Nyelvi barangolások (35.)
Sokan neheztelnek a bolti eladókra, a gyorséttermi személyzetre, hogy nem eléggé udvariasak. Pedig talán el sem hisszük, hogy mennyi pontatlan rendelésből, meghatározásból kell kihámozniuk az értelmet, és mennyi olcsó tréfához, jópofáskodáshoz kell jó képet vágniuk.
Vajon mi lehet?
• valériás cukor
• színes paprika
• kinder buheró, sőt: kinder guanó
• zacskós pezsgő
• flitter tea
• epres kalimpó
• maci ízű méz
• lókeksz
• karbonella szósz
• reakciós sonka
• maceráló sajt
• cukorbeteg télapó
• ásványmentes szénsav
Valamire azért emlékeztet:
• piramisus és zselléres szaloncukor
• pingvin tea
• exhumált kenyér
• kanember sajt
• pepa, sőt feka sajt
• csokis kroasszony
• csepi innivaló
• csigabiga tészta
• sörétes tészta
• majomméz
• szalmonellás felvágott
• sertés taraj vagy karja
• őrült bors
Ott vannak az egyéni igények:
• Olyan kólát kérek, amit meg lehet inni.
Nem tudható, hogy a sörfajták sajátos neve népetimológiás, avagy puszta tréfa:
• baldogos sör
• hejnekem sör
• arany átok sör
Persze, mint ős-kőbányai, azért én is tudom mondani: kőbányai villámgyors. Illetve a vilmoskörte-pálinkára: villamoskörte.
Sejtjük, hogy egy túlzott nyelvújító veszhetett el abban, aki efféléket kért:
• sistergős botra fagyó
• eldobható szőrlehúzó
A nyelvújítást sokan szokták efféle nyelvi borzadályokkal jellemezni és leértékelni, holott a tipikusan hangoztatott nyelvi szörnyűségek éppenséggel nem nyelvújítási kifejezések, hanem valódi, írói nyelvi tréfák:
• gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
• nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
• egyen-billengészeti körduplány (kerékpár)
• megkönnyebbülészeti körguggolda (árnyékszék)
• orrfuvolászati négyzetrongy (zsebkendő)
A nyelvi szörnyszülöttek után menjünk át egy másik boltba, mert ott is vannak furcsa kérések:
• vízlemosó
• muflonsütő
• hónaljgátló spré
• korpamentes sampon
• makkendő
És az vesse rájuk az első követ, aki még nem mondott hasonlót.
Az olcsó tréfálkozásra egy nagyon közismert, agyonhasznált példa a gyorséttermi rendelésnél:
• - Itt fogyasztja vagy elviszi? – Nem itt, hanem az asztalnál leülve.
S ehhez kell jó képet vágni, naponta százszor. Vagy egy másik örök nyelvi tréfa a fizetésnél.
• Érintős vagy bedugós?
Ez már komoly odafigyelést igényel, egy fórumon így vélekednek róla:
• Hú ez kemény, én már sokszor voltam ebben a helyzetben, s mindig igyekeztem elkerülni, hogy olyat mondjak: dugjuk be, pedig nem is gondoltam semmi rosszra.
• Tőlem mindig azt kérdezik: bedugós vagy érintős? Ezt nem lehet félreérteni. Bár nekem már mindegy.
• Remekül mutatja ez a nyelvi játék a magyar nyelv rugalmasságát. Rossz az, aki rosszra gondol!
• A hétköznapi tréfálkozás jókedvet okoz, ez pedig nagyon pozitív dolog. Arra kell csak vigyázni, hogy mikor alkalmazzuk, ne sértsünk meg másokat! Ezek közül némelyik átlépi ezt a határt, bár minden ilyen megnyilatkozás beszédhelyzet függvénye. Talán a fiatalok között kevésbé okoz félreértést, kellemetlenséget, de az idősebbekkel illendőnek kell lenni.
Látvánnyal, zenével, mozgással, szöveggel elvarázsoló darab a Nemzetiben. Kezdjük a látvánnyal: egy alulról nézhető, eldőlt csarnok, néha tükrökkel, tükröződéssel megbolondítva, melynek fekvő, olykor kiemelkedő oszlopain játszódnak a jelenetek (Numen/For Use, díszlettervező közösség – Ivana Jonke). (Talán a karzatról látszik a legteljesebben.) Felfordult világ? Nem normális fizikai valóságában, a talpán állva szemlélhető, hanem eldőlve és alulról. Ahonnan minden más. Vagy éppen a csak az embert jellemző, és leginkább a művészet által tudatosított nézőpontváltást mutatja?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is.
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.
Múlik… múlik a múltunk… Velünk is, persze, amit magunkkal viszünk el belőle. A múltról való tudásunkkal… azzal, amit egyedül mi tudhatunk róla… Mert mindenki másként látja és másként éli meg, mindenki más-más vonatkozását ismeri. S mi, akik időlegesen marad(hatt)unk még, nemcsak a távozók hiányával, hanem azzal a tudással is szegényebbek leszünk, amit életükben már nem volt módjuk átadni nekünk.
Michael Ende úgy tartja, a fantázia, az új világok teremtésének képessége az, ami megkülönbözteti az embert minden más élőlénytől. A mesterséges intelligenciák (AI) megjelenése után arra voltam kíváncsi, hogy mennyire rendelkeznek a chatbotok e kizárólag emberinek tartott attribútummal. Azt tapasztaltam, hogy egyikük sem tud saját világot létrehozni vagy saját kombináció mentén világok fúzióját megteremteni. Közben viszont furábbnál furább helyzetekbe kerültem, és kaptam halálos fenyegetést is.
A minap Tőzsér Árpád 2002-es naplóját olvasgattam (A kifordított ember című, 2013-as kötetében), melyben az azóta sajnálatos módon már rég abbamaradt somorjai disputáról – a szlovákiai magyar irodalomkritika és irodalom ezen reményteljesen indult fórumáról – ír. Pontosabban annak sorozatnyitó, 2002. december 14-i vitanapjáról, melynek Az élő szlovákiai magyar írásbeliség volt a címe és központi témája.
Andekdotázó nemzet vagyunk. A folkloristáknak nem volt nehéz dolguk anekdotákat gyűjteni. Jókai Mór elméleti írásokat is megjelentetett ezzel kapcsolatban, valamint anekdotagyűjteményt is kiadott. De utalhatunk Tóth Béla (A magyar anekdotakincs I–VI), Békés István (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs, A világ anekdotakincse) ez irányú munkásságára vagy éppen Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalom címmel összegyűjtött irodalmi anekdotáira.
Az anekdota szó eredeti (görög) jelentése: kiadatlan, vagyis megjegyzésre, megörökítésre nem méltó apró esemény. Ezzel szemben a mindennapokban, a folklórban és az irodalomban (a magyar irodalomban különösen) nagy szerepe van az anekdotának és társműfajainak: az adomának, élcnek (viccnek), trufának, tréfás hiedelemtörténetnek, falucsúfolónak, novellamesének, ostobaördög-mesének, memorátnak, viccnek, igaztörténetnek, népijóslás-történetnek.