Nyelvi barangolások (93.)
• Őz ugrott a kocsija elé, pozitív lett az alkoholtesztje.
Minek ugrál tintásan az autó elé az a buta őzike?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is. Így lesz tintás (beszívott) az őzike. Második példánkban az első mondat alanya a gyerek. A második mondat alanya maga az elbeszélő. Ezzel két értelmezési sík nyílik: az egyik, továbbra is az első alanyra, a gyerekre vonatkozik. De a másik, az elbeszélő is megnyit egy lehetőséget: Mivel helyettesíthetném (a beszélő, az alany, az „én”) a húst? Mivel félreérthető a szerkezet, mert eddig a gyerek (az alany) volt a középpontban, és csak közbevetőleg az elbeszélő, érkezik a tréfás a rácsapás: Kutyával! Elbújt vagy inkább elmaradt, elveszett az alany.
Az alany nem hibás, nem akar ő bujkálni. Inkább a megfogalmazó az oka, hogy figyelmetlen, valahol útközben elveszíti az alanyt:
• Az édesanya megengedte, hogy leánygyermekét a férfi elvigye, és ez alatt ő látta el a felügyeletét.
Ki látta el, kinek a felügyeletét? Nyilván a férfi, de az ő személyes névmás az édesanyára is visszautalhat, tehát akár az édesanya is maradhatott a felügyelő. Az alany itt is elrejtőzött – nem jószántából, hanem a megfogalmazó ügyetlenségéből.
Pár hete ebben a rovatban említettem már a diszkrét alanyvesztést. Sajnos ez a diszkrét alanyvesztés (egyébként Kemény Gábor, két éve elhunyt kollégám kifejezése) egyes esetekben nem diszkrét, hanem kimondottan (égbe)kiáltó!
• A sofőrt és kísérőjét – ahogy az ilyenkor szokás – elsősegélyben részesítették a szigetvári kórház munkatársai. Őket helikopterrel szállították Budapestre kivizsgálásra.
Kiket szállítottak Budapestre? Az első mondat alanyi része: a szigetvári kórház munkatársai, alanya: munkatársai. Vajon miért kellett őket helikopterrel Budapestre szállítani? Nyilván nem róluk, hanem a balesetet szenvedett sofőrről és kísérőjéről volt szó, nekik kellene alanyként szerepelniük a második mondatban! De a megfogalmazó elrejtette őket, s így bizonytalanságban vagyunk, hogy kik is kerültek kórházba.
A fogalmazás során lehet az alanyt változtatni. Ám az alanyváltogatásból adódó alanyvesztés vagy alanytévesztés mondatszerkesztési hiba. Enyhe változatában – diszkrét alanyvesztés – csak megmosolyogtat, durvább változatban félreértés forrása lehet. A hiba oka, hogy a fogalmazó nem törődik az összetett mondatok tagmondatai között vagy az egymás után következő mondatokban az alany megváltozásával.
Mutassuk be az alapesetet:
• Petőfi apja mészáros volt. Kiskőrösön született.
Az első mondat alanya Petőfi apja (vagyis az apa), gondolhatnánk, hogy ő a második mondat alanya is, pedig dehogy. Ott már a fia: Petőfi. A félreértést el kellene kerülni. Például így: Petőfi apja mészáros volt. A költő Kiskőrösön született. Még jobb lenne más logikai sorrendben: Petőfi Kiskőrösön született. Apja mészáros volt.
Még irodalmi művekben is előfordul, hogy bujdosásra kényszerül az alany. Mint itt is:
• Ákos kinézett az ablakon. Réka a férfit figyelte. Hirtelen felkiáltott…
Na de ki kiáltott fel? Ákos vagy Réka? Esetleg egy harmadik valaki, ha a férfi nem Ákosra utalt? Itt már nemcsak alanytévesztés, hanem teljes alanyvesztés áll fenn.
• Becslések szerint a magyarok több tízezer okoskészüléket veszítenek el decemberben céges, karácsonyi és egyéb szilveszteri partikon, s mivel többségükön a tapasztalatok alapján semmilyen biztonsági megoldást nem használnak, hozzáférhetnek adatainkhoz is… mondta az X. szoftvercég magyarországi disztribútorának vezető IT-tanácsadója…
De kik férhetnek hozzá az adatainkhoz? Az előzményekben az alany a magyarok… Elveszítik okoskészüléküket és még hozzá is férhetnek az adatainkhoz? Ez már nem pusztán alanyvesztés, hanem totális zűrzavar…
• Hatéves, kerékpározó kisfiút gázolt egy kocsi Dorogon, életveszélyes állapotban van. Figyelmetlenül kanyarodott ki az útra, ez okozhatta a bajt.
Az első összetett mondat második tagmondatában már furcsa érzésünk van: ki van életveszélyes állapotban? Nyilván a kisfiú, bár az előző mondat alanya a kocsi volt… A harmadik mondatban azonban végképp nem tudjuk, hogy ki az alany: a kisfiú kanyarodott ki az útra figyelmetlenül, vagy a kocsi? Bármelyik eset lehetséges. Ez a hír kétségek között hagy bennünket.
• Egy fiatalembert ölt meg bódult állapotban X. Y., akire egy óvoda kerítésénél bukkantak rá.
No most kire is bukkantak rá az óvoda kerítésénél? A meggyilkolt fiatalemberre vagy a bódult állapotú X. Y.-ra? Mindkettő lehetséges. A mondat jelenlegi formájában ez a kérdés eldönthetetlen. Egy rendőrségi jelentésben komoly zűrzavart okozhatna.
Mivel az alanytévesztés félreértést okoz, a félreértés pedig gyakori viccjelenség, lássunk alanytévesztésen alapuló nyelvi vicceket:
• A nehézfiúk cellájába egy anyósát megölő gyilkost kasztliznak. Az "öregek" faggatni kezdik, hogy hogyan csinálta ki a mamát. – Csak azt tettem, amire a feleségem megkért. Eljött hozzánk látogatóba a mama, de a feleségemnek délután el kellett mennie otthonról. Azt mondta nekem: „Drágám, anyu egy kicsit lefeküdt aludni, nagyon fáradt. Kérlek, ne ébreszd fel, ha légy szállna rá, üsd agyon!”
Nos: a legyet vagy a mamát? Mivel az előző tagmondatban a légy az alany… Ezért „ő” (azaz a légy) lett a gyilkosság oka. Nem irigylem a bíróságot az elejtett alany miatt.
• Doktor úr, a bátyámnak láza van. – Magas? – Hát, tőlem egy fél fejjel magasabb!
Vajon kire utal vissza a kérdés: a lázra, ami az alany, vagy a bátyra (bátyára), aki nem alany, hanem birtokos jelző, persze személy, és ezért értelmezhető félre a kérdés. Merthogy mind a láz, mind a báty lehet magas…
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.