Babits Mihály írja: „Minden folyót vár a Styx. | Óh, megoldó biztos X!” (Elég a kóstoló). A Styx (Sztüksz) egy árkádiai folyó neve, amelynek vizét az ókorban mérgezőnek tartották, így hívták az ógörögök az alvilág folyóját is, amelyen Kharón csónakjával átvitte a holtak lelkét. Babits az élet végére tesz célzást azzal, hogy minden folyó a Styxbe ömlik, a túlvilág ismeretlenségére (mint az algebrában) az „X” utal.
A számtani műveltség híjában lévőt esetleg maga a matematika szó is elkápráztathatta vagy éppen megijeszthette. Csokonai Vitéz Mihály a csurgói diákjainak vígjátékot írt 1799-ben Az özvegy Karnyóné ’s két Szeleburdiak címmel. Ebben Kurzus, aki „[e]dj személyben Doktor Borbély Alchimista, Kéznéző Chiromanista, Zsibvásáros drótvono, Poëta Kosár kötő” Lipttlottynak – aki gyanús Karnyóné halála kapcsán – tenyerét vizsgálva mondja: „[…] ez ’a huzás középb[e] az Urat jelenti ez a’ hosszan nyuló huzás mi volna egyéb kötélnél, ez pedig mathematice is egy valóságos akasztófa.” Kuruzs Lipittlotty fölakasztására vonatkozó célzását a matematika bizonyító erejével súlyosbítja.
Az Előbeszéd [A’ Tavaszhoz] Csokonai-versben így található az „X”: „Ama Finnyáskodó pedig olvassa meg a’ Heltai, Tinódi, Valkai […], és egyebek velős Magyar Irásit; sőt holmi Bányász Csákányt, Sopronyi Veres Tikmonyat, X ut Tököt, és több efféle korpá[j]ú Grapsákat se hagyjon megtekinthetetlen […]”. Az X ut tök Sámbár Mátyás vitairatából elhíresült szólás: buta, ostoba, mint a tökfilkó. A (debreceni) deákok szívesen használták volt. Móricz Zsigmond A fáklya című regényében is olvasható a Nyugatban „Kérem, a papnak nem baj, ha olyan szamár, mint az iks, csak szerető és gyöngédlelkű egyházatya legyen.”
Arany János a Bolond Istókban az x mellett más jeleket is említ: „Oh, hányszor elmereng a tiszta mennybe, | Hol a tejút és többi napkörök | Egy-egy láncszem tovább, a végtelenbe, | Hol milliárd nap és bolygó görög; | A Sirius‑hossz, ily távollal szembe, | Már semmi, hát még ez a földi rög!… | De iskolában rettenté a sok | A + b, nagy , a dűlt ∞-asok”; továbbá: „»Folytassa Istók!« »X, emelve á-ra«… | Szegény myopsunk csak ötölt-hatolt”. Istók rövidlátó volta miatt kerül ugyanabba a megítélésbe, mint azok, akik nem értik a matematikát.
Jelképes utalásként a természet, a társadalom és a gondolkodás lehetőségei vagy éppen lehetetlenségei kapcsán a (gondolati) lírában például Tandori Dezső Nyitó ∞ és Záró ∞ című szonettekkel kezdi, illetőleg fejezi be egyik verseskötetét, A mennyezet és a padló címűt, amely szintén két végpontot jelent a(z élet) házában.Az iménti jelölések közül (A, b) ugyancsak Descartes-tól ered. A√ a latin radex ’gyökér’ jelentésű szó írásképének r betűjéből alakult, hiszen a gyökér valaminek a legalsó része. A (matematikai) végtelen jelét alighanem a római számmal írott ’1000’ jelentésű írásjegyek (CIƆ) sűrítéséből alakította John Wallis oxfordi matematikus és nyelvész; aki egyebek mellett a π (3,14) értékének kiszámításával is foglalkozott.
Marno János egyik verskötetének címében és egyik versében is szerepel a gyökjel: „Nincsen líra √ nélkül”; részlet a versből: „nincsen líra tenger √ | hengeren, mint a bimbók, kiáll | egypár hűvös élményburok […]”. A √ rajzolatot a klasszikus nyomdai korrektúrában mint hiányjelet szokás használni. Marno nyilván arra utal, hogy sem a líra, sem a költő nem képes minden érzelmet megjeleníteni, valami mindig hiányzik.
A számtan elemi egyszerűségével, tisztaságával azonosítja lelkiállapotát Radnóti Miklós a lágerban, Žagubica fölött a hegyekben: […] s folyton veszélyben, bajban élő | vad férfiak fegyvert s hatalmat érő | nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: | a 2 × 2 józansága hull rám” (Levél a hitveshez).
Karinthy Frigyes az egyik Így írtok ti Babits-darabjában az írásmód szélsőségét parafrazálja: a „Matematikai költemény” magyarázó megjegyzést fűzte, továbbá a négyzetre emelést („És mekegve és makogva2”), a gyökvonást („2√amphorába”) és mínusz- és egyenlőségjelet, emeletes törtre emlékeztető formát, a logaritmus jelzését alkalmazza.
Karinthy a történelemről egy hordószónok frázisaival beszél ironikus karcolatában 1915-ben: „Ó nép – mondta – látod-e a Törvényt fejed fölött? Ime a fajok öntudatlan feszülése, mely, mint ahogy nagyon helyesen mondja Tolsztoj, éppen olyan törvényszerűség s előre elvégzett sors, mint a csillagok futása, vagy a fizika törvényei, ime szükségképpen magával hozta, hogy a nagy Bika rád rohanjon s pán-bika törekvéseivel megfojtsa a te nemzeti aspiráczióidat. Töltsed be te is a törvényt, mely tudósaink számítása szerint a2 + 6 x + √3 + 5 + ∞ – 0, abból áll, hogy visszatartsd azt az izét, még ha belepusztulnál is” (Történelmi materializmus). A képlet nyilván halandzsa Csokonaihoz hasonlón. (Az írás 1958-ban Az egész város beszéli című négykötetes Karinthy-gyűjteményben – nyilván a Kádár-korszakhoz való igazodás miatt „Történelem” címmel jelent meg, hogy ne sértse az uralkodó ideológiát.)
Az efféle jeleket Weöres Sándor is hasznosítja: „Hajló terünkön kívül még hány világ van? | te titkod ez, √ – x | Ki rabként tengsz az anyagi világban, | Mint honát vesztett Vercingetorix”. – Másutt Weöres ezt a képletet (?) használja: „A + A + Diff”. A költő ifjú korában nehezen boldogult az iskolák követelményeivel: „Én, végtelenben kréta‑vándor, | nem találtam a befogókat… | Jaj, nem való e tábla‑élet | végtelenben tapogatóknak, | nem megy a színusz-tétel, Sándor” (Diáknotesz). Weöres figyelmes olvasója észreveheti a költő allúzióit, célzásait a térgörbület fogalmára és a differenciálegyenletre, amelyek ugyancsak sokaknak „biztos X”-ek.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.