Nyelvi barangolások (81.)
A közösséginek csúfolt médiában csoportok szerveződnek, hogy kitárgyalják a leginkább idegesítő, sőt irritáló nyelvi jelenségeket. A legtöbben szerepel a „feláll a hátamon a szőr” kifejezés – vagyis az illető azt sem tudja, hogy mit csináljon megdöbbenésében, felháborodásában, rémületében. A szólás egyébként az állatok megfigyelésén alapul, és ahhoz hasonlítja az embert: izgalmi állapotban egyes állatok, például kutyák, macskák a szőrüket felborzolják (zoomorf, animális hasonlat). Az emberek többségének ugyanis (már) nem szőrös a háta…
Előrebocsátom, hogy a nyelvész-nyelvművelőnek nem áll fel a szőr a hátán, még csak nem is borsódzik a háta és nem fut végig a hátán a hideg egy-egy nyelvi jelenség hallatán. A nyelvész-nyelvművelő úgy tekint a nyelvi jelenségekre, mint vizsgálandó tárgyra. Ha pedig valami nagyon furcsát lát-hall, akkor úgy, mint egy csodabogárra. De nem úgy a laikusok! Az interneten szerveződő csoportok (nem mondanám közösségnek) előszeretettel idegesítik magukat és másokat „rettenetes” nyelvi hibákkal. Például:
• ha valaki muszáj helyett muszályt ír
• ha valaki nem tudja a különbséget az egyelőre és az egyenlőre között
• ha valaki lesz helyett lesszt ír
Sőt, azt írják, hogy ezek „a legidegesítőbb nyelvtani hibák”. Pedig ezek nem is nyelvtani, hanem pusztán helyesírási (azaz leírási) hibák. A helyesírás nem nyelvtan, legföljebb azt mondhatjuk, hogy nyelvtani alapokon áll.
Másoknak is feláll a szőr a hátán:
• egyenlőre és egyelőre. Helyesen: Egyelőre nem megyek, vagy Egyenlőre áll a két csapat.
• légy szíves. A leggyakoribb a két szó egybeírása: légyszíves, ám előfordul sokszor az is, hogy a szíves lerövidül: légy szives, légyszives. De találkozhatunk a teljes hasonulás következtében a következő formákkal is: léccives, lécci.
Helyesen: légy szíves.
• nyitvatartás vagy nyitva tartás. Az üzletek ajtaján hol egybe, hol külön látjuk. Helyesen: nyitva tartás.
• elsején? 1-én? 1-jén? 1.-én? Helyesen: 1-jén, 1-ji, 1-jei.
• helység vagy helyiség? Helyesen: helység mint település, helyiség mint épületrész.
Bizony ezek is egytől egyig helyesírási jelenségek. Amelyek ráadásul még változhatnak is. A 2015-ben életbe lépett új szabályzat (illetve a korábbi szabályzat kissé módosított változata) szerint bizony helyes az egybeírt nyitvatartás, és egyaránt írható 1-jén és 1-én. (Utóbbival én sem értek egészen egyet, de nem szőrös a hátam.) A lécci-féle formák pedig egy újfajta írásbeliség jellemzői, rájuk sem vonatkoztatható a helyes-helytelen felfogás.
És hogy a kommentelő (hozzászóló) embereknek mitől áll föl a szőr a hátukon, mutatja egy gyűjtés:
• birtokos személyjel ly-nal írva, pl. valamilye, semmilye, helyesen: valamije, semmije
• a -d végződésű igék felszólító módú alakja, például küld, mond, mert ezek helyesen két d-vel írandók, küldd, mondd
• a mindig hosszú í-vel, helyesen: mindig
• a szó végi -u, -ú, -ü, -ű helytelen használata. Van néhány rövid u-ra, ü-re végződő szavunk (áru, falu). A szóvégi magánhangzó írásbeli megnyújtása nem egy felhasználónak borzolja az idegeit (például árú, helyesen: áru).
• indokolatlan nagy kezdőbetű (például Karácsony, Húsvét, Ön, Veled, Érted)
• különírás-egybeírás (például tanárúr, iskola igazgató, helyesen: tanár úr, iskolaigazgató)
• a vesszők helytelen használata
• a mássalhangzók megnyújtása (például lessz, utánna, helyesen: lesz, utána)
• az igekötő helytelen használata (például megtudom csinálni, ki megyek, helyesen: meg tudom csinálni, kimegyek)
• a j és ly felcserélése, főleg a muszáj ly-nal írva
Mint látjuk, a legtöbb itt is helyesírási hiba. A leggyakoribbaknak felsorolását megtalálhatjuk néhány honlapon:
• helyes: Árpád híd – helytelen: Árpád-híd
• helyes: április 1-jén – helytelen: április 1-én (előbb már jeleztem, hogy ez a szabály elavult, mindkettő szabályos ma már)
• 2012. április 2-án és nem 2012. április 2.-án
• időjárás-jelentés – helytelen: időjárásjelentés
• helyes: higgy – helytelen: higyj
• helyes: húsvét – helytelen: Húsvét
• helyes: nyitva tartás – helytelen: nyitva tartás (ebben az esetben is jeleztem, hogy 2015 óta az egybeírt forma a helyes a bolt üzemidejére)
• helyes: kulturális – helytelen: kultórális
• helyes: muszáj – helytelen: muszály
• helyes: New York-i – helytelen: new yorki
• helyes: összevissza – helytelen: össze-vissza
Végül nézzünk bele egy másik összeállításba. Ennek címe jobban együttérző: Gyakori hibák, amelyekbe már mi is biztosan beleestünk. Csak a még nem említett „irritáló” jelenségeket idézem:
• -ba, -be, -ban, -ben: sokan hibásan használják, pedig a szabály könnyű. A hol? kérdésre válaszolva használjuk a -ban, -ben toldalékot: hol vagyok? A házban vagyok. Míg a hova? kérdésre a -ba, -be toldalékot: hova megyek? A házba.
• A „szabad” ragozása: biztos ragoztuk már mi is a szabad szócskát, például hogy be szabadna menni a strandra, vagy meg szabadna csinálni az ellenőrzést – pedig a szabad szót nem ragozzuk. Helyesen úgy hangzik, hogy szabad lenne bemenni a strandra, illetve szabad lenne megcsinálni az ellenőrzést.
• Passzív szerkezet: úgy tanultuk, hogy magyarban nincs passzív szerkezet, és bár olyan tényleg nincs, hogy „a macska fel van mászva a fára”, olyat már biztosan hallottunk, hogy „ki van szőkítve a hajam”, vagy „Béla ki van rúgva” – tehát a passzív szerkezet valóban használatos! Igaz, hogy a cselekvőt ebben ritkán jelöljük, de csak azért, mert ez általában egyértelmű, a hajamat nyilván a fodrász szőkítette ki, Bélát pedig ki más rúghatta volna ki, mint a főnöke.
• Örömet szerzünk, bánatot okozunk: talán nem hiba, de nyelvi elegancia, ha a köznyelvben is használt örömet okozunk helyett úgy használjuk: örömet szerzünk.
• Minél beljebb, annál kijjebb! Bizony, ezeket így írjuk helyesen, még akkor is, ha kiejtve ez nem egyértelmű.
A helyesírási hibák rontanak a szövegen, de kijavíthatók. Senkinek ne álljon fel a szőr a hátán, ne legyen libabőrös a háta, és főleg nem kell félrevezető tanácsokkal szolgálni, mert azért vannak, akiknek nem tollas a hátuk (azaz nem csaphatók be).
