A közösséginek csúfolt médiában csoportok szerveződnek, hogy kitárgyalják a leginkább idegesítő, sőt irritáló nyelvi jelenségeket. A legtöbben szerepel a „feláll a hátamon a szőr” kifejezés – vagyis az illető azt sem tudja, hogy mit csináljon megdöbbenésében, felháborodásában, rémületében. A szólás egyébként az állatok megfigyelésén alapul, és ahhoz hasonlítja az embert: izgalmi állapotban egyes állatok, például kutyák, macskák a szőrüket felborzolják (zoomorf, animális hasonlat). Az emberek többségének ugyanis (már) nem szőrös a háta…
Előrebocsátom, hogy a nyelvész-nyelvművelőnek nem áll fel a szőr a hátán, még csak nem is borsódzik a háta és nem fut végig a hátán a hideg egy-egy nyelvi jelenség hallatán. A nyelvész-nyelvművelő úgy tekint a nyelvi jelenségekre, mint vizsgálandó tárgyra. Ha pedig valami nagyon furcsát lát-hall, akkor úgy, mint egy csodabogárra. De nem úgy a laikusok! Az interneten szerveződő csoportok (nem mondanám közösségnek) előszeretettel idegesítik magukat és másokat „rettenetes” nyelvi hibákkal. Például:
• ha valaki muszáj helyett muszályt ír
• ha valaki nem tudja a különbséget az egyelőre és az egyenlőre között
• ha valaki lesz helyett lesszt ír
Sőt, azt írják, hogy ezek „a legidegesítőbb nyelvtani hibák”. Pedig ezek nem is nyelvtani, hanem pusztán helyesírási (azaz leírási) hibák. A helyesírás nem nyelvtan, legföljebb azt mondhatjuk, hogy nyelvtani alapokon áll.
Másoknak is feláll a szőr a hátán:
• egyenlőre és egyelőre. Helyesen: Egyelőre nem megyek, vagy Egyenlőre áll a két csapat.
• légy szíves. A leggyakoribb a két szó egybeírása: légyszíves, ám előfordul sokszor az is, hogy a szíves lerövidül: légy szives, légyszives. De találkozhatunk a teljes hasonulás következtében a következő formákkal is: léccives, lécci.
Helyesen: légy szíves.
• nyitvatartás vagy nyitva tartás. Az üzletek ajtaján hol egybe, hol külön látjuk. Helyesen: nyitva tartás.
• elsején? 1-én? 1-jén? 1.-én? Helyesen: 1-jén, 1-ji, 1-jei.
• helység vagy helyiség? Helyesen: helység mint település, helyiség mint épületrész.
Bizony ezek is egytől egyig helyesírási jelenségek. Amelyek ráadásul még változhatnak is. A 2015-ben életbe lépett új szabályzat (illetve a korábbi szabályzat kissé módosított változata) szerint bizony helyes az egybeírt nyitvatartás, és egyaránt írható 1-jén és 1-én. (Utóbbival én sem értek egészen egyet, de nem szőrös a hátam.) A lécci-féle formák pedig egy újfajta írásbeliség jellemzői, rájuk sem vonatkoztatható a helyes-helytelen felfogás.
És hogy a kommentelő (hozzászóló) embereknek mitől áll föl a szőr a hátukon, mutatja egy gyűjtés:
• birtokos személyjel ly-nal írva, pl. valamilye, semmilye, helyesen: valamije, semmije
• a -d végződésű igék felszólító módú alakja, például küld, mond, mert ezek helyesen két d-vel írandók, küldd, mondd
• a mindig hosszú í-vel, helyesen: mindig
• a szó végi -u, -ú, -ü, -ű helytelen használata. Van néhány rövid u-ra, ü-re végződő szavunk (áru, falu). A szóvégi magánhangzó írásbeli megnyújtása nem egy felhasználónak borzolja az idegeit (például árú, helyesen: áru).
• indokolatlan nagy kezdőbetű (például Karácsony, Húsvét, Ön, Veled, Érted)
• különírás-egybeírás (például tanárúr, iskola igazgató, helyesen: tanár úr, iskolaigazgató)
• a vesszők helytelen használata
• a mássalhangzók megnyújtása (például lessz, utánna, helyesen: lesz, utána)
• az igekötő helytelen használata (például megtudom csinálni, ki megyek, helyesen: meg tudom csinálni, kimegyek)
• a j és ly felcserélése, főleg a muszáj ly-nal írva
Mint látjuk, a legtöbb itt is helyesírási hiba. A leggyakoribbaknak felsorolását megtalálhatjuk néhány honlapon:
• helyes: Árpád híd – helytelen: Árpád-híd
• helyes: április 1-jén – helytelen: április 1-én (előbb már jeleztem, hogy ez a szabály elavult, mindkettő szabályos ma már)
• 2012. április 2-án és nem 2012. április 2.-án
• időjárás-jelentés – helytelen: időjárásjelentés
• helyes: higgy – helytelen: higyj
• helyes: húsvét – helytelen: Húsvét
• helyes: nyitva tartás – helytelen: nyitva tartás (ebben az esetben is jeleztem, hogy 2015 óta az egybeírt forma a helyes a bolt üzemidejére)
• helyes: kulturális – helytelen: kultórális
• helyes: muszáj – helytelen: muszály
• helyes: New York-i – helytelen: new yorki
• helyes: összevissza – helytelen: össze-vissza
Végül nézzünk bele egy másik összeállításba. Ennek címe jobban együttérző: Gyakori hibák, amelyekbe már mi is biztosan beleestünk. Csak a még nem említett „irritáló” jelenségeket idézem:
• -ba, -be, -ban, -ben: sokan hibásan használják, pedig a szabály könnyű. A hol? kérdésre válaszolva használjuk a -ban, -ben toldalékot: hol vagyok? A házban vagyok. Míg a hova? kérdésre a -ba, -be toldalékot: hova megyek? A házba.
• A „szabad” ragozása: biztos ragoztuk már mi is a szabad szócskát, például hogy be szabadna menni a strandra, vagy meg szabadna csinálni az ellenőrzést – pedig a szabad szót nem ragozzuk. Helyesen úgy hangzik, hogy szabad lenne bemenni a strandra, illetve szabad lenne megcsinálni az ellenőrzést.
• Passzív szerkezet: úgy tanultuk, hogy magyarban nincs passzív szerkezet, és bár olyan tényleg nincs, hogy „a macska fel van mászva a fára”, olyat már biztosan hallottunk, hogy „ki van szőkítve a hajam”, vagy „Béla ki van rúgva” – tehát a passzív szerkezet valóban használatos! Igaz, hogy a cselekvőt ebben ritkán jelöljük, de csak azért, mert ez általában egyértelmű, a hajamat nyilván a fodrász szőkítette ki, Bélát pedig ki más rúghatta volna ki, mint a főnöke.
• Örömet szerzünk, bánatot okozunk: talán nem hiba, de nyelvi elegancia, ha a köznyelvben is használt örömet okozunk helyett úgy használjuk: örömet szerzünk.
• Minél beljebb, annál kijjebb! Bizony, ezeket így írjuk helyesen, még akkor is, ha kiejtve ez nem egyértelmű.
A helyesírási hibák rontanak a szövegen, de kijavíthatók. Senkinek ne álljon fel a szőr a hátán, ne legyen libabőrös a háta, és főleg nem kell félrevezető tanácsokkal szolgálni, mert azért vannak, akiknek nem tollas a hátuk (azaz nem csaphatók be).
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.