Bajna György: Rovásírás a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom cinterme előtt?

2020. december 09., 05:46

A Keleti Újság 1938. április 28-án érdekes írást közöl Blénessy Alajos (máshol Gy. Blénessy, illetve Gyergyószentmiklósi Blénessy Alajos) tollából Ősi székely rovásírás a gheorgheni* örmény templom cintermének szemöldökfáján címmel. Utánajártunk, mi a helyzet ezen sehol sem jegyzett epigráfiai emlékkel.

Amikor megyünk be a gyergyószentmiklósi örmény templom kertjébe, csak vissza kell nézni a kiskapura, ott láthatjuk a kérdéses szemöldökfát. Az azon levő feliratot már sokszor láttam, ismertem, de a felületes emberre jellemző módon. Bizony, sok-sok „találkozás” után sem vettem észre, hogy a latin betűk alatt egy régebbi írás is van.

Nem örmény felirat, és latin sem

Íme, mit ír Blénessy Alajos tanár úr a cikkében:

„A régi gerendán egy 1637- es évszámot, fölötte pedig egy latin nyelvű bevésett feliratot pillant meg az ember. (…) Miközben a hiányos szövegtöredékeket igyekeztünk kiegészíteni, szemünkbe ötlött, hogy a fenti felirat voltaképpen egy régebbi, ugyancsak bevésett feliratot takar. Azokon a helyeken, ahol az újabb szöveg nem vonul végig, világosan ki lehet venni a régebbi szöveg elmosódott betűinek körvonalait. A betűk mineműségét azonban további tudományos kutatás nélkül nem lehet megállapítani.

Minthogy a feliratokat az örmény katolikus templom cintermének ajtaján találtuk, felkerestük az örmény nyelv egyik tökéletes ismerőjét: Vákár József pápai kamarást, a templom plébánosát. Megkérdeztük, hogy az elmosódott felirat betűi nem mutatnak-e valamilyen hasonlóságot az örmény betűkkel. Vákár plébános kijelentette, hogy az elmosódott felirat vélhetően nem örmény szövegezésű, már csak annak régi eredete miatt sem.

Ezek után nem maradt más hátra, mint történelmi adatok felhasználásával folytatni a kutatást. Sikerült megtalálnunk az említett töredékes latin nyelvű felirat teljes szövegét: „Hoc Cemeterium Gheorghius Ferencfy sarcerdos in sepulturam peregrinorum fi eri curravit. 1637. 9. May

Magyarul: „Ezt a temetőt Ferencfy György pap, az idegenek temetésére készítette.”

Eszerint 1637-re utal az a felirat, amely egy régebbi, ugyancsak bevésett feliratot takar el, s ami Blénessy Alajos szerint akár rovásírás is lehet:

„A jelek arra vallanak – s ezt különben a felirat egyes betűi is megerősítik, – hogy az elmosódott felirat ősi székely rovásírással íródott. A feliratban ugyanis több olyan betűnem fordul elő, amely észleleteink szerint a rovásírás egyes jeleivel teljesen megegyezik.”

A cikkből azt is megtudjuk, hogy a „Ferencfy György” név igazából Ferenczy Györgyöt takarja, aki a 17. század híres gyergyószentmiklósi lelkésze volt. Ferenczy György 1637. május 30- ai keltezéssel bejegyezte az általa vezetett Regestrumba, hogy a „képláb“-nál egy cintermet csinál és azt lécekkel bekeríti. Minden bizonnyal ennek az eseménynek állít emléket a fent idézett latin betűs felirat. Ferenczy 1656-ban kápolnát emel ugyanitt, amelyet 1680-ban átenged a közben jelentékeny számúvá növekedett örmény közösségnek.

Mikor került rá a latin felirat?

Mostani kutakodásomban Ft. Gál Hunor, az örmény katolikusok lelkipásztora – maga is búvárkodó ember – készséggel segített, de együtt sem juthattunk egyről kettőre. A plébános úrral mi is szinte hiába meresztgettük a szemünk, csak azt láttuk, hogy a latin betűs felirat alatt egy másik is van.

Ft. Gál Hunor elmondta, 1733-ban építették fel a barokk örmény katolikus templomot, és ebbe beépült a Ferenczy György által 1656-ban emeltetett kápolna is. A szemöldökfa a templom cinterme falának építésekor, 1748-ban kerülhetett a mai helyére.

Talán ekkor – 1748-ban – véshették rá a régi feliratra az idézett latin feliratot. Ez ugyanis szép, de nem pontos, hiszen Ferenczi György Ferencfi -ként jelenik meg, ami arra vall, hogy bizonyára örmény származású lehetett a véső személy, hiszen a magyar neveket felvevő örmények között számos fy-vel végződő családnevet ismerünk: Lukácsffy, Jakabffy, Lászlóffy stb., s emiatt lett a szemöldökfán Ferencfy a Ferencziből. Az örmények amúgy 1650 után érkeztek tömegesebben Gyergyószentmiklósra.

A régi felirat ügyében csak egy, a restauráláshoz értő szakember munkája, valamint komoly műszeres segítség vezethetne végre eredményre.

 

* 1938-ban, a fasiszta Romániában – ugyanúgy, mint a nemzeti-kommunista Ceaușescu utolsó éveiben – nem szabadott a magyar helységneveket magyarul leírni (szerk.)

 

MEGVAN A KISHARANG?

Ft. Gál Hunor plébános még számos érdekességet mondott el. A Ferenczy György idejében, 1656-ban épült kápolna bizonyára nem túl nagy harangját 1734 után az örmények eladták, amivel megbántották a szentmiklósi székelyeket, akik korábban ezzel harangoztak a Csobot-hegyen levő Szent Anna-kápolna búcsúján. Egy 1749. február 24-i bejegyzés szerint Gáborffi Gábor tekerőpataki fő-megyebíró panaszt tett a harangocska ügyében. Érdekes az is, hogy az idegenek temetőjében lévő kápolna adásvételére 1717. április 6-án nem Gyergyószentmiklóson került sor, hanem báró Mártonffi György erdélyi püspök látogatása alkalmából Gyergyóújfaluban.

A lelkésztől tudjuk azt is, hogy a Szent Miklós plébániatemplom raktárában van egy kisharang az 1600-as évekből. Megtörténhet, hogy épp az lenne az egykori idegenek temetőjének Ferenczi György által 11 forintért öntetett kápolna-harangja?

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)