Oké, foglaljuk össze.
Magyarország, 1500-as évek – Egri csillagok
Bornemissza Gergő szegény, félárva parasztfiú. Szülőhelye, Keresztesfalva a Mecsekben bújik meg, távol a világ és a háború zajától. Egy nap mégis eléri a történelem, a gaz török – Jumurdzsák vezetésével, kinek fél szemét kötés takarja, és egykor magyar volt, de elragadta a török – a környékre vetődik. A janicsárok a dúlás-fosztogatás, kincs- és információvadászat során megölik Gergő édesanyját. Dobó István egy kardot ajándékoz Gergőnek. Az újra elárvult fiút egy legendás harcos, egy lovag, Török Bálint veszi a szárnyai alá, s a fiú fegyverforgatást, tudományokat tanul. Barátokra tesz szert, a vitéz Dobó István, a nagy erejű Mekcsey István, Török Jancsi és Zoltay István válnak harcostársaivá, miközben a gonosz Porta a hatalmát építi az országban és Európában. Gergő barátai segítségével megszökteti Budáról szerelmét, Vicuskát, aki nemeskisasszony, a királyné társalkodónője, ennélfogva magasabb körökben forog. Épp olyan jól bánik karddal, lóval, akár a férfiak. Így hát együtt harcolnak tovább a török ellen. Azonban hiába küzdenek derekasan, s hiába próbálják kiszabadítani Gergő jótevőjét, Török Bálintot a Héttoronyból. Kudarcot vallanak, s a gonosz végül elveszejti a nagy harcost. De legalább nekik sikerül meglépniük. Végül mindannyian csatlakoznak Dobó István maroknyi, az egri várat védő csapatához, szembeszállnak a török birodalommal, annak hatalmas hadseregével, és esélytelenül, de bízva Istenben és önmagukban, világraszóló győzelmet aratnak felette, miközben magánvonalon is igazság szolgáltatódik, a gaz Jumurdzsák fűbe harap. |
„Másik idő, másik galaktika” – Star Wars
Luke Skywalker szegény, árva parasztfiú. Szülőhelye, a Tatuin a Tatu I–II. naprendszerben bújik meg, távol a világ és a háború zajától. Egy nap mégis eléri a történelem, a gaz birodalom – Darth Vader vezetésével, kinek arcát maszk takarja, és egykor jedi volt, de elragadta a sötét oldal – a környékre vetődik. A birodalmi rohamosztagosok a dúlás-fosztogatás, információvadászat során megölik Luke nevelőszüleit. Az újra elárvult fiút egy legendás harcos, egy jedi, Obi-Wan Kenobi veszi a szárnyai alá, és egy fénykardot ajándékoz neki. A fiú fegyverforgatást és az erővel való bánni tudást tanulja tőle. Luke barátokra tesz szert, a vagány Han Solo, a nagy erejű Csubakka, Artu Ditu és Sztripió válnak harcostársaivá, miközben a gonosz Birodalom a hatalmát építi a galaxisban. Luke barátai segítségével megszökteti a Halálcsillagról Leia Organát, aki hercegnő, szenátor, s ennél fogva magasabb körökben forog. Luke azonnal beleszeret. A hercegnő épp olyan jól bánik lézerpisztollyal, űrcirkálóval, akár a férfiak. Így hát együtt harcolnak tovább a Birodalom ellen. Azonban hiába küzdenek derekasan, s hiába próbálják Luke mesterét, Obi-Wan Kenobit is magukkal vinni a Halálcsillagról. Kudarcot vallanak, s a gonosz végül elveszejti a nagy jedit. De legalább nekik sikerül meglépniük. Végül mindannyian csatlakoznak a lázadók maroknyi, a Halálcsillagot megtámadó csapatához, szembeszállnak a Birodalommal, annak hatalmas hadseregével, és esélytelenül, de bízva az erőben és önmagukban, világraszóló győzelmet aratnak felette, miközben magánvonalon is igazság szolgáltatódik, a gaz Darth Vader fűbe harap. |
Nem olyan régen egy televíziós szavazós játékban az Egri csillagok az ország legnépszerűbb könyve címet nyerte el. A Star Wars, vagyis a Csillagok háborúja pedig vitathatatlanul a világ egyik legnépszerűbb sztorija. Véletlen lenne? Dehogy. Egyfelől ott az érintett témák azonossága, vagyis a szerelem, a barátság, a harc, az igazság, az emberség és az embertelenség, jó és rossz viszonya, vagyis az emberiség, az emberi lét alapkérdései, melyek a ketrecharcostól a filozófusig mindenkit foglalkoztatnak. Másfelől ott a mese felépítése, ami dramaturgiai kérdés, vagyis hogy milyen lépcsőfokokon, feszültségi szinteken át jutunk el a végső katarzisig, majd az azt követő megnyugvásig. Talán a tökéletes történet, illetve történetépítés prototípusával állunk szemben. Mondom mindezt anélkül, hogy bármelyik történetet bármilyen szempontból minősíteném.
