Nyelvi kalandozások (42.)
Fontos, nagyon fontos az ismétlés. A rosszat az emberek szeretik ismételgetni, ezért a jót is kell hangsúlyozni. Ám vannak üres szószaporító, tehát többnyire fölösleges szerkezetek. Szófölöslegnek, fölösleges szószaporításnak, idegen szóval pleonazmusnak nevezzük ezt a jelenséget. Tipikus esetei a napok, napszakok, évek említésekor, például: tegnapi nap, holnapi nap, ahelyett, hogy: tegnap, holnap.
• Sok nagy beruházás érkezett Magyarországra a tavalyi esztendőben. A tavalyi évben újra rekordokat döntött Magyarország
Egy szó is elég: tavaly, tavalyi. Más fölösleges szerkezetek is szaporítják a szót. Pályázhatnak a civilek:
• A város önkormányzata az idei évben is támogatja a városban működő civil szervezeteket. Még az idei esztendőben elkezdődik a kunszentmiklósi Virágh-kúria felújítása.
Egyszerűbben: idén. A fölösleges szó további szerkezeteket képezhet:
• A holnapi nap folyamán átmenetileg vékonyodik, szakadozik majd a felhőtakaró, de estétől egy hidegfront miatt északnyugat felől szintén megvastagszik a felhőzet.
A holnapi nap folyamán helyett mondható, de írni mindenképpen javasolható: holnap. Négy szó helyett egy. A mondatban persze más hiba is van: „estétől egy hidegfront miatt északnyugat felől szintén megvastagszik a felhőzet”. Hogy került be a mondatba a szintén? Mihez képest szintén? Én így írnám helyesen: Holnap átmenetileg vékonyodik, szakadozik a felhőtakaró, de estétől egy hidegfront miatt ismét megvastagszik a felhőzet. Vagy így: Holnap az átmeneti vékonyodás után megvastagszik a felhőzet… A bevezetőben jeleztem, hogy napszakok kapcsán is felüti fejét a fölösleges szószaporítás:
• A déli ebédeltetés mindennap téma, ha jó az idő, akkor az udvaron lehet majd felszolgálni…
Az ebédeltetés délben van, tehát elegendő lenne ebédeltetést írni, avagy déli étkeztetést.
Ha a szószaporítás elindul, nem áll meg. Az egyik vonzza a másikat:
• Az idei évben az egész ellátási területünkön csupán pár darab vízmérő fagyott csak el. Ez csekély mennyiség a tavalyi számhoz képest. A tavalyi évben hosszú ideig tartott az igazán hideg időszak.
Talán (nem) fölösleges ismételni: idei évben helyett idén, a tavalyi évben helyett tavaly is elegendő!
Mit mond a Magyar nyelvhasználati szótár (2007) a szószaporításról: „A kommunikáció egyik alapfeladata az, hogy sok esetben igyekszünk többet mondani a szükségesnél. Ennek az az oka, hogy a beszélő tudatában van a félreértés lehetőségének, ezért a mondanivalót valamilyen elem ismétlésével akarja kiemelni.” Élőszóban a terjengősség indokolható, hiszen a hallgató többnyire képtelen minden részletre figyelni, ezért ismételni kell. A jó tanár is tudja, mindent kétszer kell mondani, mindent kétszer kell mondani (persze nem így!). Hanem körülírással, példákkal, rokon értelmű kifejezésekkel. Ám írásban érdemes kerülni a szószaporítást. Bemutatok néhány tipikus kifejezést, amelyben állandósult a szószaporítás:
* hogyan és milyen módon; mód és lehetőség van arra; bonyolult és összetett okai vannak annak…
Utóbbi példánkban elég lenne az egyik jelző: bonyolult vagy összetett. Persze ha ezt így együtt mondjuk, rendszerint azért mondjuk, mert nem akarjuk vagy nem tudjuk megmondani az okokat.
• körülbelül mintegy 100 milliárd forintnyi összeg; most jelenleg folyik a nyomozás; csak és kizárólag felnőttek számára; ha és amennyiben lehetőség van rá
Ezekre kell tehát figyelni: körülbelül mintegy, most jelenleg, csak és kizárólag, ha és amennyiben…
A szószaporítás szélső esete a szóismétlés. Ez sem mindig helytelen, hiszen lehet célja valaminek a kiemelése, hangsúlyozása; de sok esetben (például a sajtóban) a választékosság elleni merénylet.
• 500-600 újonnan regisztrált koronavírusos fertőzött esetet regisztrálnak, ez szerintük akár egy negyedik hullámot is generálhat az ősz során.
Itt a regisztrált esetet regisztrálják.
• A bajor főváros régi alapjai a 12. században épültek…
A 12. századi alapok alapvetően régiek. Lássunk egy összetett szószaporítást:
• A ház néhai lakói már elhunytak… Önkényes lakásfoglalók is megjelentek, akik engedély nélkül beköltöztek a házba.
Aki néhai, az már biztosan elhunyt. Az önkényes lakásfoglaló attól önkényes, hogy engedély nélkül költözött a házba. Túlmagyarázásnak, tehát szószaporításnak hat a következő hírben emlegetett eszköz:
• a déli órákban egy lakatlan, romos bácsalmási háznál fakaróval agyonverte
A karó alapvetően fából van, a fakaró szószaporítás.
Olykor egyetlen összetett szóba foglaljuk ugyanazt, mint például a körgyűrű esetében. A körgyűrű egy települést körben elkerülő autóút, autópálya. A kör előtag azért fölösleges, mert a gyűrű magában is kör alakú. A németek úgy is mondják: Ring, azaz gyűrű. Nálunk körgyűrű lett. Mivel a körgyűrű szó meggyökeresedett nyelvünkben, ma már fölösleges támadni, de azért jó tudni, a gyűrű is elegendő lett volna.
Történeti okból is szaporíthatjuk a szavakat. Mindenki ismeri és így használja a következő kifejezéseket:
• ingyen és bérmentve; bérből és fizetésből élők
Régen az ingyenes árumintát bérmentesítve küldték, innen ered a kifejezés. Ma ingyen és bérmentve adunk másoknak tanácsot. Korábban a bérelszámolásban különbséget tettek a munkabérért dolgozó munkás és a fix fizetésből élő közalkalmazott, hivatalnok között. Ma ennek nincs jelentősége, az ember munkabért kap a munkájáért, és a fizetéséből él, valamint számos más juttatásban is részesülhet. De azért előszeretettel hangsúlyozzák a politikai csatározásokban a „bérből és fizetésből élők” helyzetét. Elég lenne csak az egyiket mondani.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.