Nyelvi barangolások 60.
*Ugyanakkor a hozzájuk érkező borkedvelő turisták igénye jóval túlmutat a néhány ismert, nagy mennyiségben termelt borokon.
Néhány borok? Ez nem magyarul van. Legalábbis nem mai magyar nyelven. A néhány után egyes szám kell: néhány bor.
*Az aranybarnára sült mézeskalácsok bizakodásra adtak okot, az utolsó fázisban viszont kudarcot vallottam. A díszítéshez használt cukormáz azonban egyből szétfolyt és minden tiszta ragacs lett. A sütemény kinézete hagyott némi kivetnivalót, ám az íze kiválónak bizonyult.
Mivel az első mondatban szerepel az ellentétet jelentő viszont kötőszó, a második mondat kötőszava (azonban) fölösleges. A harmadik mondatban szerkezetkeveredés: van benne kivetnivaló X hagy kívánnivalót maga után = hagyott némi kivetnivalót.
*A művelődési központ feladatkörét és még meglévő kollektíváját nemrég átvett önkormányzati társaság igyekszik színházba csábítani a közönséget.
Terjedő hiba, hogy a befejezett melléknévi igenevet (ebben a mondatban: átvett) időben is igyekeznek egyeztetni, pedig erre nincs szükség a magyarban. Nyugodtan maradhat a folyamatos (jelen idejű) melléknév igenév: (a) kollektíváját nemrég átvevő önkormányzati társaság…
*A ranglétrát végigjárva, 1988-ban lett telepvezető, majd sok nehézséggel megküzdve sikerült privatizálni és talpra állítani a főként tejtermeléssel és növénytermesztéssel foglalkozó családi gazdaságot.
Nyilván nem a családi gazdaságot privatizálták, mert az már privát, mondhatni: privatizálva van. Kimaradt a mondatból, hogy valamilyen szövetkezetet (?) privatizáltak, majd pedig talpra állították a családi gazdaságot.
*A kormány ezért is tűzte ki azt célul, hogy kettő év alatt megduplázza az öntözött területek számát…
Meg kellene tanulni: két év, két ember, két ország, viszont kétszer kettő…, vagyis jelzőként két, állítmányként kettő a helyes forma. Azt hiszem a rádiós, tévés meteorológusok terjesztették el a számnév helytelen használatát, nehogy félrehallják: két, azaz kettő fok lesz a hőmérséklet. És még egy szóhasználati hiba: nem az öntözött területek számát, hanem valószínűleg az öntözött területek nagyságát kívánják megduplázni.
*A két kislány a fejüknél nőttek össze.
A magyarban ilyen esetben a testrésznév egyes számban áll, és ahhoz kell egyes szám harmadik személyben igazítani az igét: a két kislány a fejénél nőtt össze.
*A dűlőutak ellenőrzésébe szerda este a helyi polgárőrök és a városi közterület-felügyelet is bekapcsolódott.
Felsorolásban többes számú és egyes számú alanyok esetében ingadozik az egyeztetés. Elfogadható az a megoldás, hogy az utolsó (legközelebbi) alannyal egyeztetünk: (a) felügyelet is bekapcsolódott. De vannak még más, jobban hangzó megoldások: városi közterület-felügyelet és helyi polgárőrök is bekapcsolódtak; vagy: a helyi polgárőrség és a városi közterület-felügyelet is bekapcsolódott.
*A látványtervek már elkészültek, épülhetett volna az intézmény, de egy kapavágás sem volt még, mert nem tudott megegyezni a képviselő-testület és a lakosok az építendő bölcsőde helyéről.
Ismét szerencsétlenül találkozott az egyes és a többes számú alany… Vagy szórendi változtatással vagy átfogalmazással tehetjük gördülékenyebbé a mondatot: nem tudtak megegyezni a lakosok és a képviselő-testület; vagy: mert a képviselő-testület és a lakosok nem tudtak megegyezni; esetleg: nem tudott megegyezni a képviselő-testület a lakosokkal.
*A hölgyek szabadidejükben a cicák biztonságos elhelyezésén, ellátásán és örökbefogadásán fáradozik.
Itt viszont nincs mese, kötelező az egyeztetés: a hölgyek… fáradoztak.
*A vidrák sóstói jelenlétére utaló jelek voltak a süllők számának jelentős csökkenése…
A csökkenés csak jel, nem jelek…
*Ennek a teremnek az ablakából szokott kitekinteni a Szent Péter térre a pápa, amely jelenleg teljesen üres.
Úgy is érthető, hogy a pápa jelenleg üres, de nyilván ezt akarták mondani: (innen) szokott a pápa kitekinteni a Szent Péter térre, amely jelenleg teljesen üres.
*Az egész éjszakán át tartó keresés végül 4 óra 10 perckor eredményre vezetett, amikor egy, a kutatásban résztvevő civil Nagybaracska belterületén, egy fás-bokros részen megtalálták a férfit.
Ha elolvasták volna a mondatot, aligha maradt volna benne ez a rossz egyeztetés: Egy… civil… megtalálták a férfit.
*Kéthavonta megpakolt csomagtartóval érkezem hozzájuk, tartós élelmiszerekkel segítem a mindennapi boldogulásukat. Teszem ezt barátaim, ismerőseim segítségével, akik ugyanúgy átérzik a segítségnyújtás fontosságát. Jó érzés látni az arcukon a hálát, az örömet.
Ki a hálás? Mert az egymás után következő mondatok alanya a közlő (én és barátai), a segítők. A harmadik mondatban rájuk vonatkozik a hála, az öröm. De valószínűleg nincs így. Alanyvesztés történhetett, és nem a segítők, hanem a megsegítettek a hálásak.
*Láttuk, hogy mindenünk tönkrement – mondta az egyik vörösiszap-katasztrófa túlélője…
Több vörösiszap-katasztrófa is volt? Szórendi cserével lenne egyértelmű: mondta a vörösiszap-katasztrófa egyik túlélője, esetleg az egyik vörösiszapkatasztrófa-túlélő.
*Egyik kolléganőnk a kertes házukban hat cicával és három kutyussal élnek.
Egyeztetés: vagy kolléganőnk él, vagy kolléganőmék… kutyussal élnek.
*a tulajdonában lévő új csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor hiteles másolatát a templom szentélyében helyezte el.
Álljon meg a menet! Kinek a tulajdonában is van az új csíksomlyói kegyszobor? Vagy csak annak a hiteles másolatáról van szó? A szórendi hibából bűncselekményre utaló jelzés fakad. Tegyük egyértelművé, mert ha nem, akkor hívni kellene a rendőrséget: az új csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor tulajdonában lévő hiteles másolatát a templom szentélyében helyezte el.
(A példamondatok gyűjtését Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégámnak köszönöm.)
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.