Nem akarnám túlbeszélni a dolgot, hisz a két mese egymás mellé helyezése bőven elég a gondolatébresztéshez és tapasztalataim szerint egy kiadós vitához is. Csak szóltam. Mondjuk a Gárdonyi-évforduló alkalmából.
Plágiumpert akasztani Hollywood nyakába sajnos már késő. De esetleg a Star Wars következő részéhez eladhatjuk nekik a Láthatatlan embert, s az árából újraforgathatjuk az eredeti Egri csillagokat. Bár jobban járunk, ha azt is az amcsikra bízzuk.
Oláh Gábor (1881–1942) költő volt, író, irodalomtörténész, kora jó tollú és termékeny alkotója, Ady kortársa és bizonyos értelemben vetélytársa is, aki előtt számos lehetőség nyitva állt, ám élni azok egyikével sem tudott olyan mértékben, amilyenre tehetsége szerint hivatott lehetett volna. (Féja Géza az Egy magyar torzó címet adta egyik, róla szóló esszéjének – joggal.)
Kicsit úgy érzem magam, ha az idei nyárra gondolok és írok róla, mint amikor a nyári szünet után a tanárnő arra kért, hogy fogalmazásban írjuk le a nyári élményeinket. Az idei nyár forró volt, forróbb, mint bármelyik eddigi életem során. A naptáram már márciusban tele volt szeptemberig, és sorra jöttek a felkérések, egymást követve. Így esett, hogy idén a Művészetek Völgyében háromszor léptem fel, három különböző helyszínen. Az első alkalom a KMI 12 szervezésében történt, egy nagyon kellemes beszélgetés, az idei antológia bemutatója, felolvasás, amit az Eleven Költők Társasága zenekar fantasztikus fellépése követett.
Az 1920-as évek az erdélyi magyar irodalom megszületésének és felfutásának ideje. A prímet ezen belül is a székely írók viszik, akik közösségük gondjaihoz, de ugyanúgy hiedelmeihez, hagyományaihoz fordulva teremtik meg azt a csodás székely világot, amelyet a kiterjesztés folytán erdélyinek fognak fel a kívülállók.
125 éve született Tamási Áron, az ezt ünneplő emlékév mindenképp ráirányítja a figyelmet életművére, és tán az esős őszi estéken eszünkbe jut leemelni egy-egy művét a polcról. (Én úgy képzelem, hogy minden székely család könyvespolcán legalább az Ábel-trilógia ott van.) Nem egyébért, de Tamási olyan tündérien és varázslatosan írt, hogy minden időben szükségünk lenne ilyen jófajta meseterápiára.
Múlt lapszámunkban Bakk Miklós (aki 2004–2012 között tagozatvezetőként dolgozott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi Tanszéke magyar tagozatán) a magyar tanszékek és karok létrehozásáért folytatott küzdelem körülbelül 2006-ig tartó eseményeit idézte fel. Most innen folytatjuk a beszélgetést.
Október 23-a törékeny pillanat évről évre. Szimbólumértékét, üzenetét sokszor bemocskolja az aktuálpolitika, mintha önmagában nem volna eléggé terhes a visszaemlékezés, az a nemzeti léptékű szomorúság és fájdalom, amit 1956 tragédiája minden év októberében visszahoz közénk. Mégis feladatunk az általános emberit, a nemzeti összetartozás reményére buzdító közös szabadságeszmét megtalálnunk, hiszen ez a mementó is arra figyelmeztet, hogy magyar nemzet és Magyarország csak egyetlen egy létezik. Vagyis létezhet.
Petőfi Sándor és Arany János verseiből, levelezéseiből, valamint különböző, hozzájuk kapcsolódó történetekből épül fel Tóth Péter Lóránt versmondó „Toldi írójához elküldöm lelkemet…” – képek Petőfi Sándor és Arany János barátságáról című eladása, amellyel nemrégiben Székelyföldön turnézott. A két költő életének és barátságának példáján keresztül a mához keresett kapcsolódási pont.
Petőfi 1845. május 26-án, a reggeli órákban érkezett Rimaszombatba. Első dolga volt két helybeli ismerősét, Széplaky Lajos szolgabírót és Huszt János ügyvédet megkeresni. Huszt kisnemesi házánál kapott szállást. E május végi napokban Gömör nemesi rendű társadalma éppen a vármegyei tisztújítás lázában égett, amelyről Tornalja környékén a költő is szemléletes benyomást nyert két kortescsapattal is találkozva. Minderről szarkasztikus sorokban az Úti jegyzetek lapjain is említést tett.
– Ne hagyd el magad! – folytatta a lánya. – Látom én, mi a helyzet. Már a könyvek is untatnak, mindig egykedvűnek látszol. Változtatnod kell! Ismét írhatnál pár nyelvművelő cikket, az talán feldobna.
Mit válaszoljon erre? Amilyen élvezettel írta egykor azokat a cikkeket – még a rádióban is felolvastak belőlük, akkora volt a siker –, olyannyira hidegen hagyja most a lapok hasábjain előforduló egy-egy hibás szókapcsolat, eltévedt jelző, nyakatekert mondatszerkesztés meg miegymás…