Nyelvi barangolások (54.)
– Ez itt a faláda – mondta a házigazda, miközben végigvezetett kiadó lakásán. Meglepődve néztem rá – írja Dsida Jenő –, miért hangsúlyozza, hogy a láda fából van, mintha ez az egyetlen láda volna fából az egész világon. Írjuk hát ide tanulságul, hogy a faláda olyan láda, amely fából készült, a fásláda pedig olyan láda, melyben tűzifát tartanak.
Dsida Jenő, az erdélyi magyar költő elkötelezett nyelvművelő is volt. 1936-tól 1938-ig a Keleti Újságban Anyanyelvünk címmel állandó rovatot vezetett. Nyelvművelő írásainak sajátos műfaját jelentik – és ezzel besorolhatók az úgynevezett írói nyelvművelés áramába – az általa kitalált helytelen és legott kijavított párbeszédek. A lapban bal oldalon volt olvasható az általa helytelennek tartott szöveg, jobb oldalon a helyes. A kifogásolt mondatokat most kivettem a párbeszédekből, párba állítottam, első helyen szerepelnek a kifogásoltak, azaz a Dsida által helytelennek tartottak, ezután a javítottak. Érdemes mérlegelni, mert Dsida egyes esetekben túl szigorú volt, más esetekben pedig az anyanyelvi beszélők eldöntötték a kérdést azzal, hogy a helytelennek vélt formákról nem vettek tudomást.
* Éppen most gondoltam rá, hogy eljövök hozzád.
* Éppen most gondoltam arra, hogy elmegyek hozzád.
A gondoltam rá helyett gondoltam arra, az eljövök hozzád helyett elmegyek hozzád szerepel Dsida javításában.
* Úgy nézel ki, mintha egész éjjel lumpoltál volna. Ha tényleg így van, úgy feküdj le aludni.
* Olyan vagy, mintha egész éjjel mulattál volna. Ha csakugyan így van, feküdjél le aludni.
Tehát az úgy nézel ki helyett olyan vagy, a lumpoltál helyett mulattál, a tényleg helyett csakugyan, a feküdj le másként: feküdjél le, s elhagyható az úgy kötőszó is.
* Ez olyan megoldás, mellyel úgy a sértő, mint a sértett fél meg lehet elégedve.
* Ez olyan megoldás, hogy a sértő és a sértett fél egyaránt megelégedhetik vele.
A javítás: a mellyel kötőszó helyett: hogy, az úgy... mint… fölösleges, a meg lehet elégedve helyett megelégedhetik vele... Persze ma már nem lennénk ennyire szigorúak, senki se érezze, hogy a meg lehet elégedve nem helyes... (Később még lesz példa hasonlóra.)
* Zárbeszédemben leszögeztem, hogy a zenede nem rendelkezik elegendő pénzzel.
* Záróbeszédemben megállapítottam, hogy a zeneiskolának nincs elegendő pénze.
Tehát zárbeszéd helyett záróbeszéd, a leszögeztem helyett megállapítottam, a zenede helyett zeneiskola, a nem rendelkezik helyett nincs... A zárbeszéd és a zenede szavakat – nyelvújítási eredetük miatt – Simonyi Zsigmond is kifogásolta az Antibarbarus vagy Helyes magyarság című kisszótárában. Dsida nyilvánvalóban őt követi.
* Ma délelőtt éppen uzsonnáztam, amikor a Bandi betoppant.
* Ma délelőtt éppen villásreggeliztem, amikor Bandi betoppant.
A javítás: az uzsonnáztam helyett villásreggeliztem, a Bandi (névelős Bandi) helyett egyszerűen: Bandi...
* Miután nem tudok segíteni rajtad, nincs miért itt maradjak.
* Mivel nem tudok segíteni rajtad, nincs miért itt maradnom.
Tehát a miután helyett mivel, az itt maradjak (felszólító mód helyett) helyett itt maradnom (főnévi igenév ragozott alakja).
* Olyan élettárs után vágyok, akivel váll váll mellett küzdhetek az életben.
* Olyan élettársra vágyom, akivel vállvetve küzdhetek az életben.
Tehát az élettárs után vágyom helyett élettársra vágyom, a váll váll mellett helyett vállvetve.
* A főnök úr el van utazva.
* A főnök úr elutazott.
Dsida véleménye világos: az el van utazva helyett elutazott. Ahogy már korábban is szerepelt hasonló példa: meg van elégedve helyett: megelégedhetik. A jelenség neve: határozói igenév és létige kapcsolata, melyet nagyon sokáig germanizmusnak (németességnek) tartottak. Különös az 1930-as években. De azóta enyhült a szigor, a létigés szerkezet nem idegen a magyar nyelvtől, mert bizonyos esetekben a népnyelvben is benne van. Gondoljunk arra, hogy „zöldre van a rácsos kapu festve”. Furcsa lenne ez így: „a rácsos kapu zöldre festett”, bár elképzelhető ebben a formában: „zöldre festették a rácsos kaput”. Dsida Jenő javaslatainak egy része felett eljárt az idő, de azért tanulságosak.
* Mit adnak ma a színházban?
* Mit játszanak ma a színházban?
Adnak helyett játszanak.
