Tárnok Zoltán egyik elbeszélése az albérlőről szól: „Végérvényes albérlő lett belőle. Megbízható időközönként változtatja a színhelyeket, s ha valaki pontosabban tudja felidézni a helyszűkét, a tűzfalra néző szobák részvétlen kopárságát, az minden bizonnyal az idevágó irodalmat is tanulmányozta.” De talán a „végérvényes albérlőnek” is jól jöhet a mostani nyelvi magyarázat. Meg a kezdőknek is, akik az albérletkeresésnél nem akarnak „koppanni”. Ezért bemutatom a magyar nyelv új változatát, a lingua foditot, azaz az albérletnyelvet. Ennek legfőbb sajátossága a szavak jelentésének korlátozása vagy éppen megfordítása.
Kezdjük az épülettel! A régi építésű ház valószínűleg az összedőlés határán áll. A műemlék ház még ennél is rosszabb körülményeket sejtet. Valószínűleg világháborús vagy ’56-os bombatalálatok nyomát viseli magán. A mediterrán hangulatú lakásnak rosszak a nyílászárói, párás, és valószínűleg a tetőn becsurog a víz. Az újszerű lakás egészen biztosan nem új. Olyan, mint a reggeli ital, ami nem tej, csak tejszerű. Az újszerű lehet akár ötvenéves is. Az új lakás – régi. A vadonatúj lakás is lehet többéves. A felújított lakás annyit jelent: kifestett, esetleg maszekban javítgatott. Hogy mikor és hogy, az továbbra is kérdés.
A lakás életkorára vonatkozó jelzők tehát megközelítőleg a következőket jelentik:
régi építésű vagy műemlék ház = nagyon régi, akár romos is lehet
újszerű = régi, legalább ötvenéves
új = régi, de nem annyira
vadonatúj = többéves
A polgári lakás kifejezés a nagy belmagasságra utalhat. Ezek között van galériázott; ez akár jó is lehet, de előfordulhat, hogy hozzászorulsz a plafonhoz.
Milyen lehet a lakás bútorozottsága a hirdetésekben? Ha azt írják, hogy bútorozott, akkor részben bútorozott, ha részben bútorozott szerepel, akkor valószínűleg üres. Ágyat és szekrényt magadnak kell szerezni. A bútorozatlan lakás nem pusztán üres, hanem talán még a falai is hiányoznak. Az igény szerint bútorozott lakás a legnagyobb kérdés: ebben az esetben kaphatsz is bútort, meg nem is, de mindenképpen ki kell fizetned. Az egybenyíló szobák megjelölés arra utalhat, hogy egy nagy szoba van kétfelé választva, s albérlőtársad minden szusszanását hallani fogod. A garzonlakás nagyon kicsi. A stúdiólakásnál pedig már nincs is kisebb. A panorámás lakásból ki tudsz nézni, bár lehet, hogy tűzfalra. (Ne feledd, a tengerparti szállodákat is úgy hirdetik, hogy kilátás a tengerre vagy a másik, olcsóbb oldal a tropical view, utóbbi egy négysávos autópályára és szemétdombra néz.) A körbenapozott lakás legalábbis azt jelenti, hogy nincsenek benne függönyök, a ragyogóan napos pedig azt, hogy olykor, két ház között betéved egy napsugár. A déli fekvésű lakásban nem tudsz majd megmaradni légkondicionáló nélkül, az északi fekvésűben… Ilyet valószínűleg nem hirdetnek, hiszen Magyarországon nincs északi fekvésű lakás, ahogy nincs vizes lakás, zajos lakás, magas rezsijű lakás sem. Tehát csak alacsony rezsijű lakás van, ami jobb esetben akkor alacsony, ha nem kapcsolsz villanyt és nem fűtesz. Olyan, mint a passzív lakás: ha nem laksz benne, elég olcsó. A barátságos lakás valamilyen ízléstelen festést takar, a fiatalos lakás lelakott, másként: igénytelen, a diákoknak ideális lakás annyira lelakott, hogy már nincs mit lelakni benne, tehát a tulajdonos nem félti, viheted a haverokat, bulizhattok. Ettől persze még nem lesz olcsó, és benne lehet a szomszédoktól egy följelentés. Ha a lakás igényes, akkor parketta helyett talán járólappal van (házilagosan) burkolva. Kisigényű vagy igénytelen albérlet nálunk nem található.
Ha klasszikus bútorokkal berendezett lakást kínálnak, akkor az jószerével lomtalanításon összeszedett holmikkal lehet tele. Ugyanezt jelentheti a retrobútor is: béna karosszék és lyukas fürdőkád, utóbbi ágynak használatos. Ha modern bútorokkal hirdetik, akkor azok a legolcsóbban beszerezhetők, lötyögnek és rögtön szétesnek. A fiatalos bútor: műanyag szék, műanyag asztallal. Ha az albérlet gépiesített, akkor egy kávéfőzőre számíts, de a szó mosógépet vagy működő vasalót nem biztos, hogy takar.
Nem mellékes az albérlet elhelyezkedése sem. A legtöbb albérlet zöldövezetben van, ilyenkor az ablakból kihajolva látnod kell legalább egy csenevész ültetett fát, bár lehet, hogy időközben már kiszáradt. Az albérlet előkertes jelzője körülbelül egyméteres földdarabot jelent a járda és a ház között, ahová a kutyasétáltatók előszeretettel vezetik állataikat – pontosan az ablak alá, ahonnan a zöldövezetet és az előkertet bámulod. Bulinegyedben rendszerint nem hirdetnek albérletet, de ha mégis, akkor az nyílt, őszinte beszéd: csak akkor vedd ki, ha éjjel bulizol vagy dolgozol, és ha nappal sem akarsz aludni.
