A közösséginek csúfolt médiában csoportok szerveződnek, hogy kitárgyalják a leginkább idegesítő, sőt irritáló nyelvi jelenségeket. A legtöbben szerepel a „feláll a hátamon a szőr” kifejezés – vagyis az illető azt sem tudja, hogy mit csináljon megdöbbenésében, felháborodásában, rémületében. A szólás egyébként az állatok megfigyelésén alapul, és ahhoz hasonlítja az embert: izgalmi állapotban egyes állatok, például kutyák, macskák a szőrüket felborzolják (zoomorf, animális hasonlat). Az emberek többségének ugyanis (már) nem szőrös a háta…
Előrebocsátom, hogy a nyelvész-nyelvművelőnek nem áll fel a szőr a hátán, még csak nem is borsódzik a háta és nem fut végig a hátán a hideg egy-egy nyelvi jelenség hallatán. A nyelvész-nyelvművelő úgy tekint a nyelvi jelenségekre, mint vizsgálandó tárgyra. Ha pedig valami nagyon furcsát lát-hall, akkor úgy, mint egy csodabogárra. De nem úgy a laikusok! Az interneten szerveződő csoportok (nem mondanám közösségnek) előszeretettel idegesítik magukat és másokat „rettenetes” nyelvi hibákkal. Például:
• ha valaki muszáj helyett muszályt ír
• ha valaki nem tudja a különbséget az egyelőre és az egyenlőre között
• ha valaki lesz helyett lesszt ír
Sőt, azt írják, hogy ezek „a legidegesítőbb nyelvtani hibák”. Pedig ezek nem is nyelvtani, hanem pusztán helyesírási (azaz leírási) hibák. A helyesírás nem nyelvtan, legföljebb azt mondhatjuk, hogy nyelvtani alapokon áll.
Másoknak is feláll a szőr a hátán:
• egyenlőre és egyelőre. Helyesen: Egyelőre nem megyek, vagy Egyenlőre áll a két csapat.
• légy szíves. A leggyakoribb a két szó egybeírása: légyszíves, ám előfordul sokszor az is, hogy a szíves lerövidül: légy szives, légyszives. De találkozhatunk a teljes hasonulás következtében a következő formákkal is: léccives, lécci.
Helyesen: légy szíves.
• nyitvatartás vagy nyitva tartás. Az üzletek ajtaján hol egybe, hol külön látjuk. Helyesen: nyitva tartás.
• elsején? 1-én? 1-jén? 1.-én? Helyesen: 1-jén, 1-ji, 1-jei.
• helység vagy helyiség? Helyesen: helység mint település, helyiség mint épületrész.
Bizony ezek is egytől egyig helyesírási jelenségek. Amelyek ráadásul még változhatnak is. A 2015-ben életbe lépett új szabályzat (illetve a korábbi szabályzat kissé módosított változata) szerint bizony helyes az egybeírt nyitvatartás, és egyaránt írható 1-jén és 1-én. (Utóbbival én sem értek egészen egyet, de nem szőrös a hátam.) A lécci-féle formák pedig egy újfajta írásbeliség jellemzői, rájuk sem vonatkoztatható a helyes-helytelen felfogás.
És hogy a kommentelő (hozzászóló) embereknek mitől áll föl a szőr a hátukon, mutatja egy gyűjtés:
• birtokos személyjel ly-nal írva, pl. valamilye, semmilye, helyesen: valamije, semmije
• a -d végződésű igék felszólító módú alakja, például küld, mond, mert ezek helyesen két d-vel írandók, küldd, mondd
• a mindig hosszú í-vel, helyesen: mindig
• a szó végi -u, -ú, -ü, -ű helytelen használata. Van néhány rövid u-ra, ü-re végződő szavunk (áru, falu). A szóvégi magánhangzó írásbeli megnyújtása nem egy felhasználónak borzolja az idegeit (például árú, helyesen: áru).
• indokolatlan nagy kezdőbetű (például Karácsony, Húsvét, Ön, Veled, Érted)
• különírás-egybeírás (például tanárúr, iskola igazgató, helyesen: tanár úr, iskolaigazgató)
• a vesszők helytelen használata
• a mássalhangzók megnyújtása (például lessz, utánna, helyesen: lesz, utána)
• az igekötő helytelen használata (például megtudom csinálni, ki megyek, helyesen: meg tudom csinálni, kimegyek)
• a j és ly felcserélése, főleg a muszáj ly-nal írva
Mint látjuk, a legtöbb itt is helyesírási hiba. A leggyakoribbaknak felsorolását megtalálhatjuk néhány honlapon:
• helyes: Árpád híd – helytelen: Árpád-híd
• helyes: április 1-jén – helytelen: április 1-én (előbb már jeleztem, hogy ez a szabály elavult, mindkettő szabályos ma már)
• 2012. április 2-án és nem 2012. április 2.-án
• időjárás-jelentés – helytelen: időjárásjelentés
• helyes: higgy – helytelen: higyj
• helyes: húsvét – helytelen: Húsvét
• helyes: nyitva tartás – helytelen: nyitva tartás (ebben az esetben is jeleztem, hogy 2015 óta az egybeírt forma a helyes a bolt üzemidejére)
• helyes: kulturális – helytelen: kultórális
• helyes: muszáj – helytelen: muszály
• helyes: New York-i – helytelen: new yorki
• helyes: összevissza – helytelen: össze-vissza
Végül nézzünk bele egy másik összeállításba. Ennek címe jobban együttérző: Gyakori hibák, amelyekbe már mi is biztosan beleestünk. Csak a még nem említett „irritáló” jelenségeket idézem:
• -ba, -be, -ban, -ben: sokan hibásan használják, pedig a szabály könnyű. A hol? kérdésre válaszolva használjuk a -ban, -ben toldalékot: hol vagyok? A házban vagyok. Míg a hova? kérdésre a -ba, -be toldalékot: hova megyek? A házba.