* Idén még egyszer sem voltam, de miattad ma szívesen elmennék, annak ellenére, hogy rendesen halálra unom magam a színházban.
* Idén még egyszer sem voltam, de a kedvedért ma szívesen elmennék, noha rendesen úgy unatkozom a színházban, hogy majd belehalok.
Miattad helyett kedvedért, annak ellenére helyett noha, a halálra unom magam szerkezet helyett: úgy unatkozom, hogy majd belehalok.
* Kétség nélkül jobb mulatság a színház, mint a mozi.
* Kétségtelenül jobb mulatság a színház, mint a mozi...
A kétség nélkül helyett: kétségtelenül.
* Leközölted a cikkemet?
* Közölted a cikkemet?
Fölösleges a le- igekötő.
* Bebeszélted magadnak, hogy vérbő ember vagy.
* Elhitetted magaddal, hogy vérmes ember vagy.
A bebeszéli magának bántja az író fülét, inkább azt mondaná: elhiteti magával. A vérbő és a vérmes valóban nem ugyanazt jelenti.
* Hallottad, hogy Mariska férjhez ment Zoltánhoz?
* Hallottad, hogy Mariska feleségül ment Zoltánhoz?
Itt valóban nyelvi tévedés van: férjhez megy és a feleségül megy ugyanazt jelenti, de Dsidának a második változat rokonszenvesebb.
* Ugyan, téged alaposan felültettek.
* Ugyan, téged ugyancsak lóvá tettek.
Bár mindkettő képes kifejezés: a felültet helyett javasolja a lóvá tesz változatot. Simonyi Zsigmondtól tanulhatta, a felültet (fölültet) helyett mondjuk: rászed, elbolondít, megtréfál, ugrat…
* Engedelmet kérek, nincs igazad.
* Bocsánatot kérek, nincs igazad.
Az engedelmet kérek helyett a bocsánatot kérek formát ajánlja. Dsida Jenő nyelvművelő párbeszédeit idéztem föl. Mindenben talán nincs igaza. Engedelmet, azaz bocsánatot kérek...
Látvánnyal, zenével, mozgással, szöveggel elvarázsoló darab a Nemzetiben. Kezdjük a látvánnyal: egy alulról nézhető, eldőlt csarnok, néha tükrökkel, tükröződéssel megbolondítva, melynek fekvő, olykor kiemelkedő oszlopain játszódnak a jelenetek (Numen/For Use, díszlettervező közösség – Ivana Jonke). (Talán a karzatról látszik a legteljesebben.) Felfordult világ? Nem normális fizikai valóságában, a talpán állva szemlélhető, hanem eldőlve és alulról. Ahonnan minden más. Vagy éppen a csak az embert jellemző, és leginkább a művészet által tudatosított nézőpontváltást mutatja?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is.
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.
Múlik… múlik a múltunk… Velünk is, persze, amit magunkkal viszünk el belőle. A múltról való tudásunkkal… azzal, amit egyedül mi tudhatunk róla… Mert mindenki másként látja és másként éli meg, mindenki más-más vonatkozását ismeri. S mi, akik időlegesen marad(hatt)unk még, nemcsak a távozók hiányával, hanem azzal a tudással is szegényebbek leszünk, amit életükben már nem volt módjuk átadni nekünk.
Michael Ende úgy tartja, a fantázia, az új világok teremtésének képessége az, ami megkülönbözteti az embert minden más élőlénytől. A mesterséges intelligenciák (AI) megjelenése után arra voltam kíváncsi, hogy mennyire rendelkeznek a chatbotok e kizárólag emberinek tartott attribútummal. Azt tapasztaltam, hogy egyikük sem tud saját világot létrehozni vagy saját kombináció mentén világok fúzióját megteremteni. Közben viszont furábbnál furább helyzetekbe kerültem, és kaptam halálos fenyegetést is.
A minap Tőzsér Árpád 2002-es naplóját olvasgattam (A kifordított ember című, 2013-as kötetében), melyben az azóta sajnálatos módon már rég abbamaradt somorjai disputáról – a szlovákiai magyar irodalomkritika és irodalom ezen reményteljesen indult fórumáról – ír. Pontosabban annak sorozatnyitó, 2002. december 14-i vitanapjáról, melynek Az élő szlovákiai magyar írásbeliség volt a címe és központi témája.
Andekdotázó nemzet vagyunk. A folkloristáknak nem volt nehéz dolguk anekdotákat gyűjteni. Jókai Mór elméleti írásokat is megjelentetett ezzel kapcsolatban, valamint anekdotagyűjteményt is kiadott. De utalhatunk Tóth Béla (A magyar anekdotakincs I–VI), Békés István (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs, A világ anekdotakincse) ez irányú munkásságára vagy éppen Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalom címmel összegyűjtött irodalmi anekdotáira.
Az anekdota szó eredeti (görög) jelentése: kiadatlan, vagyis megjegyzésre, megörökítésre nem méltó apró esemény. Ezzel szemben a mindennapokban, a folklórban és az irodalomban (a magyar irodalomban különösen) nagy szerepe van az anekdotának és társműfajainak: az adomának, élcnek (viccnek), trufának, tréfás hiedelemtörténetnek, falucsúfolónak, novellamesének, ostobaördög-mesének, memorátnak, viccnek, igaztörténetnek, népijóslás-történetnek.