A kínálás nyelvi népszokás. Ez azt jelenti, hogy hagyománya van, ismétlődő nyelvi formákban jelentkezik, s elemzése rávilágíthat a magyar néplélekre. A kínálásnak természetesen fokozatai vannak: elsőként az illedelmes, enyhén tolakodó, de azért a túlzásoktól tartózkodó kínálást mutatom be, utána következik az erőszakos tukmálás, majd pedig a kínálás-tukmálás visszautasításának nyelvi módozatai, stratégiái, merthogy visszautasítani csak nagyon finoman lehet valamit.
Érdekes, hogy a kínálás népszokását még alig vizsgálták. Pedig minden jól indult. Hagyományos, szép székely kínálásokat közöl az idén 150 éves Magyar Nyelvőr című folyóirat első évfolyamában, 1872-ben:
• Inkább a has hasadjon, mint étel maradjon. De ezt bíz elkőtssük! Valahogy megbirkózunk vele. Azért készítették, hogy elkeljen. Ha csak így tudsz enni, ne mondd el senkinek. Egyél no, ne kelletlenkedj! Itt enni kell! Kevés nem elég, sok nem árt. A jó malom is mindent megjár. De igyunk is, hogy jobban csússzon. Úsztassuk meg az ételt a hasunkba.
Saját gyűjtésemben ezek a kínálásformulák szerepelnek:
• Nincs az a rakott szekér, amelyre még ne férne!
• A sütemény a másik gyomorba megy! (Vajszló)
• Fér oda még! A palacsinta a másik gyomorba megy!
Az első három kínálásformula azért érdekes, mert az étel mennyiségére utal: egy szekér tényleg sokáig, alaposan megpakolható, arra a tréfás nézetre viszont, hogy az embernek két (vagy több) gyomra lenne, nem találtam magyarázatot.
• Erővel is, ha jólesik!
• Ha nem eszed meg, a hasadra kötöm. (Vajdaság)
• Ha nem eszed meg, a hajadra kenem. (Győr)
• Nekem nősz nagyra, szentem. Ha nem eszel, nem nősz nagyra, akkor a szél mutatja majd az utadat. (Zámoly)
• Egyél, mert különben visszavisz a gólya. (Győr)
• Anya kedvéért, apa kedvéért.
• Ha mindent megeszel, jó idő lesz.
• Ami marad, harag.
Illetve vannak egyes ételféleségekre vagy az étel egyes részeire utaló javaslatok, például: A héjában van a vitamin.
További noszogatások:
• Szedjetek nyugodtan! Vegyetek bátran! Ne legyetek szégyenlősek! Egyetek még! Van bőven! Mi van, talán fogyókúrázol? Ne maradjon meg!
A kínálás-noszogatás alapformulái:
• Kóstold meg; Csak kóstold meg azt; Csak kóstold meg, na még egyet…, Egyél; Nem eszel?; Nem kívánod?; Van a hűtőben; Elővegyem a hűtőből…?
Ezek még mind enyhe kínálások, esetleg apró, humoros fenyegetéssel (Egyél, mert különben visszavisz a gólya) vagy érzelmi zsarolással (Anya kedvéért, apa kedvéért). Utóbbinak számos további változata van:
• Ne sírj, egyél! Egyél még, hát nem szeretsz?
• Na, nektek aztán érdemes főzni! Otthon azt csinálsz, amit akarsz, itt egyél rendesen! Tudod, mennyibe volt ez, most meg dobjuk ki? Egyszer van karácsony/húsvét/szülinap/eljegyzés (stb.), és még ilyenkor is elszomorítotok?
• Nem ízlik? Pedig a kedvencedet főztem.
Néhány bonyolultabb kínálási népszokás:
• (A reformétkezés híveinek): Jól van, majd otthon eheted a szárított medveszart (vagyis reformkaját), de itt egyél rendesen!
• (Vegetáriánusnak): Ó, ebbe csak belefőtt egy csülök, de azt majd nem szedem bele a tányérodba…
Rafinált, stratégiailag átgondolt kínálás:
• Szeretitek a kocsonyát/bejglit/halat/akármit? – Nem. – Nem baj, az enyémet meg kell kóstolni!
• Ha rossz, nem kell ám mind megenni, nyugodtan otthagyhatod.
A kínálás tehát népszokás, része a vendégszeretetnek. Az evés-ivás ősi szükségletkielégítés, a teli gyomor jó érzéssel, hálával, örömmel tölti el az embert; azt is, aki adja, azt is, aki elfogadja az ételt.
Vannak erőteljesebb kínálások, amelyeket már tukmálásnak tekinthetünk:
• Eszel rendesen, te gyerek, olyan sovány vagy. Változata: De sovány vagy, kisfiam. Eszel te rendesen? További változata: Iszol te rendesen?
• Egyél, fiam, csúnya, aki sovány.
Az ivásra buzdításnak külön formulái vannak (ezekről majd máskor), most csak az evés közbeni (szesz)ivásra való figyelmeztetést mutatom be:
• Igyál, ne gondolja az étel, hogy a kutya ette meg. (A kutya ugyanis csak vizet iszik.)
Illetve a halas ételek közbeni kínálás:
• A hal úszni szeret. (Ha halat evett az ember, utána bort kell innia.) Változatai: Azt gondolja a hal, hogy ökör ette meg, Nem szereti a hal a harmadik vizet, Veszedelmes a hal a harmadik vízben, Átkozott a hal a harmadik vízben.
Az evés végén pedig megelégedett megjegyzés (fiúnak): Most nézel ki jól, kisfiam; (lánynak) Kezdesz már asszonynak kinézni.
További erőteljes tukmálások:
• Tessék, egyél valamit. Főztem húslevest, gulyást, pörköltet, nokedlit, meg egy kis lecsót! Egyél, kislányom, alig ettél. Nem eszel még egy kis hókiflit? Na, jöhet még egy kis rétes? Uzsonnára van egy kis puding meg aludttejes prósza. Olyan a hátad, mint Afrika… Mitől vagy ilyen gebe?
Panaszáradat a másik oldalról: A nagyiknak annál szebb az unoka, minél kövérebb. Etetnek, hogy azután ledagizhassanak. Ha kétajtós szekrény lennék, a nagymamám akkor is tukmálná a kaját. (internetes gyűjtés)
Ha a kínálás-tukmálás nem sikeres, akkor jön a kérdés:
• De mi a baj?
Az emberek elkerülő nyelvi stratégiákat találnak ki a kínálás-tukmálás elutasítására, hiszen a nyílt elutasítás (Nem kérek!) bántó lenne.
• Már tele a hasam.
• Egy falatot sem tudok már enni.
• Köszönöm, nem kérek.
• Nagyon jól néz ki, de már nem bírok többet enni.
• Már kétszer vettem!
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.