Nyelvi kalandozások (42.)
Fontos, nagyon fontos az ismétlés. A rosszat az emberek szeretik ismételgetni, ezért a jót is kell hangsúlyozni. Ám vannak üres szószaporító, tehát többnyire fölösleges szerkezetek. Szófölöslegnek, fölösleges szószaporításnak, idegen szóval pleonazmusnak nevezzük ezt a jelenséget. Tipikus esetei a napok, napszakok, évek említésekor, például: tegnapi nap, holnapi nap, ahelyett, hogy: tegnap, holnap.
• Sok nagy beruházás érkezett Magyarországra a tavalyi esztendőben. A tavalyi évben újra rekordokat döntött Magyarország
Egy szó is elég: tavaly, tavalyi. Más fölösleges szerkezetek is szaporítják a szót. Pályázhatnak a civilek:
• A város önkormányzata az idei évben is támogatja a városban működő civil szervezeteket. Még az idei esztendőben elkezdődik a kunszentmiklósi Virágh-kúria felújítása.
Egyszerűbben: idén. A fölösleges szó további szerkezeteket képezhet:
• A holnapi nap folyamán átmenetileg vékonyodik, szakadozik majd a felhőtakaró, de estétől egy hidegfront miatt északnyugat felől szintén megvastagszik a felhőzet.
A holnapi nap folyamán helyett mondható, de írni mindenképpen javasolható: holnap. Négy szó helyett egy. A mondatban persze más hiba is van: „estétől egy hidegfront miatt északnyugat felől szintén megvastagszik a felhőzet”. Hogy került be a mondatba a szintén? Mihez képest szintén? Én így írnám helyesen: Holnap átmenetileg vékonyodik, szakadozik a felhőtakaró, de estétől egy hidegfront miatt ismét megvastagszik a felhőzet. Vagy így: Holnap az átmeneti vékonyodás után megvastagszik a felhőzet… A bevezetőben jeleztem, hogy napszakok kapcsán is felüti fejét a fölösleges szószaporítás:
• A déli ebédeltetés mindennap téma, ha jó az idő, akkor az udvaron lehet majd felszolgálni…
Az ebédeltetés délben van, tehát elegendő lenne ebédeltetést írni, avagy déli étkeztetést.
Ha a szószaporítás elindul, nem áll meg. Az egyik vonzza a másikat:
• Az idei évben az egész ellátási területünkön csupán pár darab vízmérő fagyott csak el. Ez csekély mennyiség a tavalyi számhoz képest. A tavalyi évben hosszú ideig tartott az igazán hideg időszak.
Talán (nem) fölösleges ismételni: idei évben helyett idén, a tavalyi évben helyett tavaly is elegendő!
Mit mond a Magyar nyelvhasználati szótár (2007) a szószaporításról: „A kommunikáció egyik alapfeladata az, hogy sok esetben igyekszünk többet mondani a szükségesnél. Ennek az az oka, hogy a beszélő tudatában van a félreértés lehetőségének, ezért a mondanivalót valamilyen elem ismétlésével akarja kiemelni.” Élőszóban a terjengősség indokolható, hiszen a hallgató többnyire képtelen minden részletre figyelni, ezért ismételni kell. A jó tanár is tudja, mindent kétszer kell mondani, mindent kétszer kell mondani (persze nem így!). Hanem körülírással, példákkal, rokon értelmű kifejezésekkel. Ám írásban érdemes kerülni a szószaporítást. Bemutatok néhány tipikus kifejezést, amelyben állandósult a szószaporítás:
* hogyan és milyen módon; mód és lehetőség van arra; bonyolult és összetett okai vannak annak…
Utóbbi példánkban elég lenne az egyik jelző: bonyolult vagy összetett. Persze ha ezt így együtt mondjuk, rendszerint azért mondjuk, mert nem akarjuk vagy nem tudjuk megmondani az okokat.
• körülbelül mintegy 100 milliárd forintnyi összeg; most jelenleg folyik a nyomozás; csak és kizárólag felnőttek számára; ha és amennyiben lehetőség van rá
Ezekre kell tehát figyelni: körülbelül mintegy, most jelenleg, csak és kizárólag, ha és amennyiben…
A szószaporítás szélső esete a szóismétlés. Ez sem mindig helytelen, hiszen lehet célja valaminek a kiemelése, hangsúlyozása; de sok esetben (például a sajtóban) a választékosság elleni merénylet.
• 500-600 újonnan regisztrált koronavírusos fertőzött esetet regisztrálnak, ez szerintük akár egy negyedik hullámot is generálhat az ősz során.
Itt a regisztrált esetet regisztrálják.
• A bajor főváros régi alapjai a 12. században épültek…
A 12. századi alapok alapvetően régiek. Lássunk egy összetett szószaporítást:
• A ház néhai lakói már elhunytak… Önkényes lakásfoglalók is megjelentek, akik engedély nélkül beköltöztek a házba.
Aki néhai, az már biztosan elhunyt. Az önkényes lakásfoglaló attól önkényes, hogy engedély nélkül költözött a házba. Túlmagyarázásnak, tehát szószaporításnak hat a következő hírben emlegetett eszköz:
• a déli órákban egy lakatlan, romos bácsalmási háznál fakaróval agyonverte
A karó alapvetően fából van, a fakaró szószaporítás.
