A jövő receptje: végy két hidrogénatomot, köss hozzájuk egy oxigénatomot. Ha ezt nem tudod megcsinálni a konyhádban, akkor meghalsz.
Hogy alkalmas-e a földi környezet az emberi életre, az a Föld számára közömbös. Az embernek nem az. Az emberről ma a közös tudományos és haladó tudásunk ennyiből áll: az ember a legkártékonyabb élőlény. Ebből azért nem nehéz levonni azt a következtetést, ami már nem vádirat, hanem ítélet. De hozhat-e végítéletet az egyes emberek matematikai halmaza az emberiség fölött?
A bárhol szabadságának lényege: bárhol, bármikor, bárki bármit fogyaszthat. Ezzel ellentétben a valahol szabadságát a kitüntetett idő és hely horgonyozza le. Streamplatform versus templom.
Az üdvtörténet valahol félrecsúszott. Amiben élünk: keresztút helyett Covid. Feltámadás helyett ébredés. Megváltás helyett másnap.
Nem a környezet-, hanem a teremtésvédelem teszi élhetővé a Földet. Az ember utáni gender viszont épp a teremtés rendjének felülbírálása.
Az ember utáni gender világban szegény. Nem valaki, hanem valami más. Az ember utáni gender pusztán egy ökológiai lábnyom, aminek csak a mértékéről lehet beszélni. Túl van jón és rosszon, bűne nincs, a jövője egy szám. Az ember utáni gender gyermeke tehát nem gyermek, hanem utód, az ökológiai lábnyom növelése.
Az vagy, ahogyan nézel a világra. Ha magyarul nézel, magyarként néznek vissza rád. Ha fejben másodikként bezzegmáshol élnél, akkor hontalanként kezelnek. A bárhol szabadsága éppen ezt jelenti: sehol nem vagy otthon.
Nemzeti politika: ne az országért, hanem a hazáért tégy, és ne az állampolgárok, hanem a nemzet közösségi erejében bízz. A legvidámabb barakk legvidámabb lakója is fogoly.
Aki szerint a közösségi médiában posztolt kommentje a megoldás, az kultúrafogyasztó. Aki gondolkodik, dönt és cselekszik, az kultúrahordozó. Aki megváltoztatja a világot, az kultúrateremtő.
Az emberi szabadság egyik biztosítéka az, hogy tudjunk készíteni a környezetünkben található anyagokból olyan eszközöket, amiket meg is tudunk javítani. Tudsz varrni kimosható pelenkát?
A gyógyszerrel a halált próbálod elkerülni. A gyógynövénnyel az életet tudod jobbá tenni. És volna még pár ilyen döntési pont. Nem taktikai, hanem stratégiai kérdés.
Az az eszköz, amivel megépítesz valamit, alkalmas arra is, hogy fejbe verj bárkit, aki el akarja venni tőled azt, amit megépítettél.
Ha az életfát elfűrészeljük, a gyökérzete értelmetlenné válik, koronáját ördögszekérként görgeti a történelem vihara.
Ha a feltámadásban bízol, tartsd észben: csak az támadhat fel, aki már meghalt. Aki élőként járja a poklot, az megváltást remélhet. De megváltást nem akárki halála hozhat.
Már csak egy Isten menthet meg bennünket, mondta csaknem fél évszázada egy filozófus. Ehhez első lépésként az Istenbe vetett hitbe vetett hithez kellene eljutnunk.
Krisztus feltámadt!
Kislányunk a hirtelen kezdődő májusi zápor elől a kertből – hol mezítláb bóklászott – felszaladt a veranda lépcsőjéhez, fel akarta venni az előzőleg odatett cipőcskéit. Látva, hogy gyepi hangyák jönnek-mennek benne, így méltatlankodott: „Hangyák! Volt olyan, hogy én beleléptem a ti cipőtökbe?” A feleletet sem ő, sem mi hallottuk egy kisebb mennydörgés miatt, ám leánykánk mondását nem hallgattatták el az évtizedek, mint ahogyan a hangyák kertben, mezőben, erdőben, irodalomban ismeretes élete és viselkedése sem felejtődik el gyerekkorunk óta.
