2021. szeptember 15., 07:16
Nyelvi kalandozások (19.)
Az online világ egészen biztosan hat a nyelvhasználatra, de nyitott kérdés, hogy az online oktatás miként hat a diáknyelvre. Vajon a ritkuló személyes találkozások és a sokasodó online kapcsolattartások nem teremtenek-e új helyi helyzeteket, például miként terjed mostantól a diákszleng? A válaszban azért majdnem biztos vagyok: terjed és ugyanúgy.
De mi is a szleng? Könyvtárnyi a szakirodalma, legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy a laza, közvetlen társalgás nyelve, amelyben egyaránt megnyilvánul az ötletesség, újszerűség, szókimondás és sokszor a tréfálkozás. A szlenget jellemzi a nyelvteremtés, a nyelvi játék, a kötetlenség, a szabadság. Valamilyen szinten mindenki él a szlenggel, a fiatalabbak jóval inkább. A szleng ugyanúgy rétegződik, mint általában a nyelv. Minden nyelvi változatnak van szlengje (ahogy antropológiája is): a szleng tehát egy (viselkedésbeli) nyelvhasználati mód. Különféle megközelítésben beszélhetünk börtön- vagy internetszlengről, de kocsma- vagy diákszlengről is. A falfirka és az internet gyakran „hordozója” a szlengnek, persze mindkét „kóddal” fennkölt, nem szlenges üzenet is továbbítható. Manapság a szleng termékeny terepe: az internet. (Egy ilyesfajta internetes szlengszótár: Nyelvész Józsi: Szlengblog. Ha érted, hogy mondom. Budapest, 2009.)
A diákszlengben megfigyelhetők földrajzi-nemzedéki egységesülési és széttagolódási tényezők. Az isi, suli, matek, baró, ofő, benga, cool valószínűleg már egységesült, „köznyelvi” szleng, míg ez az MG42 vagy MP40 (’meg nem engedett segédeszköz tanórán’), okir (’osztálykirándulás’) „mozaikszavakról” aligha mondható el (bár minden általánosítással vigyáznia kell a kritikusnak, hiszen nem él egyszerre Sárbogárdon, Érden és Budapesten, kis-, közép- vagy felsőiskolásként).
A nyelvészek szlengről alkotott véleményét a nyelvről való gondolkodás befolyásolja. Érdekes megfigyelni, hogy azok a nyelvészek, akik nem kedvelik a nyelvművelést, általában kedvelik a szlenget, a nyelvműveléssel is foglalkozó nyelvészek általában tartózkodóbbak a szlenggel kapcsolatban.
Most csak a kimondottan diáknyelvi, diákszlengszótárakban tallózom. Az első kimondottan diáknyelvi gyűjteményt Dobos Károly adta ki 1898-ban (A magyar diáknyelv és szótára). Kovalovszky Miklós 1963-ban a Valóságban megjelent cikke adott újabb lökést immáron az „ifjúsági probléma” (Cseh Tamás), azaz az „ifjúsági nyelv” kutatásának. Koltói Ádám „farmernyelvnek” nevezi a diákszlenget. Gazdag gyűjtése van Matijevics Lajosnak (1972) a Vajdaságból (1972), Gémes Balázsnak Kecskemétről (1967), Csányiné Wittlinger Máriának Miskolcról (1987). Általánosabb gyűjtést tartalmaz Thomann Mónika–Tóth Kornélia gyűjteménye (1994). Rónaky Editnek két szószedete is van (1995, 1999), Málnási Ferenc Erdélyi diáksóder címmel adott ki gyűjtést (2010). Máig a legalaposabb, legsokoldalúbb diákszlengkötetnek Hoffmann Ottó Mini-tini-szótárát (alcíme: A mai magyar diáknyelv szinonimaszótára, 1996) tartom. Ebben a sajátos diáknyelvi szavak fogalomkörökbe vannak sorolva. Az 1975–1990 közötti időszakból származó gyűjtés igen kifinomult tematikai rendet követ: iskola, személyek, testrészek, külső/belső tulajdonság, állapot/magatartás, betegség/gyógyítás, kisebb vétségek, bűnözés… A kifejező szavak mellett szókapcsolatok (szólások) és természetesen nyelvi elemzés is helyet kap a kötetben.
Szűts László Kardos Lászlóval közösen jegyzett kötete a Diáksóder (1995). Elsősorban szavakat, kisebb részben szólásokat is közöl. Ezt folytatja a Diáksóder 2. (2008). Mindkét szótárban van ábécérendes diákszógyűjtemény, a kötetek végén pedig a fontosabb köznyelvi megfelelők diáknyelvi szinonimái. Ha valakit az érdekel, hogy az iskolát hogy nevezi a diákszleng, akkor az iskola címszónál is megtalálja, ha pedig hall egy szlengszót, és nem tudja, mit jelent, akkor így kereshet:
• agyalda, bunkóképző, diliház, észház, isi, kínzókamra, kóter, melegedő, unalomház, dühöngő, skóla, sulaj, sulesz, suli, sutyó, vesztőhely. (A megoldás: iskola.)
Vasné Tóth Kornélia összehasonlító diáknyelvszótárának címe: Élő diáknyelv (2010). A szerző nyelvtani és szókészlettani jelenségek szerint veti össze a sárbogárdi és az érdi gyűjtését. Értelemszerűen vannak csak az egyik helyről adatolt szavak. A gondolkodik ige diáknyelvi szinonimái Sárbogárdon:
• golyózik, kopaszodik, működnek az agytekervényei, tekereg az agya, töri a kobakját.
Érden pedig:
• agyal, bambul, elmélkedik, erőlködik, eszeskedik, gondcsizik, mereng, searchingel, töri a buksit, töri a fejét, töri a kókuszt, töri az agyát.
A nyelvészek által játszinak, játékosnak nevezett -i, -ci stb. képzők mindkét helyen, mindkét gyűjteményben előfordulnak. Szűts Lászlóék feltételeznek egy olyan szóalkotási módot, amely a köznyelvben nincs meg: a képzés és rövidülés határterületén mozgó megoldást. Pl. páciensből paci, szenilisből szeni, szituációból szitu. Ma már ez is szélesebb körben terjedt el.
Napjainkhoz közeledve egy 2018-as országos anyanyelvi pályázat anyagából állítottunk össze Diáknyelv – diákszótár címmel egy kiadványt Minya Károllyal. Ebben a beküldött tanulmányok mellett egy kis diáknyelvi szótárt is közreadtunk. Kiemelek néhány érdekes, leginkább mainak tűnő szót:
• agybadugós füles, almás telefon, bebaggol (tablet lefagy), bejövős, betaggel (bejelöl), diáki (diákigazolvány), gamer (számítógépes játékos), gugliz, hypeol (hájpol – túlreklámoz, túlreagál), kapás van (csörög a telefon), lightos (lájtos – könnyű, nem komoly), offol (hanyagol), szabvál (szabadon választható óra), trollkodik (szemétkedik), veretős zene (elektronikus zene), yolo (divatos), zoral (kemény, durva).
És persze a diáknyelv, a diákszleng napról napra gyarapodik. Éppen most is.
