Az Egri csillagokban feltűnően sok török kifejezéssel találkozunk. Ezek részben a történelmi hitelességet, valamint a jellegzetes hangulatot, környezetrajzot szolgálják. Couleur locale-nak, helyi színezetnek nevezzük ezt francia hatásra. Ámde Gárdonyinak mélyebb elköteleződése van a török nyelv, kultúra, történelem iránt.
1870-ben jelent meg, nagy érdeklődést, majd pedig nyelvészeti vitát váltott ki Vámbéry Árminnak a Magyar és török–tatár szóegyezések című munkája. Bár Vámbéry visszafogottan nyilatkozott: „a török-tatár nyelvekkeli rokonság csak második foku és… a magyar első fokon csak a finn-ugor nyelvekkel, még pedig a vogul nyelvvel áll, legközelebbi rokonságban”, már ez az óvatos megfogalmazás is kiverte a biztosítékot a finnugor nyelvészeknél, mire Vámbéry keményített álláspontján. A magyarok eredete (1882) című könyvében már a magyarokat török „magvú” népnek láttatja és kikelt a „mélyen meggyökerezett finn-ugor elmélet” ellen. Az így megindult nyelvészeti ugor–török háborúban Vámbéry oldalán sokan bekapcsolódtak, Czirbusz Géza, Marczali Henrik, P. Török Aurél, Pozder Károly, Thury József, Várnai Sándor, de nagy hatással volt a nagyközönségre, és kimutathatóan Gárdonyi Gézára is. Ezekkel a sorokkal lehet igazolni az Egri csillagokból:
· A magyaros ruha voltaképpen török ruha: keleti nép mind a kettő.
Nyelvi összehasonlítással is találkozunk a regényben:
· elma = alma, benim = enyim, baba = papa, pabucs = papucs, sarampo = sorompó, daduk = duda, cságána = csákány. Ennek hallatán Czeczey Éva felkiált: „Nem is gondoltam, hogy tudok törökül is!”
Az Egri csillagok hazafias, magyarságregény voltát véleményem szerint jelentősen megemeli, hogy Gárdonyi szemléletes, részletes, pontos leírást ad nemcsak a török harcászatról, hanem a mohamedán vallásról és szokásokról is; és a legfőbb, humánus üzenete: a honvédelem természetes és szükséges, azonban a háború általában nem megoldás, meg kell teremteni a békét. Emlékezzünk az utolsó jeleneteben a török és a magyar anya kézfogására.
· S letérdeltek a gyermekükhöz. Ölelték, csókolták. S amint a két asszony ott térdelt egymással szemben, egyszer csak összepillantottak, s kezet nyújtottak egymásnak.
Gárdonyi alaposan tanulmányozta a török kapcsolatokat, a harcászati, öltözködési, étkezési szokásokat. Az Egri csillagok első, folyóiratbeli közlése előtt 1899-ben a törökül beszélő Tóth Bélával Konstantinápolyba is elutazott, regényének helyszíneit meglátogatta, sőt le is fényképezte. Láttak kerengő dervist, ennek képe így jelenik meg az Egri csillagokban:
· Egy magánosan haladó, egyszerű köntösű lovas. Előtte egy dervis kereng gépiesen egyforma sebességgel. A dervis fején másfél könyök magas, teveszőr süveg. A két keze széjjel. Egyik tenyere az ég felé, a másik a föld felé. A szoknyája harangként terüldözik a forgástól. […] Másik hat fehér szoknyás dervis ott lépdel kétoldalt, s várja, hogy fölválthassa a kerengőt. […] Ez a hét dervis így kereng a szultán előtt Konstantinápolytól Budáig…
· A törökös ételek, italok felsorolása: „hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbetet főzni” (rizses hús; töltött, olajban kisütött tészta; édesség; hűtött gyümölcsös ital).
A török sereg felvonulását (enumeráció, eposzi seregszemle, ) a török származású Tulipán magyarázza Gergőnek:
· gureba (az udvari zsoldos lovasság egyik csoportjába tartozó katona), ulufedzsi (a zsoldos lovasság egyik csoportjához tartozó lovas katona), szpáhi (a zsoldos lovasság egyik csoportjához tartozó lovas katona; javadalombirtok fejében katonáskodással tartozó tartományi vértes lovas katona), defterdár (az államkassza legfőbb őre, a pénzügyminiszter), szolak (a szerájon kívül a szultán kíséretét-védelmét ellátó, a janicsárokhoz tartozó hatvan-hetven fős testőrcsapat tagja), kapudzsi (a szultán palotájának, kapujának őre), csausz (hírnök), bosztandzsi (szultáni rendőr), deli (irreguláris katonai egység tagja), müszellem (adó fejében szolgáló lovas katona).
· A katonák csokjasáznak (éljeneznek).
· A török ostromlók kifejezéseiből: dzsebedzsi (fegyvergyártó, -javító), topcsi (tüzér), aszab, piad (gyalogos katona), lagumdzsi (aknász), jaszaul (hadrendező, őr), kumbaradzsi (bombavető, mozsaras katona), tüfenkcsik ~ tüfendzsi (puskaműves, puskás).
· Felkiáltások: Biszmillah! (Isten nevében), Allah akbar! La illa il Allah! Ja kerim! Ja rahim! Ja fettah!
