Nyelvi barangolások (48.)
Olyan sokszor hallom: boldog békeidők, hogy ideje lenne rögzíteni, mikorra is vonatkozik.
A Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára (2009) ad egy tágabb meghatározást:
• Olyan időszak, amikor béke uralkodik valamely országban vagy a világ nagy részében.
De azért ennél többről van szó. A boldog békeidők ugyanis lehet konkrét és lehet viszonylagos fogalom. Ezért jó tudni, hogy ki, mikor, milyen szövegösszefüggésben használja. Eszmefuttatásom végén adok egy kiegészítő meghatározást.
A boldog békeidők kifejezés eredetileg az első világháború előtti időszakára, az Osztrák—Magyar Monarchia korszakára (1867—1914), illetve egyes szerzőknél annak körülbelül két utolsó évtizedére vonatkozik:
• „A közel fél évszázadnyi fennállás alatt a sajátos dualista berendezkedésű államalakulat számos eredményt ért el, több mutatót tekintve Európa legnagyobb országai közé tartozott. Ennek ellenére a boldog békeidőszak korántsem volt zavartalan, számos feszültség lappangott a felszín alatt.” (Az Osztrák–Magyar Monarchia I. A boldog békeidők. Főszerk.: Papp Gábor, 2018.)
• „Az 1890-es években kiéleződött a dualisztikus rendszer válsága. Az állandósult alkotmányos válságon az egymást váltó kormányok képtelenek voltak úrrá lenni. A századelőn egyre romlottak a Monarchia külpolitikai lehetőségei is. Ez az időszak mégis boldog békeidőkként él a magyar köztudatban. Ennek magyarázata főleg az anyagi kultúra, az életminőség fejlődésében, a viszonylagos gazdasági jólétben és stabilitásban kereshető.” (Pannon enciklopédia)
A szépirodalom kapcsán is rendszerint erre az időszakra vonatkozik a boldog békeidők kifejezés:
• „Az utolsó békebeli vonaton utaztunk, amely azonban emberekkel teletömött folyosóival s a lépcsőkre kicsurgó emberfürtjeivel egyben már az első háborús vonatnak is beillett.” (Kuncz Aladár)
• „Haladó íróhoz erőteljes szavak illenek, nem helyes a boldog és puha békebeli impresszionisták módján nyavalyákban tetszelegni.” (Karinthy Frigyes)
Mikszáth Kálmán műveiben nem lelhető föl a békebeli melléknév, minthogy az 1910-ben meghalt nagy prózaírónak és kortársainak életében nem adódott lehetőség ilyen viszonyításra. De Mikszáthról már leírhatták:
• „A boldog békeidők boldog írója” (Rácz András, Hajónapló)
Füst Milán 1923-ban viszont már utalhatott rá:
• „A munkások kis vagyonkájukat elvesztették, s annyiban is szegényedtek, hogy a legmegfeszítettebb munka mellett is békebeli szükségleteiknek több mint ¾-éről le kell mondaniok…”
Kodolányi János Boldog békeidők című kötetében a Monarchia utolsó éveinek társadalmi kórképét, a polgárság kiúttalanságát mutatja be.
