Szín: a Tisztelt Ház
Szereplők: Liberándi, képviselő
Demokrándi, képviselő
Házelnök
Honanyák és honatyák
Első jelenet
Az ülésteremben
Demokrándi: Tisztelt Ház! Ez mégiscsak mindennek a teteje és egyben az alja is. Milyen alapon veszik ki a számból a szót? Alkotmányos alapon, igen? Hát miféle eljárás ez, kérem, hogy mikor valakinek a száján van a szó, akkor annak a szájára ütnek?! Ezt kérdem én!
Liberándi: Tisztelt elnök úr, tisztelt Ház! Rég a begyemben van a T. képviselőtársam cselefendi habahuriája. Kérem, ha Ön a szájára vesz valakit, és a fejére olvassa, amit sosem hangoztatott, olyasmiket vág a pofájába, tisztesség ne essék szólván, amiket sosem követett el az illető, és az egész t. asszisztencia a b. száját tátja, akkor napnál világosabb, hogy kicsoda adta a t. képviselőtársamnak a szájába a rágalmat, hogy egyszerre fújjon hideget is, meleget is (pfúj!) ugyanabból a bagólesőből, tisztelt képviselőtársaim. Mert napnál világosabb, hogy az előttem szóló a sor végén állt, mikor az észt privatizálták, annyi az értelem nála, mint döglött, másnapos hintalónak az agyveleje. Hát kérem, én majd bedugom a t. képviselőtársam száját. Mert amikor azt mondom, hogy a kultúra az ő emeletén kivágta a biztosítékot, egyúttal azt a kérdést is felteszem: hová lett a szeretetszolgálattól félreutalt ötszázezer euró, tisztelt Ház?!
Demokrándi: Na halljanak oda, ki beszél, még protézise sincs! Tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, a kedves előbeszélőm olyan, mint a lépcsőház: sötét és korlátolt, tisztelt képviselőtársaim. Hát mi a fityfene, mióta kapunk gázfrászt egy ilyen dirnix-mirnix bányabéka ülepe alatti interpellációtól, tisztelt barátaim?! Ettől a dumafrancos bolondériától kapjunk agyhúgykövet, drága honanyuskák és honatyuskák? Hiszen a t. képviselőtársamnak a szája higiéniailag éppen pontosan olyan, ha értik, mire célzok, mint a román tengerpart!... De én lenyomom a torkán a forró kását, hogy egyszer s mindenkorra megégesse, és megtudja, milyen érzés, amikor valakinek nemcsak a fejére olvassák a szavait, hanem a vétkeit is hozzávágják, mert ki-ki amit főzött, azt egye is meg, hiszen bagoly mondja a verébnek, nagyfejű, egyébként pedig úgy dörgöljön az orrom alá el nem követett, bizonyíthatatlan vétkeket, hogy a bumeráng visszapofázik. Tisztelt képviselőtársam, jön még a kutyára sintérsztrájk, nézze meg az elmegyógyász! Hát már a málna mondja meg a medvének, hogy mikor legyen a szüret? És ha meg nem sértem a tisztelt képviselőtársamat, hová tetszett elsumákolni azt a húszmillió új lejt, amelyet vidékfejlesztés címén utalt ki a minisztériumunk, hangsúlyozom: a mi minisztériumunk, a képviselő úr megyéjének?! No, erre vessen bogot, ha vér van a puccos ereiben! Ezennel nyilvánosan is letolom, mint Hruscsov elvtárs a gatyáját az ENSZ-ben!
Liberándi: Hajhaj, tisztelt Elnök úr, tisztelt Ház, nehogy már a befőtt rakja el a nagyit! Azt a teremburáját! Hát ehhez pofa kell! Az még csak hagyján, hogy valaki ferde szemmel néz a nagy kínai falra, majd neki is megy. Hogy hegyibeszédeket hadovál összevissza. Ám tegye. De azt már ne, tisztelt képviselőtársam, hogy lelkifröccsel akar ledönteni a piedesztálról egy tisztességes, a házat és a hazát annak utolsó csepp banijáig kiszolgáló igen jelentős személyiséget, aki általános elismerésnek és osztatlan népszerűségnek örvendek határokon belül és kívül egyarántilag.
Hát ki ez a guznyák, hogy ily gátlástalanul sértegessen?! Hát én, ha kijövök a sodronyomból, úgy felpördülök, mint a Discovery a zűrbe, és akkor jaj lesz minden mocskolódó, szájtépő demokratúrásnak. Hogy az ördög szánkázzon a hátadon, te istentagadó! Huszonötöt kellene rád vágatni. Hogy jöjjön rád a hasmenés az overálban. Kösd fel magad! Majd megemlegetsz még engem, kutyateremtette. Szádba lépek, te gennyláda, te füstölgő szemétlerakat, te köcsög!
(Egymásnak ugranak, a teremőrök választják szét őket. Általános zűrzavar a Házban.)