• A „szabad” ragozása: biztos ragoztuk már mi is a szabad szócskát, például hogy be szabadna menni a strandra, vagy meg szabadna csinálni az ellenőrzést – pedig a szabad szót nem ragozzuk. Helyesen úgy hangzik, hogy szabad lenne bemenni a strandra, illetve szabad lenne megcsinálni az ellenőrzést.
• Passzív szerkezet: úgy tanultuk, hogy magyarban nincs passzív szerkezet, és bár olyan tényleg nincs, hogy „a macska fel van mászva a fára”, olyat már biztosan hallottunk, hogy „ki van szőkítve a hajam”, vagy „Béla ki van rúgva” – tehát a passzív szerkezet valóban használatos! Igaz, hogy a cselekvőt ebben ritkán jelöljük, de csak azért, mert ez általában egyértelmű, a hajamat nyilván a fodrász szőkítette ki, Bélát pedig ki más rúghatta volna ki, mint a főnöke.
• Örömet szerzünk, bánatot okozunk: talán nem hiba, de nyelvi elegancia, ha a köznyelvben is használt örömet okozunk helyett úgy használjuk: örömet szerzünk.
• Minél beljebb, annál kijjebb! Bizony, ezeket így írjuk helyesen, még akkor is, ha kiejtve ez nem egyértelmű.
A helyesírási hibák rontanak a szövegen, de kijavíthatók. Senkinek ne álljon fel a szőr a hátán, ne legyen libabőrös a háta, és főleg nem kell félrevezető tanácsokkal szolgálni, mert azért vannak, akiknek nem tollas a hátuk (azaz nem csaphatók be).
Ezt írja egy elemző:
A nagyvárosok alapvetően liberálisok.
Az én nyelvérzékem szerint: liberálisak lenne a helyes. A liberálisok a személyek, a liberálisak pedig egy tulajdonság (az értelmező kéziszótár szerint ezek a melléknévi jelentések: 1. (politikai értelemben) A liberalizmust valló, 2. (pejoratív értelemben) Túlságosan engedékeny.
Látvánnyal, zenével, mozgással, szöveggel elvarázsoló darab a Nemzetiben. Kezdjük a látvánnyal: egy alulról nézhető, eldőlt csarnok, néha tükrökkel, tükröződéssel megbolondítva, melynek fekvő, olykor kiemelkedő oszlopain játszódnak a jelenetek (Numen/For Use, díszlettervező közösség – Ivana Jonke). (Talán a karzatról látszik a legteljesebben.) Felfordult világ? Nem normális fizikai valóságában, a talpán állva szemlélhető, hanem eldőlve és alulról. Ahonnan minden más. Vagy éppen a csak az embert jellemző, és leginkább a művészet által tudatosított nézőpontváltást mutatja?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is.
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.
Múlik… múlik a múltunk… Velünk is, persze, amit magunkkal viszünk el belőle. A múltról való tudásunkkal… azzal, amit egyedül mi tudhatunk róla… Mert mindenki másként látja és másként éli meg, mindenki más-más vonatkozását ismeri. S mi, akik időlegesen marad(hatt)unk még, nemcsak a távozók hiányával, hanem azzal a tudással is szegényebbek leszünk, amit életükben már nem volt módjuk átadni nekünk.
Michael Ende úgy tartja, a fantázia, az új világok teremtésének képessége az, ami megkülönbözteti az embert minden más élőlénytől. A mesterséges intelligenciák (AI) megjelenése után arra voltam kíváncsi, hogy mennyire rendelkeznek a chatbotok e kizárólag emberinek tartott attribútummal. Azt tapasztaltam, hogy egyikük sem tud saját világot létrehozni vagy saját kombináció mentén világok fúzióját megteremteni. Közben viszont furábbnál furább helyzetekbe kerültem, és kaptam halálos fenyegetést is.
A minap Tőzsér Árpád 2002-es naplóját olvasgattam (A kifordított ember című, 2013-as kötetében), melyben az azóta sajnálatos módon már rég abbamaradt somorjai disputáról – a szlovákiai magyar irodalomkritika és irodalom ezen reményteljesen indult fórumáról – ír. Pontosabban annak sorozatnyitó, 2002. december 14-i vitanapjáról, melynek Az élő szlovákiai magyar írásbeliség volt a címe és központi témája.
Andekdotázó nemzet vagyunk. A folkloristáknak nem volt nehéz dolguk anekdotákat gyűjteni. Jókai Mór elméleti írásokat is megjelentetett ezzel kapcsolatban, valamint anekdotagyűjteményt is kiadott. De utalhatunk Tóth Béla (A magyar anekdotakincs I–VI), Békés István (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs, A világ anekdotakincse) ez irányú munkásságára vagy éppen Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalom címmel összegyűjtött irodalmi anekdotáira.