Oké, foglaljuk össze.
Magyarország, 1500-as évek – Egri csillagok
Bornemissza Gergő szegény, félárva parasztfiú. Szülőhelye, Keresztesfalva a Mecsekben bújik meg, távol a világ és a háború zajától. Egy nap mégis eléri a történelem, a gaz török – Jumurdzsák vezetésével, kinek fél szemét kötés takarja, és egykor magyar volt, de elragadta a török – a környékre vetődik. A janicsárok a dúlás-fosztogatás, kincs- és információvadászat során megölik Gergő édesanyját. Dobó István egy kardot ajándékoz Gergőnek. Az újra elárvult fiút egy legendás harcos, egy lovag, Török Bálint veszi a szárnyai alá, s a fiú fegyverforgatást, tudományokat tanul. Barátokra tesz szert, a vitéz Dobó István, a nagy erejű Mekcsey István, Török Jancsi és Zoltay István válnak harcostársaivá, miközben a gonosz Porta a hatalmát építi az országban és Európában. Gergő barátai segítségével megszökteti Budáról szerelmét, Vicuskát, aki nemeskisasszony, a királyné társalkodónője, ennélfogva magasabb körökben forog. Épp olyan jól bánik karddal, lóval, akár a férfiak. Így hát együtt harcolnak tovább a török ellen. Azonban hiába küzdenek derekasan, s hiába próbálják kiszabadítani Gergő jótevőjét, Török Bálintot a Héttoronyból. Kudarcot vallanak, s a gonosz végül elveszejti a nagy harcost. De legalább nekik sikerül meglépniük. Végül mindannyian csatlakoznak Dobó István maroknyi, az egri várat védő csapatához, szembeszállnak a török birodalommal, annak hatalmas hadseregével, és esélytelenül, de bízva Istenben és önmagukban, világraszóló győzelmet aratnak felette, miközben magánvonalon is igazság szolgáltatódik, a gaz Jumurdzsák fűbe harap. |
„Másik idő, másik galaktika” – Star Wars
Luke Skywalker szegény, árva parasztfiú. Szülőhelye, a Tatuin a Tatu I–II. naprendszerben bújik meg, távol a világ és a háború zajától. Egy nap mégis eléri a történelem, a gaz birodalom – Darth Vader vezetésével, kinek arcát maszk takarja, és egykor jedi volt, de elragadta a sötét oldal – a környékre vetődik. A birodalmi rohamosztagosok a dúlás-fosztogatás, információvadászat során megölik Luke nevelőszüleit. Az újra elárvult fiút egy legendás harcos, egy jedi, Obi-Wan Kenobi veszi a szárnyai alá, és egy fénykardot ajándékoz neki. A fiú fegyverforgatást és az erővel való bánni tudást tanulja tőle. Luke barátokra tesz szert, a vagány Han Solo, a nagy erejű Csubakka, Artu Ditu és Sztripió válnak harcostársaivá, miközben a gonosz Birodalom a hatalmát építi a galaxisban. Luke barátai segítségével megszökteti a Halálcsillagról Leia Organát, aki hercegnő, szenátor, s ennél fogva magasabb körökben forog. Luke azonnal beleszeret. A hercegnő épp olyan jól bánik lézerpisztollyal, űrcirkálóval, akár a férfiak. Így hát együtt harcolnak tovább a Birodalom ellen. Azonban hiába küzdenek derekasan, s hiába próbálják Luke mesterét, Obi-Wan Kenobit is magukkal vinni a Halálcsillagról. Kudarcot vallanak, s a gonosz végül elveszejti a nagy jedit. De legalább nekik sikerül meglépniük. Végül mindannyian csatlakoznak a lázadók maroknyi, a Halálcsillagot megtámadó csapatához, szembeszállnak a Birodalommal, annak hatalmas hadseregével, és esélytelenül, de bízva az erőben és önmagukban, világraszóló győzelmet aratnak felette, miközben magánvonalon is igazság szolgáltatódik, a gaz Darth Vader fűbe harap. |
Nem olyan régen egy televíziós szavazós játékban az Egri csillagok az ország legnépszerűbb könyve címet nyerte el. A Star Wars, vagyis a Csillagok háborúja pedig vitathatatlanul a világ egyik legnépszerűbb sztorija. Véletlen lenne? Dehogy. Egyfelől ott az érintett témák azonossága, vagyis a szerelem, a barátság, a harc, az igazság, az emberség és az embertelenség, jó és rossz viszonya, vagyis az emberiség, az emberi lét alapkérdései, melyek a ketrecharcostól a filozófusig mindenkit foglalkoztatnak. Másfelől ott a mese felépítése, ami dramaturgiai kérdés, vagyis hogy milyen lépcsőfokokon, feszültségi szinteken át jutunk el a végső katarzisig, majd az azt követő megnyugvásig. Talán a tökéletes történet, illetve történetépítés prototípusával állunk szemben. Mondom mindezt anélkül, hogy bármelyik történetet bármilyen szempontból minősíteném.
