Mit éreznek akkor, amikor ilyen mondatot olvasnak?
A mondat nyelvtanilag helyes, viszont sorozatos alárendelésekkel annyira túlzsúfolt, hogy gyakorlatilag felfoghatatlan. Ha elemezzük a sofőr tárgy alá rendelt szószerkezetláncot vagy szószerkezetlépcsőt (a kocsijára ütő biciklis futárt Körúton fellökő), akkor összesen hét szintet különböztethetünk meg. Egy ilyen mondatszerkezetet memóriánk kizárólag hallás útján nem képes megérteni, megjegyezni. A túl sok alárendelés túltömörített, szimultán, azaz mindent egybe zsúfolni kívánó mondatot eredményez. Óvakodni kell tőle!
A Hivatalos nyelvünk kézikönyve című kiadvány már 1978-ban kifogásolta az efféle túltömörített, egyébként pedig még mindig „egyszerű” mondatokat:
És javasolta ennek egyszerűsítését:
A többszörös birtokos szerkezet (mint szószerkezetlánc vagy -lépcső) ugyancsak akadályozhatja az értelmezést. A magyar nyelvben a birtokos jelző lehet ragtalan és ragos: a verseny győztese ~ a versenynek a győztese. A Nyelvművelő kéziszótár azt tanácsolja, hogy a többszörös birtokos szerkezetben az utolsó birtokosra mindenképpen tegyük ki a -nak/-nek ragot. Például:
Ugyancsak érdemes, sőt szükségszerű kitenni a ragot, ha a többelemű birtokos és birtok közé beékelődik az értelmező:
Ez ugyanis (fel)olvasás után kétértelmű lehet: ki is lett merénylet áldozata? Egyértelműbb így:
Hosszú, szerkezetes minőségjelző esetén is érdemes kitenni a birtokos jelző ragját:
Lássunk további példákat Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégánk friss gyűjtéséből!
A meglehetősen homályos és félreérthető mondatot úgy lehet egyértelműbbé tenni, ha a többszörös birtokos szerkezet utolsó tagjára kitesszük a birtokos jelző ragját. Valamint a két titulus közé nem tennénk és kötőszót, mert így olyan, mintha két meghívóról lenne szó. Tehát helyesen:
Négyszeres birtokos szerkezet szerepel a következő mondatban, igaz, előfordul benne az értelmezést könnyítő birtokos jelző ragja, de még így is nehezen értelmezhető:
Tagmondatosítsunk! – szoktam ilyenkor mondani. Ügyelni kell arra is, hogy értelmezett és az értelmező ugyanazt a toldalékot kapja:
Hasonló esetek:
Ugyanaz az eset, de kicsit másként:
Jelen esetben azt jelenti a mondat, hogy Szalome Jézus bábájának családja, nem pedig maga a bába. De a birtokos jelző ragjával egyértelművé tehetjük:
Megismerve ezeket a szószerkezetláncokat vagy szószerkezetlépcsőket, bonyolult többszörös birtokos szerkezeteket, költő barátom megalkotta a jelenség humoros iskolapéldáját:
Erre varrjanak gombot!
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.