Nyelvi barangolások (62.)
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.
A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel. Vajon ki indította el azt az „elmétlen” játékot, hogy mindent megfordítunk, s ennek folytán érdekes új jelentéseket alkotunk? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját! Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál a tettes, de ő sem dolgozhatott „előképek”, nyelvi hagyomány nélkül. Vadas Pál Nyelv, ész, játék című szójátékos könyve (kézirata) előszavában ennyit árul el:
• E füzet lényegében (a TIT Budapesti Szervezete által 1973-ban sokszorosított) Szójátékok címet viselő terjedelmes "alapművem" kiegészítésére szolgál. Felépítése is amazét követi. A várhatóan jórészt új olvasók kedvéért azonban – „frissebb" anyagok mellett… itt-ott ismétléseket is tartalmaz. Itt is felhívom a figyelmet az anyag „mértékletes" adagokban ajánlatos fogyasztására! - Az „allergiás" vagy éppen túl igényes olvasóktól elnézést kérek; a többieknek jó szórakozást, s mindnyájuknak még sikeresebb termékeket kívánok!
Bemutatok egy „sorozatos nyelvi bűncselekményt”, enyhébben fogalmazva játékot. Ez pedig az Össze ne tévessze…-sorozat. A legrégibbnek tűnő alapforma anekdotikus jellegű, talán egyszer egy történelemtanár követhette el:
• A trójaiak végzetes tévedése: összetévesztették a csellót a lócsellel.
Egy nagyobb, és még tetszés szerint bővíthető sorozat:
Össze ne tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal…
Ezek szócserés vagy keresztszerkezetek (kiazmusok). Vannak köztük mesteri kettős, de olykor hármas cserék is. Az alapképlet: boka tája ~ toka bája: ab ~ ba. A hármas betűcserés alapképletben a hangcserés változatok közé egy harmadik szó is bekéredzkedik: csokorban adott bók ~ bokorban adott csók.
Az újabb példák Nem mindegy…-kezdetűek és persze egyre vaskosabb tartalmúak. Mert a mai folklór nem prűd, a szerző eleve a nép. Én viszont a leginkább vulgáris formákat most mellőzöm:
Nem mindegy…
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű.
hogy mögöttem vagy nem öttem mög.
hogy teniszpálya vagy pénisz tája.
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani.
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre.
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
hogy üvegszem vagy szemüveg.
hogy cseszeget vagy eget csesz.
hogy állapotom ideális vagy az ideálom állapotos.
Még néhány további, összetettebb példa:
• Jobb egy mentő ötlet, mint öt mentő egylet.
• Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
Változata: Ha választhatnál: Gödön lenne szobrod, vagy Szobon lenne gödröd?
• No de Józsi bácsi, nem székletből sormintát végig az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz.
A sok Nem mindegy…-re tromfol egy mindegy:
• Az viszont teljesen mindegy, hogy Tiszalökön dobnak ki a vonatból, vagy Tiszadobon löknek ki a vonatból.
Néhány további betűcserés lelemény: összeforrt csontok ~ összecsort fontok, három pitét ~ párom hitét, Kőrösi Csoma ~ Csőrösi Koma.
Versbe foglalt betűcserés szerkezet:
• Hogyha versét pubban írta Weöres Sándor, / hallgatója lehetett egy sörös vándor!
A magyar nyelv rugalmasságát mutatja, hogy összetett szavaink elő- és utótagjai olykor fölcserélhetők, néha ugyanabban, néha hasonló, néha pedig teljesen más jelentést létrehozva. Az alappélda ebben az esetben is: cselló ~ lócsel. További példák:
• bérlőtárs – társbérlő, állampárt – pártállam, csónakmotor – motorcsónak, padlószőnyeg – szőnyegpadló, lisztcukor – cukorliszt, rádiómagnó – magnórádió
Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alaptagjai is lehetnek. Ekkor keletkezhetnek sajátos értelmetlen, de humoros szóösszetételek, amelyekben az első összetett szó utótagja egyszersmind a következő összetett szó előtagja. Példáink akár egy szürrealista vagy posztmodern verscímnek, akár versek is beillenének, a kabaréba pedig már most is betehetnék:
• ágyékkötőfék, bánatpénzverde, heregolyószóró, körömágyjelenet, lámpavasbeton, lyukkártyapakli, négercsókbetegség, nyálmintatanítás, öreglányanya, partizánvezércikk, rablóhúsüzem, sírásónyél, szántóföldgömb, zászlóaljnövényzet
Szó volt fölcserélhető szószerkezetekről és összetett szavakról. A magyar nyelvi vicctechnika előszeretettel megfordít szerkezeteket:
• Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni! - Nálam ez pont fordítva van! - Hogyhogy? - Ha alszom, nem tudok kávét inni!
