Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című könyvében egy kedves egri történetet mesél el apjával, Gárdonyi Gézával kapcsolatban:
„úgy tudták Egerben a parasztok, hogy Gárdonyi <írnok>. Olyan <írnok>, aki a budapesti fővárosnak dógozik. Hogy ő ezentúl legyen, arra nem vágyott. Inkább maradt ő az egri <cikrák> szava szerint <írnok>. Ez valahogy közelebb simul az ő foglalkozásához, különösen, ha még azt is hozzámagyarázzák, ott, a Gárdonyi házának vasrácsa előtt: - Olyan írnok e, hallja-e, akinek hét vármegyében nem találkozik párja, mer úgy ki tudja vetni a bötűt, hogy még az urak is csodájára járnak. No fene egy jó kezű ember lehet!”
De vajon kik azok az egri „cikrák”? Nyomozásba fogtam. Valamilyen egri szó lehet. Egri tájszótár nincs, ezért az Új magyar tájszótárban kerestem, és rá is találtam a cikra szóra:
· cikra (1) mondatszó: cikra, cikra (Csenger), többször ismételve disznó hívogatására (ÚMTSz. 1/700)
Ez biztos nem lehet az általam keresett jelentés! Ugyanott egy utalás is van: cikra (2) lásd szikra.
Ezek szerint akkor a cikra szikrát jelent. A szikra címszónál ez áll:
· szikra: cikra (Ipolyság, Heves, Dormánd, Füzér, Vadácska, Kömlő: cikrát hajított; szikrát szór, szikrázik (ÚMTSZ 5/163.)
Az adatokból a szó felvidéki környezete rajzolódik ki, ez erősíti a szótárban nem szereplő egri előfordulást, hiszen Eger is az Északi-középhegység lábánál fekszik. De vajon kik az „egri cikrák”, azaz talán „szikrák”, és főleg miért kapták ezt a nevet?
A világhálón folytattam a nyomozást. Elsőnek egy egri bornév ugrik be: Egri cikra (2017-es szürkebarát): „Kemény, testes, száraz, mint az egri cikra. Kilenc hónapos újhordós érlelés. Ízében a vizes agyag jegyei. Ásványos és lecsengésében citrusos.” A borleírás sem vezetett sokkal közelebb a megoldáshoz, legföljebb az derült ki belőle, hogy a helyi borászok ismerik az „egri cikrát”, és a helyi nyelvi hagyományok iránti elkötelezettségükből fakadóan róla neveztek el egy borféleséget.
A világhálós keresés további két adattal szolgált. Először egy irodalmival, Kácsor Zsolt Doktor Moll és a zsidó cikra című írásából (Mazsihisz.hu, 2019. 09. 05.):
„doktor Moll számára nem is ez volt a meglepetés, hanem ez a gyönyörű szó, a cikra, ezt a szót az egrieken kívül mások nemigen ismerik, több száz éves szó ez, valami olyasmit jelentett valaha, hogy helyi menő csávó, legalábbis ma így mondanánk, a cikra azonban a jelentésénél is sokkal szebb, arról nem is szólva, hogy jelszóképes alakzat, vagyis csak a beavatottak értik, éppen olyan, mintha egy zárt körű klub több száz éves titkosírásából származna…”
Meseszép példa ez az idézet az irodalmi szöveg sűrű tartalmára! Mert mit mond el a keresett szavunkról? Azt, hogy gyönyörű (esztétikus), kevéssé ismert (az egrieken kívül, tehát helyi szó), régi (több száz éves), jelentése kb. a mai helyi menő csávó (eszünkbe juthat még a vagány, belevaló, merész, vakmerő, hétpróbás, leleményes, határozott, tökös), jelszóképes (többletjelentése van, ezért is lehetett például bornév), beavatottaknak szóló (mint egy titkosírás). Némi áthallással ez a titkosírás engem még Gárdonyihoz is átvezet: Gárdonyi szimbolikusan az egyik legnagyobb „egri” személyiség, ráadásul még egyedi titkosírása is volt.
Sokat megtudtunk az egri cikráról, de még mindig nem tudjuk, hogy miért cikra?
A cikra mint szikra magyarázattal szolgál dr. Kiss László főiskolai tanár: „cikra” kifejezés a „szikra” szó speciális egri változata, de a mezőkövesdi matyóknál is használták az eleven, tüzes, mint a szikra parasztlegények jelzőjeként. (Guszmann Gergely közlése, 2007.)
Ám egy ugyancsak egri történész–néprajzos, Petercsák Tivadar más magyarázatot ad: „A Cifra negyed heves, lobbanékony parasztlegényeit <cikrák>-nak nevezték a <cifrák> szóból, akik villámgyorsan megbicskázták a másikat, főleg, ha az nem volt , <hóstyabeji>, azaz hóstyabeli. Igazi veszély fenyegette a Kertész út környékén lakó <zellervári> legényt, ha az , vagyis Cifra hóstyabeli lánynak akarta tenni a szépet.” (Forrás: Petercsák Tivadar: Az egri cifra hóstya, cifra-sánc. Acta Acad. Agriensis, Sec. Hist. 2013.)
Most már leginkább a nyelvésznek kellene eldöntenie, hogy az egri Cifra negyed lobbanékony parasztlegényei voltak először cifrák, majd lettek cikrák; avagy a szélesebb körben elterjedt szikra jelentésű cikra szót vonatkoztatták az egri legényekre. A cifra ~ cikra tűnik kevésbé valószínűnek, inkább alkalmi egybeesésről lehet szó. A szikra ~ cikra viszont nagyobb tájon elterjedt (igaz, az egri adatot a tájszótár nem ismeri), tehát talán valószínűbb, hogy a szikra lobbanékonysága, hirtelensége kapcsán lett a fiatal legények, jelen esetben az egri legények, később talán általában az egri polgárok sajátos, belső beceneve. És ezt hallotta, használta Gárdonyi is. Aki jobban húzott az egri cikrákhoz, akik pusztán csak „írnoknak” tartották, de olyannak, „akinek hét vármegyében nem találkozik párja…”, mint a hivatásos ítészekhez. A kis anekdota záradéka szerint Gárdonyinak nem fűlt a foga az ünnepléshez:
· „De nem kívánta Gárdonyi a jubileumot azért sem, mert a nyilvános ünnepeltetés az idegein borzongatót játszott. – Nem vagyok én mozikép, hogy bámuljanak!” (Forrás: Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. Dante, Budapest, 1934. II: 182—183.)
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.