Nyelvi barangolások (96.)
A lélek kutatói jobban meg tudnák magyarázni, hogy az álhírek miért érdekesebbek a valódi híreknél. Ám az álhírek iránti emberi vonzalomról maga a szókincs is árulkodik, és nyelvileg is vizsgálható. Egy anekdota szerint a magyar nyelv ötven szót ismer a mellébeszélésre, száz szót a verekedésre, 120 szót a járás-kelésre, 332 szót a buta, háromezer szót a részeg emberre. Nem szükséges utánaszámolni, mert ilyen pontos listát lehetetlen összeállítani. Vagyis már ez a lista is hazugság. Kevésbé durván: tódítás. De azért érdemes egy kicsit körülnézni a hazugság nyelvi kifejezésének háza táján.
Például a médiahazugságra korábban azt mondták: kacsa. Manapság a kacsa álhír, esetleg netkacsa, vagy angolul: fake news. De mondjuk még: kamuhír, koholmány, átverés. Korábban gazdagabb volt a leltár. A hazug felszólalóra régi kép: hordószónok. A jelzők már újabbak: például ígérgető, demagóg. A szerencsétlen, eredetileg pusztán népiest jelentő populista pedig hazuggá degradálódott a politikai szlengben.
A szinonimaszótár (1978) (rokon értelmű szavak szótára) elég szerény bemutatóval szolgál, persze azért mindenki találhat benne újdonságot:
- hazug: hazudozó, hazudós, hazudik, képmutató, valótlan, színlelt, hamis.
- hazugság: valótlanság, füllentés, maszlag, tészta (argó), ferdítés, torzítás, koholmány, blöff.
- hazudik: gurít, füllent, hazudozik, linkel, lehazudja vagy letagadja a csillagot is az égről, színlel.
- Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások (1976) gyűjteményét azért kedvelem, mert tele van régies, népies szólásokkal, ezek pedig jól mutatják a magyar ember észjárását. Jókai egy helyen fel is hívja a figyelmet arra, hogy a népnyelvből a magyar lélek, viselkedés minden mozzanata kiolvasható. Akkor most olvassunk mi is:
* hazudik (régiesen: hazud): Hazudj egyet, állj elő (könnyen hazudik); Ritkán hazudik, ha igazat mond („csavarosan” megfogalmazva: soha nem mond igazat!); Aki hazudik, az lop is, még régiesebben: Ki örömest hazud, örömest lop; Ki bátran akar hazudni, messze országi bizonyságokkal bizonyítson (akár manipulációs tanács is lehetne: ellenőrizetlen bizonyítékokkal könnyű hazudni); Ki nem hazud, hamar hisz (aki maga csak igazat mond, az másról sem hiszi azt, hogy hazudik).
* hazug: A hazug csak akkor mond igazat, mikor azt mondja: hazudok (ismét csalafinta, de pontos megfogalmazás: a hazug embernek egyetlen szavában sem bízhatunk); A hazug csakugyan hazug, ha igazmondó ruháját veszi is fel; Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond; Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát; Hazugot a föld is, a víz is kiveti (a hazugság mindenképpen kiderül); Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.
* hazugság: Fut előtte a hazudság (mindenki tudja róla, hogy hazug); Most jön ki a hazugság belőle (nyelvtanilag helyzetmondat, akkor mondják, ha nagyon porzik a gyerek ruhája, mikor ráütnek); Hol a hazugságot mérik, ott neki köblösével jutott ki (köböl: régi űrmérték; általában 64 liter volt, jó sok hazugság beleférhetett!); Kutya hazugságának eb a hitele (senki nem hiszi el a szemenszedett hazugságot); Megrögzött hazugság idővel igazság (ugyancsak lehetne mai – gonosz - manipulációs tanács – például a karaktergyilkosságra: amit sokan mondogatnak, terjesztenek, még ha nem is igaz, sokan valóságnak fogadják el); Nem messze mehetni a hazugsággal (hamar kiderül a hazugság); Száz hazugság se ér egy igazat (többet ér az igazság, mint akármennyi hazugság); Tisztességes hazugság nem szégyen (nem kell okvetlenül igazat mondani akkor, ha azzal mással ártunk).
A Hasonlatszótárban (2017) ezekre a hazugsághasonlatokra akadunk:
- hazudik: akkorát hazudik, mint a bécsi torony; olyat hazudott, mint egy ház; hazudik, ahogy a száján kifér; hazudik, mint a borbély; hazudik, mint a vízfolyás; hazudik, mint a köles; hazudik (dicsekedik), mint az obsitos katona; hazudik, mintha írásból (könyvből) olvasná; olyat hazudik, hogy majd rászakad a mennyezet.
Van egy olyan szólástárunk is, amely fogalomkörök szerint is rendezi a szólásokat. Bárdosi Vilmos gyűjteményében (2003, 2009) tehát a hazudik, hazug, hazugság fogalomkörében olyan szólásokat is a találunk, amelyekben nem feltétlenül szerepel a hazudik, hazug szó, ezért itt gazdagabb szóláskincsre lelünk:
- a fehéret is feketének mondja; a fele sem igaz; a kisujjából szopta; levegőbe beszél; a csillagot is lehazudja az égről; még álmában is hazudik; bead egy mesét valakinek; beindul a vetítőgép; égbekiáltó hazugság; egy betű sem igaz belőle; egyik szavát agyonüti a másikkal; hamis próféta; hazug disznó; Júdás-ajakkal szól; költői túlzás; légből kapott; nem kenyere az igazmondás; nincs szerencséje az igazmondáshoz; segget csinál a szájából; vizet prédikál és bort iszik…
Tezaurusznak (eredetileg: kincstár) nevezik az efféle fogalmi körök szerint szerveződő szótárakat. Bartos Tibor Magyar szótára (2002) még tovább bővíti a lehetőségeket:
- színlel, alakoskodik, hamiskodik, szédít, hülyít, etet, mellébeszél, hímez-hámoz, köntörfalaz, csűri-csavarja, ködösít, dumál, hantál, sumákol, hamukál, hadovál, szépít, palástol, kendőz, lantol (a diák); másról, jó időről beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérdik (újabb manipulációs leírás); ködösít, maszlagol, fondorkodik, ferdít, torzít, tódít, kohol, görbét mond, nem jár egyenes úton, hazudságért nem megy a szomszédba, nincs szerencséje az igazmondással, tizedelni kell a szavát…
A médiahazugsággal, az álhírrel kezdtem. Lehetne még: blöff, maszlag, valótlanság, sőt pletykalapban (pletykafészekben) egyszerűen: pletyka. Vagy pletyó. Maga a megtévesztő híradás: porhintés, rászedés, népbolondítás, megtévesztés. A cselekvés pedig: híresztel, hírlel, hírheszt, pletykál, ferdít, kifecseg, torzít, tódít, lódít, füllent, gurít, kohol, ködösít, maszlagol, fondorkodik, cselt sző, tőrt vet, lépre csal…
Arany János nem manipulációra buzdít, hanem jó stílusra: „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak…” S valamiért nagyon divatos (nekem fájdalmas) sajtóbeli szlogenné vált a Szózat első sorának (állítólag az 1950-es évekből származó) parafrázisa: Hazudnak rendületlenül…
