Bár nagyon jól mutatnak, nem egyértelműek, sőt félrevezetők a betűvel jelzett mai fiatal(os) nemzedékek. Ma már szinte mindenki kívülről fújja a népszerű tudományosság terminusait: X, Y, Z generáció. De mit jelentenek ezek, és vajon valóban nemzedékek, és ha igen, meddig érvényesek?
Bár ahány szerző, annyiféle dátum, azért nagyjából így néznek ki a betűs nemzedékek. Az X-ek az 1960-as és 1970-es években születettek, akik fiatal felnőtt korukban kerültek át az analóg világból a digitálisba. Másként digitális bevándorlóknak vagy átlépőknek nevezik őket. A megnevezés állítólag egy 1965-ös könyvben bukkant föl (Generation X), amelyben az x a matematikai ismeretlenre, illetve az x besorolású sokkoló filmekre utalt. A mai értelemben vett X generációra ezt a nevet a kanadai Douglas Coupland használta először 1987-es írásában, majd pedig 1991-es könyvében (Generation X: Tales for an Accelerated Culture). Jó ötletnek tűnt, hamar felkapták. Tehát a megnevezés nem tudományos környezetben született, de azután „ráharapott” a marketing és persze számos szakember. Az Y generációt először egy amerikai folyóirat említette 1993-ban. Hogy miért? Mert az ábécében az x után jön az y. Az Y nemzedék az 1980-as és 1990-es években születettekre vonatkozik. Ugyanilyen alapon – az y után következik a z – nevezték el a 2000 táján születetteket rákövetkező Z generációnak. Sok mindent fölvetettek, de annyira rendszerszerűnek tűnik a X és Y, hogy végül maradtak az ábécénél: Z. Most pedig jönnie kellene egy újabb betűs nemzedéknek, de a betűk elfogytak. A magyarban lenne még egy megoldás, a Zs. De lehet, hogy kezdhetünk mindent elölről, s akkor van még lehetőség.
A legfiatalabb, vagyis Z nemzedék megnevezése kapcsán valóságos terminológiai hadjárat dúlt. Amennyiben az Y-okat születési idejük miatt millenáris (ezredfordulós) korosztálynak nevezték, úgy a 2000 után születettek lehetnének a posztmillenárisok. A másik, még mindig a digitalizációra utaló megjelölésük: digitális bennszülöttek. A többi megnevezés már egyértelműen a számukra jellemző médiahasználat alapján született: netgeneráció, Facebook-generáció, (idegen helyesírással) Wii (egy videojáték megnevezése) vagy iGeneráció, dotcom gyerekek. Egyéb betűk is szóba kerültek: például a C mint connection (kapcsolat), D mint digitális, R mint responsibility (felelősség), hogy ez utóbbi miért, nem tudom, mert nekem nem ez jut róluk először az eszembe.
A technológiák mindig alakították a társadalmat, sőt, befolyásolták a történelmet, és magát az embert is. A technológiák nemzedékalkotó szerepét tehát sem kérdőjelezhetjük meg. De ami az X, Y és Z nemzedék jellemzése kapcsán uralkodik, az meglehetősen körvonalazatlan és tudománytalan. Merthogy a nemzedékek eddig legalább 30 évente váltogatták egymást, ezek a digitalizációs nemzedékek meg egyre kisebb történelmi szakaszokat fognak át, sőt egymásba is csúsznak. Nehéz komolyan venni azt, hogy 10-15 éves távlatban markáns, élethosszig tartó jellemző nemzedékjegyek határozzanak meg embereket.
A nemzedék természetesen az egy adott időszakban születettek közös élményéből fakad. Ezért mondjuk: generációs élmény. Ez lehet egy történelmi, kulturális esemény. Sőt lehet a digitalizáció, az internet megjelenése is. Csakhogy idővel a digitalizáció ugyanolyan általánossá válik, mint például a korábbi nyomtatás. Furcsa lenne Gutenberg-, Edison-, rádió- vagy tévénemzedékről beszélni. Nem is említünk ilyeneket, holott nyilvánvaló, hogy a rádió és televízió megjelentése nagy élménye lehetett az adott korosztálynak. Széles és meghatározatlan értelemben persze mondhatunk olyasmit, hogy olvasó nemzedékek, bár rögtön hozzátesszük, hogy Gutenberg eddigi fél évezredében bizony nem volt mindenki könyvolvasó, főleg nem az első évszázadokban, tehát az olvasás aligha a legjellemzőbb generációs jegy.