Így rögzült tehát a boldog békeidők fogalma a magyar nyelvben. De 1990 után változás történt. A sajtóban, de a hétköznapi nyelvhasználatban is a Kádár-korszak úgy jelent meg, mint az „átkos”, illetve ezzel ellentétesen úgy is, mint a „boldog békeidők”. Erre a történészek, szociológusok is felfigyeltek:
• „Mai szemmel nézve – pláne ha a szülő, a nagyszülő vagy bármelyik idősebb rokon mesél róla – talán kapnak némi romantikus színezetet az egykori építőtáborok vagy szüreti hetek, amikor a diákok ugyan dolgoztak, de valójában buli volt az egész, mert nem volt suli (oké, az építőtáborok eleve nyáron voltak), a közelébe se kellett menni, az a kis munkavégzés meg igazán belefért… Innen nézve azok lehettek ám a boldog békeidők!” (Wágner Gábor, welovebudapest.com)
• „Az első világháború után a lakosság nagy többsége a Monarchia korát idézte fel hasonló nosztalgiával. Annyira nehéz volt szembenézni a Trianon okozta helyzettel, hogy a korábbi osztrákellenesség, a dualizmus közjogi vitái – és így tovább – törlődtek az emlékek közül. Feloldódtak a K.u.K.-nosztalgiában, amely másodvirágzását – egyébként jellemző módon – a Kádár-korszak kifulladásakor, a nyolcvanas években élte. A kávéházak és az almás piték toposza mindkét esetben elég volt ahhoz, hogy a boldog békeidők, egyfajta letűnt polgári világ érzetét keltse.” (Herskovits Eszter interjúja Kovács Éva szociológussal, 168 Óra)
• „Bár mindez a konszolidáció után, a hatvanas évek közepétől jelenik meg a maga tiszta formájában, a nyugodt, derűs ország image-át már a kezdet kezdetén megpróbálják kialakítani, vagyis a legvidámabb barakk, a boldog békeidők szocialista Magyarországa már a Kádár-kor legelején, jóval a konszolidáció előtt ki lett találva” (Farkas Attila Márton–Mund Katalin „A Nyugat” a Kádár-kor sajtójában)
Nonszensznek, vagy másként azt mondanám, szemantikai lehetetlenségnek tűnik, hogy egy szerző úgy ír egy helyesírás-tanítási segédkönyvről:
• „a boldog békeidőben íródott, 1962-ben jelent meg… harmadik kiadása, s olyan didaktikus szöveget tartalmaz, amelybe belecsempésződött a korábbi hatalom hurráoptimizmusa, világnézete. Így például a biológia szakkör tagjainak lelkesedése, akik arról írtak a füzetükbe, hogy hogyan irtja a gyomot az ügyes micsurinista…”
Büky László nyelvész úgy véli, hogy a békebeli jelző általában egy háború előtti korszakra utal:
• „Valamikor, az 1950. év körül édesanyám még békebeli cérnával stoppolta a harisnyáimat… Ugyancsak ekkortájt édesapám, ha cipőt kellett talpaltatni, elővette a tartalék békebeli talpbőrt, s azzal mentünk a cipészhez, hasonlóképpen volt még néhány méter békebeli (angol) szövete is, amelyikből az utolsó térdnadrágos öltönyét varratta.”
Ennek nyomán a (boldog) békeidőt, valamint rövidített változatát, a békebelit így határozza meg:
• „Az újabb, mai nemzedék nyelvhasználatában a békeidő nem egészen ’olyan időszak, amelyben nem volt háború’ jelentésű, hanem inkább ’régebbi időszak’, amelyet kevéssé ismerve (esetleg ironikusan) boldognak titulálnak, s a békebelivel is erre az időszakra vonatkoztatnak.
Összefoglalva: a boldog békeidő nosztalgikus fogalom, először az Osztrák–Magyar Monarchiára való visszaemlékezésben jelent meg, majd az 1990-es rendszerváltás után egyesek a Kádár-korszakra is értették. A (világ)háborúk után pedig a békebeli jelzővel utaltak a háborúk előtti időszakra. Ha a formális logika szabályait követjük, akkor a mostani időszak is békebeli, sőt boldog békeidő, csak várni kell még néhány évet, évtizedet, hogy felnőjön a mai fiatal nemzedék.
Idén rendezték meg másodszor az EgyFeszt kulturális és összművészeti fesztivált. A gyergyói-medencei falvak négy napba sűrítették a művészvilág különböző pontjait. Az irodalomkedvelők a Színház- és könyvudvarban válogathattak különböző színházi és irodalmi, illetve a két műfaj keverékeként összeállított eseményekből. Itt juthattunk el péntek délután Farkas Wellmann Endre Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz című kötetének bemutatójára is.
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?