Nyelvi barangolások (62.)
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.
A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel. Vajon ki indította el azt az „elmétlen” játékot, hogy mindent megfordítunk, s ennek folytán érdekes új jelentéseket alkotunk? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját! Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál a tettes, de ő sem dolgozhatott „előképek”, nyelvi hagyomány nélkül. Vadas Pál Nyelv, ész, játék című szójátékos könyve (kézirata) előszavában ennyit árul el:
• E füzet lényegében (a TIT Budapesti Szervezete által 1973-ban sokszorosított) Szójátékok címet viselő terjedelmes "alapművem" kiegészítésére szolgál. Felépítése is amazét követi. A várhatóan jórészt új olvasók kedvéért azonban – „frissebb" anyagok mellett… itt-ott ismétléseket is tartalmaz. Itt is felhívom a figyelmet az anyag „mértékletes" adagokban ajánlatos fogyasztására! - Az „allergiás" vagy éppen túl igényes olvasóktól elnézést kérek; a többieknek jó szórakozást, s mindnyájuknak még sikeresebb termékeket kívánok!
Bemutatok egy „sorozatos nyelvi bűncselekményt”, enyhébben fogalmazva játékot. Ez pedig az Össze ne tévessze…-sorozat. A legrégibbnek tűnő alapforma anekdotikus jellegű, talán egyszer egy történelemtanár követhette el:
• A trójaiak végzetes tévedése: összetévesztették a csellót a lócsellel.
Egy nagyobb, és még tetszés szerint bővíthető sorozat:
Össze ne tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal…
Ezek szócserés vagy keresztszerkezetek (kiazmusok). Vannak köztük mesteri kettős, de olykor hármas cserék is. Az alapképlet: boka tája ~ toka bája: ab ~ ba. A hármas betűcserés alapképletben a hangcserés változatok közé egy harmadik szó is bekéredzkedik: csokorban adott bók ~ bokorban adott csók.
Az újabb példák Nem mindegy…-kezdetűek és persze egyre vaskosabb tartalmúak. Mert a mai folklór nem prűd, a szerző eleve a nép. Én viszont a leginkább vulgáris formákat most mellőzöm:
Nem mindegy…
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű.
hogy mögöttem vagy nem öttem mög.
hogy teniszpálya vagy pénisz tája.
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani.
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre.
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
hogy üvegszem vagy szemüveg.
hogy cseszeget vagy eget csesz.
hogy állapotom ideális vagy az ideálom állapotos.
Még néhány további, összetettebb példa:
• Jobb egy mentő ötlet, mint öt mentő egylet.
• Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
Változata: Ha választhatnál: Gödön lenne szobrod, vagy Szobon lenne gödröd?
• No de Józsi bácsi, nem székletből sormintát végig az ajtóra, hanem székletmintával a sor végére az ajtóhoz.
A sok Nem mindegy…-re tromfol egy mindegy:
• Az viszont teljesen mindegy, hogy Tiszalökön dobnak ki a vonatból, vagy Tiszadobon löknek ki a vonatból.
Néhány további betűcserés lelemény: összeforrt csontok ~ összecsort fontok, három pitét ~ párom hitét, Kőrösi Csoma ~ Csőrösi Koma.
Versbe foglalt betűcserés szerkezet:
• Hogyha versét pubban írta Weöres Sándor, / hallgatója lehetett egy sörös vándor!
A magyar nyelv rugalmasságát mutatja, hogy összetett szavaink elő- és utótagjai olykor fölcserélhetők, néha ugyanabban, néha hasonló, néha pedig teljesen más jelentést létrehozva. Az alappélda ebben az esetben is: cselló ~ lócsel. További példák:
• bérlőtárs – társbérlő, állampárt – pártállam, csónakmotor – motorcsónak, padlószőnyeg – szőnyegpadló, lisztcukor – cukorliszt, rádiómagnó – magnórádió
Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alaptagjai is lehetnek. Ekkor keletkezhetnek sajátos értelmetlen, de humoros szóösszetételek, amelyekben az első összetett szó utótagja egyszersmind a következő összetett szó előtagja. Példáink akár egy szürrealista vagy posztmodern verscímnek, akár versek is beillenének, a kabaréba pedig már most is betehetnék:
• ágyékkötőfék, bánatpénzverde, heregolyószóró, körömágyjelenet, lámpavasbeton, lyukkártyapakli, négercsókbetegség, nyálmintatanítás, öreglányanya, partizánvezércikk, rablóhúsüzem, sírásónyél, szántóföldgömb, zászlóaljnövényzet
Szó volt fölcserélhető szószerkezetekről és összetett szavakról. A magyar nyelvi vicctechnika előszeretettel megfordít szerkezeteket:
• Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni! - Nálam ez pont fordítva van! - Hogyhogy? - Ha alszom, nem tudok kávét inni!
• Mi a különbség a kés a vonat között? - A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.
• Mi a különbség a sas és a szálloda között? - Az, hogy a sas száll ide, száll oda, de a szálloda nem sas ide, sas oda.
Végül két logikai megfordítás, még mindig vicc köntösében:
• Gyerekkoromban kértem Istent, adjon nekem egy biciklit. Aztán rájöttem, hogy a dolgok nem így működnek. Úgyhogy loptam egyet, és kértem Istent, bocsássa meg.
• Kislányom, ezt a mostani barátodat annyira utálom, hogy kedvem lenne az anyósának lenni.
A nyelvi humorról sokszor írtam, sokszor beszéltem a rádióban. Egyik ilyen írásom részlete sokféle változatban – igaz a nevem nélkül – bukkant fel a világhálón (a leggyakoribb címek: Mai magyar nyelvi humor, Szó-játékok: így csak magyarul működik). Vagyis szórakoztatónak is szánt ismeretterjesztő írásom végül is a mai vagy internetfolklórnak köszönhetően szárnyra kelt. Ez lehet a legnagyobb sikere és öröme az anyanyelvi beszélőnek.
És erről is fogok beszélni az idei tusványosi szabadegyetemen az ELTE-Sapientia-PKE sátrában, 2022. július 22-én pénteken 13 órakor kezdődő előadásomban.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.