nagyon szerettem a Kolozsvári Operában való fellépéseket, ahol nagyzenekar kíséretében énekelhettem. Teljesen újszerű volt számomra, és ez teljesen feltöltött.

BARTHA BORÓKA Marosvásárhelyen született 1974-ben, 1997-ben végzett színészként a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán. 1997–2007 között a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, 2008-tól a gyergyói Figura Stúdió Színház művésze. Számtalan színházi szerepe mellett 2014-től önálló műsorokkal is fellép.
Magánprodukciói: Georg Kreisler: Ma este: Lola Blau (r. Béres László, Gyulai Várszínház, 2014), Darvasi László: Karády zárkája (r. Béres László, Gyulai Várszínház, 2019).
Elismerései: Őze Lajos-nívódíj (2020), Bocsárdi Angi Gabriella-díj (2009).

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)