1886-ban jelenik meg Gárdonyi Géza első kötete, a Szerelmes történetek. És ekkor jelentkezik – igaz, folytatásokban – az első regény, az Álmodozó szerelem. A négyoldalas Győri Közlönyben volt olvasható 1886. január 3. – 1886. június 3. között. Az Álmodozó szerelem tehát mindmáig egy mára már csak egyes könyvtárakban elérhető, régen megszűnt vidéki folyóiratban rejtőzködött. A Gárdonyi-kutatás persze tudott róla, de nem tartotta érdemesnek elővenni. Leginkább ifjúkori zsengének, tollpróbának tartották, s olyan hetyke megállapítással is találkozunk, mint hogy „felejthetőnek bizonyuló” regény. Az író dédunokája, Keller Péter most egyetlen kötetben adta ki Gárdonyi első regényét.
Az Álmodozó szerelem a Győri Közlönyben olvasófogó szándékkal többnyire már a lap első oldalán jelentkezett, majd váratlanul az oldal alján megszakadt, hogy az olvasó izgatottan várja a folytatást. A folytatásos regény a felfutó hírlapirodalom „szappanoperája” volt. A műfaj első professzionális képviselője a magyar irodalomban a Gárdonyi Géza példaképének számító Jókai Mór. A győri polgárok minden valószínűség szerint Gárdonyi fordulatokban bővelkedő, kalandos, meseszerű, romantikus regénye miatt várták és vásárolták ekkoriban a lapot. Ez a folytatásos műfaj alakította ki a máig érvényes, a mai történelmi regényekre (újabb megnevezéssel: történelmi fantasykra) jellemző, kötelező alkotói szabályoknak alárendelt, fordulatos, több szálon párhuzamosan futó, meg-megszakadó történetbonyolítást. Az Álmodozó szerelem esetében ez így néz ki: 32 közlemény, 46 alcímmel tagolt fejezet, filmszerű cselekményesség, rövid mondatok, pergő párbeszédek, nem várt, olykor fantasztikumba átcsúszó fordulatok, meseszerű, lírai leírások, jellemzések. Az író igyekszik fenntartani az izgalmat, ezért tömören ír, fejezetei rövidek, de nem annyira szabályosak, hogy egy lapszámban csak egy fejezet legyen, ezért a fejezetek olykor a hasáb végén „félbevágva” szakadnak meg, majd az új lapszámban folytatódnak.
Olvassuk előítéletek nélkül, nyitottan ezt az első Gárdonyi-regényt! Ami voltaképpen egy fiatalember, Pajándi Sándor férfivá válásának a története. Kezdődik a pataki diákok pajkos – Jókait idéző – világával; a serdülőkor és a férfikor közötti diákcsínyes és a komolyan vett szélsőségek között mozgó átmenettel, folytatódik egy romantikus és rövid ideig beteljesülő, de szinte kötelezően, mert e földön nem lehet tökéletes boldogság, tragédiába forduló szerelemmel, majd pedig a fájdalmas meneküléssel, új életkezdéssel, házassággal, annak konfliktusba fordulásával… és mivel nem illendő lelőni a poént (a mai fiatalok azt mondanák, ne spoilerezzek), nem mondom el (nem kotyogom el) a végét. A meseszerű, romantikus történet egy esetben a rémdrámáig fokozódik; a házassági konfliktus leírása azonban már a kapcsolatok valós, nyugodtan állíthatjuk, hogy örök bonyolultságát mutatja. A beteljesült szerelem csodás és kötöttségektől mentes, a házasság azonban nem várt küzdelmeket és feloldhatatlan konfliktusokat hoz.
A fiatal Gárdonyi regényírói módszere sok tekintetben megfelel a mai olvasóközönség igényeinek is.
