Nyelvi kalandozások (41.)
„Alkossunk szerelmi szótárt! – fordult a hetvenes években a nagyközönséghez a rádió nyelvművelő műsorában Koltói Ádám nyelvész. – Nagyon kevés ugyanis az a szerelmi szótár, amelyből szavakat válogathatunk, ha közvetlenül és mellébeszélés nélkül akarunk valamilyen szexuális témáról szólni. Gyakran ez a szavakkal való küszködés ijeszti el a felnőtteket az őszinte felvilágosító beszélgetéstől, s nem a fiatalokkal szembeni közömbösség vagy a prüdéria.”
Dr. Veres Pál, a neves szexológus felkarolta az ötletet: „A magam részéről lelkesen csatlakozom a javaslatához: alkossunk szerelmi szótárt! Számomra nem új ennek az igénye, a Magyar Ifjúság hasábjain megjelent válaszaimból is kitűnhet véleményem: szükség lenne erre. Lássunk hát hozzá!”
Négy hónapig tartott a sajtó- és rádióbeli vita, érkeztek javaslatok, főleg népies és az ifjúsági nyelvből (szlengből) ajánlott formák. Volt, aki az egész nyelvújító törekvést fölöslegesnek tartotta, és a „kukkolók” tevékenységéhez hasonlította, „akik mások nemi aktusainak kilesésével igyekeznek levezetni gondolati szatiriázisukat, gerjedelmüket, túlhajtott nemi vágyukat”. Nyilvánvaló, hogy még a legjobb szándékú törekvés is ellenállásba ütközhet.
A hetvenes évekbeli – végül is hamvába holt – kezdeményezés fölelevenítését azért tartom szükségesnek, mert a helyzet változatlan: nem tudunk szó szerint „normálisan”, azaz a nyilvános köznyelvi norma szerint beszélni a szerelmi életről, különösen nem annak testi megnyilvánulásairól. Kellene egy közömbös, mindenhol nyelvi zavar nélkül használható szókincs. Írásom végén azért lesz erre is javaslat.
A korábbi vitában főszerepet kaptak a metaforikus kifejezések: szép virágzás (szerelmi egyesülés), szerelmi előjáték (bimbózás). A közösülés (szeretkezés) kapcsán nem említették meg, hogy a kölcsönös igéket nem nagyon lehet egyes számban használni, ezek többnyire csak többes számban élnek: lepkéznek (egymásra szállnak, mint a lepke a virágra, Cegléd környéki tájszó), tiktakolnak, fonott kalácsot alakítanak. A kislány nemi szerve lehetne: kehely, a kisfiúé: porzó. Az orgazmus pedig: eljutni a csúcsra, elhajózni. A metaforikusság nagyon jó irány, a javasolt kifejezések választékosak, mondhatni: szépek, illetve sok esetben szépelgőek, utóbbiak ezért aligha honosodnának meg a köznyelvben.
A második nagy csoportot a népi kifejezések képezték. Az egyik hozzászóló bővebb listát küldött népi szavakból. A nő nemi szerve: huncutka, jucó, jucóka, gyerekfogó, pöcszacskó, cumoka, lüfőke, cuna, puna, puncó, szuszulyka (székely), mocorogtató, peckes, pöckös. A férfi nemi szerve: cupogtató, subafa (régi hódmezővásárhelyi tájszó), bukérő, pöcs, kityögő, fityegő (székely), makkos, pinadugó, macakergető, dugattyú, kanoló, felálló (idézet egy asszonytól: „Hozzám jó volt a felállója”). Az előjáték igés formában: smacizik, buzerál vagy buzarál, birblizik, hevít, behevít, felpiszkál, kajmatol, cufázik, cumorkázik, bulázik, makkozik. A bimbózás (szerelmi előjáték) helyett a csecserél szót javasolták. A nemi aktus (melyre tehát egyes és többes számú példák vonatkoznak: kenik a témát, kettyintenek, kamatyolnak, subrintanak, trügymölnek, palántálnak, palántáznak, szúrnak, húznak, pitykéznek, kucéroznak, fűrészelnek, gyalulnak, csujmakolnak, cövekelnek, rittyentenek, jojóznak. Többnyire egyes számban használatos: (meg)pöcsöli, meghúz („Jól meghúzta Böskét”).
A népies kifejezések és az ifjúsági nyelvi (szlenges) kifejezések sokszor egybefolynak, hiszen a szleng sokat merít az oldott, népi beszélgetések nyelvéből. Például: bájvájdling, bájcövek, bájkaró (egy szakember szerint a bájléc nem kifejező, mert a lécfélék szögletesek), ötödik végtag, maroklőfegyver, mocorgó, hőmérő, szonda (utóbbi igés formában is: „Az akácosban megszondáztatta a csajt”).
A vitában akadtak, akik védték a hagyományos kifejezéseket, különösen a gyermeknyelvieket. A szülő-kisgyermek kommunikációban (familiáris nyelvhasználatban) ugyanis nem tekinthetők durvának ezek a szavak: bögyörő, mony, puca, punci.
És volt, aki ellenezte a javaslatot: „Furcsállom és kifogásolom, hogy a Magyar Ifjúság helyet adott a szexualitásra és a nemi aktus kellékeinek elnevezésére, ha úgy tetszik, elkeresztelésére irányuló vitának és a hozzászólók semmitmondó véleményének… Én a szexuális dolgokat, cselekményeket célzó nyelvújítási kísérleteket, kezdeményezéseket egyszerűen feleslegesnek tartom… A magyar nyelv kincsestárában rengeteg olyan szó, kifejezés van, amelynek használatával ki-ki a műveltségi nívójának megfelelően beszélhet a szerelem mindenféle kellékéről és mozzanatáról.”
Mi lehet a megoldás? Lux Elvira szexuálpszichológus véleménye: „Az orvosnak nehéz magyarosítania a latinul rögzült kifejezéseket, de a betegek könnyen megtanulják a legszükségesebbeket latinul (pénisz, vagina, klitorisz, orgazmus). Használtassuk velük ezt a terminológiát.” Hozzátehető, hogy a hímvessző, a hüvely, a közösülés mind semleges és jól használható szó. Aki pedig búvárkodni akar a szerelem és a szexualitás magyar szókészletében, üsse fel ifj. dr. Lőwy Árpád Szexszótárát (2020), amelyben nemcsak gazdag szókészlet, hanem fogalomköri, rokon értelmű szavak és kifejezések mutatója is található.
A hetvenes években négy hónapig tartó sajtó- és rádióbeli vitát Koltói Ádám ezzel zárta: „Ha a vitát befejeztük is, hagyjuk nyitva a szerelmi szótárt. S használjuk szavait két nagy szerelmünk, kedvesünk és anyanyelvünk iránti érzelmünk erősítésére.”
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.