Harminckét évvel a megalakulása után váltott első ízben igazgatót a Háromszék Táncegyüttes. Az alapító igazgató, Deák Gyula Levente drámaian korai halála által kiváltott helyzetben egyedüli pályázóként nyerte el a tisztséget az együttes egykori tánckarvezetője, Virág Endre, bár állítja, hogy nem voltak hasonló egyéni ambíciói.
Az új igazgató az 1990-ben létrehozott Háromszék egyik első táncos alkalmazottja volt, ennek azonban természetesen „súlyos” előzményei voltak. Még 1985-ben hívta táncolni a Néptáncstúdióba a későbbi Háromszék első művészeti vezetője, Könczei Árpád, aztán örökre foglyul ejtette a néptánc, a táncház világának „fertőzően” jó társasága, amely más, különleges közösséget alkotott a kommunizmus egyre vadabb utolsó éveiben. A szép új világba szerszámlakatosként érkezett, de azonnal váltott, amint lehetősége nyílt rá, illetve képes volt eleget tenni a toborzás szigorú kritériumainak. Azt követően 2006 nyaráig táncolt az egyre növekvő presztízsű formációban, közben minden lehetőséget megragadott, hogy fejlessze technikai tudását, illetve egyre többet tudjon meg a néptánc világáról. A Háromszéktől való távozása is a benne egyre szélesebbre táruló perspektívára vezethető vissza. Miután jobbító szándékú ötleteit az együttes vezetői közül nem mindenki fogadta egyöntetű elismeréssel, hirtelen felindulásból megpályázta a Kovászna megyei Művelődési Igazgatóságnál adódó táncszakreferensi állást. Heten voltak, őt választották. 2022-ig maradt ott.
Álommunkahely és adósságtörlesztés
„Tény, hogy elsősorban módszertani tevékenységre adtam a fejem, de már 2006 októberében elindítottuk feleségemmel, Imolával a Százlábú elnevezésű gyereknéptánc-együttest. Előtte már 1992 óta tanítottunk gyerekeket különböző iskolákban, jómagam ma is öt helyen tartok iskolai órákat. Elsősorban nem a műfaj megmentése vezérelt, hanem annak az életminőségnek a megőrzése, amit a néptánc képes pluszban adni a művelőinek. Mert abban semmi természetellenes nincs, hogy alakulása folyamán a népi kultúra mindig is a nemzeti érdekeket képviselte – ha nem tudatosan, akkor ösztönösen. Ezt a Százlábú ma egyetemista tagjai is igazolják, akik valahányszor meglátogatnak, mindig elmondják, mennyire más életminőséget tudnak megélni a táncostársadalom tagjaiként. A színpadra kerülés ugyanis fegyelemre, a másikra való odafigyelésre, a viselet »viselésének« megtanulására, felelősségtudatra nevel” – vallja Virág Endre.
A Háromszékkel való kapcsolat természetesen ezekben az években sem szakadt meg, felesége, a 2022-ben nyugalomba vonuló Imola révén változatlanul megmaradt egy szál. „De mindig azt mondtam neki, csak azt mondja el otthon, ami nagyon fontos. Megnéztem azonban az előadásokat, nem utolsósorban azért, mert időközben több »százlábú« tanítványunk is megjelent a profi együttesben. Összességében álom munkahelyem volt, amit eszem ágában sem volt feladni.”
Deák Gyula 2022. januári halála után azonban rögtön megkeresték: ugye te leszel a következő? Pedig, állítja, soha nem voltak hasonló ambíciói. A baráti kör, a szakma részéről érkező nyomásgyakorlás mellett azonban elindult a szóbeszéd is, külföldről is érkeztek érdeklődő és bátorító hívások. Az együttes fenntartója, a háromszéki önkormányzat vezetői is kikérték a véleményét a lehetséges utód felől, és amikor önmagát nem sorolta a jelöltek közé, rákérdeztek: és Virág Endre? „Lassan bennem is eldőlt: megpróbálom. Persze tele voltam kétségekkel: vajon tényleg tudnék valami jót művelni? Mindenesetre a pályázat benyújtásának napján délben úgy mentem oda, hogy ha egyetlen jelentkező is akad, nem adom be az irataimat. De senki sem volt. Meggyőztem hát magam, hogy nem szabad elutasítanom a kihívást, felelősséggel tartozom a Háromszék iránt. Ugyanakkor tudtam, de nem éreztem az egésznek a súlyát, csak miután szembesültem vele: immár 46 alkalmazott egzisztenciája múlik rajtam, minden döntésem, aláírásom következményekkel jár."