Úgy nagyjából 1990 óta minden nemzedék a digitalizációba születik bele. A digitalizációnak vannak szakaszai, de ahogy említettem, ezek a szakaszok egymásba csúsznak, nem jelentenek éles választóvonalat. Tehát az X, Y és Z a digitalizációval való találkozása, ismerkedése alapján nem jelent nemzedéki különbséget. Hiszen minden nemzedéken belül – legyenek X-ek, Y-ok és Z-k – vannak megszállott digitálisok, vannak középutasok és vannak tartózkodók, kimaradók, lenézően szólva digitális analfabéták. A digitális nemzedékek közül a legtöbben csak kapcsolattartásra és szórakozásra használják a digitalizáció jelenlegi általános technológiáját, az okostelefont, mások munkaeszköznek, ismét mások ki is tudják kapcsolni, míg vannak, akik mindig bekapcsolt állapotban akarnak lenni, és még a lépéseinket és a szívverésüket is állandóan követik. Ezek egymástól teljesen különböző (nemzedéki) magatartásformák. Az okostelefon használata tehát többrétegű. Egyeseknél kiegészíti, míg másoknál helyettesíti a valódi életet, sőt a gondolkodást. Nem az eszköz, hanem a használati módja strukturálja a társadalmat, semmiképpen nem tekinthető valamiféle egységes nemzedéki jegynek.
Végül fölvetődik, miként is kellene írni ezeket a betűs generációkat (ameddig még használjuk őket). A nemzedékek helyesírására nem térnek ki a helyesírási szabályzatok, úgyhogy magunknak kell okoskodnunk, illetve igénybe vehetjük a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda ingyenes nyelvi tanácsadását. Eszerint a betűs szókapcsolatok helyesírásával kapcsolatosan kötőjeles és különírt formákkal egyaránt találkozhatunk (A-vitamin – A épület, A kategória; X-sugárzás, X-kromoszóma – X alakú; Y-skála, Y-kromoszóma – y koordináta). A betűjellel ellátott nemzedékek írásmódjában a kötőjel nélküli forma terjedt el, és vált elfogadottá, ezt ajánlják a nyelvészek: X, Y, Z generáció, de ettől függetlenül más formákra is bőven van példa. Mi a nyelvészi ajánlást követtük, tehát kérdőjelek a betűvel jelzett nemzedékek, például a Z generáció körül.
Lányi Ernőt (1861–1923) elsősorban mint számos költő versének megzenésítőjét ismerjük. Kevesen tudják, hogy több dalának a szövegét is maga írta: előbb lejegyezte a dallamot, majd megfelelő szöveget talált ki hozzá. De még kevesebben lehetnek azok, akik azt is tudják, hogy Lányi olyan verseket is írt, amelyeket sohasem zenésített meg. Egy csomó költeménye nyomtatásban is megjelent Consonanzen und Dissonanzen eines ungarischen Musikers (Egy magyar muzsikus konszonanciái és disszonanciái) címen 1899-ben Boroszlóban, a mai lengyel Wrocławban.
A magyar irodalomban nincs sok „hazai fejlesztésű” strófaszerkezet, és versforma még kevesebb. A Zrínyi-versszak egy laza metszetű, négyes rímes felező tizenkettes, s a már fejlettebb, egyedibb Balassi-strófa ennek rokona, viszont a Himfy-strófa, amit Kisfaludy Sándor (1772–1844) hozott létre, ezeknél is kidolgozottabb.
Él egy szép régi szokás Indiában, főként India délkeleti részén, Tamil Nadu államban (de Burmában is ismert): a kolamozás. Nők reggelente a templomuk, házuk bejárata előtti részt vagy egyszerűen csak az utca földjét művészi rajzokkal díszítik. Ez a rajz a kolam. Többnyire földre (homokra, agyagra) rajzolják, de térkőre, aszfaltra is.
