Az öt éve elhunyt Gerold László (1940–2016) irodalomtörténész és egyetemi tanár volt a nyolcvan éve született Gion Nándor (1941–2002) író legjobb itteni ismerője, s nem véletlen, hogy a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó a népszerű Tegnap és Ma című, kortárs magyar írók, költők „munkásságáról mérleget készítő” monográfiasorozatába éppen őt kérte föl a Gion-opus értékelésére. Gerold e munkát a kétezres évek derekán vállalta el, s két éven belül el is készült vele, a 2009-ben megrendezett budapesti Ünnepi Könyvhéten pedig már olvasható is volt a 240 oldalas könyv, amely olyan jeles szerzők közé sorolta Giont, mint a sorozatban addig már megjelent – hogy csak a már nem élőket említsük – Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Sütő András, Nagy László, Esterházy Péter, Pilinszky János, Csoóri Sándor, Eörsi István, Kertész Imre, Kányádi Sándor, Grendel Lajos…
Ma már csak a szerkesztők adhatnának választ arra, miért maradt ki a kötetből Gerold Lászlónak a most itt közölt Bevezetője, amit azért is adunk közre (ürügyül szolgáljon mindkettőjük évfordulós eseménye), hogy ne maradjon csak a hagyatékban, de még inkább azért, mert az életmű egészére vonatkozó átfogó bemutatására vállalkozott, fontos kérdéseket vetett fel, amelyek jelentősek Gion írói világának, írói módszerének jobb megértéséhez. Itt jegyezzük meg, hogy a monográfia kéziratát, valamint a Gerold-hagyatékban talált vaskos Gion-dossziét a szenttamási Gion Nándor Emlékháznak, azaz Horváth Futó Hargita egyetemi tanárnak, kurátornak ajándékoztuk további megőrzésre és a Gion-kutatások további elősegítése céljából. Maga Futó Hargita írja átfogó, 2012-ben megjelent doktori disszertációjában: „Gerold László értelmezési pozícióját a vajdasági, kisebbségi irodalom és a kortársi, pályatársi kötődés determinálja, munkájában a nemzedéki látószög hangsúlyozódik…”
Itt jegyezzük meg, hogy a budapesti Noran Libro Kiadó 2007-től folyamatosan jelenteti meg Gion Nándor életműsorozatát, amelynek negyedik és ötödik kötetét Gerold László válogatta, szerkesztette, és látta el utószóval. A negyedik kötet Gion elbeszéléseit, novelláit és rövidprózáját tartalmazza, amely Műfogsor az égből címmel látott napvilágot, impozáns, több mint hétszáz oldalon; míg a 2012-ben kiadott Véres patkányirtás idomított görényekkel című kötet naplókat, interjúkat, esszéket és cikkeket közöl.
Gerold László monográfiájával párhuzamosan jelent meg Elek Tibornak a Gion Nándor írói világa című, ugyancsak monografikus munkája, majd a hagyaték további ápolását Kurcz Ádám István vette át, aki a Napkút Kiadónál adta közre Gion Nándor művei és műhelytitkai címen terjedelmes tanulmányát, amelyben Füzi László szavaival élve: „Gion életművének belső utalásrendszerét, logikáját, építkezését, így a Gion-próza szoros olvasaton nyugvó, teljesen eredeti értelmezését teremti meg. Rejtett utalásokra világít rá, számos szimbólumot értelmez, parabolák hátterét tárja fel.” Közben ugyanez a szerző folytatta az életmű további publikálását, s megjelent az életmű hatodik köteteként a Krisztus katonái a Görbe utcából, amely prózai és drámai műveket tartalmaz, majd jött a hetedik könyv is, Keresünk egy jobb hajót címmel, amely főként forgatókönyveket és filmváltozatokat tartalmaz. Horváth Futó Hargitával közös válogatásban és szerkesztésben látott napvilágot a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a szenttamási emlékházzal közösen a Hang–Kép–Írás sorozat hetedik köteteként a Gion-könyv, amely a fényképek és a dokumentumok mellett hangzó anyagot is tartalmaz. Ezt követően Futó Hargita tavaly az emlékház kiadásában újabb dokumentumkötetet adott közre a következő címmel: Szenttamás: Gion Nándor írói világának „fővárosa”.
