Ilyés Krisztinka: „A fény mindig újjászületik” – interjú Pottyondy Ákossal

– Az adventi időszak egyik legfontosabb jelképe az adventi koszorú. Ahogy maga az advent, úgy a koszorú is Krisztus eljövetelét szimbolizálja. A koszorú részei: a fűzfa, az örökzöld, a gyertyák, sőt egyes vallásokban a gyertyák színének is jelentése van, lehet. Figyelmen kívül hagyhatjuk-e ezeket a jelentéseket akkor, ha meg szeretnénk érteni, illetve ha szeretnénk átérezni az adventet? Befolyásolhatják-e a szimbólumismereteink az adventi időszakhoz való hozzáállásunkat?

– Bármit tehetünk, viszont nagyon kevés olyan dolog van, aminek nincs következménye. Ha ezeket az ősi szimbólumokat – amelyek már önmagukban is nagyon puritán, a lényegig lecsupaszított jelképek – még tovább szegényítjük, akkor nagyon könnyen fontos és lényeges részleteket veszíthetünk el. Ha egy esszenciális dologból bármit is kihagyunk, akkor biztosan veszítünk lényegi tartalmat is. Az, hogy mi fog bennünket hozzásegíteni az advent átéléséhez, egy teljesen más kérdés, hiszen bármit tehetünk – a legszebb koszorút is elkészíthetjük –, ha nem készülünk fel rá belül, lélekben. A felkészülés egy belső dolog, amiben viszont ezek a rítusok valóban tudnak segíteni, hogy az ember átélje azt az ünnepet, amire készül.

– Amikor rákeresünk az adventi koszorú szimbolikus jelentésére, többféle leírással találkozunk; ahogyan a koszorúkészítés is megváltozott, a jelentések is torzultak. Mely jelképek elengedhetetlenül fontosak, ha az adventi koszorú szimbolikájára vagyunk kíváncsiak?

– A koszorú alapvetően kör formájú, ami azonban mára sokat torzult: nagyon sok helyen láthatunk egyenes vonalban rendezett gyertyákat. Ezek már inkább asztaldíszek, s bár van valami közük van a koszorúhoz, hiszen abból erednek, de gyakorlatilag egy teljesen más dolog lett belőle. A koszorú vonatkozásában ugyanis a kör forma lényegileg fontos, ahogyan az sem mindegy, miből készül a koszorú. A magyar hagyományrendben a koszorút legtöbbször fűzfaágakból fonták, a szomorúfűz ugyanis a Boldogasszony jelképe. Az így készített koszorúban tehát szimbolikusan maga a Boldogasszony öleli a koszorú belsejében lévő dolgokat. A kör forma nagyon ősi szimbólum, bármerre megyünk a világban, találkozhatunk vele. A természetben nem egyirányú folyamatokat találunk; a világmindenség inkább olyan ciklusokból áll, amelyek újra és újra visszatérnek önmagukba. Természetesen egy kicsit minden kör más lesz, de újra és újra van egyfajta visszatérés az eredeti állapotba, ahogyan az évszakok, illetve a nappal és az éjszaka is rendre követik egymást. Izgalmas, hogy az ember életciklusa is ilyen, hiszen pontosan tudjuk, hogy egy kisgyermek és egy öregember sok tekintetben hasonlít egymásra. Régen a koszorúba egy keresztet szerkesztettek négy vagy nyolc vastagabb fűzfaágból, így egy egyenlő szárú körkereszt készült. A kereszt legbelső találkozási pontjára csipkebogyót vagy más piros színű levelet tűztek, ami a megszülető Istent jelképezi. Ha ezt a szimbólumot végiggondoljuk, akkor azt látjuk, hogy a Boldogasszony ölelésében megszületik a világra Jézus Krisztus. Ha tehát kivesszük a keresztet a koszorúból, akkor gyakorlatilag megszűnik a lényege: kivesszük Istent a Boldogasszony öleléséből. A kör és a kereszt találkozásánál vannak a gyertyák, s bár ma már van olyan is, amelyikben az egyik gyertya a négy közül más színű, régen nem mindig volt így. Úgy tették le a koszorút, hogy a négy gyertya a négy égtáj felé nézzen. Az is fontos volt, hogy a családfő gyújtotta meg a gyertyákat az adventi időszak szombatjain. A sorrend pedig hasonlóan fontos volt: először a keleti gyertyát gyújtották meg, aztán sorban következett a déli, a nyugati, legvégül pedig az északi. Az északi irány az, ami a legsötétebb a természetben, ahol gyakorlatilag soha nem jár a nap, a legsötétebb égtáj – a fokozatosan növekvő fény végül eléri ezt az égtájat is, ami egyben a fény megszületését jelképezi.

– Annak is van szimbolikus jelentése, hogy a gyertyákat a családfő gyújtotta meg?

– A családfő a vezető otthon, és amikor a család lélekszerű, isteni dolgokkal foglalkozik, akkor is a családfő lesz az, aki a családot egyfajta papként vezeti. A régiségben az adventi időszakot kisböjtnek is nevezték, ami szépen kiegészítette a húsvéti ünnepkör nagyböjtjét. A fény ünnepe eredetileg december 21-hez, a téli napfordulóhoz igazodott, ez alakult át mára és lett belőle karácsony. Itt pedig érdemes visszakötni a gyertyákra: a négy gyertya egyúttal a különböző napfordulókat is jelöli. A téli, nyári napforduló, és tavaszi, őszi nap-éj egyenlőség közül a téli a fény születését jelképezi: a legsötétebb éjszakából kiindulva egyre inkább megyünk bele a fénybe, egyre nagyobb világosság veszi körbe az embereket. Ennek volt az ünnepe karucsun, a fény ünnepe december 21-én. Ezt vette és formálta át a katolikus egyház, így amikor a karácsony ünnepköre kialakult, akkor vált ez a fény ünnepévé; s ebben a rendszerben nézve a fény megszületése azonos Krisztus megszületésével.

