Mit éreznek akkor, amikor ilyen mondatot olvasnak?
A mondat nyelvtanilag helyes, viszont sorozatos alárendelésekkel annyira túlzsúfolt, hogy gyakorlatilag felfoghatatlan. Ha elemezzük a sofőr tárgy alá rendelt szószerkezetláncot vagy szószerkezetlépcsőt (a kocsijára ütő biciklis futárt Körúton fellökő), akkor összesen hét szintet különböztethetünk meg. Egy ilyen mondatszerkezetet memóriánk kizárólag hallás útján nem képes megérteni, megjegyezni. A túl sok alárendelés túltömörített, szimultán, azaz mindent egybe zsúfolni kívánó mondatot eredményez. Óvakodni kell tőle!
A Hivatalos nyelvünk kézikönyve című kiadvány már 1978-ban kifogásolta az efféle túltömörített, egyébként pedig még mindig „egyszerű” mondatokat:
És javasolta ennek egyszerűsítését:
A többszörös birtokos szerkezet (mint szószerkezetlánc vagy -lépcső) ugyancsak akadályozhatja az értelmezést. A magyar nyelvben a birtokos jelző lehet ragtalan és ragos: a verseny győztese ~ a versenynek a győztese. A Nyelvművelő kéziszótár azt tanácsolja, hogy a többszörös birtokos szerkezetben az utolsó birtokosra mindenképpen tegyük ki a -nak/-nek ragot. Például:
Ugyancsak érdemes, sőt szükségszerű kitenni a ragot, ha a többelemű birtokos és birtok közé beékelődik az értelmező:
Ez ugyanis (fel)olvasás után kétértelmű lehet: ki is lett merénylet áldozata? Egyértelműbb így:
Hosszú, szerkezetes minőségjelző esetén is érdemes kitenni a birtokos jelző ragját:
Lássunk további példákat Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégánk friss gyűjtéséből!
A meglehetősen homályos és félreérthető mondatot úgy lehet egyértelműbbé tenni, ha a többszörös birtokos szerkezet utolsó tagjára kitesszük a birtokos jelző ragját. Valamint a két titulus közé nem tennénk és kötőszót, mert így olyan, mintha két meghívóról lenne szó. Tehát helyesen:
Négyszeres birtokos szerkezet szerepel a következő mondatban, igaz, előfordul benne az értelmezést könnyítő birtokos jelző ragja, de még így is nehezen értelmezhető:
Tagmondatosítsunk! – szoktam ilyenkor mondani. Ügyelni kell arra is, hogy értelmezett és az értelmező ugyanazt a toldalékot kapja:
Hasonló esetek:
Ugyanaz az eset, de kicsit másként:
Jelen esetben azt jelenti a mondat, hogy Szalome Jézus bábájának családja, nem pedig maga a bába. De a birtokos jelző ragjával egyértelművé tehetjük:
Megismerve ezeket a szószerkezetláncokat vagy szószerkezetlépcsőket, bonyolult többszörös birtokos szerkezeteket, költő barátom megalkotta a jelenség humoros iskolapéldáját:
Erre varrjanak gombot!
Kislányunk a hirtelen kezdődő májusi zápor elől a kertből – hol mezítláb bóklászott – felszaladt a veranda lépcsőjéhez, fel akarta venni az előzőleg odatett cipőcskéit. Látva, hogy gyepi hangyák jönnek-mennek benne, így méltatlankodott: „Hangyák! Volt olyan, hogy én beleléptem a ti cipőtökbe?” A feleletet sem ő, sem mi hallottuk egy kisebb mennydörgés miatt, ám leánykánk mondását nem hallgattatták el az évtizedek, mint ahogyan a hangyák kertben, mezőben, erdőben, irodalomban ismeretes élete és viselkedése sem felejtődik el gyerekkorunk óta.
1886-ban jelenik meg Gárdonyi Géza első kötete, a Szerelmes történetek. És ekkor jelentkezik – igaz, folytatásokban – az első regény, az Álmodozó szerelem. A négyoldalas Győri Közlönyben volt olvasható 1886. január 3. – 1886. június 3. között. Az Álmodozó szerelem tehát mindmáig egy mára már csak egyes könyvtárakban elérhető, régen megszűnt vidéki folyóiratban rejtőzködött. A Gárdonyi-kutatás persze tudott róla, de nem tartotta érdemesnek elővenni.
