Dr. Balázs Géza: Alkossunk szerelmi szótárt!

2022. február 16., 09:25
Mara Kinga Villő: Örök áramkör (olaj, vászon, 50 × 50 cm, 2011) – Fotó: Farkas Dávid

Nyelvi kalandozások (41.)

„Alkossunk szerelmi szótárt! – fordult a hetvenes években a nagyközönséghez a rádió nyelvművelő műsorában Koltói Ádám nyelvész. – Nagyon kevés ugyanis az a szerelmi szótár, amelyből szavakat válogathatunk, ha közvetlenül és mellébeszélés nélkül akarunk valamilyen szexuális témáról szólni. Gyakran ez a szavakkal való küszködés ijeszti el a felnőtteket az őszinte felvilágosító beszélgetéstől, s nem a fiatalokkal szembeni közömbösség vagy a prüdéria.”

Dr. Veres Pál, a neves szexológus felkarolta az ötletet: „A magam részéről lelkesen csatlakozom a javaslatához: alkossunk szerelmi szótárt! Számomra nem új ennek az igénye, a Magyar Ifjúság hasábjain megjelent válaszaimból is kitűnhet véleményem: szükség lenne erre. Lássunk hát hozzá!”

Négy hónapig tartott a sajtó- és rádióbeli vita, érkeztek javaslatok, főleg népies és az ifjúsági nyelvből (szlengből) ajánlott formák. Volt, aki az egész nyelvújító törekvést fölöslegesnek tartotta, és a „kukkolók” tevékenységéhez hasonlította, „akik mások nemi aktusainak kilesésével igyekeznek levezetni gondolati szatiriázisukat, gerjedelmüket, túlhajtott nemi vágyukat”. Nyilvánvaló, hogy még a legjobb szándékú törekvés is ellenállásba ütközhet.
A hetvenes évekbeli – végül is hamvába holt – kezdeményezés fölelevenítését azért tartom szükségesnek, mert a helyzet változatlan: nem tudunk szó szerint „normálisan”, azaz a nyilvános köznyelvi norma szerint beszélni a szerelmi életről, különösen nem annak testi megnyilvánulásairól. Kellene egy közömbös, mindenhol nyelvi zavar nélkül használható szókincs. Írásom végén azért lesz erre is javaslat.

A korábbi vitában főszerepet kaptak a metaforikus kifejezések: szép virágzás (szerelmi egyesülés), szerelmi előjáték (bimbózás). A közösülés (szeretkezés) kapcsán nem említették meg, hogy a kölcsönös igéket nem nagyon lehet egyes számban használni, ezek többnyire csak többes számban élnek: lepkéznek (egymásra szállnak, mint a lepke a virágra, Cegléd környéki tájszó), tiktakolnak, fonott kalácsot alakítanak. A kislány nemi szerve lehetne: kehely, a kisfiúé: porzó. Az orgazmus pedig: eljutni a csúcsra, elhajózni. A metaforikusság nagyon jó irány, a javasolt kifejezések választékosak, mondhatni: szépek, illetve sok esetben szépelgőek, utóbbiak ezért aligha honosodnának meg a köznyelvben.

A második nagy csoportot a népi kifejezések képezték. Az egyik hozzászóló bővebb listát küldött népi szavakból. A nő nemi szerve: huncutka, jucó, jucóka, gyerekfogó, pöcszacskó, cumoka, lüfőke, cuna, puna, puncó, szuszulyka (székely), mocorogtató, peckes, pöckös. A férfi nemi szerve: cupogtató, subafa (régi hódmezővásárhelyi tájszó), bukérő, pöcs, kityögő, fityegő (székely), makkos, pinadugó, macakergető, dugattyú, kanoló, felálló (idézet egy asszonytól: „Hozzám jó volt a felállója”). Az előjáték igés formában: smacizik, buzerál vagy buzarál, birblizik, hevít, behevít, felpiszkál, kajmatol, cufázik, cumorkázik, bulázik, makkozik. A bimbózás (szerelmi előjáték) helyett a csecserél szót javasolták. A nemi aktus (melyre tehát egyes és többes számú példák vonatkoznak: kenik a témát, kettyintenek, kamatyolnak, subrintanak, trügymölnek, palántálnak, palántáznak, szúrnak, húznak, pitykéznek, kucéroznak, fűrészelnek, gyalulnak, csujmakolnak, cövekelnek, rittyentenek, jojóznak. Többnyire egyes számban használatos: (meg)pöcsöli, meghúz („Jól meghúzta Böskét”).

A népies kifejezések és az ifjúsági nyelvi (szlenges) kifejezések sokszor egybefolynak, hiszen a szleng sokat merít az oldott, népi beszélgetések nyelvéből. Például: bájvájdling, bájcövek, bájkaró (egy szakember szerint a bájléc nem kifejező, mert a lécfélék szögletesek), ötödik végtag, maroklőfegyver, mocorgó, hőmérő, szonda (utóbbi igés formában is: „Az akácosban megszondáztatta a csajt”).

A vitában akadtak, akik védték a hagyományos kifejezéseket, különösen a gyermeknyelvieket. A szülő-kisgyermek kommunikációban (familiáris nyelvhasználatban) ugyanis nem tekinthetők durvának ezek a szavak: bögyörő, mony, puca, punci.

És volt, aki ellenezte a javaslatot: „Furcsállom és kifogásolom, hogy a Magyar Ifjúság helyet adott a szexualitásra és a nemi aktus kellékeinek elnevezésére, ha úgy tetszik, elkeresztelésére irányuló vitának és a hozzászólók semmitmondó véleményének… Én a szexuális dolgokat, cselekményeket célzó nyelvújítási kísérleteket, kezdeményezéseket egyszerűen feleslegesnek tartom… A magyar nyelv kincsestárában rengeteg olyan szó, kifejezés van, amelynek használatával ki-ki a műveltségi nívójának megfelelően beszélhet a szerelem mindenféle kellékéről és mozzanatáról.”

Mi lehet a megoldás? Lux Elvira szexuálpszichológus véleménye: „Az orvosnak nehéz magyarosítania a latinul rögzült kifejezéseket, de a betegek könnyen megtanulják a legszükségesebbeket latinul (pénisz, vagina, klitorisz, orgazmus). Használtassuk velük ezt a terminológiát.” Hozzátehető, hogy a hímvessző, a hüvely, a közösülés mind semleges és jól használható szó. Aki pedig búvárkodni akar a szerelem és a szexualitás magyar szókészletében, üsse fel ifj. dr. Lőwy Árpád Szexszótárát (2020), amelyben nemcsak gazdag szókészlet, hanem fogalomköri, rokon értelmű szavak és kifejezések mutatója is található.
A hetvenes években négy hónapig tartó sajtó- és rádióbeli vitát Koltói Ádám ezzel zárta: „Ha a vitát befejeztük is, hagyjuk nyitva a szerelmi szótárt. S használjuk szavait két nagy szerelmünk, kedvesünk és anyanyelvünk iránti érzelmünk erősítésére.”