Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat ekképpen:
Mint a mókus fenn a fán,
Az úttörő oly vidám,
Ajkáról ki sem fogy a nóta.
(B. Radó Lili: A vidám úttörő)
Nem idézem a többi szakaszt, bár azok tudható, hogy „Csuda jó, gyönyörű az élet”, ami akkor, a Rákosi-érában költői túlzásnak is sok volt… Az ekkoriban kényszermunkatáborba nyomorítottak számára biztosan. Faludy György írja meg, hogy egyesek, akik az erdőn dolgoztak a recski depotálásban „[…] egy mókust fedeztek fel a fán. Jamnicki indítványára előbb kifűrészelték a szomszédos fákat – a besúgók is éhesek voltak, ha nem is annyira, mint mi –, majd kővel eltalálták a mókust A szakácstól sót és az ávós-konyhán – nyilván besúgással – egy darabka szalonnát szereztek. […] Hirtelen állati vágy fogott el, hagy megkóstolhassam a mókus húsát.” (Pokolbeli víg napjaim)
Jókai Mór más viszonyban volt a mókusokkal, ezt a Vasárnapi Újságban írta meg 1889‑ben: „A mókusoknak pedig három fajtájával állok ismeretségben. Az egyik lángveres, a másik sötétbarna, a harmadik szürke, körülbozontos farku. Azoké a bükkös erdő.” (A rosszul osztozott testvérek)
A mókusok általában virgonc viselkedésük és megjelenésük alapján többnyire kedvesség képzetével járnak. Mikszáth Kálmán elbeszélésében szerepel egy asszony, aki a házasságokat összeboronálja a faluban, akinek ragadványneve a sárga mókus, nem éppen rokonszenves:
„Mert sárga az arca, mint a kacsa lába, s olyan alakú, mint a mókusé – a lelke még sárgább az irigységtől.” (A zöld légy és a sárga mókus)
A mókus szeretetreméltóságával ellentétes hatású mókusképzet is föllelhető: „[…] ne félj, az éjszaka sötétségében nincsenek rémek, amilyenekkel a dajkamese és a gyermekképzelet benépesíti... és tovább írtam: »Gyermekkorod sok réme, – a Mókus és az Egyszem – tudod: nem él...«” (Weöres Sándor: A vers születése)
A gyermekmesék világában nem a félelmet keltő mókus jelenik meg. A múlt század Pósa bácsija például így írt:
„Mókus-bókus fürge mókus,
Ugorj a kezembe!
Zörgő-börgő mogyoró van
Mind a két zsebembe. (Pósa Lajos: Mókus-bókus…)
Ennek a mókus-bókus-nak második része a hókuszpókusz varázsigéből eredhet, már Csokonai Vitéznél is olvasható; a Pellidókusz pedig a latin pellis ’(nyúzott, szőrös) bőr’ szón alapulhat:
„Három ember volt, barátom,
Mind a’ hármáról a fátom,
Hogy ne éljen, már teve,
Hókus, Bókus,
Pellidókus
Őkegyelmeknek neve.” (A’ Szerelem’ tilalma)
A Pósa után éppen száz évre elhunyt Borbély Szilárd meseverse egy Kodály Zoltán gyűjtötte gyermekdalra – Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére… – utal:
„A katonák, a katonák,
ha mennek át a völgyön át,
A cipőjükben gyík lakik.
A zsákjukban mogyoró,
mókusoknak az a jó!
És tudnak lépni egyszerre,
Meg fürdeni a tengerbe’.
Kormos István csodás elemekkel vegyíti a mókuslét életterét megtartva az állatka valóságos megjelenését (Mese Csirió mókusáról):
Hol volt,
hol nem,
volt a Mátrában,
ahol a meggyfán
terem a kókusz,
volt,
ahogy mondom,
egy kicsi mókus.
Csirió volt a neve!
Rozsadaszínű a farka,
csöpp puha gömb az orra,
arany csillag a szeme.
Weöres Sándor a Magyar etüdök kézírásos füzetét így ajánlotta feleségének: „Bókusnak Rókus”. Hasonló összecsengő névelemeket adott az erdő tudós mókusának Tersánszky Józsi Jenő: „Rókus Mókus”, Misi Mókus kalandjai pedig sokak gyermekkorának méltán kedves olvasmánya lett.
Somlyó Zoltán a természet szépségeinek, örömeinek ábrázoltságában a mókus is megjelenik:
[…] tavaszelőt igérő szilva-ág,
s körtevirág, tavasz tüntét jelezvén,
mókus, ahogy rágcsál rubin cseresnyén […] (Csi Pai-si mester, a „Csi Ping-i agg”, a „Fehér szirt”, a „Háromszáz pecsét gazdag öreg birtokosa”)
A mókus szépség-öröm jelképessége a XV. századtól alakulhatott ki, az ifjabb Hans Holbein festményén 1526 körül ezért jelenhetik meg a nő karján (Hölgy mókussal).
A reménytelenség esztendeiben Babits Mihály azt kívánja, Úrtól, „[…] hogy győzzön az igazság és szabadság | bús földeden”, és kapjon helyet a mókus is:
„[…] inkább a vízözön! Talán
egy bárka majd azon is fog lebegni!
Egy szabad emberpár és jámbor-édes
állatok, komoly elefánt, bolondos
mókus, szép macskák és erős teve. (Talán a vízözön…)
A hétköznapi, fesztelen nyelvhasználatban a mókus szó az eredeti jelentése (Sciurus vulgaris) mellett más értelemben is él. A „kis mókusom” megszólítás gyermek(ünk)et vagy valaki szeretett személyt illetheti, de lehet ’ember, pasas, ipse, csávó’: „Gyárlátogatni voltunk a cipőgyárban, ott mondta el nekem ezt [apámról] egy öreg mókus. (Tar Károly: Köszönöm, jól vagyok)
Néhány éve ellátogattam a Kiscserfőre, a hegyre, amelynek hajdani gondozott szőlői, gyümölcsösei és zsúpfedeles pincéi csupán az én emlékezetemben vannak már meg. Mondanom sem kell, hogy mukucsok sem mutatkoztak.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.