A közösséginek csúfolt médiában csoportok szerveződnek, hogy kitárgyalják a leginkább idegesítő, sőt irritáló nyelvi jelenségeket. A legtöbben szerepel a „feláll a hátamon a szőr” kifejezés – vagyis az illető azt sem tudja, hogy mit csináljon megdöbbenésében, felháborodásában, rémületében. A szólás egyébként az állatok megfigyelésén alapul, és ahhoz hasonlítja az embert: izgalmi állapotban egyes állatok, például kutyák, macskák a szőrüket felborzolják (zoomorf, animális hasonlat). Az emberek többségének ugyanis (már) nem szőrös a háta…
Előrebocsátom, hogy a nyelvész-nyelvművelőnek nem áll fel a szőr a hátán, még csak nem is borsódzik a háta és nem fut végig a hátán a hideg egy-egy nyelvi jelenség hallatán. A nyelvész-nyelvművelő úgy tekint a nyelvi jelenségekre, mint vizsgálandó tárgyra. Ha pedig valami nagyon furcsát lát-hall, akkor úgy, mint egy csodabogárra. De nem úgy a laikusok! Az interneten szerveződő csoportok (nem mondanám közösségnek) előszeretettel idegesítik magukat és másokat „rettenetes” nyelvi hibákkal. Például:
• ha valaki muszáj helyett muszályt ír
• ha valaki nem tudja a különbséget az egyelőre és az egyenlőre között
• ha valaki lesz helyett lesszt ír
Sőt, azt írják, hogy ezek „a legidegesítőbb nyelvtani hibák”. Pedig ezek nem is nyelvtani, hanem pusztán helyesírási (azaz leírási) hibák. A helyesírás nem nyelvtan, legföljebb azt mondhatjuk, hogy nyelvtani alapokon áll.
Másoknak is feláll a szőr a hátán:
• egyenlőre és egyelőre. Helyesen: Egyelőre nem megyek, vagy Egyenlőre áll a két csapat.
• légy szíves. A leggyakoribb a két szó egybeírása: légyszíves, ám előfordul sokszor az is, hogy a szíves lerövidül: légy szives, légyszives. De találkozhatunk a teljes hasonulás következtében a következő formákkal is: léccives, lécci.
Helyesen: légy szíves.
• nyitvatartás vagy nyitva tartás. Az üzletek ajtaján hol egybe, hol külön látjuk. Helyesen: nyitva tartás.
• elsején? 1-én? 1-jén? 1.-én? Helyesen: 1-jén, 1-ji, 1-jei.
• helység vagy helyiség? Helyesen: helység mint település, helyiség mint épületrész.
Bizony ezek is egytől egyig helyesírási jelenségek. Amelyek ráadásul még változhatnak is. A 2015-ben életbe lépett új szabályzat (illetve a korábbi szabályzat kissé módosított változata) szerint bizony helyes az egybeírt nyitvatartás, és egyaránt írható 1-jén és 1-én. (Utóbbival én sem értek egészen egyet, de nem szőrös a hátam.) A lécci-féle formák pedig egy újfajta írásbeliség jellemzői, rájuk sem vonatkoztatható a helyes-helytelen felfogás.
És hogy a kommentelő (hozzászóló) embereknek mitől áll föl a szőr a hátukon, mutatja egy gyűjtés:
• birtokos személyjel ly-nal írva, pl. valamilye, semmilye, helyesen: valamije, semmije
• a -d végződésű igék felszólító módú alakja, például küld, mond, mert ezek helyesen két d-vel írandók, küldd, mondd
• a mindig hosszú í-vel, helyesen: mindig
• a szó végi -u, -ú, -ü, -ű helytelen használata. Van néhány rövid u-ra, ü-re végződő szavunk (áru, falu). A szóvégi magánhangzó írásbeli megnyújtása nem egy felhasználónak borzolja az idegeit (például árú, helyesen: áru).
• indokolatlan nagy kezdőbetű (például Karácsony, Húsvét, Ön, Veled, Érted)
• különírás-egybeírás (például tanárúr, iskola igazgató, helyesen: tanár úr, iskolaigazgató)
• a vesszők helytelen használata
• a mássalhangzók megnyújtása (például lessz, utánna, helyesen: lesz, utána)
• az igekötő helytelen használata (például megtudom csinálni, ki megyek, helyesen: meg tudom csinálni, kimegyek)
• a j és ly felcserélése, főleg a muszáj ly-nal írva
Mint látjuk, a legtöbb itt is helyesírási hiba. A leggyakoribbaknak felsorolását megtalálhatjuk néhány honlapon:
• helyes: Árpád híd – helytelen: Árpád-híd
• helyes: április 1-jén – helytelen: április 1-én (előbb már jeleztem, hogy ez a szabály elavult, mindkettő szabályos ma már)
• 2012. április 2-án és nem 2012. április 2.-án
• időjárás-jelentés – helytelen: időjárásjelentés
• helyes: higgy – helytelen: higyj
• helyes: húsvét – helytelen: Húsvét
• helyes: nyitva tartás – helytelen: nyitva tartás (ebben az esetben is jeleztem, hogy 2015 óta az egybeírt forma a helyes a bolt üzemidejére)
• helyes: kulturális – helytelen: kultórális
• helyes: muszáj – helytelen: muszály
• helyes: New York-i – helytelen: new yorki
• helyes: összevissza – helytelen: össze-vissza
Végül nézzünk bele egy másik összeállításba. Ennek címe jobban együttérző: Gyakori hibák, amelyekbe már mi is biztosan beleestünk. Csak a még nem említett „irritáló” jelenségeket idézem:
• -ba, -be, -ban, -ben: sokan hibásan használják, pedig a szabály könnyű. A hol? kérdésre válaszolva használjuk a -ban, -ben toldalékot: hol vagyok? A házban vagyok. Míg a hova? kérdésre a -ba, -be toldalékot: hova megyek? A házba.
• A „szabad” ragozása: biztos ragoztuk már mi is a szabad szócskát, például hogy be szabadna menni a strandra, vagy meg szabadna csinálni az ellenőrzést – pedig a szabad szót nem ragozzuk. Helyesen úgy hangzik, hogy szabad lenne bemenni a strandra, illetve szabad lenne megcsinálni az ellenőrzést.
• Passzív szerkezet: úgy tanultuk, hogy magyarban nincs passzív szerkezet, és bár olyan tényleg nincs, hogy „a macska fel van mászva a fára”, olyat már biztosan hallottunk, hogy „ki van szőkítve a hajam”, vagy „Béla ki van rúgva” – tehát a passzív szerkezet valóban használatos! Igaz, hogy a cselekvőt ebben ritkán jelöljük, de csak azért, mert ez általában egyértelmű, a hajamat nyilván a fodrász szőkítette ki, Bélát pedig ki más rúghatta volna ki, mint a főnöke.
• Örömet szerzünk, bánatot okozunk: talán nem hiba, de nyelvi elegancia, ha a köznyelvben is használt örömet okozunk helyett úgy használjuk: örömet szerzünk.
• Minél beljebb, annál kijjebb! Bizony, ezeket így írjuk helyesen, még akkor is, ha kiejtve ez nem egyértelmű.
A helyesírási hibák rontanak a szövegen, de kijavíthatók. Senkinek ne álljon fel a szőr a hátán, ne legyen libabőrös a háta, és főleg nem kell félrevezető tanácsokkal szolgálni, mert azért vannak, akiknek nem tollas a hátuk (azaz nem csaphatók be).
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.