„Vigyázz, mer mökcsipnek a Gyura méhejei!” – figyelmeztetett, ha túl közel mentem gyerekkoromban egy kajszibarackfa melletti méhkasokhoz a kiscserfei szőlőhegyi szomszéd néni, aki akkor (nép)viseletben járó kiskanizsai parasztasszony volt. Ha meg az őrtilosi Szentmihályhegyen rokonoknál nyaraltam, náluk nem szalmakasok, hanem kaptárak voltak. Itt mézpörgetésben is kotnyeleskedtem, lépes méz volt jutalom. Erre igen, méhcsípésre pedig nem emlékezem.
Újabb élményem a méhecskékkel az évek múltával mindig akadt. A menyasszonyommal sétáltunk, amikor ő egy-egy vadvirágon szorgoskodó méhet megsimogatott. Édesapja is méhészkedett, ezért voltak tapasztalatai. Amikor pedig kislányunkat nevelgettük, Babits-vers hozta elő a kiscserfei szóhasználatot:
A méhe alakot Berzsenyi Dániel többször használta műveiben: „Édes Mitzim szeretlek / Mint méhe a virágát” (Fő és Sziv); „Mint kis méhe csak itt a’ vizerek körül | Döngécsel” (Az én Múzsám); „így hordott eledelt nékie méhe, galamb” (Elégia Gróf Festetics György’ hamvaira). A niklai költő uraság a méh formát használja: „Édes Chloém! szeretlek, | Mint méhek a’ virágot” (Fő és Szív.). A méhe szó ellenérzést keltett Kazinczy Ferencben, Berzsenyivel levelezve évekig szó esik a méhé-ről. Kölcsey Ferenc szintén kifogásolta a niklai remete méhe szavát. Berzsenyi írta a széphalmi mesternek, Kazinczynak: „Nem lett volna-e jobb az én principiumom szerint a nyelvmívelésben a dunait is használni, és az által sok kétértelmű tiszai szavakat megkülönböztetni ilyenformán: méhe apis, méh uter”. Ez az elméleti fontolgatás arra vall, Berzsenyi Dániel nyelvi tudatában és nyelvi ízlésében nem az a képzetkör és hangulat él és hat, amelyik Kazinczyéban, és amelyik századunkban is megvan a méhével kapcsolatban, hiszen a méhe tájnyelvi használatúnak van minősítve a szótárakban, például a XIX. századi nagy szótárban Czuczor és Fogarasi szerint „tájdivatos” az Apis mellificának, a mézelő méhnek ez a neve.
Petőfi Sándor nyelvezete ugyan nem „dunai”, de megfordult a Dunántúlon (is), a szót ugyancsak versbe szövi: „[lágy szellő vagyok] Létezésemet csak a kis méhe tudja, / Melly haza felé tart a rétről fáradtan” (A szél). Ugyane költeményben a másik változat is megvan:
A versben Petőfi méh ‒ méhe ‒ bogár szavakkal nevezi meg a szorgos rovart, vagyis változatosságot teremt. Előfordul Petőfi írói nyelvében egyszer a méheraj összetétel a népéletre utalva: ,,A falukban megállok egy szóra, / hol a lyányság, mint méhe-raj áll […]” (Az én Pegazusom).
Móra Ferenc népmonda‑földolgozásában szintén ott ez az összetett szó: „Nyárlehellte fuvalom / halksóhajjal hord be rajta, [ti. Mátyás király ablakán] | méhedongást, mézszagot, / bazsalikom illatot […]” (Az aranyszőrű bárány).
A „dunai”, vagyis dunántúli Babits Mihály művének már címében olvasható: „Csak egy kis méhe…” – a költeményben pedig mindkét szóalak megvan: „Egy kicsi méh meg beszorult valahogy a szobába | s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó zeneláda”, továbbá: „Csak egy kis méhe szállt lelkembe […]”.
A magyar nyelv talán minden lehetőségét ismerő Weöres Sándor műveiben is döngicsélnek a méhecskék. Egyikben, amelyikből Kodály Zoltán komponált kórusművet, „Méh‑raj duruzsol, / fák közt fü alól, / fürjek dala szól | tó partján.” A dunántúli Weöresnek – Berzsenyinek, Babitsnak – (mondhatni:) természetes a méhe szó. Weöres Sándor nevezetes műfordítása a Gíta Govinda, amelyet Dzsajadéva költött, aki a XII–XIII. században élt az utolsó bengáliai király udvarában. Weöres az ismétlés elkerülésére és a szanszkrit ganavritta-vers ritmikájának visszaadására a „dunai” alakkal él (a nyugati nyelvjárásra jellemző rövid magánhangzókkal):
Néhány verssor múlva olvasható: „[…] méhraj a nyílra hasonlatos, ivalaku lenge liánra lefekszik […]”, és még idézhető volna több szöveghely. Mindegyike bizonyítja, hogy a változatosság és a verselés érdeke szerint váltogatja Weöres a kétféle szóalakot. További változatokat már a keresettség stílustalanságát jelentenék, hiszen mé, méhel, méhely, míhe, míhí és más szóalakok is vannak-voltak a magyar nyelvjárásokban. A méh szó írásképében lévő h betű nem jelöl hangot – ugyanez a helyzet a céh, cseh, düh, juh, rüh szavakkal is, azonban újabban az éppen az íráskép hatására nagyon sokan egy olyan hanggal mondják, mint amihelyen a doh, a potroh , a sah szó végén van, ezért a legutóbbi helyesírási szabályzat a hagyományos méhvel (és céhvel, dühvel, juhval, rühvel) féle írásmód mellé fölveszi a méhhel (céhhel, dühhel, juhhal, rühhel alakot is.
Mostanában szentendrei kertünkben a különböző virágokon gyűjtögető méhékkel találkozunk, egykor volt menyasszonyom öt évtized múltán is meg-megsimogat egyet.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.