Nyelvi barangolások 60.
*Ugyanakkor a hozzájuk érkező borkedvelő turisták igénye jóval túlmutat a néhány ismert, nagy mennyiségben termelt borokon.
Néhány borok? Ez nem magyarul van. Legalábbis nem mai magyar nyelven. A néhány után egyes szám kell: néhány bor.
*Az aranybarnára sült mézeskalácsok bizakodásra adtak okot, az utolsó fázisban viszont kudarcot vallottam. A díszítéshez használt cukormáz azonban egyből szétfolyt és minden tiszta ragacs lett. A sütemény kinézete hagyott némi kivetnivalót, ám az íze kiválónak bizonyult.
Mivel az első mondatban szerepel az ellentétet jelentő viszont kötőszó, a második mondat kötőszava (azonban) fölösleges. A harmadik mondatban szerkezetkeveredés: van benne kivetnivaló X hagy kívánnivalót maga után = hagyott némi kivetnivalót.
*A művelődési központ feladatkörét és még meglévő kollektíváját nemrég átvett önkormányzati társaság igyekszik színházba csábítani a közönséget.
Terjedő hiba, hogy a befejezett melléknévi igenevet (ebben a mondatban: átvett) időben is igyekeznek egyeztetni, pedig erre nincs szükség a magyarban. Nyugodtan maradhat a folyamatos (jelen idejű) melléknév igenév: (a) kollektíváját nemrég átvevő önkormányzati társaság…
*A ranglétrát végigjárva, 1988-ban lett telepvezető, majd sok nehézséggel megküzdve sikerült privatizálni és talpra állítani a főként tejtermeléssel és növénytermesztéssel foglalkozó családi gazdaságot.
Nyilván nem a családi gazdaságot privatizálták, mert az már privát, mondhatni: privatizálva van. Kimaradt a mondatból, hogy valamilyen szövetkezetet (?) privatizáltak, majd pedig talpra állították a családi gazdaságot.
*A kormány ezért is tűzte ki azt célul, hogy kettő év alatt megduplázza az öntözött területek számát…
Meg kellene tanulni: két év, két ember, két ország, viszont kétszer kettő…, vagyis jelzőként két, állítmányként kettő a helyes forma. Azt hiszem a rádiós, tévés meteorológusok terjesztették el a számnév helytelen használatát, nehogy félrehallják: két, azaz kettő fok lesz a hőmérséklet. És még egy szóhasználati hiba: nem az öntözött területek számát, hanem valószínűleg az öntözött területek nagyságát kívánják megduplázni.
*A két kislány a fejüknél nőttek össze.
A magyarban ilyen esetben a testrésznév egyes számban áll, és ahhoz kell egyes szám harmadik személyben igazítani az igét: a két kislány a fejénél nőtt össze.
*A dűlőutak ellenőrzésébe szerda este a helyi polgárőrök és a városi közterület-felügyelet is bekapcsolódott.
Felsorolásban többes számú és egyes számú alanyok esetében ingadozik az egyeztetés. Elfogadható az a megoldás, hogy az utolsó (legközelebbi) alannyal egyeztetünk: (a) felügyelet is bekapcsolódott. De vannak még más, jobban hangzó megoldások: városi közterület-felügyelet és helyi polgárőrök is bekapcsolódtak; vagy: a helyi polgárőrség és a városi közterület-felügyelet is bekapcsolódott.
*A látványtervek már elkészültek, épülhetett volna az intézmény, de egy kapavágás sem volt még, mert nem tudott megegyezni a képviselő-testület és a lakosok az építendő bölcsőde helyéről.
Ismét szerencsétlenül találkozott az egyes és a többes számú alany… Vagy szórendi változtatással vagy átfogalmazással tehetjük gördülékenyebbé a mondatot: nem tudtak megegyezni a lakosok és a képviselő-testület; vagy: mert a képviselő-testület és a lakosok nem tudtak megegyezni; esetleg: nem tudott megegyezni a képviselő-testület a lakosokkal.
*A hölgyek szabadidejükben a cicák biztonságos elhelyezésén, ellátásán és örökbefogadásán fáradozik.
Itt viszont nincs mese, kötelező az egyeztetés: a hölgyek… fáradoztak.
*A vidrák sóstói jelenlétére utaló jelek voltak a süllők számának jelentős csökkenése…
A csökkenés csak jel, nem jelek…
*Ennek a teremnek az ablakából szokott kitekinteni a Szent Péter térre a pápa, amely jelenleg teljesen üres.
Úgy is érthető, hogy a pápa jelenleg üres, de nyilván ezt akarták mondani: (innen) szokott a pápa kitekinteni a Szent Péter térre, amely jelenleg teljesen üres.
*Az egész éjszakán át tartó keresés végül 4 óra 10 perckor eredményre vezetett, amikor egy, a kutatásban résztvevő civil Nagybaracska belterületén, egy fás-bokros részen megtalálták a férfit.
Ha elolvasták volna a mondatot, aligha maradt volna benne ez a rossz egyeztetés: Egy… civil… megtalálták a férfit.
