Nyelvi barangolások (93.)
• Őz ugrott a kocsija elé, pozitív lett az alkoholtesztje.
Minek ugrál tintásan az autó elé az a buta őzike?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is. Így lesz tintás (beszívott) az őzike. Második példánkban az első mondat alanya a gyerek. A második mondat alanya maga az elbeszélő. Ezzel két értelmezési sík nyílik: az egyik, továbbra is az első alanyra, a gyerekre vonatkozik. De a másik, az elbeszélő is megnyit egy lehetőséget: Mivel helyettesíthetném (a beszélő, az alany, az „én”) a húst? Mivel félreérthető a szerkezet, mert eddig a gyerek (az alany) volt a középpontban, és csak közbevetőleg az elbeszélő, érkezik a tréfás a rácsapás: Kutyával! Elbújt vagy inkább elmaradt, elveszett az alany.
Az alany nem hibás, nem akar ő bujkálni. Inkább a megfogalmazó az oka, hogy figyelmetlen, valahol útközben elveszíti az alanyt:
• Az édesanya megengedte, hogy leánygyermekét a férfi elvigye, és ez alatt ő látta el a felügyeletét.
Ki látta el, kinek a felügyeletét? Nyilván a férfi, de az ő személyes névmás az édesanyára is visszautalhat, tehát akár az édesanya is maradhatott a felügyelő. Az alany itt is elrejtőzött – nem jószántából, hanem a megfogalmazó ügyetlenségéből.
Pár hete ebben a rovatban említettem már a diszkrét alanyvesztést. Sajnos ez a diszkrét alanyvesztés (egyébként Kemény Gábor, két éve elhunyt kollégám kifejezése) egyes esetekben nem diszkrét, hanem kimondottan (égbe)kiáltó!
• A sofőrt és kísérőjét – ahogy az ilyenkor szokás – elsősegélyben részesítették a szigetvári kórház munkatársai. Őket helikopterrel szállították Budapestre kivizsgálásra.
Kiket szállítottak Budapestre? Az első mondat alanyi része: a szigetvári kórház munkatársai, alanya: munkatársai. Vajon miért kellett őket helikopterrel Budapestre szállítani? Nyilván nem róluk, hanem a balesetet szenvedett sofőrről és kísérőjéről volt szó, nekik kellene alanyként szerepelniük a második mondatban! De a megfogalmazó elrejtette őket, s így bizonytalanságban vagyunk, hogy kik is kerültek kórházba.
A fogalmazás során lehet az alanyt változtatni. Ám az alanyváltogatásból adódó alanyvesztés vagy alanytévesztés mondatszerkesztési hiba. Enyhe változatában – diszkrét alanyvesztés – csak megmosolyogtat, durvább változatban félreértés forrása lehet. A hiba oka, hogy a fogalmazó nem törődik az összetett mondatok tagmondatai között vagy az egymás után következő mondatokban az alany megváltozásával.
Mutassuk be az alapesetet:
• Petőfi apja mészáros volt. Kiskőrösön született.
Az első mondat alanya Petőfi apja (vagyis az apa), gondolhatnánk, hogy ő a második mondat alanya is, pedig dehogy. Ott már a fia: Petőfi. A félreértést el kellene kerülni. Például így: Petőfi apja mészáros volt. A költő Kiskőrösön született. Még jobb lenne más logikai sorrendben: Petőfi Kiskőrösön született. Apja mészáros volt.
Még irodalmi művekben is előfordul, hogy bujdosásra kényszerül az alany. Mint itt is:
• Ákos kinézett az ablakon. Réka a férfit figyelte. Hirtelen felkiáltott…
Na de ki kiáltott fel? Ákos vagy Réka? Esetleg egy harmadik valaki, ha a férfi nem Ákosra utalt? Itt már nemcsak alanytévesztés, hanem teljes alanyvesztés áll fenn.
• Becslések szerint a magyarok több tízezer okoskészüléket veszítenek el decemberben céges, karácsonyi és egyéb szilveszteri partikon, s mivel többségükön a tapasztalatok alapján semmilyen biztonsági megoldást nem használnak, hozzáférhetnek adatainkhoz is… mondta az X. szoftvercég magyarországi disztribútorának vezető IT-tanácsadója…
De kik férhetnek hozzá az adatainkhoz? Az előzményekben az alany a magyarok… Elveszítik okoskészüléküket és még hozzá is férhetnek az adatainkhoz? Ez már nem pusztán alanyvesztés, hanem totális zűrzavar…
• Hatéves, kerékpározó kisfiút gázolt egy kocsi Dorogon, életveszélyes állapotban van. Figyelmetlenül kanyarodott ki az útra, ez okozhatta a bajt.
Az első összetett mondat második tagmondatában már furcsa érzésünk van: ki van életveszélyes állapotban? Nyilván a kisfiú, bár az előző mondat alanya a kocsi volt… A harmadik mondatban azonban végképp nem tudjuk, hogy ki az alany: a kisfiú kanyarodott ki az útra figyelmetlenül, vagy a kocsi? Bármelyik eset lehetséges. Ez a hír kétségek között hagy bennünket.
• Egy fiatalembert ölt meg bódult állapotban X. Y., akire egy óvoda kerítésénél bukkantak rá.
No most kire is bukkantak rá az óvoda kerítésénél? A meggyilkolt fiatalemberre vagy a bódult állapotú X. Y.-ra? Mindkettő lehetséges. A mondat jelenlegi formájában ez a kérdés eldönthetetlen. Egy rendőrségi jelentésben komoly zűrzavart okozhatna.
Mivel az alanytévesztés félreértést okoz, a félreértés pedig gyakori viccjelenség, lássunk alanytévesztésen alapuló nyelvi vicceket:
• A nehézfiúk cellájába egy anyósát megölő gyilkost kasztliznak. Az "öregek" faggatni kezdik, hogy hogyan csinálta ki a mamát. – Csak azt tettem, amire a feleségem megkért. Eljött hozzánk látogatóba a mama, de a feleségemnek délután el kellett mennie otthonról. Azt mondta nekem: „Drágám, anyu egy kicsit lefeküdt aludni, nagyon fáradt. Kérlek, ne ébreszd fel, ha légy szállna rá, üsd agyon!”
Nos: a legyet vagy a mamát? Mivel az előző tagmondatban a légy az alany… Ezért „ő” (azaz a légy) lett a gyilkosság oka. Nem irigylem a bíróságot az elejtett alany miatt.
• Doktor úr, a bátyámnak láza van. – Magas? – Hát, tőlem egy fél fejjel magasabb!
Vajon kire utal vissza a kérdés: a lázra, ami az alany, vagy a bátyra (bátyára), aki nem alany, hanem birtokos jelző, persze személy, és ezért értelmezhető félre a kérdés. Merthogy mind a láz, mind a báty lehet magas…
