Blankó Miklós: Rigmusok, mondókák a családban

A gyermekek előszeretettel alkotnak látszólag értelmetlen, ritmusos szósorokat. A mondókák sokszor generációkat kötnek össze, a szülők örömmel veszik elő az általuk ismert és szeretett versikéket, így ezek közös kinccsé válnak.

Tanító mondókák

A mondókáknak a tanításban, a kultúraátadásban is fontos szerepük van: a tanulás és gyakorlás játékos gesztusát rögzítik, a memóriát és a gondolkodást is fejlesztik. Megjelennek bennük az emberek közötti feszültségek: a gyengébbek kirekesztése, az eltérés megvetése vagy éppen a versengés. Folyamatosan jelen vannak a klasszikus nemi szerepek: férfi és nő, fiú és leány.

A számolás tanulását segíti a népszerű Egy, megérett a meggy… kezdetű kiszámolónk:

Egy – megérett a meggy,

Kettő – csipkebokor vessző,

Három – te leszel a párom,

Négy – bíz oda nem mégy,

Öt – leszállott a köd,

Hat – hasad a pad,

Hét – sáros ez a rét,

Nyolc – üres a polc,

Kilenc – kis Ferenc,

Tíz – tiszta víz,

Ha nem tiszta, vidd vissza,

Ott a szamár, megissza!

Játék a szavakkal

A szavakkal való játék, a rigmusozás a legtöbb családban megfigyelhető. Az esztétikai öröm mellett színesebbé teszi a mindennapokat, és hozzájárul a gyermekek nyelvi fejlődéséhez. A mondókákkal gyakrabban foglalkoznak a szakemberek, de a hétköznapi élet tevékenységeire, a családi személyekre vonatkozó rigmusokról többnyire megfeledkeznek. Ez rövid, néhány szóból álló, néha pár soros alkalmi verses szöveg, amelyet dallammal vagy anélkül, recitálva mondanak el (tehát szerepe van benne a zeneiségnek is). A rigmus általában vidám hangvételű, csattanós szöveg, amelyet sok esetben nemcsak akusztikus megnyilvánulások (testzaj, beszéd, ének), hanem mozgásos tevékenységek és érintések (simogatás, tapsolás, táncolás stb.) is kísérnek.

Apucika cukika

Egy kedves munkatársamat így szólítják óvodás kisgyerekei: apucika cukika. Az apa szó három becéző képzővel (-u, -ci, -ka) ellátott alakjához a cuki szintén becéző képzős (-ka) alakját teszik hozzá: apucika cukika. A szerkezet nemcsak rímelésével és dallamával, hanem a sok becézéssel, és a gyermekek világnézetét meghatározó kicsinység nyelvi jelölésével is játékos. Az pedig nem is kérdés, hogy egy ilyen megszólítás az apa és a gyermek(ek) bensőséges kapcsolatát tükrözi.

Jó reggelt, indul a busz, az iskolabusz – pusz-pusz

Így hangzik egy édesanya reggeli köszöntőrigmusa. Ezzel a szöveggel ébreszti gyerekeit, amikor a szobájukba lép. A szöveg egy sajátos versike, amely a ritmus mellett a pusz-pusz szóikerítését is beilleszti, ezzel fokozva a nyelvi játékot és a szülő–gyermek közötti érzelmi viszonyt. Minden gyerekes családban pontos rituálé mentén zajlik a reggeli készülődés, az iskolába jutás. Ez a rövid szöveg egyszerre vált a reggeli cselekvéssor nyitóelemévé, a felkeltés megszokott mozzanatává, és az annak monotonitását feloldó játékos nyelvi aktussá.

Eddmegleves

Megfigyelhetők a családban az étkezésekre vonatkozó rigmusok. A sokszor válogatós gyermekeket az étel elfogyasztására sarkalló, az egészséges étkezést támogató szülői-nagyszülői kreativitás teremti meg az eddmegleveshez hasonló szószerkezeteket. Dallamát az azonos magánhangzók (e) egymás utáni felcsendülése is adja. Szintén az étkezéshez kötődő rigmus például a hej, de jó a tej. A gyermek számára ezzel az elsőre nem vonzó étel is ízletessé válhat – a szórakoztató megnevezésnek köszönhetően.

Rigmusos rituálék

A családi rigmusok sokszor állandósulnak (úgynevezett idiomatikus szavak-szószerkezetek lesznek). Egyfajta belső szertartássá válnak, hiszen azok egy-egy meghatározott, rendszeresen visszatérő pillanatban és egy adott cselekményhez kötődően jelennek meg a szóhasználatban – legyen a megszólítás vagy éppen az ebédhez hívás gesztusa. A gyermekek számára fontos a kiszámíthatóság, a kialakult rendszer. Ennek része (lehet) pár családi rigmus is, így tehát bátran használja a szülő nyelvi leleményét, mert nemcsak gyermeke anyanyelv-elsajátításban, hanem az érzelmi kötelékek mélyítésében is segíthet.

Világkép gyermekmódra

Kodály Zoltán szerint a gyermekhagyomány őrzi a néphagyomány legrégebbi elemeit. A gyermekfolklórban őrződnek meg a felnőttek világából kiesett jelenségek, hiszen bizonyos népszokások, (pogány) vallási rítusok gyermekjátékká „süllyedtek”. Ősi és új elemek keverednek és vegyülnek benne.

A mondókák kapcsolódhatnak a természeti világhoz (időszámítás, időjárás, növény- és állatvilág stb.), a szocializáció folyamatához (dajkarím, hangutánzás, nyelvtörő, kiszámoló, főzés stb.). Jelen van bennük az ellentét a természet és a társadalom, a gyermeklét és a felnőttlét között.

Gyermeki alkotókedv

Egyetérthetünk Goethe gondolatával: a gyermek mindenből képes mindent alkotni. A gyermekmondókák a gyermekdal rendszerint dallamtalan oldalhajtásai. Kötött, ritmikus (tehát zenei) szövegek: a ritmus örömalakzat, sok emberi cselekvést (például étkezés, szokások, sport, szexualitás) meghatároz, a mondókák lényegi eleme.

Kialakulása a nyelvelsajátításhoz köthető, annak folyamata elevenen tükröződik benne. A hangutánzás – a legősibb nyelvi jelenség – sokszor fellelhető a mondókákban és rigmusokban. Nyelvi jellemzője még a sok archaizmus, ami a szavak (újra)felfedezését eredményezi, egy mára kevésbé vagy nem érthető kódrendszert (is) használ, ez a mondókák misztikusságát fokozza.