Kurcz Ádám István éppen folyóiratunk januári számában jelentette be, miszerint tervezi az életmű 8. kötetét is, amelyben helyet kapnak majd „Gionnak azok a szövegei, amelyek más írókkal, művészekkel és műalkotásokkal való kapcsolatát mutatják be: az ismerősök, a kritikák, az ajánlások, sőt az általa készített fordítások és átdolgozások is”.
Sajnos, sem Gion Nándor, sem monográfusa, Gerold László nem érhette meg, hogy ezeket a már megjelent és a még megjelenésre váró köteteket kézbe is vehessék.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)
Szóval beszéljen belőlem az olvasó, egyrészt mert állítólag az olvasónak mindig igaza van (nincs, de nála van az ítélet joga és az író pénze, tehát hízelegjünk emígyen), másrészt mert mi más lehetne egy irodalmi múzeum főigazgatója mint olvasó. Ez a dolga, főállású olvasóként gondozza a magyar irodalmat, és lásd első pont.
A forgalmas utcák, aluljárók ma már nem a rikkancsoktól, azaz a harsány újságárusoktól, hanem a handabandázóktól, az ordítva mobiltelefonozóktól, esetleg a zenés hittérítőktől zajosak. Nem volt mindig így. Száz éve a pesti utcák a rikkancsoktól voltak hangosak:
Egy ideje, akármerre fordul az ember a média bozótosában, a mesterséges intelligencia bukkan elő a bokorból. Hol diadalittas, hol ámuldozó, hol sápítozó hangfekvésben száll az ének a ChatGPT-ről. Hogy most már az MI. (Szokjunk hát az új és egyre gyakoribb rövidítésekhez és mozaikszavakhoz!) nem csak a régi helyén, a mennyiségtani műveletek és a műszaki teremtés birodalmában válik lassacskán egyeduralkodóvá, hanem a kommunikáció egyre gyomosabb mezején is.
A húsvét – a keresztény liturgia szerint – a nagyböjt utáni időszak, a feltámadás és a megváltás örömünnepe. A húsvéthétfő viszont már a mulatozások – népi szokások és játékok – egyvelegét képezi, amelynek napjainkban – sajnálatos módon – a gyakorlott formája kevésbé él – sokkal inkább a rá való emlékezés, a vízbevető hétfők újraelbeszélése, és nem annak megélése lesz meghatározó.
A megfeszítettség a keresztény ember erős tudati tapasztalata, a test meggyötrésének – s mint ilyen az ember meggyötrésének – legrettenetesebb képzete, a legszörnyűbb halálnem, amely a Megváltónak is kijutott, talán épp ezért az egyetlen lehetőség, hogy saját életünk és az Ő élete között közös pontra leljünk, közösséget vállaljunk a halálban.
Húsvét szombatján már a 19. században is kezdetét vette a Jézus Krisztus feltámadására való megemlékezés, ünnepélyes egyházi sereg vonult végig Pest-Buda utcáin, s amelyet aztán másnap, a vasárnapi templomjárás követett. A zsibongó kávéházak és boltok, amelyek általában telis-tele voltak emberekkel, erre a napra elhalkultak, kulcsra zárták kapuikat, s mindenki buzgó imádságba kezdett valamelyik városi szentegyházban.
Tízévesen, az egykori Pajtás újságban jelent meg első kis írásom, amely a mátrafüredi Bene-vár fölfedezéséről szólt. Szüleimmel a mátrafüredi üdülőben nyaraltunk, és egy nap édesapámmal a sűrű bozóttal benőtt várromot megkerestük, és nem félve a kullancsoktól, bejártuk, lerajzoltuk. Azóta a várromot kibontották, kicsit konzerválták, bárki megtekintheti.
Marc Delouze, a magyar költészet francia fordítóinak doyenje 1978 óta rendszeresen részt vesz a magyar kultúra franciaországi terjesztésében. Átfogó magyar költészeti antológiát állított össze és fordított franciára, éveken át több folyóiratokban közölt magyar versfordításokat, 5-6 magyar tárgyú prózakötetet adott ki, magyar költőket hívott meg az általa irányított Parvis poétiques (Költészet köztereken) elnevezésű fesztiválokra.