– Gyergyóban élsz, kisvárosban, a Figura Stúdió Színházban dolgozol. Hosszú távon milyen itt színésznek lenni?
– Egyetem után tíz évet Sepsiszentgyörgyön voltam, utána egy évet Szatmárnémetiben, így a gyergyói színházi létem már össze volt keverve a gyermekneveléssel. Ideális volt számomra a város, mert könnyebben tudtam boldogulni egyszerre a gyermekneveléssel és a munkámmal. Ugyanakkor hiányzik a pörgés, de azáltal, hogy a férjem, Béres László a Kolozsvári Operához szerződött, sokat járunk oda. Nem is beszélve arról, hogy az önálló műsoraimmal mindenfele meghívnak. Mivel kis színház vagyunk, kevesebb „nagy” rendezővel dolgozunk. Régebb még jött Goda Gábor, Bozsik Yvette, Victor Ioan Frunză, Keresztes Attila… Az utóbbi években viszont inkább fiatalabbakkal dolgoztunk, ami néha nagyon inspiráló, néha pedig nehéz. Sok esetben örülök, ha egy rendező legalább velem egykorú, és hasonló tapasztalatunk van mind az életben, mind a szakmában.
– Milyen utat járt be a gyergyói Figura Stúdió, miután az alapító mag Sepsiszentgyörgyre költözött?
– Mikor én idekerültem, akkor érkezett a Figurához számos frissen végzett színész, és kellett ez a tíz év, hogy beérjenek szakmailag, emberileg. Mára szépen összeérett a társulat, és sok izgalmas előadásunk van. Ezért is lenne szükség most több, tapasztaltabb rendezőre, hogy tovább tudjunk lépni. A szakma is jobban értékel minket, számos fesztiválra hívnak.
– A város hogyan támogat anyagilag? Ugyanolyan szinten tudtok létezni, mint a csíki vagy udvarhelyi színészek? A gyergyói közönség mellétek áll? Hányszor lehet egy produkciót játszani helyben? Tájoltok-e?
– A város megadja a fenntartáshoz szükséges keretet, a többit megpályázzuk. Szerintem nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint a többi önkormányzati színház. Van egy nagyon jó közönségünk, amely akár többször is eljön megnézni egy-egy előadást. Van egy réteg, amely régi hibák miatt nem akar megbocsátani (például a Koponyatorony című előadás miatt), és vannak, akik azt sem tudják, hogy a társulat minden tagja profi, diplomás színész, tehát nem amatőrök alkotják a Figurát. Sajnos kényelemből is sokan távol maradnak az előadásoktól, de én azt szoktam mondani, hogy aki egyszer bejön, az visszajár. A kialakult közönségünk viszont igényes és hozzáértő, nem fogad el akármit, van egy mércéje, és igényli a színvonalat. Csíkból, sőt Udvarhelyről is vannak rendszeres nézőink. A színházi nyelv folyamatosan változik, ezért ha valaki húsz évig nem lát színházi előadást, nem biztos, hogy megérti. Az értő közönséget gyermekkortól kell nevelni. Ezért sok gyermekelőadást készítünk, és odafigyelünk arra, hogy az iskolások állandóan megkapják a maguk korosztályának megfelelő előadásokat. Keveset tájolunk. Itthon inkább stúdió-előadásokban gondolkodunk, azokat lehet kevesebb közönséggel többet is játszani.
– A Minden egér szereti a sajtot című gyermekelőadást te rendezted. Elégedett vagy-e vele?
– Szerintem nincs probléma, ha egy jól megszerkesztett, jó helyzetekre felépülő, jól megírt előadást látnak a gyerekek. Nekem ez az első rendezésem. Nem tartom magam rendezőnek, de így alakult, és nagyon jó élményeim vannak ezzel kapcsolatban. Rendezőként az agyadat másképp kell használni, másképp kell építkezni, rá kell látni az egészre. Ez is egy külön mesterség, aminek fortélyai vannak.
– Férjed rendező. A színházról alkotott szemléletetek mennyire egyezik?
– Összenőttünk. Sokat dolgoztunk együtt, mert egy ideig ő volt a Figura igazgatója és rendezője. Miután elment innen, nem dolgozott dramaturgokkal, ezért szüksége volt reám mint egyfajta munkatársra. A munka elején, amikor a rendező asztalnál szerkeszt, elméletben építi fel az előadást. Több előadás alkotásában segítettem a kérdéseimmel, mindent végigbeszéltünk, ezáltal sokat tanultam tőle. Én színészaggyal gondolkodom, és ez őt is segíti a felkészülésben.
– A gyerekek hogy viselik az utazó szülőket?
– Megszokták. Volt nekünk egy pótmamánk hosszú ideig, aki nagyon sokat segített mindenben. Most már felnőttek a lányok, és a nagyobbak intézik a kicsit, ha elutazunk.
– Ha a gyermekek kirepülnek, és lehetőséged lesz szakmailag továbblépni, megteszed
– Szerintem igen. Ha hívnak, bármikor szívesen megyek, ha úgy alakul. Nekem is szükségem van újabb és újabb impulzusokra. Nagyon szerettem a Kolozsvári Operában való fellépéseket, ahol nagyzenekar kíséretében énekelhettem. Teljesen újszerű volt számomra, és ez teljesen feltöltött.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.