Nyelvi barangolások 60.
*Ugyanakkor a hozzájuk érkező borkedvelő turisták igénye jóval túlmutat a néhány ismert, nagy mennyiségben termelt borokon.
Néhány borok? Ez nem magyarul van. Legalábbis nem mai magyar nyelven. A néhány után egyes szám kell: néhány bor.
*Az aranybarnára sült mézeskalácsok bizakodásra adtak okot, az utolsó fázisban viszont kudarcot vallottam. A díszítéshez használt cukormáz azonban egyből szétfolyt és minden tiszta ragacs lett. A sütemény kinézete hagyott némi kivetnivalót, ám az íze kiválónak bizonyult.
Mivel az első mondatban szerepel az ellentétet jelentő viszont kötőszó, a második mondat kötőszava (azonban) fölösleges. A harmadik mondatban szerkezetkeveredés: van benne kivetnivaló X hagy kívánnivalót maga után = hagyott némi kivetnivalót.
*A művelődési központ feladatkörét és még meglévő kollektíváját nemrég átvett önkormányzati társaság igyekszik színházba csábítani a közönséget.
Terjedő hiba, hogy a befejezett melléknévi igenevet (ebben a mondatban: átvett) időben is igyekeznek egyeztetni, pedig erre nincs szükség a magyarban. Nyugodtan maradhat a folyamatos (jelen idejű) melléknév igenév: (a) kollektíváját nemrég átvevő önkormányzati társaság…
*A ranglétrát végigjárva, 1988-ban lett telepvezető, majd sok nehézséggel megküzdve sikerült privatizálni és talpra állítani a főként tejtermeléssel és növénytermesztéssel foglalkozó családi gazdaságot.
Nyilván nem a családi gazdaságot privatizálták, mert az már privát, mondhatni: privatizálva van. Kimaradt a mondatból, hogy valamilyen szövetkezetet (?) privatizáltak, majd pedig talpra állították a családi gazdaságot.
*A kormány ezért is tűzte ki azt célul, hogy kettő év alatt megduplázza az öntözött területek számát…
Meg kellene tanulni: két év, két ember, két ország, viszont kétszer kettő…, vagyis jelzőként két, állítmányként kettő a helyes forma. Azt hiszem a rádiós, tévés meteorológusok terjesztették el a számnév helytelen használatát, nehogy félrehallják: két, azaz kettő fok lesz a hőmérséklet. És még egy szóhasználati hiba: nem az öntözött területek számát, hanem valószínűleg az öntözött területek nagyságát kívánják megduplázni.
*A két kislány a fejüknél nőttek össze.
A magyarban ilyen esetben a testrésznév egyes számban áll, és ahhoz kell egyes szám harmadik személyben igazítani az igét: a két kislány a fejénél nőtt össze.
*A dűlőutak ellenőrzésébe szerda este a helyi polgárőrök és a városi közterület-felügyelet is bekapcsolódott.
Felsorolásban többes számú és egyes számú alanyok esetében ingadozik az egyeztetés. Elfogadható az a megoldás, hogy az utolsó (legközelebbi) alannyal egyeztetünk: (a) felügyelet is bekapcsolódott. De vannak még más, jobban hangzó megoldások: városi közterület-felügyelet és helyi polgárőrök is bekapcsolódtak; vagy: a helyi polgárőrség és a városi közterület-felügyelet is bekapcsolódott.
*A látványtervek már elkészültek, épülhetett volna az intézmény, de egy kapavágás sem volt még, mert nem tudott megegyezni a képviselő-testület és a lakosok az építendő bölcsőde helyéről.
Ismét szerencsétlenül találkozott az egyes és a többes számú alany… Vagy szórendi változtatással vagy átfogalmazással tehetjük gördülékenyebbé a mondatot: nem tudtak megegyezni a lakosok és a képviselő-testület; vagy: mert a képviselő-testület és a lakosok nem tudtak megegyezni; esetleg: nem tudott megegyezni a képviselő-testület a lakosokkal.
*A hölgyek szabadidejükben a cicák biztonságos elhelyezésén, ellátásán és örökbefogadásán fáradozik.
Itt viszont nincs mese, kötelező az egyeztetés: a hölgyek… fáradoztak.
*A vidrák sóstói jelenlétére utaló jelek voltak a süllők számának jelentős csökkenése…
A csökkenés csak jel, nem jelek…
*Ennek a teremnek az ablakából szokott kitekinteni a Szent Péter térre a pápa, amely jelenleg teljesen üres.
Úgy is érthető, hogy a pápa jelenleg üres, de nyilván ezt akarták mondani: (innen) szokott a pápa kitekinteni a Szent Péter térre, amely jelenleg teljesen üres.
*Az egész éjszakán át tartó keresés végül 4 óra 10 perckor eredményre vezetett, amikor egy, a kutatásban résztvevő civil Nagybaracska belterületén, egy fás-bokros részen megtalálták a férfit.
Ha elolvasták volna a mondatot, aligha maradt volna benne ez a rossz egyeztetés: Egy… civil… megtalálták a férfit.
*Kéthavonta megpakolt csomagtartóval érkezem hozzájuk, tartós élelmiszerekkel segítem a mindennapi boldogulásukat. Teszem ezt barátaim, ismerőseim segítségével, akik ugyanúgy átérzik a segítségnyújtás fontosságát. Jó érzés látni az arcukon a hálát, az örömet.
Ki a hálás? Mert az egymás után következő mondatok alanya a közlő (én és barátai), a segítők. A harmadik mondatban rájuk vonatkozik a hála, az öröm. De valószínűleg nincs így. Alanyvesztés történhetett, és nem a segítők, hanem a megsegítettek a hálásak.
*Láttuk, hogy mindenünk tönkrement – mondta az egyik vörösiszap-katasztrófa túlélője…
Több vörösiszap-katasztrófa is volt? Szórendi cserével lenne egyértelmű: mondta a vörösiszap-katasztrófa egyik túlélője, esetleg az egyik vörösiszapkatasztrófa-túlélő.
*Egyik kolléganőnk a kertes házukban hat cicával és három kutyussal élnek.
Egyeztetés: vagy kolléganőnk él, vagy kolléganőmék… kutyussal élnek.
*a tulajdonában lévő új csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor hiteles másolatát a templom szentélyében helyezte el.
Álljon meg a menet! Kinek a tulajdonában is van az új csíksomlyói kegyszobor? Vagy csak annak a hiteles másolatáról van szó? A szórendi hibából bűncselekményre utaló jelzés fakad. Tegyük egyértelművé, mert ha nem, akkor hívni kellene a rendőrséget: az új csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor tulajdonában lévő hiteles másolatát a templom szentélyében helyezte el.
(A példamondatok gyűjtését Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégámnak köszönöm.)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.