Nyelvi barangolások (94.)
Ezt írja egy elemző:
- A nagyvárosok alapvetően liberálisok.
Az én nyelvérzékem szerint: liberálisak lenne a helyes. A liberálisok a személyek, a liberálisak pedig egy tulajdonság (az értelmező kéziszótár szerint ezek a melléknévi jelentések: 1. (politikai értelemben) A liberalizmust valló, 2. (pejoratív értelemben) Túlságosan engedékeny. Ugyanez a kettősség áll fenn természetesen a konzervatívok – konzervatívak esetében is. A konzervatívok (személyek) valószínűleg konzervatívak, azaz konzervatív értékrendet vallanak, de itt is vigyázni kell, mert a konzervatív melléknévnek is több jelentése van: 1. (általában) A hagyományokhoz, szokásokhoz ragaszkodó, 2. (politikai értelemben) A múlt és a jelen értékeit, az ország tradícióit megőrizni kívánó, a radikális változtatásokat ellenző, 3. (pejoratív) Az újtól idegenkedő, a régihez ragaszkodó, maradi. Az emberek, akár liberálisok, akár konzervatívok, többféleképpen lehetnek liberálisak és konzervatívak.
Egy erősen kritikus, alternatív, kicsit anarchisztikus, nihilisztikus rockszám címe:
Az én nyelvérzékem szerint: okosok lenne a helyes. Beszéltem a dalszerzővel, aki annyit mondott: nekik az o-o-o (okosok) hangzása nem tetszett, ezért lett o-o-a, azaz okosak. Csakhogy az okos itt főnév (valaminek vagy valakinek van valamije) az okos mint főnév többes száma: okosok, tehát helyesen úgy lenne: Az okosok földje. Megerősíti ezt a Nyelvművelő kézikönyv is: az okosok (csak személyek).
És további kérdések merülnek fel. Ahol a többes számnak kétféle kötőhangzós változata van, vajon fölcserélhetők-e?
- hatalmasok – hatalmasak, iskolások – iskolásak, játékosok – játékosak, redőnyösök – redőnyösek, vörösök – vörösek, kopaszok – kopaszak.
Nem, nem cserélhetők föl, mert bár csak egyetlen mássalhangzó (o, a vagy ö, e) tekintetében különböznek, de mást és mást jelentenek. Szójátékos formában is felhívhatjuk a figyelmet a kétféleképpen toldalékolt alakok különbségére: A hatalmasok (hatalommal rendelkezők) nem mindig hatalmasak (nem föltétlenül magas növésűek), sőt! Az iskolásnak kialakult egy pejoratív jelentése: önállótlan, betanult szabályokat követő, például: iskolás stílusban fest. Akik már iskolás gyermekek, fiatalok, azok tehát biztosan iskolások, de nem biztos, hogy iskolásak. A játékosok, akiknek tehát ez a foglalkozásuk, lehetnek játékosak, azaz játszadozni szeretők, derűsek, kedélyesek, de lehet, hogy nem azok. A redőnyösök azok, akik a redőnyöket szerelik, karbantartják, a házak viszont redőnyösek. A vörösök egy korszak politikai képviselői, de nem biztos, hogy vörösek, viszont a zászlók, a borok, ha vörös a színük, akkor vörösek. A kopaszok szinte biztos kopaszak (tar fejűek), bár a frissen bevonult katonákat is szokás volt kopasznak nevezni, ők pedig nem voltak feltétlenül kopaszak, csak nagyon rövidre volt nyírva a hajuk.
Még további példákat is gyűjtöttem:
- gyorsok – gyorsak, örökösök – örökösek, fanatikusok – fanatikusak, gonoszok – gonoszak, családosok – családosak, gyalogosok – gyalogosak.
A gyorsok (gyorsvonatok) nem mindig gyorsak, az örökösök között csaknem mindig örökösek a viták, a gonoszok szerintem mindig gonoszok, bár lehet, hogy van kivétel, mindenesetre Ady tudta a különbséget: Gonoszak a halottak…
A gyalogosok – gyalogosak párra friss sajtónyelvi példákat kerestem. Ilyesmiket találtam:
- Hullottak a gyalogosak tavaly, Legjobban a gyalogosak és a biciklisek szívnak a városi közlekedésben, A gyalogosak voltak érintettek a balesetben.
Ezek ma mind hibás formák. A gyalogosok főnévi formát kellene használni. Jókainál a Szép Mikhál című regényben azonban mégis ezt találjuk:
- Az utazókaraván mind elhagyta már őket, még a gyalogosak is. Jól ki is csúfolták.
Merthogy Jókai korában még nem vált szét a két alak, illetve ebbe a „gyalogosak” formába, hiszen ki is csúfolták őket, pejoratív jelentést értettek. Föltétlenül helyes azonban egy utazási tanácsadó szóhasználata:
- A kirándulások gyalogosak, az út szeméttel belepett, sötét sikátorok útvesztőjében kanyarog, amelyekben stricikkel, örömlányokkal, zsebmetszőkkel, táskatolvajokkal, drogárusokkal szembesülhetnek az alvilágjáró kíváncsiak.
Itt tehát a kimondottan gyalogszerre akarnak utalni, ezért gyalogosak a kirándulások. Az alvilágjáró kíváncsiakat most hagyjuk!
Pár évtizede a megtévesztett földigiliszta-termelőket a sajtó gilisztásoknak nevezte. Nyelvileg ez rendben van, de azután úgy is írták: gilisztásak. Ez viszont nem helyes. A gilisztások a termelők, a gilisztásak pedig a bélférgesek.
Megállapíthatjuk, hogy az első helyen szereplő, tehát o és ö kötőhangot tartalmazó (nyílt kötőhangzós) formák főnevek, a második helyen szereplő, a és e kötőhangot tartalmazó formák inkább melléknevek.
Az első helyen említett címben (A nagyvárosok liberálisok) valószínűleg a ritmus (rímhatás) kedvéért fogalmaztak így. Az okosak földje szerzője pedig maga is a dallamra hivatkozott, neki jobban hangzik, hogy o-o-a, mint o-o-o. Csakhogy ezekben az esetekben nem a ritmus, nem a dallam dönt, hanem egy belső nyelvi törvényszerűség, amely láthatóan törekszik a kétféle forma elkülönítésére. Tény azonban, hogy nem minden esetben lehet könnyen dönteni, mert a főnévi és melléknévi jelentés határozottan nem különült el.
- étolajok – étolajak, harmadikok – harmadikak, hullámhosszok – hullámhosszak, naptárok – naptárak, pörköltök – pörköltek, pucérok – pucérak, raktárok – raktárak, stabilak – stabilok, trehányok – trehányak.
A nyelvi változás már csak ilyen! Hol megtörténik, hol nem. Izgalmas nyelvlélektani vizsgálat lehetne a különbségek elemzése!
