2022. május 25., 09:27
A magyar nyelvben az az és az ez mutató névmás -val, -vel ragos alakjának két formája van. Távolra mutatóan: azzal vagy avval, közelre mutatóan: ezzel vagy evvel. Egyébként nyelvtanilag ragos névmásnak vagy határozószónak tartjuk.
Melyik a helyes?
Nyelvi barangolások (55.)
A magyar nyelvben az az és az ez mutató névmás -val, -vel ragos alakjának két formája van. Távolra mutatóan: azzal vagy avval, közelre mutatóan: ezzel vagy evvel. Egyébként nyelvtanilag ragos névmásnak vagy határozószónak tartjuk.
Melyik a helyes? Szokták kérdezni. És nagyon sokan elítélik az avval, evvel formát.
• Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen témával topikot indítok, de könyörgöm, ne erőszakoljuk már meg a magyar nyelvet. Szóval az evvel, avval helyesen így hangzik: EZZEL, AZZAL. Ugye a -val, -vel toldalék első hangja hasonul az ez, az utolsó mássalhangzójához, ezt még nyelvtanórán tanultuk anno, illetve ez miatt, az miatt helyesen: EMIATT, AMIATT. Kérek szépen mindenkit, hogy aki eddig helytelenül használta ezeket a szavakat, az tanulja meg helyesen használni. (Blogbejegyzés)
A választékos, igényes stílusban inkább a z-s változat járja, sőt talán a gyakoribb is, tehát azzal és ezzel, de természetesen a v-s változat is kifogástalan: avval, evvel. Az azzal és az ezzel esetében előreható (progresszív) hasonulásról van szó, vagyis a szótő z-je hasonul – előrefelé – a rag első hangjához: az + val/vel. A rag v-je z-vé válik. Újabban azonban fordítva történik, a – val –vel rag v-je visszafelé hasonul, a szótő z hangját hasonítja a rag: az + val/vel ebben az esetben: avval, evvel. Ezt a hasonulási formát visszaható vagy regresszív hasonulásnak nevezzük.
Mindkettő létezik, ezért mindkettő elfogadható.
Természetesen látjuk okát a visszafelé ható hasonuló toldaléknak, az avval és az evvel felbukkanásának. A hasonló szerkezetekben ugyanis a többi ragos alak mindig visszafelé hasonít. Azt mondjuk, hogy: (az alapképlet: az + ban/ben vagy az + ról/ről) ebben és nem ezben, nem erről és nem ezről, valamint: ennél, ezzé, erről stb. Nyilván a visszafelé történő hasonulás érte el az azzal és ezzel formát, s aki az egész rendszerszerűségét, valamint a nyelvi fejlődésben rögzült formát részesíti előnyben, az azt mondja: ezzel, azzal. Például:
• Felkapta a táskát, s azzal már futott is; Elbúcsúzott, s azzal sietett, hogy felkészüljön az útra; Hasztalan, hogy új virágba Borul ismét a fa ága … Egy fuvallás … azzal vége. (Arany János)
Ezzel első gondolatunk végére értünk. Foglalkozzunk akkor mostantól azzal, vagyis egy másik hasonló jelenséggel, amit ugyancsak kifogásolt az idézett blogger (naplóíró, bejegyző). Mi a helyzet az ez mellett-tel és az az mellett-tel. Például:
• Szó nélkül nem mehetünk el ez mellett!
Az az és ez mutató névmás utáni névutós alak egyben hangzik: a mellett, e mellett. Például: a könyv a másik (a) mellett van, nem pedig e mellett. A különírás fontos, mert teljes alakban is különírjuk: ez a fal, e mellett a fal mellett. Ha azonban a névmás már nem világosan rámutató szerepű, s a szerkezet egységes határozószói értelmet hordoz, akkor a két szót egybeírjuk. Például: Születésnapja alkalmából kitüntették, emellett jutalmat is kapott.
De akkor miért mondanak, írnak egyesek az emellett helyett ez mellett-et, az amellett helyet az mellett-et? Valószínűleg egy korábbi, nem hasonult formát őrző nyelvjárási hatásra erősen terjed mostanság az ez mellett, ez nélkül, ez miatt névutós szerkezet. A köznyelvben azonban a mutató névmás végén lévő z hang mássalhangzóval kezdődő szó előtt kiesik (rag vagy képző kapcsolódásakor pedig hasonul ahhoz, ahogy azt a korábbiakban láttuk: ebben, ehhez, efféle, nem pedig ezben, ezhez, ezféle, valamint inkább ezzel és nem evvel), nem tekinthető köznyelvinek az ez mellett, az mellett alakzat sem. Tehát helyesen inkább azt mondjuk: e mellett, e nélkül, illetve határozószóként: emellett, enélkül. Példa rá: Szó nélkül nem mehetünk el emellett!
Nézzük még meg az ez esetben szerkezetet is.
• Ez esetben kérdezzünk meg egy nyelvészt.
Ezt nyelvtanilag jobban jelölve így mondhatjuk:
• Ebben az esetben kérdezzünk meg egy nyelvészt.
Mi a különbség a két forma között: ez esetben – ebben az esetben? Az első esetben nincs a mondatban névelő és a névmási jelzőt nem egyeztetjük a jelzett szóval. A másik esetben a jelző és a jelzett szó között van névelő, és ilyenkor egyeztetjük. Mint a többi esetben:
* Ezekből a könyvekből még van raktáron. Egyetértés mutatkozik abban a tekintetben. E miatt az ügy miatt vesztek össze.
Természetesen ezek a példák elképzelhetetlenek névelő nélkül. Nincs olyan, hogy: *Egyetértés mutatkozik abban tekintetben.
A teljes, háromtagú szerkezet többnyire grammatikailag egyszerűsödve így hangzik manapság:
* E könyvekből még van raktáron. Egyetértés mutatkozik a tekintetben. Ez ügy miatt vesztek össze.
Nyilván a rövidülés, egyszerűsödés jelenségéről van szó. Az eggyel kevesebb egyeztetés ugyanis egyszerűsödés. És a jelentés nem látja kárát, mert aligha érti félre valaki, hogy:
• E könyvekből még van raktáron. Vagy: ezekből a könyvekből még van raktáron.
Azonban aki törekszik a választékosabb és hagyományosabb beszédre, használja a teljes formát!
Még újabb, elsősorban sajtónyelvi jelenség, hogy az ezután határozószó helyett egy terjengősebb ezt követőleg vagy ezt követően névutós szerkezet tolakodik be nyelvhasználatunkba. Sőt már az ezelőtt sem tűnik elég kifejezőnek, talán nyomatékosításként az ezt megelőzően bonyolultabb formát használják. A terjengősségnek kommunikációs oka van, talán attól tartunk, hogy az ezelőtt nem elegendő, az ezt megelőzően-t jobban értik. Mindenesetre jó megtanulni és tudni azt, hogy vannak egyszerűbb formák. Lehet, hogy mostanság éppen a hagyományos, tömör magyaros formák fölelevenítése jelentheti a változatosságot az egysíkú szövegelésben.