Egyetlen vékonyka, 1968-ban megjelent kötet maradt utána. Többször kérdeztem tőle, miért hagyta abba a versírást, de a válasza többnyire kitérő volt, vagy egyszerűen elintézte ennyivel: „József Attila után?” Vagy még őszintébben: „Nem akartam szaporítani a középszerű költők sorát.” Pedig erre a filigrán kis kötetre, amely Tükör előtt címmel látott napvilágot, bármit lehet mondani, még ennyi év távlatából is, csak azt nem, hogy középszerű lett volna.
Dusík Dániel néven született, s talán nem a legszerencsésebben választott írói nevet magának. Dénes György néven ugyanis egy vele egyidős geológus és egy hírneves színész (másodállásban író) is részese lett a magyar művelődéstörténetnek. Pelsőcön és Rozsnyón végezte alap- és középiskoláit, s amikor az első verseit írta, légüres térben leledzett a felvidéki irodalom.
Ezek a kövek ugyanazok, amelyek mai napig sugározzák Athén, Róma és Jeruzsálem nagyságát. Ezekből épült a kölni Dóm, a párizsi Notre-Dame, az esztergomi székesegyház, a budapesti Szent István-bazilika, a Szent Mihály-templom Kolozsváron vagy a brassói Fekete templom. Ezekből a kövekből raktuk össze az universitasainkat is.
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Választmánya 2021-ben Csóka Ferencnek ítélte oda a Simkó Tibor-díjat, akinek első írása 1986 szeptemberében jelent meg az Új Szóban, Mese a Kék lovagról címmel. Írt regényt, elbeszéléseket, rádiójátékot, amatőrszínház-történetet, és festéssel, zeneszerzéssel, videoklip-készítéssel is foglalkozik.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Zombor törvényhatósági jogú város adminisztratív központként Bács-Bodrog vármegye, valamint a Zombori járás székhelye is volt egyben. A város soknemzetiségű volt: az 1910-es népszámlálás szerint 30 593 lakosából 32,94 százalék magyar, 39,11 százalék délszláv (bunyevác, horvát, szerb), 7,13 százalék pedig német, míg a lakosság egyötöde más nemzetiséghez tartozott. Felekezeti szempontból a római katolikus vallást követték a legtöbben (54,91 százalék), a görögkeletiek/ortodoxok 38,83, míg az izraeliták a lakosság 3,32 százalékát képezték.
Bár nagyon jól mutatnak, nem egyértelműek, sőt félrevezetők a betűvel jelzett mai fiatal(os) nemzedékek. Ma már szinte mindenki kívülről fújja a népszerű tudományosság terminusait: X, Y, Z generáció. De mit jelentenek ezek, és vajon valóban nemzedékek, és ha igen, meddig érvényesek?
Lányi Ernőt (1861–1923) elsősorban mint számos költő versének megzenésítőjét ismerjük. Kevesen tudják, hogy több dalának a szövegét is maga írta: előbb lejegyezte a dallamot, majd megfelelő szöveget talált ki hozzá. De még kevesebben lehetnek azok, akik azt is tudják, hogy Lányi olyan verseket is írt, amelyeket sohasem zenésített meg. Egy csomó költeménye nyomtatásban is megjelent Consonanzen und Dissonanzen eines ungarischen Musikers (Egy magyar muzsikus konszonanciái és disszonanciái) címen 1899-ben Boroszlóban, a mai lengyel Wrocławban.
A magyar irodalomban nincs sok „hazai fejlesztésű” strófaszerkezet, és versforma még kevesebb. A Zrínyi-versszak egy laza metszetű, négyes rímes felező tizenkettes, s a már fejlettebb, egyedibb Balassi-strófa ennek rokona, viszont a Himfy-strófa, amit Kisfaludy Sándor (1772–1844) hozott létre, ezeknél is kidolgozottabb.