• Mi a különbség a kés a vonat között? - A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.
• Mi a különbség a sas és a szálloda között? - Az, hogy a sas száll ide, száll oda, de a szálloda nem sas ide, sas oda.
Végül két logikai megfordítás, még mindig vicc köntösében:
• Gyerekkoromban kértem Istent, adjon nekem egy biciklit. Aztán rájöttem, hogy a dolgok nem így működnek. Úgyhogy loptam egyet, és kértem Istent, bocsássa meg.
• Kislányom, ezt a mostani barátodat annyira utálom, hogy kedvem lenne az anyósának lenni.
A nyelvi humorról sokszor írtam, sokszor beszéltem a rádióban. Egyik ilyen írásom részlete sokféle változatban – igaz a nevem nélkül – bukkant fel a világhálón (a leggyakoribb címek: Mai magyar nyelvi humor, Szó-játékok: így csak magyarul működik). Vagyis szórakoztatónak is szánt ismeretterjesztő írásom végül is a mai vagy internetfolklórnak köszönhetően szárnyra kelt. Ez lehet a legnagyobb sikere és öröme az anyanyelvi beszélőnek.
És erről is fogok beszélni az idei tusványosi szabadegyetemen az ELTE-Sapientia-PKE sátrában, 2022. július 22-én pénteken 13 órakor kezdődő előadásomban.
Ezt írja egy elemző:
A nagyvárosok alapvetően liberálisok.
Az én nyelvérzékem szerint: liberálisak lenne a helyes. A liberálisok a személyek, a liberálisak pedig egy tulajdonság (az értelmező kéziszótár szerint ezek a melléknévi jelentések: 1. (politikai értelemben) A liberalizmust valló, 2. (pejoratív értelemben) Túlságosan engedékeny.
Látvánnyal, zenével, mozgással, szöveggel elvarázsoló darab a Nemzetiben. Kezdjük a látvánnyal: egy alulról nézhető, eldőlt csarnok, néha tükrökkel, tükröződéssel megbolondítva, melynek fekvő, olykor kiemelkedő oszlopain játszódnak a jelenetek (Numen/For Use, díszlettervező közösség – Ivana Jonke). (Talán a karzatról látszik a legteljesebben.) Felfordult világ? Nem normális fizikai valóságában, a talpán állva szemlélhető, hanem eldőlve és alulról. Ahonnan minden más. Vagy éppen a csak az embert jellemző, és leginkább a művészet által tudatosított nézőpontváltást mutatja?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is.
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.
Múlik… múlik a múltunk… Velünk is, persze, amit magunkkal viszünk el belőle. A múltról való tudásunkkal… azzal, amit egyedül mi tudhatunk róla… Mert mindenki másként látja és másként éli meg, mindenki más-más vonatkozását ismeri. S mi, akik időlegesen marad(hatt)unk még, nemcsak a távozók hiányával, hanem azzal a tudással is szegényebbek leszünk, amit életükben már nem volt módjuk átadni nekünk.
Michael Ende úgy tartja, a fantázia, az új világok teremtésének képessége az, ami megkülönbözteti az embert minden más élőlénytől. A mesterséges intelligenciák (AI) megjelenése után arra voltam kíváncsi, hogy mennyire rendelkeznek a chatbotok e kizárólag emberinek tartott attribútummal. Azt tapasztaltam, hogy egyikük sem tud saját világot létrehozni vagy saját kombináció mentén világok fúzióját megteremteni. Közben viszont furábbnál furább helyzetekbe kerültem, és kaptam halálos fenyegetést is.
A minap Tőzsér Árpád 2002-es naplóját olvasgattam (A kifordított ember című, 2013-as kötetében), melyben az azóta sajnálatos módon már rég abbamaradt somorjai disputáról – a szlovákiai magyar irodalomkritika és irodalom ezen reményteljesen indult fórumáról – ír. Pontosabban annak sorozatnyitó, 2002. december 14-i vitanapjáról, melynek Az élő szlovákiai magyar írásbeliség volt a címe és központi témája.
Andekdotázó nemzet vagyunk. A folkloristáknak nem volt nehéz dolguk anekdotákat gyűjteni. Jókai Mór elméleti írásokat is megjelentetett ezzel kapcsolatban, valamint anekdotagyűjteményt is kiadott. De utalhatunk Tóth Béla (A magyar anekdotakincs I–VI), Békés István (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs, A világ anekdotakincse) ez irányú munkásságára vagy éppen Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalom címmel összegyűjtött irodalmi anekdotáira.