Juhász Dósa János: Sükei Károly, a márciusi ifjak egyike

2023. november 12., 10:05
Sükei Károly sírja a losonci temetőben

Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki. Nyári Albertnek a nagy napokról írt, 1848 márciusában megjelent füzetében olvassuk: „Sükei volt a legelső, ki e nap fellépett. Jónak találta ugyanis a nála levő Ellenzéki Kör feltette 12 pontból álló programot az utcára kiragasztani... Az Uri és Kígyó utca szögleténél láthattuk őt, a felragasztott papír előtt, a kíváncsi népnek, annak minden egyes pontjait magyarázgatni... A visszaélések semmirekellősége ellen merészelt kikelni, életének kockáztatásával, mert alighogy a pontoknak kellő megmagyarázása után eltávozott, máris egyik kém úr őt bolondnak vélvén, rendőrökért akart menni, hogy őt a Rókus kórház második emeletére expediáltassa...” Ekkor válaszolta Klauzál Gábor tömeget csitító szavaira az alábbi, később szállóigévé vált mondatot: „Olyan időket élünk, hogy nem kell most az o-ko-ko-kos ember!”

Ez a dadogó, gunyoros modorú, különc fiatalember egyike volt a legképzettebb magyar forradalmároknak. Apja, szőkefalvi Sükei Imre a bukaresti református magyar egyház megalapítója volt. Fia Nagyenyeden és Kolozsváron tanult, de jogi tanulmányait nem fejezte be. Már 1845-ben megjelentek az első versei a Kolozsvári Társalkodó című lapban, s a kor egyik legfelkészültebb irodalomkritikusává és teoretikusává képezte ki önmagát: 1847-ben már Pesten az Életképek kritikai rovatának a vezetője. Elméleti munkássága mellett fordított is, Hugo, Gogol, Shelley egyik első magyar fordítója, a szintén kolozsvári Récsi Emil jogtudóssal közösen kezdte fordítani Thackaray Hiúság vására című regényfolyamát, míg a komáromi Beőthy Lászlóval a Natalie című angol lányregényt ültették át magyar nyelvre. A világosi bukás után egy ideig bujdosott, majd 1850-ben visszatért Pestre. Bírálatot írt az akkoriban alakult Pesti Naplóba, s dolgozott az Ujabbkori Ismeretek Tárába, valamint a Szépirodalmi Lapokba.

1853 őszén Losoncra került gimnáziumi tanárnak, de sajnos nem sokáig: 1854 telén ugyanis fiatalon, alig 30 évesen meghalt. Közben 1851-ben a pesti Eisenfels és Emich könyvnyomdájában megjelent egyetlen verseskötete, a négy ciklusból álló (Elborongás, Árnyképek, Sugarak, Éber álom), nagyrészt szerelmes verseket tartalmazó Hulló csillagok című versgyűjteménye. Kéziratban maradt költeményeit halála után a Hölgyfutár és Müller Gyula Nagy Naptára közölte.

A kor szokásainak megfelelően jeltelen sírba temették, s csak a hetvenes évek végén gondolták úgy lelkes losonciak, a Casino Club tagjai, hogy illene síremléket állítani a temetőjükben nyugvó márciusi ifjúnak. Nos, a végeredmény felemás lett: az obeliszk ugyan elkészült, de azon a nevét y-nal írják (ő maga a verseskötetében is i-vel írta), de nem stimmel a halálozási évszáma sem. Sükei Károly ugyanis 1823. szeptember 16-án született, s nem 1824 februárjában, ahogy több lexikon írja, és 1854. január 20-án halt meg. A többi talán stimmel...

A szerző köszönetet mond a cikk megírásához nyújtott segítségéért az Országos Széchényi Könyvtár munkatársának, Elbéné Mester Magdolnának.

 

 

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)