Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki. Nyári Albertnek a nagy napokról írt, 1848 márciusában megjelent füzetében olvassuk: „Sükei volt a legelső, ki e nap fellépett. Jónak találta ugyanis a nála levő Ellenzéki Kör feltette 12 pontból álló programot az utcára kiragasztani... Az Uri és Kígyó utca szögleténél láthattuk őt, a felragasztott papír előtt, a kíváncsi népnek, annak minden egyes pontjait magyarázgatni... A visszaélések semmirekellősége ellen merészelt kikelni, életének kockáztatásával, mert alighogy a pontoknak kellő megmagyarázása után eltávozott, máris egyik kém úr őt bolondnak vélvén, rendőrökért akart menni, hogy őt a Rókus kórház második emeletére expediáltassa...” Ekkor válaszolta Klauzál Gábor tömeget csitító szavaira az alábbi, később szállóigévé vált mondatot: „Olyan időket élünk, hogy nem kell most az o-ko-ko-kos ember!”
Ez a dadogó, gunyoros modorú, különc fiatalember egyike volt a legképzettebb magyar forradalmároknak. Apja, szőkefalvi Sükei Imre a bukaresti református magyar egyház megalapítója volt. Fia Nagyenyeden és Kolozsváron tanult, de jogi tanulmányait nem fejezte be. Már 1845-ben megjelentek az első versei a Kolozsvári Társalkodó című lapban, s a kor egyik legfelkészültebb irodalomkritikusává és teoretikusává képezte ki önmagát: 1847-ben már Pesten az Életképek kritikai rovatának a vezetője. Elméleti munkássága mellett fordított is, Hugo, Gogol, Shelley egyik első magyar fordítója, a szintén kolozsvári Récsi Emil jogtudóssal közösen kezdte fordítani Thackaray Hiúság vására című regényfolyamát, míg a komáromi Beőthy Lászlóval a Natalie című angol lányregényt ültették át magyar nyelvre. A világosi bukás után egy ideig bujdosott, majd 1850-ben visszatért Pestre. Bírálatot írt az akkoriban alakult Pesti Naplóba, s dolgozott az Ujabbkori Ismeretek Tárába, valamint a Szépirodalmi Lapokba.
1853 őszén Losoncra került gimnáziumi tanárnak, de sajnos nem sokáig: 1854 telén ugyanis fiatalon, alig 30 évesen meghalt. Közben 1851-ben a pesti Eisenfels és Emich könyvnyomdájában megjelent egyetlen verseskötete, a négy ciklusból álló (Elborongás, Árnyképek, Sugarak, Éber álom), nagyrészt szerelmes verseket tartalmazó Hulló csillagok című versgyűjteménye. Kéziratban maradt költeményeit halála után a Hölgyfutár és Müller Gyula Nagy Naptára közölte.
A kor szokásainak megfelelően jeltelen sírba temették, s csak a hetvenes évek végén gondolták úgy lelkes losonciak, a Casino Club tagjai, hogy illene síremléket állítani a temetőjükben nyugvó márciusi ifjúnak. Nos, a végeredmény felemás lett: az obeliszk ugyan elkészült, de azon a nevét y-nal írják (ő maga a verseskötetében is i-vel írta), de nem stimmel a halálozási évszáma sem. Sükei Károly ugyanis 1823. szeptember 16-án született, s nem 1824 februárjában, ahogy több lexikon írja, és 1854. január 20-án halt meg. A többi talán stimmel...
A szerző köszönetet mond a cikk megírásához nyújtott segítségéért az Országos Széchényi Könyvtár munkatársának, Elbéné Mester Magdolnának.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.
Illyés Gyula élettörténetét és életművét közvetlenül érintette a világtörténelmi katasztrófa, majd 1956 történései, ezt a hatást talán csak most érthetjük meg igazán; az Egy mondat a zsarnokságról című versének befogadástörténete és értelmezése is sokat elárul a korabeli léttapasztalatokról. Ezért is nevezhetjük méltán a 2016-os év egyik legjelentősebb irodalomtörténeti eseményének, hogy megjelent az 1956-os, sokáig elveszettnek hitt naplója a Magyar Szemle és az MMA kiadásában.