2022. augusztus 17., 08:26
Nyelvi barangolások (67.)
Sokszor megtréfál bennünket Hatvan város neve. Akkor még inkább, ha éppen hatvan percet késnek a vonatok.
• Hatvan és Balassagyarmat között hatvan percet késnek a vonatok.
De vigyázni kell a következő közlekedési hírrel is, mert a szavaknak általában több jelentésük van:
• A Könyves Kálmán körút és az Üllői út kereszteződésében kertészek végzik a dolgukat…
Téli nyelvi vicc, amikor a medve elvben alszik, de már nincs így. Erdélyben hallom, hogy a medve télen sem alszik, mert talál magának elegendő élelmet a falvakban, városokban. Sőt, ma már nemcsak Erdélyben, de a Felvidéken is, a Börzsönyben is, a Gödöllői-dombvidéken is…, és hamarosan a Rákóczi úton is:
• A medve nem vész el, csak átalukál.
Átalakul helyet átalukál, a jelenség neve: hangrendi csere, ami bármikor megeshet, ha belegabalyodunk a kiejtésbe. Valószínűleg a nyelvkeletkezéskor is nagy felhajtóerő lehetett. Az állatoknál maradva egy játékos, sorrendi helycserés (kiazmusnak mondjuk tudományosan) szerkezet:
• szarvasokat láttak Eger közelében, vagy egereket láttak Szarvas közelében
Nem hagyható itt ki a névcserén (ugyancsak kiazmuson) alapuló vicc:
• Kisfiú sír az utcán. Odamegy hozzá egy járókelő: Miért sírsz, kisfiam? – Azért, mert a szüleim leküldtek kolbászért, és nem tudom, hogy mit mondtak: Gyula, hozz csabait, vagy Csaba, hozz gyulait? – Mi sem egyszerűbb ezt eldönteni, hogy hívnak, kisfiam? – Gáborka.
A Mi a különbség? típusú viccek legújabb darabja egy mesteri nyelvi szembeállítás.
• Mi a különbség az alagút és a fizetés között? – Az alagutat fúrják, a fizetést faragják, az alagútból ki lehet jönni, a fizetésből nem…
Még korábbi a bejelentés, igazi hivatalos nyelvi köntösben:
• A fogyasztási célú hal áfája csökken.
Vajon milyen a nem fogyasztási célú hal? Bulgakov jut eszembe: másodlagos frissességű hal… És ott van a használati meleg víz is. Följegyzem az új szólásokat. A legújabb:
• Ez az ember is rákönyökölt a közhelygenerátorra…
Mondják arra, aki sok közhelyet használ. Kártyásoktól hallottam, nyelvi vicc:
• magyar kártya: piros ász, tök ász, kolb ász, plajb ász…
Erről is egy újabb nyelvi, sőt nyelvtani vicc juthat eszünkbe.
• Kisfiam, mondj három ikes igét! – Eszik, iszik, trafik.
Gyakran hallani a panaszt: csökken az oktatás színvonala. Egy pedagógus megválaszolta: Hozott anyagból dolgozunk.
Ezt megerősítendő jegyeztem fel az egyik iskolában a következő méltatlankodást, aminek természetesen nyelvi következménye kell hogy legyen. Tehát: át kellene nevezni az érdemjegyeket:
• Mi értelme van a 4-est jónak nevezni? Legtöbbünknek a 2-es is jó.
A műsorvezetők, bemondók réme a nyelvtörő. Néhány újabb:
• szecsuáni síncsiszolók, tűzzsonglőr
Egy közéleti személyiség igen belegabalyodott a következő szerkezetbe, talán ő maga találta ki: papi pedofília. Ha már ilyesmit találnak ki, akkor javasolható az alapforma gyakorlásra:
• Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.
Vagy egy valóságos nyelvtörő:
• Szív- és szájsebész-asszisztensre sincs szükség Sepsiszentgyörgyön.
No meg a Moszkvics-slusszkulcs sem akármilyen nyelvi feladat:
• Luxusmoszkvicskisbusz-slusszkulcs
Egy parányi tévedés:
• Csak azért hívtalak fel, hogy megmondjam: szeretlek. – De kérem, ez a Kőbányai Sörgyár! – Tudom.
Egy születő közmondást értem tetten:
• A férfiak számára legfontosabbak a p betűvel kezdődő szavak: pénz, pozíció, Premier League, pia. És hol marad a politika meg a prosztata?
És persze a pocak. Egy büszke pocakos férfi mondta: Nem a legyek hordták össze!
Régebben hallottam, de még nem adtam tovább. Kosztolányi után szabadon: Ezt az adomát az utókornak adom át. Tehát: miért kell a pocak?
• Előírás, hogy védőtetőt kell emelni a műemlékek fölé…
Beleborzongok, amikor elhaladok Somogyban egy felirat mellett: élménylőtér. Van már élményfalu, élményfőzde, most meg élménylőtér. Vajon miért kell ennyire erőltetni az élmény előtagot? Igekötőink sajátosan viselkednek, no de ennyire: – Hazajöttél? – Meg. Változata, de csak bizonyos életkor felett: – Felkérhetlek táncolni? – Meg.
Egy utas halál komolyan, szinte megrettenve kérdezi meg a légiutas-kísérőt az óceán felett: – Miért álltunk meg?
Ennél ismertebb repülősvicc: A légiutas-kísérő megkérdezi: Kedves utasaink, van közöttük olyan, aki tud repülőgépet vezetni?
Nem egészen véletlenül idekapcsolnék néhány mai választ arra a kérdésre, hogy miért szeretne nálunk dolgozni:
• Mert anyám küldött. Okostelefonra kell a pénz. Úgy tudom, itt nem kell megszakadni a melóban…
Nagyon kell vigyázni a menetlevélben foglaltak nyelvi megfogalmazására, mert könnyen így járhatunk nemzetközi vagy helyi fuvarozásban.
• Rendőr: Magyarázatot kérek! Az mondta, dzsemet szállít, a menetlevélen jam szerepel, a teherautón pedig lekvár van…
Hogyan foglalhatnám össze mindezt? A medve nem vész el, Szarvas és Eger, Gyula és Csaba, az alagút és a fizetés nem összecserélhető. A repülő nem áll meg az óceán felett. Dolgoznak a szecsuáni síncsiszolók. El ne vesszen a luxusmoszkvicskisbusz-slusszkulcs, mert akkor nem tudjuk kimondani, és akkor nem fogjuk megtalálni. A kertészek pedig végzik a dolgukat. Egyébként pedig dzsem, jam és lekvár van. Elhaladtunk az élménylőtér mellett. Elmondhatjuk: élmény volt.