*Kéthavonta megpakolt csomagtartóval érkezem hozzájuk, tartós élelmiszerekkel segítem a mindennapi boldogulásukat. Teszem ezt barátaim, ismerőseim segítségével, akik ugyanúgy átérzik a segítségnyújtás fontosságát. Jó érzés látni az arcukon a hálát, az örömet.
Ki a hálás? Mert az egymás után következő mondatok alanya a közlő (én és barátai), a segítők. A harmadik mondatban rájuk vonatkozik a hála, az öröm. De valószínűleg nincs így. Alanyvesztés történhetett, és nem a segítők, hanem a megsegítettek a hálásak.
*Láttuk, hogy mindenünk tönkrement – mondta az egyik vörösiszap-katasztrófa túlélője…
Több vörösiszap-katasztrófa is volt? Szórendi cserével lenne egyértelmű: mondta a vörösiszap-katasztrófa egyik túlélője, esetleg az egyik vörösiszapkatasztrófa-túlélő.
*Egyik kolléganőnk a kertes házukban hat cicával és három kutyussal élnek.
Egyeztetés: vagy kolléganőnk él, vagy kolléganőmék… kutyussal élnek.
*a tulajdonában lévő új csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor hiteles másolatát a templom szentélyében helyezte el.
Álljon meg a menet! Kinek a tulajdonában is van az új csíksomlyói kegyszobor? Vagy csak annak a hiteles másolatáról van szó? A szórendi hibából bűncselekményre utaló jelzés fakad. Tegyük egyértelművé, mert ha nem, akkor hívni kellene a rendőrséget: az új csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor tulajdonában lévő hiteles másolatát a templom szentélyében helyezte el.
(A példamondatok gyűjtését Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégámnak köszönöm.)
Szóval beszéljen belőlem az olvasó, egyrészt mert állítólag az olvasónak mindig igaza van (nincs, de nála van az ítélet joga és az író pénze, tehát hízelegjünk emígyen), másrészt mert mi más lehetne egy irodalmi múzeum főigazgatója mint olvasó. Ez a dolga, főállású olvasóként gondozza a magyar irodalmat, és lásd első pont.
A forgalmas utcák, aluljárók ma már nem a rikkancsoktól, azaz a harsány újságárusoktól, hanem a handabandázóktól, az ordítva mobiltelefonozóktól, esetleg a zenés hittérítőktől zajosak. Nem volt mindig így. Száz éve a pesti utcák a rikkancsoktól voltak hangosak:
Egy ideje, akármerre fordul az ember a média bozótosában, a mesterséges intelligencia bukkan elő a bokorból. Hol diadalittas, hol ámuldozó, hol sápítozó hangfekvésben száll az ének a ChatGPT-ről. Hogy most már az MI. (Szokjunk hát az új és egyre gyakoribb rövidítésekhez és mozaikszavakhoz!) nem csak a régi helyén, a mennyiségtani műveletek és a műszaki teremtés birodalmában válik lassacskán egyeduralkodóvá, hanem a kommunikáció egyre gyomosabb mezején is.
A húsvét – a keresztény liturgia szerint – a nagyböjt utáni időszak, a feltámadás és a megváltás örömünnepe. A húsvéthétfő viszont már a mulatozások – népi szokások és játékok – egyvelegét képezi, amelynek napjainkban – sajnálatos módon – a gyakorlott formája kevésbé él – sokkal inkább a rá való emlékezés, a vízbevető hétfők újraelbeszélése, és nem annak megélése lesz meghatározó.
A megfeszítettség a keresztény ember erős tudati tapasztalata, a test meggyötrésének – s mint ilyen az ember meggyötrésének – legrettenetesebb képzete, a legszörnyűbb halálnem, amely a Megváltónak is kijutott, talán épp ezért az egyetlen lehetőség, hogy saját életünk és az Ő élete között közös pontra leljünk, közösséget vállaljunk a halálban.
Húsvét szombatján már a 19. században is kezdetét vette a Jézus Krisztus feltámadására való megemlékezés, ünnepélyes egyházi sereg vonult végig Pest-Buda utcáin, s amelyet aztán másnap, a vasárnapi templomjárás követett. A zsibongó kávéházak és boltok, amelyek általában telis-tele voltak emberekkel, erre a napra elhalkultak, kulcsra zárták kapuikat, s mindenki buzgó imádságba kezdett valamelyik városi szentegyházban.
Tízévesen, az egykori Pajtás újságban jelent meg első kis írásom, amely a mátrafüredi Bene-vár fölfedezéséről szólt. Szüleimmel a mátrafüredi üdülőben nyaraltunk, és egy nap édesapámmal a sűrű bozóttal benőtt várromot megkerestük, és nem félve a kullancsoktól, bejártuk, lerajzoltuk. Azóta a várromot kibontották, kicsit konzerválták, bárki megtekintheti.
Marc Delouze, a magyar költészet francia fordítóinak doyenje 1978 óta rendszeresen részt vesz a magyar kultúra franciaországi terjesztésében. Átfogó magyar költészeti antológiát állított össze és fordított franciára, éveken át több folyóiratokban közölt magyar versfordításokat, 5-6 magyar tárgyú prózakötetet adott ki, magyar költőket hívott meg az általa irányított Parvis poétiques (Költészet köztereken) elnevezésű fesztiválokra.