Nyelvi barangolások, 125.
Úton-útfélen gyakran ízlelgetjük a helyneveket, mert helynevek jelentése és alakulása izgalmas. A helynevekben ugyanis a művelődéstörténeti, honismereti, földrajzi eseményeken túl fontos nyelvtörténeti vonatkozások is rejlenek. Egy-egy helynév sokszor beszédesebben őriz meg nyelvtörténeti tényeket, alakulásmódokat, mint az egyéb ránk maradt nyelvemlékek. Most csak egyetlen érdekes szempontra hívom fel a figyelmet: a településnevekben rejlő keresztnevekre. Ha böngésszük a helységnévtárakat, valószínűleg a legtöbb hagyományos magyar keresztnévre találunk helynévi megfelelőt.
Vannak, ha nem is nagy számban, egy az egyben megjelenő településnévként szolgáló keresztnevek:
- Elek – Elek (Valószínűleg magyar Elek név van benne, de talán egy Velek személynév, melynek az eleje lekopott.)
- Gyula – Gyula (A Gyula egy török méltóságnévre visszamenő magyar név.)
- Imola – Imola (Az imola eredetileg hínárt, mocsarat jelentett mind a névben, mind a településnévben.)
Persze óvatosan kell keresgélni és találgatni. Mert egyes keresztnevek bármennyire is ott mutatkoznak a településnevekben, nem biztos, hogy azok. Edelény nevében például ott van Ede, de ez nem a mai Ede keresztnév; Edeháza kapcsán persze már erősebb a kapcsolat. Esztergom neve kínálja, hogy benne Eszter nevét lássuk, de nincs így. Bár többféle magyarázat is van rá. Egyik vélemény szerint bolgár–török szóra, a másik szerint egy szláv szóra vezethető vissza. Az Eszter névhez nincs köze, mert az héber eredetű. És ugyanígy nincs köze Eszterhez Eszterágpuszta vagy Eszteregnye nevének. Az előbbi a gólya korábbi nevéből (eszterág) származik, az utóbbi egy szláv eredetű vízfolyás, patak, meder szót rejt magában. Bélapátfalva nevében Bélát gondolhatnánk, de nincs így, mert inkább a bükki település fölé magasodó Bél-kő neve rejlik benne. De valóban a magyar Béla keresztnevet találhatjuk meg a Fonyód melletti Bélatelep vagy a szlovákiai Bélád nevében. Budapest nevében a Buda keresztnevet gondolnánk. A nyelvészek szerint azonban egy szláv név rejlik benne. A magyar Buda keresztnevet régi magyar személynévből a 19. században alkották meg. Azonosnak tűnik a Sári becézett keresztnév Sári településnév is, bár azért mégsem egészen. A Dabas melletti Sári neve a sárral függ össze, míg a Sári, azaz Sára nevünk héber eredetű, akárcsak az imént említett Eszter.
Összeállítottam egy betűrendes kisszótárt a mai tudásunk szerint keresztneveket tartalmazó helységnevekből:
Ábrahám – Ábrahámfalva, Ábrahámhegy, Ábrahámpikfalva
Ádám – Ádámfalva, Ádámföldje
Adorján – Adorjánháza, Görgényadorján
Ágota - Sárszentágota
Albert – Albertfalva, Albertirsa
Álmos - Álmosd
András – Andráshida, Békésszentandrás, Törökszentandrás
Anna – Annavölgy
Antal - Antalmajor
Balázs – Balázsfalva, Zalaszentbalázs
Bálint – Törökbálint, Bálintfalva
Béla – Bélád, Bélatelep, Bélavár
Benedek – Dunaszentbenedek
Csaba – Békéscsaba, Rákoscsaba
Demeter - Nagydemeter
Dénes – Dénesfa, Dénesfalva
Domokos – Domokos, Domokosfalva
Ede – Edeháza
Endre - Szentendre
Erzsébet – Erzsébetváros, Pestszenterzsébet
Fábián – Fábiánháza, Fábiánsebestyén
Ferenc – Ferencszállás
Fülöp – Révfülöp
Gergely – Gergelyiugornya (A Gergelyi jelentése: Gergelyé.), Gergelylaka, Marcalgergelyi
Géza - Gézaháza
György – Dunaszentgyörgy, Iszkaszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy
Imre – Imrehegy, Imrikfalva (A régi magyarban Imrih volt a mai Imre.)
István – Szentistván, Mátraszentistván
Iván – Borsodivánka, Iváncsa, Alsószentiván, Iván, Zalaszentiván
Jakab – Szentjakab, Zalaszentjakab
János – Jánoshalma, Jánosi, Jánossomorja,
Jenő – Diósjenő, Baranyajenő
Károly – Károlyfalva
Klára – Klárafalva
Koppány – Koppányszántó, Törökkoppány
Lajos – Lajosmizse
László – Bucsuszenlászló, Mátraszentlászló, Pilisszentlászló, Zalaszentlászló
Lilla – Lillafüred (A névadó 1892-ben Vay Lilla birtokos volt.)
Lőrinc – Szentlőrinc, Zalaszentlőrinc
Lukács – Lukácsháza
Margit – Margitfalva, Margita, Margit-sziget
Mária – Balatonmáriafürdő, Máriagyüd, Máriabesnyő, Máriapócs
Márk – Márkháza, Márkó, Markófalva
Márton – Tápiószentmárton
Máté – Mátészalka
Mátyás – Mátyásdomb, Mátyásföld, Szepesmátyásfalva
Mihály – Érmihályfalva, Mihályi, Zalaszentmihály
Miklós – Törökszentmiklós, Miklósi
Nándor – Nándorfehérvár
Pál – Dunaszentpál, Magyarszentpál
Péter – Magyarpéterfalva, Pétervására, Péteri, Sajószentpéter
Sándor – Nemessándorháza, Sándorfalva, Sándorhomok
Sebestyén – Fábiánsebestyén, Sebestyénfalva
Simon – Simonfa, Simontornya
Szabolcs – Drávaszabolcs, Mecsekszabolcs, Pusztaszabolcs, Szabolcsveresmart
Tamás – Tamási
Zoltán – Étfalvazoltán
Ha böngésszük a személynév–helynév megfeleléseket, kitűnik belőle két fontos névtani vonatkozás. Az egyik az, hogy a helynevek jelentős része a tulajdonos (birtokos, földesúr) nevéből származik. Hiszen ma is mondunk efféléket: Pista bácsi kertje, Kati néni földje, Károly tanyája, Piroska padja. A másik az, hogy a középkori településneveink nagy része a falu templomának védőszentjéről kapta a nevét. A leggyakoribb középkori szentnév eredetű helységneveink a következők: András, Benedek, Demeter, Domokos, Gergely, György, Imre, István, Jakab, János, Kozma és Damján (településnévben: Kozma, Kozmafa, Kozmadombja), László, Lőrinc, Márton, Máté, Mihály, Miklós, Pál, Péter, Tamás.
A kisszótárt természetesen ki lehet egészíteni. De egyes ma divatos keresztneveket nem kell keresni a helynevekben. Ilyenek fiúnevekre gondolok, mint: Noel, Dominik, Orlandó, Lorenzó, Armandó, Ernesztó. Vagy ilyen leánynevekre: Jennifer, Samantha, Szófia, Szonja, Lara, Maja, Lilien, Míra, Gréta, Fanni. Ezeket a fiú- és lány keresztneveket sokkal inkább az óvodában és az általános iskolában találjuk meg, mint a helységnévtárban.