Albérleteink állandó jelzője még: a csendes. A hangulatos, csendes mellékutca rendszerint kutyaürülékes és macskavizeletes, a járdán pedig autók parkolnak, hogy ne tudd eltolni a babakocsit. Apropó: kisgyermekes házaspárnak nem nagyon hirdetnek, tehát, ha megteheted, ne áruld el, hogy jön a baba, ha pedig már megvan, titkold a végtelenségig.
A csendesség fokozatai körülbelül így határozhatók meg:
csendes = talán egy kicsit csendes (például hajnalban, a szemetesek érkezése előtt)
viszonylag csendes = egyáltalán nem csendes
tömegközlekedéssel jól elérhető = busz, villamos lehet a közelben, esetleg megálló az ablak előtt, vagy egy mentő- vagy tűzoltóállomás, vagyis: zajos
A biztonságos környék szinte biztos, hogy (élet)veszélyes. Ha arra utalnak, hogy a parkolás a környéken ingyenes, akkor valószínűleg nincs parkolóhely. Arra nem fognak utalni, hogy nincs parkolóhely, hiszen, mint tudjuk, nálunk ilyen nem fordulhat elő.
A hirdetésekben összetett, bonyolult formulákkal is lehet találkozni. Ilyenkor a már említett jelentéseket kell összerakni, de az is lehet, hogy új, harmadik jelentés körvonalazódik. Komoly nyelvi magyarázatot érdemel például az, hogy: a lakás bútorozatlan, de reprezentatív… Ilyenkor érdemes nyelvész szakértőhöz fordulni.
Nemrégiben az egyetemi negyedben egy hirdetésre lettem figyelmes:
• „Kiadó szoba egyetemistának vagy intelligens embernek.”
Az intelligens emberekkel jó lesz vigyázni, mert hátha értik az albérletnyelvet!
Szóval beszéljen belőlem az olvasó, egyrészt mert állítólag az olvasónak mindig igaza van (nincs, de nála van az ítélet joga és az író pénze, tehát hízelegjünk emígyen), másrészt mert mi más lehetne egy irodalmi múzeum főigazgatója mint olvasó. Ez a dolga, főállású olvasóként gondozza a magyar irodalmat, és lásd első pont.
A forgalmas utcák, aluljárók ma már nem a rikkancsoktól, azaz a harsány újságárusoktól, hanem a handabandázóktól, az ordítva mobiltelefonozóktól, esetleg a zenés hittérítőktől zajosak. Nem volt mindig így. Száz éve a pesti utcák a rikkancsoktól voltak hangosak:
Egy ideje, akármerre fordul az ember a média bozótosában, a mesterséges intelligencia bukkan elő a bokorból. Hol diadalittas, hol ámuldozó, hol sápítozó hangfekvésben száll az ének a ChatGPT-ről. Hogy most már az MI. (Szokjunk hát az új és egyre gyakoribb rövidítésekhez és mozaikszavakhoz!) nem csak a régi helyén, a mennyiségtani műveletek és a műszaki teremtés birodalmában válik lassacskán egyeduralkodóvá, hanem a kommunikáció egyre gyomosabb mezején is.
A húsvét – a keresztény liturgia szerint – a nagyböjt utáni időszak, a feltámadás és a megváltás örömünnepe. A húsvéthétfő viszont már a mulatozások – népi szokások és játékok – egyvelegét képezi, amelynek napjainkban – sajnálatos módon – a gyakorlott formája kevésbé él – sokkal inkább a rá való emlékezés, a vízbevető hétfők újraelbeszélése, és nem annak megélése lesz meghatározó.
A megfeszítettség a keresztény ember erős tudati tapasztalata, a test meggyötrésének – s mint ilyen az ember meggyötrésének – legrettenetesebb képzete, a legszörnyűbb halálnem, amely a Megváltónak is kijutott, talán épp ezért az egyetlen lehetőség, hogy saját életünk és az Ő élete között közös pontra leljünk, közösséget vállaljunk a halálban.
Húsvét szombatján már a 19. században is kezdetét vette a Jézus Krisztus feltámadására való megemlékezés, ünnepélyes egyházi sereg vonult végig Pest-Buda utcáin, s amelyet aztán másnap, a vasárnapi templomjárás követett. A zsibongó kávéházak és boltok, amelyek általában telis-tele voltak emberekkel, erre a napra elhalkultak, kulcsra zárták kapuikat, s mindenki buzgó imádságba kezdett valamelyik városi szentegyházban.
Tízévesen, az egykori Pajtás újságban jelent meg első kis írásom, amely a mátrafüredi Bene-vár fölfedezéséről szólt. Szüleimmel a mátrafüredi üdülőben nyaraltunk, és egy nap édesapámmal a sűrű bozóttal benőtt várromot megkerestük, és nem félve a kullancsoktól, bejártuk, lerajzoltuk. Azóta a várromot kibontották, kicsit konzerválták, bárki megtekintheti.
Marc Delouze, a magyar költészet francia fordítóinak doyenje 1978 óta rendszeresen részt vesz a magyar kultúra franciaországi terjesztésében. Átfogó magyar költészeti antológiát állított össze és fordított franciára, éveken át több folyóiratokban közölt magyar versfordításokat, 5-6 magyar tárgyú prózakötetet adott ki, magyar költőket hívott meg az általa irányított Parvis poétiques (Költészet köztereken) elnevezésű fesztiválokra.