Gárdonyi írói atmoszférateremtő zsenijét mutatja a török sereg nyelvi sokszínűségének képe: „ezerféle népség”: perzsák, arabok, egyiptomiak, kurdok, tatárok, szerbek, albánok, horvátok, görögök örmények. A török seregben magukat olasznak valló magyarok véletlenül a csirkék hívásakor (állathívó szó) árulják el magyarságukat:
· A csirkés ketrec széttörött, és a csirkék szétfutottak. Egy vénasszony egyre hívta őket, hogy: polátyi-polátyi! Nem hallgattak rá sem a csirkék, sem a tyúkok. Az görög asszony volt. Egy török segíteni akar, és szintén kiabál: gak-gak-gak! A baromfi erre sem fut össze. Akkor az egyik fiatal olasz, az a leányképű, elveszi tőle a búzás kosarat, és azt kiáltja a baromfiaknak: pi-pi-pi!, pitye-pitye-pitye pityikém!, pityikém! Erre minden baromfi őhozzá futott. Még meg is fogott egy tyúkot és összecsókolta. […] a tyúk értett magyarul. De az is ám, aki hívta őket!
Szinte bizonyos, hogy egyes török szavak Gárdonyi Egri csillagok című regénye kapcsán váltak általánosan közismertté a magyar nyelvben: kaftán, gyaur, müezzin, szeráj vagy a janicsár („a rablott fiúkból válnak a legjobb janicsárok. Azoknak sem apjok, sem anyjok nincsen. Dicsőségüknek vélik, ha a harcban esnek el”).
Gárdonyi Géza 73 török szó magyarázatát készítette el, amelyet azóta a legtöbb kiadáshoz mellékelnek. De csodálatos nyelvezete további kutatásra, elmélyülésre csábít; én pedig egy Gárdonyi írói szótárra teszek javaslatot, csodálatos nyelvstratégiai, nyelvművelői vállalkozás lenne.
Az egri hősök világraszóló tettét Gárdonyi nyelvi következményekkel is láttatja:
· Még száz esztendő múlva is azt fogják mondani a bátor szó helyett, hogy: egri.
1552-ben, több mint egy hónapi sikertelen küzdelem után, október 17-én a törökök felhagytak az egri vár ostromával. A győzelem emlékére minden év október 17-e az egri vár napja haditorna bemutatókkal, történelmi játszóházzal, múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozásokkal. Gárdonyi halálának 100. évfordulójához közeledve, 2022. október 20-án pedig a Nemzeti Színház és Magyar Nemzeti Táncegyüttes óriási, több ezer főnek szóló Egri csillagok előadása lesz az MVM Dome-ban. Az előadás előtt Az élő Gárdonyi címmel ugyanott interaktív konferenciát is rendezünk.
Látvánnyal, zenével, mozgással, szöveggel elvarázsoló darab a Nemzetiben. Kezdjük a látvánnyal: egy alulról nézhető, eldőlt csarnok, néha tükrökkel, tükröződéssel megbolondítva, melynek fekvő, olykor kiemelkedő oszlopain játszódnak a jelenetek (Numen/For Use, díszlettervező közösség – Ivana Jonke). (Talán a karzatról látszik a legteljesebben.) Felfordult világ? Nem normális fizikai valóságában, a talpán állva szemlélhető, hanem eldőlve és alulról. Ahonnan minden más. Vagy éppen a csak az embert jellemző, és leginkább a művészet által tudatosított nézőpontváltást mutatja?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is.
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.
Múlik… múlik a múltunk… Velünk is, persze, amit magunkkal viszünk el belőle. A múltról való tudásunkkal… azzal, amit egyedül mi tudhatunk róla… Mert mindenki másként látja és másként éli meg, mindenki más-más vonatkozását ismeri. S mi, akik időlegesen marad(hatt)unk még, nemcsak a távozók hiányával, hanem azzal a tudással is szegényebbek leszünk, amit életükben már nem volt módjuk átadni nekünk.
Michael Ende úgy tartja, a fantázia, az új világok teremtésének képessége az, ami megkülönbözteti az embert minden más élőlénytől. A mesterséges intelligenciák (AI) megjelenése után arra voltam kíváncsi, hogy mennyire rendelkeznek a chatbotok e kizárólag emberinek tartott attribútummal. Azt tapasztaltam, hogy egyikük sem tud saját világot létrehozni vagy saját kombináció mentén világok fúzióját megteremteni. Közben viszont furábbnál furább helyzetekbe kerültem, és kaptam halálos fenyegetést is.
A minap Tőzsér Árpád 2002-es naplóját olvasgattam (A kifordított ember című, 2013-as kötetében), melyben az azóta sajnálatos módon már rég abbamaradt somorjai disputáról – a szlovákiai magyar irodalomkritika és irodalom ezen reményteljesen indult fórumáról – ír. Pontosabban annak sorozatnyitó, 2002. december 14-i vitanapjáról, melynek Az élő szlovákiai magyar írásbeliség volt a címe és központi témája.
Andekdotázó nemzet vagyunk. A folkloristáknak nem volt nehéz dolguk anekdotákat gyűjteni. Jókai Mór elméleti írásokat is megjelentetett ezzel kapcsolatban, valamint anekdotagyűjteményt is kiadott. De utalhatunk Tóth Béla (A magyar anekdotakincs I–VI), Békés István (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs, A világ anekdotakincse) ez irányú munkásságára vagy éppen Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalom címmel összegyűjtött irodalmi anekdotáira.
Az anekdota szó eredeti (görög) jelentése: kiadatlan, vagyis megjegyzésre, megörökítésre nem méltó apró esemény. Ezzel szemben a mindennapokban, a folklórban és az irodalomban (a magyar irodalomban különösen) nagy szerepe van az anekdotának és társműfajainak: az adomának, élcnek (viccnek), trufának, tréfás hiedelemtörténetnek, falucsúfolónak, novellamesének, ostobaördög-mesének, memorátnak, viccnek, igaztörténetnek, népijóslás-történetnek.