1935. szeptember 28-án a betiltott Magyar Párt egykori vezetői nagygyűlést tarthattak, méghozzá a Magyar Párt megalakulásának valamikori színhelyén, Zentán. Az eseményen nem alakult újjá a Magyar Párt, és új szervezet sem jött létre, mégis a délvidéki magyarság történetében fontos esemény ez a találkozó, mert az elkövetkező időszakban a betiltott Magyar Párt egykori vezetői a Zentán elhangzott elvekkel összhangban ismét a közélet aktív tagjaivá váltak. Nagygyűléseket szerveztek, amelyeken tájékoztatták a jugoszláviai magyarokat az elképzeléseikről, céljaikról. Emellett a hatalom képviselőivel is folytattak tárgyalásokat.
„Egész úton haza felé” – írta Petőfi 1844-ben. „Egész úton haza felé” – írta a vándorkiállítást rendező kurátor 2023-ban. Mégis, vajon miért ez lett a címe a kiállításnak? Alapfokú válasz: ez a négy szó adja vissza leginkább a kiállítás témáját, Petőfi Sándor vándorlásait. Haladó válasz, bár ez itt a reklám helyének is tűnhet, Petőfi említett sora a költőről elnevezett rádió egyik legkedveltebb műsorának a címe: „Egész úton haza felé.”
Egy városi legenda szerint a falfirka, vagyis a graffiti művészete egy unatkozó amerikai katonától eredeztethető, aki minden állomásán felfirkantotta a falra, hogy „Itt járt Killroy”. Annyi bizonyos, hogy a múlt század második világégésében az Európába átdobott amerikai katonák és szerelők előszeretettel festették fel állomáshelyeiken ezt a szlogent és a hozzá kapcsolódó, a fal mögül kikukucskáló figurát.
Szarvas Gábor nyelvész ironikusan így kezdi önéletrajzát: „Születtem 1832. március 22-én Adán, Bács megyében, anyámtól. Apám törvényes, céhbeli kovács volt, anyám kovácsné. Laktunk a nagy kocsmának vizávi, melynek bora, amint emlékszem, híres volt a Tisza-víz-ízéről.” Ada kisváros (ma Szerbia) Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik Zentától 15, Óbecsétől 20 kilométerre. A város neves szülöttje Szarvas Gábor nyelvész, a nemrég 150. születésnapját ünneplő nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr első legendás szerkesztője.
Apró korában, úgy 3-4 évesen, az ember még igyekszik lefülelni a felnőttek beszédét. Megragadnak nevek, jellegzetes kifejezések, szavak, egyegy pillanathoz kapcsolódó megjegyzések, illatok, családi csevejekből kihallott aranyköpések, anekdoták. S megragadnak a fülben, a lélekben ilyenolyan (korabeli) dalfoszlányok, dalszövegekből vett sorok is. Ezek a zöngemények azután felnőttkorunkban ott kísértenek a tudatalattinkban, zakatolnak a dobhártyában; velünk maradnak.
Írónk ugyanis nemcsak a második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom egyik meghatározó személyisége, hanem általában a kortárs magyar irodalom, epika egyik jelentős alkotója. Pályáját humoristaként, katartikus irodalmi paródiák szerzőjeként kezdte az 1950-es évek második felében. Intellektusának állandó készenléte és vibrálása, nyitottsága és fogékonysága a világ új és újabb dolgaira, jelenségeire, s nem utolsósorban az írói oeuvre-jának egészét meghatározó rendszerező hajlama, kritikai szemlélete, mindvégig jellemző maradt rá.
Az Előretolt Helyőrség egyik korábbi számában már írtunk a szabadkai állami tanítónőképző múltjáról. Ebben az írásban folytatjuk a megkezdett ismertetést. Ez alkalommal az intézet szabályrendeletét és tanrendjét mutatjuk be, amelyek kisebb-nagyobb változtatásokkal az 1871-es alapítástól az első világháború végéig érvényben voltak.