Említettem a rövid mondatokból adódó filmszerűséget: az egyik jelenetben először a főszereplőt,
Sándort látjuk, aztán sorra megismerjük a többieket. Több helyen él a montázstechnikával (a
vágással), vagyis azzal, hogy az egyik helyszínen játszódó történetre ráírja a másik helyen ugyanakkor zajló párhuzamot. Például a nagymama a jó magaviseletű, szorgalmas unokája képével hal meg, miközben a forrófejű unoka éppen kicsapatja magát az iskolából. A párbeszédesség pedig már a drámaíró Gárdonyit előlegezi. Több páratlanul alaposan kimunkált jelenet van a regényben. Ilyen az új tanító vergődése a csintalan, neveletlen gyerekekkel (minden pedagógus magára fog ismerni), a műkedvelő színi előadás karikatúrája (mindannyian részesei vagyunk ilyesminek). De ilyen Gárdonyi mély vallásosságának jele, a katolikus mise pompázatos leírása, valamint a miatyánkról való gondolkodás.
A húszéves Gárdonyi írói felkészültsége és nyelvezete már ebben az első regényben is teljes fegyverzetben áll előttünk. Bibliai, mitológiai utalások, tájszavak, archaizmusok sokasága van jelen. A regény sajtó alá rendezése során némely mitológiai utalást alig sikerült kinyomozni, mert mára annyira elfeledetté vált. A jelen első teljes kiadásban csaknem 200 szó magyarázatát, jelentését adtuk meg lapalji jegyzetben, hogy könnyebbé tegyük az értelmezést. A szövegközlésben csak a legszükségesebb változtatásokat hajtottuk végre: vagyis a mai helyesírásra írtuk át a régies írásmódban szereplő szavakat. A népies alakváltozatokat azonban megtartottuk (pl. halovány, bennök, állott, feküszik), hiszen ezeknek stilisztikai értékük van, és teljességgel érthetőek ma is.
Vajon miért nem jelentette meg életében Gárdonyi Géza egyben a valószínűleg sikeres folytatásos regényt? Fia, Gárdonyi József szerint ezért: „Az Álmodozó szerelmet Gárdonyi nem tagadta meg, mint a többi fiatalkori kísérleteit. Kéziratára nem írta rá a Ne adjátok ki dörgedelmet a halálom után elégetendő megtoldással. Hogy könyv alakban mégsem jelent meg a sorozatban, ennek oka: tartottunk tőle, az olvasóközönség nem fogadja olyan megértéssel és szeretettel, amilyennel az irodalomtörténet-írók vagy a Gárdonyi irodalmi fejlődését kutatók fogadnák.” (Gárdonyi József i. m. 150). Azt gondolom, hogy ma fordítva lenne: az irodalomtörténet-írók gyengécske műnek tartanák, a romantikus történetekre állandóan éhes nagyközönség pedig örömmel olvasná. Az utóbbiban remélem nem csalatkozom.
A később befutott Gárdonyi korábbi művei közül többet megtagadott, sőt az is megtörtént, hogy megjelent köteteket felkutatott és megsemmisített. Az Álmodozó szerelem című regényt azonban pusztán csak nem akarta egyben kiadni. Valószínűleg azért, mert az itt fölvetett motívumok vázlatszerűek, későbbi műveinek elővázlatai – vagyis ezeket utóbb teljesebben meg tudta írni. A már említett tanítói tapasztalatok később a Bűntárgyalás című elbeszélésében térnek vissza. A bakonyi „barlangidill” később beteljesedett az Egy ember című elbeszélésében. A küzdelmes tanítói munka képei Az én falumban. A vágyakozások lélekrajzai mélyebbek A láthatatlan emberben és az Ábel és Eszterben. Gárdonyi József szerint az Álmodozó szerelem Zéta és Emőke történetének előképe. Gárdonyi tehát úgy érezhette, hogy az Álmodozó szerelem ujjgyakorlat volt, később ezeket a témákat jobban megírta, viszont nem tagadta meg ifjúkori próbálkozását.
A regény úgy indul, hogy az apa Sándor fiát a mértéktelen regényolvasástól inti óva egy úgynevezett láncokoskodással: „Aki regényt olvas, képzelődik, aki képzelődik, az ábrándozik, és aki ábrándozik, az nem gondolkozik, az nem értékesíti az értelmet, hanem kéjeleg vele.” Ma pedig már inkább ajánljuk az olvasónak a fantáziamozdító és -gazdagító, illetve a pusztán szórakoztató, kikapcsoló olvasást. Az Álmodozó szerelem izgalmas, kedves, emlékezetes, szórakoztató élményt jelent, és ha engedjük, egyben fölemelő érzéseket kelt az emberben.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.