Kaliczka Patrícia: Régi korok nosztalgiája még régebbi korok után (olaj, vászon, 60 × 50 cm, 2018)
Nyelvi barangolások (48.)
Olyan sokszor hallom: boldog békeidők, hogy ideje lenne rögzíteni, mikorra is vonatkozik.
A Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára (2009) ad egy tágabb meghatározást:
• Olyan időszak, amikor béke uralkodik valamely országban vagy a világ nagy részében.
De azért ennél többről van szó. A boldog békeidők ugyanis lehet konkrét és lehet viszonylagos fogalom. Ezért jó tudni, hogy ki, mikor, milyen szövegösszefüggésben használja. Eszmefuttatásom végén adok egy kiegészítő meghatározást.
A boldog békeidők kifejezés eredetileg az első világháború előtti időszakára, az Osztrák—Magyar Monarchia korszakára (1867—1914), illetve egyes szerzőknél annak körülbelül két utolsó évtizedére vonatkozik:
• „A közel fél évszázadnyi fennállás alatt a sajátos dualista berendezkedésű államalakulat számos eredményt ért el, több mutatót tekintve Európa legnagyobb országai közé tartozott. Ennek ellenére a boldog békeidőszak korántsem volt zavartalan, számos feszültség lappangott a felszín alatt.” (Az Osztrák–Magyar Monarchia I. A boldog békeidők. Főszerk.: Papp Gábor, 2018.)
• „Az 1890-es években kiéleződött a dualisztikus rendszer válsága. Az állandósult alkotmányos válságon az egymást váltó kormányok képtelenek voltak úrrá lenni. A századelőn egyre romlottak a Monarchia külpolitikai lehetőségei is. Ez az időszak mégis boldog békeidőkként él a magyar köztudatban. Ennek magyarázata főleg az anyagi kultúra, az életminőség fejlődésében, a viszonylagos gazdasági jólétben és stabilitásban kereshető.” (Pannon enciklopédia)
A szépirodalom kapcsán is rendszerint erre az időszakra vonatkozik a boldog békeidők kifejezés:
• „Az utolsó békebeli vonaton utaztunk, amely azonban emberekkel teletömött folyosóival s a lépcsőkre kicsurgó emberfürtjeivel egyben már az első háborús vonatnak is beillett.” (Kuncz Aladár)
• „Haladó íróhoz erőteljes szavak illenek, nem helyes a boldog és puha békebeli impresszionisták módján nyavalyákban tetszelegni.” (Karinthy Frigyes)
Mikszáth Kálmán műveiben nem lelhető föl a békebeli melléknév, minthogy az 1910-ben meghalt nagy prózaírónak és kortársainak életében nem adódott lehetőség ilyen viszonyításra. De Mikszáthról már leírhatták:
• „A boldog békeidők boldog írója” (Rácz András, Hajónapló)
Füst Milán 1923-ban viszont már utalhatott rá:
• „A munkások kis vagyonkájukat elvesztették, s annyiban is szegényedtek, hogy a legmegfeszítettebb munka mellett is békebeli szükségleteiknek több mint ¾-éről le kell mondaniok…”
Kodolányi János Boldog békeidők című kötetében a Monarchia utolsó éveinek társadalmi kórképét, a polgárság kiúttalanságát mutatja be.
Így rögzült tehát a boldog békeidők fogalma a magyar nyelvben. De 1990 után változás történt. A sajtóban, de a hétköznapi nyelvhasználatban is a Kádár-korszak úgy jelent meg, mint az „átkos”, illetve ezzel ellentétesen úgy is, mint a „boldog békeidők”. Erre a történészek, szociológusok is felfigyeltek:
• „Mai szemmel nézve – pláne ha a szülő, a nagyszülő vagy bármelyik idősebb rokon mesél róla – talán kapnak némi romantikus színezetet az egykori építőtáborok vagy szüreti hetek, amikor a diákok ugyan dolgoztak, de valójában buli volt az egész, mert nem volt suli (oké, az építőtáborok eleve nyáron voltak), a közelébe se kellett menni, az a kis munkavégzés meg igazán belefért… Innen nézve azok lehettek ám a boldog békeidők!” (Wágner Gábor, welovebudapest.com)
• „Az első világháború után a lakosság nagy többsége a Monarchia korát idézte fel hasonló nosztalgiával. Annyira nehéz volt szembenézni a Trianon okozta helyzettel, hogy a korábbi osztrákellenesség, a dualizmus közjogi vitái – és így tovább – törlődtek az emlékek közül. Feloldódtak a K.u.K.-nosztalgiában, amely másodvirágzását – egyébként jellemző módon – a Kádár-korszak kifulladásakor, a nyolcvanas években élte. A kávéházak és az almás piték toposza mindkét esetben elég volt ahhoz, hogy a boldog békeidők, egyfajta letűnt polgári világ érzetét keltse.” (Herskovits Eszter interjúja Kovács Éva szociológussal, 168 Óra)
• „Bár mindez a konszolidáció után, a hatvanas évek közepétől jelenik meg a maga tiszta formájában, a nyugodt, derűs ország image-át már a kezdet kezdetén megpróbálják kialakítani, vagyis a legvidámabb barakk, a boldog békeidők szocialista Magyarországa már a Kádár-kor legelején, jóval a konszolidáció előtt ki lett találva” (Farkas Attila Márton–Mund Katalin „A Nyugat” a Kádár-kor sajtójában)
Nonszensznek, vagy másként azt mondanám, szemantikai lehetetlenségnek tűnik, hogy egy szerző úgy ír egy helyesírás-tanítási segédkönyvről:
• „a boldog békeidőben íródott, 1962-ben jelent meg… harmadik kiadása, s olyan didaktikus szöveget tartalmaz, amelybe belecsempésződött a korábbi hatalom hurráoptimizmusa, világnézete. Így például a biológia szakkör tagjainak lelkesedése, akik arról írtak a füzetükbe, hogy hogyan irtja a gyomot az ügyes micsurinista…”
Büky László nyelvész úgy véli, hogy a békebeli jelző általában egy háború előtti korszakra utal:
• „Valamikor, az 1950. év körül édesanyám még békebeli cérnával stoppolta a harisnyáimat… Ugyancsak ekkortájt édesapám, ha cipőt kellett talpaltatni, elővette a tartalék békebeli talpbőrt, s azzal mentünk a cipészhez, hasonlóképpen volt még néhány méter békebeli (angol) szövete is, amelyikből az utolsó térdnadrágos öltönyét varratta.”
Ennek nyomán a (boldog) békeidőt, valamint rövidített változatát, a békebelit így határozza meg:
• „Az újabb, mai nemzedék nyelvhasználatában a békeidő nem egészen ’olyan időszak, amelyben nem volt háború’ jelentésű, hanem inkább ’régebbi időszak’, amelyet kevéssé ismerve (esetleg ironikusan) boldognak titulálnak, s a békebelivel is erre az időszakra vonatkoztatnak.
Összefoglalva: a boldog békeidő nosztalgikus fogalom, először az Osztrák–Magyar Monarchiára való visszaemlékezésben jelent meg, majd az 1990-es rendszerváltás után egyesek a Kádár-korszakra is értették. A (világ)háborúk után pedig a békebeli jelzővel utaltak a háborúk előtti időszakra. Ha a formális logika szabályait követjük, akkor a mostani időszak is békebeli, sőt boldog békeidő, csak várni kell még néhány évet, évtizedet, hogy felnőjön a mai fiatal nemzedék.