– Az adventi koszorú eredetére többféle magyarázat is született: vannak, akik úgy vélik, először egy Johann Hinrick nevű misszióalapító gyújtott gyertyát az adventi időszakban, mások viszont úgy hiszik, a Keleti-tenger partvidékének szigetlakói készítettek először adventi koszorút: fűzfavesszőből fonták és örökzölddel díszítették. Vannak ezzel kapcsolatban hitelesnek mondható forrásaink?

– Nekem erre vonatkozóan nincsenek információim, viszont azt gondolom, hogy nem is igazán ez az érdekes kérdés, a válasz nem sokat tudna hozzátenni az életünkhöz. Számomra sokkal inkább az a kérdés, hogy mi, a családban készítünk-e koszorút? Hiszen ez az, ami meghatároz bennünket. Mindaz, ami hozzátartozik: a koszorú megkötése, hogy figyelünk-e a részletekre. És ahelyett, hogy bemegyünk egy boltba venni egy adventi lakásdekorációt – ma már így címkézik a koszorúkat –, kimegyünk a családdal, a gyerekekkel fűzfát keresni, csipkebogyót szedni. A koszorút örökzöldekkel, mohával is lehet díszíteni. A zöld szín az élet jelképe, így az örökzöldek az örök élet jelképnövényei. Ha rászánunk egy délutánt, az sokkal inkább hatással lehet ránk, mintsem megtudni azt, hogy mikor készült az első koszorú.

– Van, aki szívvel-lélekkel hiszi és reméli ezt az időszakot, s ennek apropóján készíti el a koszorút, mások viszont csupán a dekorációt látják benne. Van esély arra, hogy – akár a közeljövőben – eltűnik ez a hagyomány?

– Az egész világ torzul, de attól nem félek, hogy eltűnne. Sok olyan embert ismerek, aki komolyan veszi ezt a hagyományát. Persze ez nem olyan „véresen komoly” állapot, nem kötelező készíteni koszorút; egyszerűen az ünnepeknek vannak jelképeik. S minden ünnephez tartoznak ilyen jelképek, és ezek fontosak, hogy jelen legyenek az életünkben. A körkereszt forma egyébként nagyon sok ponton ott van: gondolhatunk akár a tálakra festett mintázatokra. Ott van az évkör rendje is, a gazdálkodási rendek, de említhetjük a Szent Koronát is, ami – ha felülről nézzük – szintén körkereszt formát mutat. Ez is azt bizonyítja, hogy ott van ez a motívum az életünkben; az persze már más kérdés, hogy észrevesszük-e vagy sem. Viszont atekintetben, hogy ez mennyire üresedik ki, már kevésbé vagyok derűlátó, biztosan veszíteni fog a jelentőségéből. A mai világ rátelepszik mindenre, ami érték, mindent megpróbál a maga szája íze szerint formálni. A gyönyörűszép kelta ünnepből is – pár száz év alatt – egy halloween nevű üzleti vállalkozás lett, és már októberben láttam karácsonyfát az üzletek kirakataiban. Tehát van arra esély, hogy ezekből csupán lakásdekoráció lesz. Ennek ellenére azt gondolom, hogy vannak olyan emberek, akik őrzik ezt a kincset, akik továbbadják a gyermekeiknek, és abban is biztos vagyok, hogy sok száz év múlva is lesz még, aki adventi koszorút fog készíteni.

– Mit tart a legfontosabbnak: minek „kell” megtörténnie az adventi időszakban?

– Egy ünnep csak akkor tud valóban ünneppé válni, ha hétköznapok veszik körül. Ha folyamatosan ünnepet élünk, mint ahogyan azt a világ ma sugallja, akkor kiüresednek az ünnepeink, hiszen megszokjuk ezt az állapotot. Fontos az, hogy megéljük a hétköznapokat, így a hétköznapok kiemelt pillanatai, például az advent négy gyertyagyújtása vagy a december 21-e, a napforduló is olyan ünneppé tud válni, ami valóban megérint bennünket. Mindez viszont nem képzelhető el befelé figyelés nélkül. Fontos az, hogy az ember ilyenkor kicsit elgondolkozzon, hálát adjon mindenért, lezárja a dolgokat, amik már mögötte vannak. Az adventi koszorúnál is van egy ilyenfajta lezárás, ugyanis amikor vége van a karácsonyi ünnepkörnek, akkor a koszorút nem kidobták, hanem megőrizték a következő adventig. Amikor elkészült az új koszorú, a régit elégették, a hamujának pedig varázserőt, megújító és védelmező erőt tulajdonítottak. A hamuból aztán vittek ki a földekre, szórtak az állatok alá is. Ezt a rítust mind a mai napig meg lehet élni. Persze, tudom, hogy egy panellakásban ezt a szokást nehezen lehet tartani, a koszorú viszont ott lehet az egész év során, emlékeztethet bennünket arra, hogy akármit is mondanak, a fény mindig újjászületik.