Olykor egyetlen összetett szóba foglaljuk ugyanazt, mint például a körgyűrű esetében. A körgyűrű egy települést körben elkerülő autóút, autópálya. A kör előtag azért fölösleges, mert a gyűrű magában is kör alakú. A németek úgy is mondják: Ring, azaz gyűrű. Nálunk körgyűrű lett. Mivel a körgyűrű szó meggyökeresedett nyelvünkben, ma már fölösleges támadni, de azért jó tudni, a gyűrű is elegendő lett volna.
Történeti okból is szaporíthatjuk a szavakat. Mindenki ismeri és így használja a következő kifejezéseket:
• ingyen és bérmentve; bérből és fizetésből élők
Régen az ingyenes árumintát bérmentesítve küldték, innen ered a kifejezés. Ma ingyen és bérmentve adunk másoknak tanácsot. Korábban a bérelszámolásban különbséget tettek a munkabérért dolgozó munkás és a fix fizetésből élő közalkalmazott, hivatalnok között. Ma ennek nincs jelentősége, az ember munkabért kap a munkájáért, és a fizetéséből él, valamint számos más juttatásban is részesülhet. De azért előszeretettel hangsúlyozzák a politikai csatározásokban a „bérből és fizetésből élők” helyzetét. Elég lenne csak az egyiket mondani.
A Magyar Írószövetség kezdeményezésére 2018 óta ünnepeljük a magyar széppróza napját február 18-án, Jókai Mór születésnapján. Ezen a napon Kárpát-medence-szerte megemlékeznek az egyik legnagyobb magyar író születésnapjáról és a széppróza napjáról, író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra, televízió- és rádióműsorokra, fellépésekre, rendhagyó irodalomórákra, sőt novellaíró versenyekre is sor kerül. (A korábbi versenyekről lapunk az elmúlt években is beszámolt, a nyertes műveket közölte.) Nem kérdés tehát, hogy ezen a jeles napon mi is közlünk egy Jókai-szöveget
A magyar irodalom emléknapjai különös jelentőséggel bírnak a felvidékiek számára. Azzal büszkélkedhetünk, hogy két esetben felvidéki születésű – Jókai Mór komáromi, Madách Imre alsósztregovai – íróóriások nevéhez, illetve munkásságához kötődik az ünnep: a magyar széppróza napja és a magyar dráma napja.
„Alkossunk szerelmi szótárt! – fordult a hetvenes években a nagyközönséghez a rádió nyelvművelő műsorában Koltói Ádám nyelvész. – Nagyon kevés ugyanis az a szerelmi szótár, amelyből szavakat válogathatunk, ha közvetlenül és mellébeszélés nélkül akarunk valamilyen szexuális témáról szólni. Gyakran ez a szavakkal való küszködés ijeszti el a felnőtteket az őszinte felvilágosító beszélgetéstől, s nem a fiatalokkal szembeni közömbösség vagy a prüdéria.”
anulságos nyelvművelő eset történt nemrégiben a gyermekorvosi rendelőben. A doktornő feliratot függesztett ki a helyes, illendő nyelvhasználattal kapcsolatban. Ezt írta:
„Tisztelt Szülők! A mi és az Önök gyermekeinek nem segge, hanem popsija van, nem fosnak, hanem hasmenésük van, nem finganak, hanem szélgörcsük van, és nem taknyosak, hanem náthásak!"
Hetek óta a nagyvilág érdeklődése az orosz-ukrán feszültségre összpontosul, a nagypolitikai játszmák kétséges kimenetelét mindannyian aggodalommal figyeljük. Kárpátalján több írótársunk, kollegánk és munkatársunk is közvetlenül érintett ebben a helyzetben, az ő sorsuk, közérzetük iránt érdeklődve Marcsák Gergellyel készítettünk interjút.
2021. május 27-én döbbenten vettem észre, hogy negyven év suhant el halála óta. Pedig mintha tegnap álltunk volna ott a Farkasréti temető ravatalozója előtt, hangzottak el a gyászbeszédek, a talpig gyászban álló fiatal feleség nem tudta elfojtani gyakran feltoluló sírását, de ott állt az idős nagynéni is a mindenki számára oly kedves Jancsi koporsója mögött.
A trianoni békeszerződés 100. évfordulójáról 2020-ban emlékeztünk meg. Az emberi természet absztrakt gondolkodása lehetővé teszi a valóságtól eltérő történelmi síkok létrehozását, így a „mi lett volna, ha máshogy történik” kérdésköre sokaknak mozgatja a fantáziáját.
S miután a világ „összezsugorodásával” párhuzamosan fegyvereink pusztító ereje „milliószorosára nőtt”, most „itt állunk kis űrhajónkon, olyan fegyverekkel a kezünkben, amelyek [...] elég hatásosak ahhoz, hogy egyetlen pillanat alatt elpusztítsanak valamennyiünket”. Más szóval: „A természetnek hárombillió évre volt szüksége ahhoz, hogy megteremtse az embert, mi pedig minden pénzünket arra költjük, hogy eltöröljük a föld színéről”.
A magyar ember nem kedveli a dicséretet. Az öndicséret pedig eleve visszataszító. Ahogy a népi szólás tartja: az öndicséret büdös; az öndicséret gyalázat. A falusi illem nagyon sokáig tiltotta a kisgyermek túlzott megdicsérését. Különösen igaz ez az újszülöttre. Ennek egy ősi hiedelem az alapja.