1886-ban jelenik meg Gárdonyi Géza első kötete, a Szerelmes történetek. És ekkor jelentkezik – igaz, folytatásokban – az első regény, az Álmodozó szerelem. A négyoldalas Győri Közlönyben volt olvasható 1886. január 3. – 1886. június 3. között. Az Álmodozó szerelem tehát mindmáig egy mára már csak egyes könyvtárakban elérhető, régen megszűnt vidéki folyóiratban rejtőzködött. A Gárdonyi-kutatás persze tudott róla, de nem tartotta érdemesnek elővenni.
Egyetlen vékonyka, 1968-ban megjelent kötet maradt utána. Többször kérdeztem tőle, miért hagyta abba a versírást, de a válasza többnyire kitérő volt, vagy egyszerűen elintézte ennyivel: „József Attila után?” Vagy még őszintébben: „Nem akartam szaporítani a középszerű költők sorát.” Pedig erre a filigrán kis kötetre, amely Tükör előtt címmel látott napvilágot, bármit lehet mondani, még ennyi év távlatából is, csak azt nem, hogy középszerű lett volna.
Dusík Dániel néven született, s talán nem a legszerencsésebben választott írói nevet magának. Dénes György néven ugyanis egy vele egyidős geológus és egy hírneves színész (másodállásban író) is részese lett a magyar művelődéstörténetnek. Pelsőcön és Rozsnyón végezte alap- és középiskoláit, s amikor az első verseit írta, légüres térben leledzett a felvidéki irodalom.
Ezek a kövek ugyanazok, amelyek mai napig sugározzák Athén, Róma és Jeruzsálem nagyságát. Ezekből épült a kölni Dóm, a párizsi Notre-Dame, az esztergomi székesegyház, a budapesti Szent István-bazilika, a Szent Mihály-templom Kolozsváron vagy a brassói Fekete templom. Ezekből a kövekből raktuk össze az universitasainkat is.
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Választmánya 2021-ben Csóka Ferencnek ítélte oda a Simkó Tibor-díjat, akinek első írása 1986 szeptemberében jelent meg az Új Szóban, Mese a Kék lovagról címmel. Írt regényt, elbeszéléseket, rádiójátékot, amatőrszínház-történetet, és festéssel, zeneszerzéssel, videoklip-készítéssel is foglalkozik.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Zombor törvényhatósági jogú város adminisztratív központként Bács-Bodrog vármegye, valamint a Zombori járás székhelye is volt egyben. A város soknemzetiségű volt: az 1910-es népszámlálás szerint 30 593 lakosából 32,94 százalék magyar, 39,11 százalék délszláv (bunyevác, horvát, szerb), 7,13 százalék pedig német, míg a lakosság egyötöde más nemzetiséghez tartozott. Felekezeti szempontból a római katolikus vallást követték a legtöbben (54,91 százalék), a görögkeletiek/ortodoxok 38,83, míg az izraeliták a lakosság 3,32 százalékát képezték.
Bár nagyon jól mutatnak, nem egyértelműek, sőt félrevezetők a betűvel jelzett mai fiatal(os) nemzedékek. Ma már szinte mindenki kívülről fújja a népszerű tudományosság terminusait: X, Y, Z generáció. De mit jelentenek ezek, és vajon valóban nemzedékek, és ha igen, meddig érvényesek?
Lányi Ernőt (1861–1923) elsősorban mint számos költő versének megzenésítőjét ismerjük. Kevesen tudják, hogy több dalának a szövegét is maga írta: előbb lejegyezte a dallamot, majd megfelelő szöveget talált ki hozzá. De még kevesebben lehetnek azok, akik azt is tudják, hogy Lányi olyan verseket is írt, amelyeket sohasem zenésített meg. Egy csomó költeménye nyomtatásban is megjelent Consonanzen und Dissonanzen eines ungarischen Musikers (Egy magyar muzsikus konszonanciái és disszonanciái) címen 1899-ben Boroszlóban, a mai lengyel Wrocławban.
A magyar irodalomban nincs sok „hazai fejlesztésű” strófaszerkezet, és versforma még kevesebb. A Zrínyi-versszak egy laza metszetű, négyes rímes felező tizenkettes, s a már fejlettebb, egyedibb Balassi-strófa ennek rokona, viszont a Himfy-strófa, amit Kisfaludy Sándor (1772–1844) hozott létre, ezeknél is kidolgozottabb.