Nyelvi barangolások (82.)
A főbűnök meghatározása a középkortól kezdve a keresztény embereket, közösségeket fegyelmező eszköz. A főbűnök megnevezése Nagy Szent Gergely pápa (540—604) nevéhez köthető. A hetes szám a Bibliában az isteni tökéletesség, a rendezett struktúra jele. A Bibliából származtatott hét főbűnnel szemben hét erényt is szembeállítanak. Ezek a következők:
• kevélység – alázat, fösvénység – adakozás, bujaság – tisztaság, irigység – jóakarat, torkosság – mértékletesség, harag – szelídség, jóra való restség, lustaság – jóra való buzgóság
Valamint 8. főbűnként említik a hazugságot, vele szembeállítva az őszinteség erényét.
A főbűnök kapcsolatba hozhatók az ember alapvető viselkedési jellemzőivel, alapszükségleteivel, alapérzelmeivel, amelyek számát ugyancsak hétben szokták meghatározni. Az utóbbiak közül az érdeklődés és a szomorúság közvetlen kapcsolatot is mutat az egyik főbűnnel, az irigységgel. Az emberekben benne van a szomorúság, a boldogtalanság, tehát nehezen viselik el, ha másokat boldognak látnak. Az ember a másik örömének és javainak láttán nagyobb keserűséggel érzékeli saját hiányosságait. Ezért nevezik befelé irányuló, szomorú szenvedélynek is. Az irigységben megmutatkozik az ember csoporttulajdonsága és versenyszelleme is.
Arisztotelész szerint a lelkiállapot, a jellem nagy hatással van a kommunikációnkra. Ezért értekezik az irigységről is a retorikájában. „az irigység egyfajta fájdalom, amit a velünk egyenlőkkel szemben érzünk az említett javakban való szembetűnő bővelkedésük miatt… azok is irigyek, akik kis híján minden jóval rendelkeznek… A becsvágyók is irigykedőbbek a nem becsvágyóknál. És akik tudósnak képzelik magukat, mert tudás tekintetében becsvágyók. És általában, akik hírnévre törekszenek valamiben, e vonatkozásban irigyek. És a kicsinyesek, mert minden nagynak látszik számukra… Azokra is irigykedünk, akiké az, aminek a miénknek kellene lennie, vagy megszerezték azt, ami egykor a miénk volt. Ezért irigylik az öregek a fiatalokat. És azok, akik drágán szereztek meg valamit, azokra irigykednek, akik ugyanahhoz olcsón jutottak. És azok, akik nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem érik el céljukat, irigylik azokat, akik gyorsan elérték azt.”
Az irigység kommunikációjának és nyelvének sajátosságai:
• Az irigység kapcsolati jellegű, vagyis emberi kapcsolatokban, hálózatokban működik. A közelebbi, ismert kapcsolatokban erősebbnek mutatkozik az irigység.
• Az irigység viszonyító, összehasonlító jellegű.
• Az irigység összefügg a tekintettel, a pillantással. Ennek rögzített nyelvi formái: ferde, sanda tekintet, neheztelő, fájdalmas pillantás. Mivel a szemből sugárzik, visszavezethető az ősi hiedelemre, az ártó tekintetre, a szemmel verésre. Dante Isteni színjátékában a purgatóriumban az irigyek szemüket bekötve szerepelnek.
Tőled, magamtól már csak azt kívánom: / ha találkozunk még, bárhol e világon, / ne kelljen elkapnod rólam tekinteted. (Fodor Ákos)
• Az irigység nemtetszés, rosszallás formáját ölti, és gyűlölettel vegyes minősítő jelzőkben, rosszindulatú pletykákban, végső soron gyűlöletbeszédben ölt testet.
A gonosz nyelvek sziszegése ne bántson, / mindig a szép nőket kezdi ki sanda beszéd. (Sextus Propertius)
• Az irigység egy másik emberre irányul, annak rosszat akar, de olyan irracionális formája is van, amely magára az alanyra is visszahat: inkább mindenkinek legyen rossz, csak neki ne legyen jó. Ennek oka, hogy az ember jobban viseli a negatív egyformaságot, mint a kiugró jelenségeket (tehetséges, sikeres embereket, gazdagokat).
