Nyelvi barangolások (107.)
Bár nagyon jól mutatnak, nem egyértelműek, sőt félrevezetők a betűvel jelzett mai fiatal(os) nemzedékek. Ma már szinte mindenki kívülről fújja a népszerű tudományosság terminusait: X, Y, Z generáció. De mit jelentenek ezek, és vajon valóban nemzedékek, és ha igen, meddig érvényesek?
Bár ahány szerző, annyiféle dátum, azért nagyjából így néznek ki a betűs nemzedékek. Az X-ek az 1960-as és 1970-es években születettek, akik fiatal felnőtt korukban kerültek át az analóg világból a digitálisba. Másként digitális bevándorlóknak vagy átlépőknek nevezik őket. A megnevezés állítólag egy 1965-ös könyvben bukkant föl (Generation X), amelyben az x a matematikai ismeretlenre, illetve az x besorolású sokkoló filmekre utalt. A mai értelemben vett X generációra ezt a nevet a kanadai Douglas Coupland használta először 1987-es írásában, majd pedig 1991-es könyvében (Generation X: Tales for an Accelerated Culture). Jó ötletnek tűnt, hamar felkapták. Tehát a megnevezés nem tudományos környezetben született, de azután „ráharapott” a marketing és persze számos szakember. Az Y generációt először egy amerikai folyóirat említette 1993-ban. Hogy miért? Mert az ábécében az x után jön az y. Az Y nemzedék az 1980-as és 1990-es években születettekre vonatkozik. Ugyanilyen alapon – az y után következik a z – nevezték el a 2000 táján születetteket rákövetkező Z generációnak. Sok mindent fölvetettek, de annyira rendszerszerűnek tűnik a X és Y, hogy végül maradtak az ábécénél: Z. Most pedig jönnie kellene egy újabb betűs nemzedéknek, de a betűk elfogytak. A magyarban lenne még egy megoldás, a Zs. De lehet, hogy kezdhetünk mindent elölről, s akkor van még lehetőség.
A legfiatalabb, vagyis Z nemzedék megnevezése kapcsán valóságos terminológiai hadjárat dúlt. Amennyiben az Y-okat születési idejük miatt millenáris (ezredfordulós) korosztálynak nevezték, úgy a 2000 után születettek lehetnének a posztmillenárisok. A másik, még mindig a digitalizációra utaló megjelölésük: digitális bennszülöttek. A többi megnevezés már egyértelműen a számukra jellemző médiahasználat alapján született: netgeneráció, Facebook-generáció, (idegen helyesírással) Wii (egy videojáték megnevezése) vagy iGeneráció, dotcom gyerekek. Egyéb betűk is szóba kerültek: például a C mint connection (kapcsolat), D mint digitális, R mint responsibility (felelősség), hogy ez utóbbi miért, nem tudom, mert nekem nem ez jut róluk először az eszembe.
A technológiák mindig alakították a társadalmat, sőt, befolyásolták a történelmet, és magát az embert is. A technológiák nemzedékalkotó szerepét tehát sem kérdőjelezhetjük meg. De ami az X, Y és Z nemzedék jellemzése kapcsán uralkodik, az meglehetősen körvonalazatlan és tudománytalan. Merthogy a nemzedékek eddig legalább 30 évente váltogatták egymást, ezek a digitalizációs nemzedékek meg egyre kisebb történelmi szakaszokat fognak át, sőt egymásba is csúsznak. Nehéz komolyan venni azt, hogy 10-15 éves távlatban markáns, élethosszig tartó jellemző nemzedékjegyek határozzanak meg embereket.
A nemzedék természetesen az egy adott időszakban születettek közös élményéből fakad. Ezért mondjuk: generációs élmény. Ez lehet egy történelmi, kulturális esemény. Sőt lehet a digitalizáció, az internet megjelenése is. Csakhogy idővel a digitalizáció ugyanolyan általánossá válik, mint például a korábbi nyomtatás. Furcsa lenne Gutenberg-, Edison-, rádió- vagy tévénemzedékről beszélni. Nem is említünk ilyeneket, holott nyilvánvaló, hogy a rádió és televízió megjelentése nagy élménye lehetett az adott korosztálynak. Széles és meghatározatlan értelemben persze mondhatunk olyasmit, hogy olvasó nemzedékek, bár rögtön hozzátesszük, hogy Gutenberg eddigi fél évezredében bizony nem volt mindenki könyvolvasó, főleg nem az első évszázadokban, tehát az olvasás aligha a legjellemzőbb generációs jegy.
Úgy nagyjából 1990 óta minden nemzedék a digitalizációba születik bele. A digitalizációnak vannak szakaszai, de ahogy említettem, ezek a szakaszok egymásba csúsznak, nem jelentenek éles választóvonalat. Tehát az X, Y és Z a digitalizációval való találkozása, ismerkedése alapján nem jelent nemzedéki különbséget. Hiszen minden nemzedéken belül – legyenek X-ek, Y-ok és Z-k – vannak megszállott digitálisok, vannak középutasok és vannak tartózkodók, kimaradók, lenézően szólva digitális analfabéták. A digitális nemzedékek közül a legtöbben csak kapcsolattartásra és szórakozásra használják a digitalizáció jelenlegi általános technológiáját, az okostelefont, mások munkaeszköznek, ismét mások ki is tudják kapcsolni, míg vannak, akik mindig bekapcsolt állapotban akarnak lenni, és még a lépéseinket és a szívverésüket is állandóan követik. Ezek egymástól teljesen különböző (nemzedéki) magatartásformák. Az okostelefon használata tehát többrétegű. Egyeseknél kiegészíti, míg másoknál helyettesíti a valódi életet, sőt a gondolkodást. Nem az eszköz, hanem a használati módja strukturálja a társadalmat, semmiképpen nem tekinthető valamiféle egységes nemzedéki jegynek.
Végül fölvetődik, miként is kellene írni ezeket a betűs generációkat (ameddig még használjuk őket). A nemzedékek helyesírására nem térnek ki a helyesírási szabályzatok, úgyhogy magunknak kell okoskodnunk, illetve igénybe vehetjük a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda ingyenes nyelvi tanácsadását. Eszerint a betűs szókapcsolatok helyesírásával kapcsolatosan kötőjeles és különírt formákkal egyaránt találkozhatunk (A-vitamin – A épület, A kategória; X-sugárzás, X-kromoszóma – X alakú; Y-skála, Y-kromoszóma – y koordináta). A betűjellel ellátott nemzedékek írásmódjában a kötőjel nélküli forma terjedt el, és vált elfogadottá, ezt ajánlják a nyelvészek: X, Y, Z generáció, de ettől függetlenül más formákra is bőven van példa. Mi a nyelvészi ajánlást követtük, tehát kérdőjelek a betűvel jelzett nemzedékek, például a Z generáció körül.