Nem akarnám túlbeszélni a dolgot, hisz a két mese egymás mellé helyezése bőven elég a gondolatébresztéshez és tapasztalataim szerint egy kiadós vitához is. Csak szóltam. Mondjuk a Gárdonyi-évforduló alkalmából.
Plágiumpert akasztani Hollywood nyakába sajnos már késő. De esetleg a Star Wars következő részéhez eladhatjuk nekik a Láthatatlan embert, s az árából újraforgathatjuk az eredeti Egri csillagokat. Bár jobban járunk, ha azt is az amcsikra bízzuk.
„A világmindenség inkább olyan ciklusokból áll, amelyek újból és újból visszatérnek önmagukba” – meséli Pottyondy Ákos, a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjének egykori vezetője. A sárkányfűárusként is ismert Pottyondy Ákost viszont nem a gyógynövényvilág titkairól kérdeztem, hanem a közelgő, legszebb téli ünnepünket megelőző időszakról, az adventről. „Az ünnepeknek vannak jelképeik” – mondja Pottyondy Ákos, aki az advent egyik legfontosabb jelképe, az adventi koszorú szimbolikus jelentéseiről beszélt.
A régi és ritka könyvek gyűjteménye mellett, melyről előző írásomban volt szó, a szabadkai Ferencesek templomának könyvtára gazdag helytörténeti gyűjteményt, időszaki kiadványokat, kisnyomtatványokat, valamint felbecsülhetetlen levéltári anyagot is őriz. A Szabadkai Ferences Rendház különleges értékes könyvgyűjteményéről legutóbb 2000. október 23-án készült kiállítás a Szabadkai Városi Könyvtár és a Szabadkai Városi Múzeum munkatársainak együttműködésével.
Épp itt volt az ideje, hogy Petőfi mellett a másik kétszáz évesünk előtt is tisztelegjünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Annál is inkább, mert Madách Tragédiája az esztétikai értékei mellett látnoki mű. Éppen száz esztendeje, 1923-ban írja Babits Mihály a Tragédia előszavában azt, amit a kiállításban is idézünk: „Olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.”
Kutatói pályája második és harmadik szakaszának középpontjában azonban nyelvművelői tevékenysége állt. A szlovákiai magyar nyelvművelés feladatait a magyarországi hagyományos nyelvművelő gyakorlathoz igazodva több cikkben és vitacikkben is megfogalmazza: A magyar nyelv szlovákiai változatai, A nemzeti nyelvművelés „liberalizmusának” és a kisebbségi nyelvművelés „radikalizmusának” okai, gondjai, Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője, A szlovákiai magyarság gondjai az ezredfordulón.
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló, szűkszavú költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa így is egy bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé, amelynek minden állomása figyelmet érdemel.
A három ősfolyadék a hideg, a meleg és a közép. A három alapfolyadék: a víz, a tej és a vér. A többi folyadék a természet és az ember közös munkájának eredménye. Ilyen az olaj, a tea, a kávé, a sör, a bor, és természetesen a pálinka. Hamvas szerint a modern kor szcientifista, másként elidegenedett vagy túlcivilizált embere nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt… Hamvas nem ismerte a tiszta, egészséges gyümölcsből készült pálinkát. Ha ismerte volna, a bor mellé teszi. Aki valódi pálinkát iszik, az
Az Újvidéki Színház Verne klasszikus regényét, egyik legismertebb tudományos-fantasztikus művét, a Nemo kapitányt vette elő, gondolta újra, és döntött úgy, hogy ebből bizony musical lesz. Az énektudásban többször bizonyított társulat adott, a rendező a zenés műfaj nagymestere, Puskás Zoltán, a regényt igen gyakorlott kézzel Lénárd Róbert adaptálta színpadra, és bővítette ki sok-sok dalszöveggel, hiszen egy musicalhez az is dukál, meg persze zene is kell, erre a feladatra a Klemm Dávid és Erős Ervin szerzőpárost kérték fel, akik a színházi zenét nem középiskolás fokon művelik.
A Magyar Írószövetségből rögvest Dunaszerdahelyre vitt az utam, hogy eleget tegyek a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula meghívásának. A táskában könyvek, a lelkemben csordultig szeretet, a fejemben a Himnusz és a zivataros századok, amik, úgy tűnik, nem múltak el. Határon túlra menet mindig olyan érzés fog el, mint amikor elindultam szülővárosom, Beregszász felé. Bár be kell látni, hogy a határátkelés így, több órás sor nélkül egyetlen kicsi gyomorgörcsöt sem okoz, és nem is hiányzik.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.