Deák Gyula érdemei felmérhetetlenek, vallja. Ezért aztán folytatni szeretné, amit az alapító igazgató csinált, hiszen nagyon jó dolgok zajlottak, egészséges arányban elegyítve a folklórt, a táncszínházat, a gyerekműsort, illetve a színházi produkciókban való részvételt. Talán az utóbbira erősítene rá, a Tamási Áron Színházzal közös, 2000-ben színpadra került Vérnász ugyanis nemcsak kitűnő előadás volt, a táncosok is nagyon sokat tanultak a Bocsárdi László rendező irányításával zajló munkafolyamatból, ami az önbizalmukat is jelentős mértékben megszilárdította. A produkció nézőtoborzás tekintetében is fontos mérföldkőnek számít, hiszen sok színházba járó azt követően kezdett el érdeklődni a táncprodukciók iránt, kezdett el járni a Háromszék előadásaira is.
Megtartási technikák
„A Háromszék mintaadó intézmény, az előadások minősége, a színpadkép, a viselet, a zene tekintetében egyértelműen irányt mutat nemcsak a megye amatőr együttesei számára, de az erdélyi profi együtteseknek is. Ezt a státust a továbbiakban is meg akarjuk őrizni. A néptánc ugyanakkor olyan erős nemzeti mozgalom, amely a gyerekektől a felnőttekig különleges emberi minőséget kovácsol gondolkodás, mentalitás, szórakozási forma tekintetében egyaránt. Ehhez képest aránytalanul kisebb támogatást élvez, mint a sport, és céljaim között szerepel hozzájárulni ennek az aránynak a megváltoztatásához is” – állítja Virág Endre, aki a Romániai Magyar Néptáncszövetség elnökeként is feladatának tekinti a tevékenység elismerése fokozását.
Változatlanul fontos feladat a táncosok megtartása is. E „technikák” közé tartozik a felsőfokú képzés elvégzésére való ösztönzés, csakhogy a sűrű program mellett roppant nehéz fizikailag is jelen lenni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári táncművészeti karának előadásain. Eddig heten iratkoztak be, hárman már végeztek, hárman pedig 2022 végéig jutnak diplomához – ami fizetés tekintetében is jelentős előrelépést jelent nekik. Az együttesből ma négyen rendelkeznek felsőfokú végzettséget is honoráló fizetéssel, 16-an pedig nem, és ezt Virág Endre komoly gondnak tartja. Marad a szolgálati lakással, illetve a Háromszék szellemiségéből és művészi értékéből fakadó csábítás.
Eltáncolt képek
A fél éve tevékenykedő igazgató azt állítja, öt évre előre kész az együttes műsorterve. „Fiatalabb alkotók bevonására, a közreműködői kör tágítására törekszem. Gyerekelőadások felújítását is tervezzük, hiszen a hajdan nagy sikerű Ludas Matyi bemutatása óta több generáció felnőtt, sőt, a tánckarban is mindössze ketten vannak, akik táncoltak az eredeti előadásban. A művészeink ezen az őszön igen intenzív életet élnek, alig van szabad hétvégéjük, ezt is szeretném »emberszabásúbbá« tenni a jövőben.”
Miközben a Háromszék Táncegyüttes székházában felújítás zajlik, több előadás is előkészületben van. A legközelebbi bemutatót november 30-ra tervezik, akkor Az ember tragédiája kerül színpadra Könczei Árpád zenéjével és rendezésében, ifj. Zsuráfszky Zoltán koreográfiájával. 2023 márciusának elején a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, Módos Máté koreográfiájában vegytiszta folklórműsort mutatnak be, amelynek különlegessége abban rejlik, hogy a Kis-Magyarország különböző tájairól származó zenét-táncot kívánja közelebb hozni. „Olyan műsorra készülünk, amelynek akár egyes részeit külön-külön is lehet majd vidéki előadásokra vinni. Aztán jöhet a Munkácsy-képek eltáncolása a békéscsabaiakkal koprodukcióban, ami egészen különleges vállalkozásnak ígérkezik.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.