• Az irigység nem jár megelégedéssel, legföljebb az irigyelt esetleges tönkremenetele okoz örömöt – ezt nevezzük kárörömnek. Ugyanis a baj, amely a másikat sújtja, egyenlővé tesz, lecsendesíti az irigységet, helyreállítja a kibillent egyensúlyt.
• Irigységre az hajlamos, aki nem képes magasabbrendű impulzusokra, ezért mérgez, rágalmaz. Figyelemreméltó, hogy ennek meghallására is mindig van befogadó, mert a rágalmazás meghallgatása megelégedéssel, jóleső érzéssel jár; így gyűrűzik tovább az irigykedés.
• Az irigység az a főbűn, amit rendszerint nem vall be az ember.
Az irigységnek számos fajtája ismert. A mitológiából ismert az istenek irigysége; s talán ebből fakad a mindannyiunkban meglévő, tehát archetipikus félelem az istenek irigységétől, ami leginkább a jóból, jóllétből fakadó nyugtalanságban, annak eltitkolásában, leplezésében nyilvánul meg. A legismertebb irigységfajták: a tulajdon, a siker, a párkapcsolat irigysége. Úgy is emlegetik: SI-faktor, azaz sárga irigység faktor. Merthogy az irigység színe a sárga (sárga irigység), és kapcsolatba hozható még a zölddel is (zöld epe).
Vajon mennyiben segít megérteni az irigységet az irigy szó etimológiája. A latin invideo jelentése: irigy szemmel néz, féltékeny valakire, sajnál valakitől valamit. Tehát benne van a video, azaz a nézés. A magyar irigy szó eredete ismeretlen. A hozzá nagyon hasonló mirigy (fekély, daganat, váladékot termelő szerv) szó eredete is. Viszont a két szó között motivációs vonzás van, amit egy szólásunk is mutat: irigy, mint a mirigy… Ez mintha arra utalna, hogy az irigység kapcsolatba hozható a fekéllyel, daganattal…
Az irigységre vonatkozó szólásunk: A szomszéd kertje/rétje/földje mindig zöldebb. A másiknak való rossz akarása, az egyenlően rosszul járás szólása szélesebb körben ismert: Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Arisztotelésznél is szerepel egy szólás az irigységre: a fazekas a fazekasra irigykedik. Nietzsche pedig ezt fejtegeti: Ahol az egyenlőséget kivívják… ott létrejön az irigység. Ez pedig arra utal, hogy a demokrácia, egyenlőségeszme szinte kötelezően magával hozza az irigységet. Ennek oka az a feszültség, amit a kinyilvánított elvek (egyenlőség) és a valóság ellentéte okoz. De még inkább kiváltója az irigységnek a jólét iránti szenvedély. Vagyis az, hogy miként lehet az, hogy ha egyenlőek vagyunk, akkor neki miért igen, nekem pedig miért nem. A társadalomfilozófiák, vallások, az oktatás nem képes hathatósan elmagyarázni, hogy minden ember megtalálhatja a boldogságát, ha ennek lehetőségét, mértékét saját magához és körülményeihez méri – és nem másokéhoz, a befelé irányuló, szomorú szenvedély pedig rombol. Nemhiába szerepel már Szophoklész Antigonéjában: „De ma, holnap s minden időn / megáll ama törvény: / bárki, halandó / nagyra tekint: sarkában a romlás”.
Vajon hogyan lehet csökkenteni az irigységet? Válasz erre az első szóra paradoxnak tűnő evangéliumi szeretet, amely csak magasabb lélektani szinten válik megérthetővé. A komoly kvalitás, értelmes életcél, elfoglaltság megszünteti az irigységet. Az irigységgel szembeállított erény a jóakarat, és talán alázat:
• Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam, s bevert sárral: / Nem pöröltem, – / Félreálltam, letöröltem. (Arany János: Epilógus)
