Nyelvi barangolások (62.)
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.
A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel. Vajon ki indította el azt az „elmétlen” játékot, hogy mindent megfordítunk, s ennek folytán érdekes új jelentéseket alkotunk? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját! Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál a tettes, de ő sem dolgozhatott „előképek”, nyelvi hagyomány nélkül. Vadas Pál Nyelv, ész, játék című szójátékos könyve (kézirata) előszavában ennyit árul el:
• E füzet lényegében (a TIT Budapesti Szervezete által 1973-ban sokszorosított) Szójátékok címet viselő terjedelmes "alapművem" kiegészítésére szolgál. Felépítése is amazét követi. A várhatóan jórészt új olvasók kedvéért azonban – „frissebb" anyagok mellett… itt-ott ismétléseket is tartalmaz. Itt is felhívom a figyelmet az anyag „mértékletes" adagokban ajánlatos fogyasztására! - Az „allergiás" vagy éppen túl igényes olvasóktól elnézést kérek; a többieknek jó szórakozást, s mindnyájuknak még sikeresebb termékeket kívánok!
Bemutatok egy „sorozatos nyelvi bűncselekményt”, enyhébben fogalmazva játékot. Ez pedig az Össze ne tévessze…-sorozat. A legrégibbnek tűnő alapforma anekdotikus jellegű, talán egyszer egy történelemtanár követhette el:
• A trójaiak végzetes tévedése: összetévesztették a csellót a lócsellel.
Egy nagyobb, és még tetszés szerint bővíthető sorozat:
Össze ne tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal…
Ezek szócserés vagy keresztszerkezetek (kiazmusok). Vannak köztük mesteri kettős, de olykor hármas cserék is. Az alapképlet: boka tája ~ toka bája: ab ~ ba. A hármas betűcserés alapképletben a hangcserés változatok közé egy harmadik szó is bekéredzkedik: csokorban adott bók ~ bokorban adott csók.
Az újabb példák Nem mindegy…-kezdetűek és persze egyre vaskosabb tartalmúak. Mert a mai folklór nem prűd, a szerző eleve a nép. Én viszont a leginkább vulgáris formákat most mellőzöm:
Nem mindegy…
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű.
hogy mögöttem vagy nem öttem mög.
hogy teniszpálya vagy pénisz tája.
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani.
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre.
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
hogy üvegszem vagy szemüveg.
hogy cseszeget vagy eget csesz.
hogy állapotom ideális vagy az ideálom állapotos.
Még néhány további, összetettebb példa:
• Jobb egy mentő ötlet, mint öt mentő egylet.
• Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
Változata: Ha választhatnál: Gödön lenne szobrod, vagy Szobon lenne gödröd?
• No de Józsi bácsi, nem székletből sormintát végig az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz.
A sok Nem mindegy…-re tromfol egy mindegy:
• Az viszont teljesen mindegy, hogy Tiszalökön dobnak ki a vonatból, vagy Tiszadobon löknek ki a vonatból.
Néhány további betűcserés lelemény: összeforrt csontok ~ összecsort fontok, három pitét ~ párom hitét, Kőrösi Csoma ~ Csőrösi Koma.
Versbe foglalt betűcserés szerkezet:
• Hogyha versét pubban írta Weöres Sándor, / hallgatója lehetett egy sörös vándor!
A magyar nyelv rugalmasságát mutatja, hogy összetett szavaink elő- és utótagjai olykor fölcserélhetők, néha ugyanabban, néha hasonló, néha pedig teljesen más jelentést létrehozva. Az alappélda ebben az esetben is: cselló ~ lócsel. További példák:
• bérlőtárs – társbérlő, állampárt – pártállam, csónakmotor – motorcsónak, padlószőnyeg – szőnyegpadló, lisztcukor – cukorliszt, rádiómagnó – magnórádió
Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alaptagjai is lehetnek. Ekkor keletkezhetnek sajátos értelmetlen, de humoros szóösszetételek, amelyekben az első összetett szó utótagja egyszersmind a következő összetett szó előtagja. Példáink akár egy szürrealista vagy posztmodern verscímnek, akár versek is beillenének, a kabaréba pedig már most is betehetnék:
• ágyékkötőfék, bánatpénzverde, heregolyószóró, körömágyjelenet, lámpavasbeton, lyukkártyapakli, négercsókbetegség, nyálmintatanítás, öreglányanya, partizánvezércikk, rablóhúsüzem, sírásónyél, szántóföldgömb, zászlóaljnövényzet
Szó volt fölcserélhető szószerkezetekről és összetett szavakról. A magyar nyelvi vicctechnika előszeretettel megfordít szerkezeteket:
• Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni! - Nálam ez pont fordítva van! - Hogyhogy? - Ha alszom, nem tudok kávét inni!
• Mi a különbség a kés a vonat között? - A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.
• Mi a különbség a sas és a szálloda között? - Az, hogy a sas száll ide, száll oda, de a szálloda nem sas ide, sas oda.
Végül két logikai megfordítás, még mindig vicc köntösében:
• Gyerekkoromban kértem Istent, adjon nekem egy biciklit. Aztán rájöttem, hogy a dolgok nem így működnek. Úgyhogy loptam egyet, és kértem Istent, bocsássa meg.
• Kislányom, ezt a mostani barátodat annyira utálom, hogy kedvem lenne az anyósának lenni.
A nyelvi humorról sokszor írtam, sokszor beszéltem a rádióban. Egyik ilyen írásom részlete sokféle változatban – igaz a nevem nélkül – bukkant fel a világhálón (a leggyakoribb címek: Mai magyar nyelvi humor, Szó-játékok: így csak magyarul működik). Vagyis szórakoztatónak is szánt ismeretterjesztő írásom végül is a mai vagy internetfolklórnak köszönhetően szárnyra kelt. Ez lehet a legnagyobb sikere és öröme az anyanyelvi beszélőnek.
És erről is fogok beszélni az idei tusványosi szabadegyetemen az ELTE-Sapientia-PKE sátrában, 2022. július 22-én pénteken 13 órakor kezdődő előadásomban.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.