Házelnök (Hosszasan csenget, míg végül helyreáll a rend.): Először is pontosítással élek. Nyikita Szergejevics Hruscsov nem a gatyáját tolta le az Egyesült nemzetek előtt, hanem lehúzta a félcipőjét, és a sarkával verte az asztalt. Másodszor pedig mértékletességre intem képviselőtársaimat. Emlékeztetem a Tisztelt Házat, hogy a vitában csípőből tüzelni szigorúan tilos. A tökönrúgás ráadásul becstelen is, pláne, ha derült égből jön. Aki pedig felmászott az uborkafára, és gennyesre keresi magát, ne irigyelje azt, akinek a bőre alatt is pénz van, csak mert a pénztárcájában hordja az eszét. Azt hiszem, helyesen vonom le a konzekvenciát, amikor a parlamentáris demokrácia nagy hagyományaira utalva kijelentem, hogy márpedig a kutya is oda szarik, tisztelt képviselőtársaim, ahol nagyobb a rakás. Most pedig húszperces szünetet rendelek el.
Második jelenet
A büfében
Demokrándi: Még egy söröcskét?
Liberándi: Jöhet, öregem, jöhet, jöhet.
Demokrándi: Hát jól megaszondtad nekemnek.
Liberándi: Te még jobban visszaaszondtad nekemnek.
Demokrándi: Zseni vagy, öregem. Becsszóra!
Liberándi: Kontrazseni vagy. El ne menjek innen!
Demokrándi (Cseng a mobilja.): A vezér küldött sms-t. Azt írja, nagy voltam.
Liberándi: Az enyém is küldött. Azt írja, jövőre én leszek a frakcióvezető.
Demokrándi: Erre iszunk!
Liberándi: Erre iszunk!
Demokrándi (kedvesen): Helló! Te gatyába csináló, szájtépő sumák.
Liberándi (még kedvesebben): Csirió! Te gennyláda. Te köcsög.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)
„A világmindenség inkább olyan ciklusokból áll, amelyek újból és újból visszatérnek önmagukba” – meséli Pottyondy Ákos, a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjének egykori vezetője. A sárkányfűárusként is ismert Pottyondy Ákost viszont nem a gyógynövényvilág titkairól kérdeztem, hanem a közelgő, legszebb téli ünnepünket megelőző időszakról, az adventről. „Az ünnepeknek vannak jelképeik” – mondja Pottyondy Ákos, aki az advent egyik legfontosabb jelképe, az adventi koszorú szimbolikus jelentéseiről beszélt.
A régi és ritka könyvek gyűjteménye mellett, melyről előző írásomban volt szó, a szabadkai Ferencesek templomának könyvtára gazdag helytörténeti gyűjteményt, időszaki kiadványokat, kisnyomtatványokat, valamint felbecsülhetetlen levéltári anyagot is őriz. A Szabadkai Ferences Rendház különleges értékes könyvgyűjteményéről legutóbb 2000. október 23-án készült kiállítás a Szabadkai Városi Könyvtár és a Szabadkai Városi Múzeum munkatársainak együttműködésével.
Épp itt volt az ideje, hogy Petőfi mellett a másik kétszáz évesünk előtt is tisztelegjünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Annál is inkább, mert Madách Tragédiája az esztétikai értékei mellett látnoki mű. Éppen száz esztendeje, 1923-ban írja Babits Mihály a Tragédia előszavában azt, amit a kiállításban is idézünk: „Olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.”
Kutatói pályája második és harmadik szakaszának középpontjában azonban nyelvművelői tevékenysége állt. A szlovákiai magyar nyelvművelés feladatait a magyarországi hagyományos nyelvművelő gyakorlathoz igazodva több cikkben és vitacikkben is megfogalmazza: A magyar nyelv szlovákiai változatai, A nemzeti nyelvművelés „liberalizmusának” és a kisebbségi nyelvművelés „radikalizmusának” okai, gondjai, Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője, A szlovákiai magyarság gondjai az ezredfordulón.
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló, szűkszavú költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa így is egy bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé, amelynek minden állomása figyelmet érdemel.
A három ősfolyadék a hideg, a meleg és a közép. A három alapfolyadék: a víz, a tej és a vér. A többi folyadék a természet és az ember közös munkájának eredménye. Ilyen az olaj, a tea, a kávé, a sör, a bor, és természetesen a pálinka. Hamvas szerint a modern kor szcientifista, másként elidegenedett vagy túlcivilizált embere nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt… Hamvas nem ismerte a tiszta, egészséges gyümölcsből készült pálinkát. Ha ismerte volna, a bor mellé teszi. Aki valódi pálinkát iszik, az
Az Újvidéki Színház Verne klasszikus regényét, egyik legismertebb tudományos-fantasztikus művét, a Nemo kapitányt vette elő, gondolta újra, és döntött úgy, hogy ebből bizony musical lesz. Az énektudásban többször bizonyított társulat adott, a rendező a zenés műfaj nagymestere, Puskás Zoltán, a regényt igen gyakorlott kézzel Lénárd Róbert adaptálta színpadra, és bővítette ki sok-sok dalszöveggel, hiszen egy musicalhez az is dukál, meg persze zene is kell, erre a feladatra a Klemm Dávid és Erős Ervin szerzőpárost kérték fel, akik a színházi zenét nem középiskolás fokon művelik.
A Magyar Írószövetségből rögvest Dunaszerdahelyre vitt az utam, hogy eleget tegyek a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula meghívásának. A táskában könyvek, a lelkemben csordultig szeretet, a fejemben a Himnusz és a zivataros századok, amik, úgy tűnik, nem múltak el. Határon túlra menet mindig olyan érzés fog el, mint amikor elindultam szülővárosom, Beregszász felé. Bár be kell látni, hogy a határátkelés így, több órás sor nélkül egyetlen kicsi gyomorgörcsöt sem okoz, és nem is hiányzik.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.