Nyelvi barangolások (35.)
Sokan neheztelnek a bolti eladókra, a gyorséttermi személyzetre, hogy nem eléggé udvariasak. Pedig talán el sem hisszük, hogy mennyi pontatlan rendelésből, meghatározásból kell kihámozniuk az értelmet, és mennyi olcsó tréfához, jópofáskodáshoz kell jó képet vágniuk.
Vajon mi lehet?
• valériás cukor
• színes paprika
• kinder buheró, sőt: kinder guanó
• zacskós pezsgő
• flitter tea
• epres kalimpó
• maci ízű méz
• lókeksz
• karbonella szósz
• reakciós sonka
• maceráló sajt
• cukorbeteg télapó
• ásványmentes szénsav
Valamire azért emlékeztet:
• piramisus és zselléres szaloncukor
• pingvin tea
• exhumált kenyér
• kanember sajt
• pepa, sőt feka sajt
• csokis kroasszony
• csepi innivaló
• csigabiga tészta
• sörétes tészta
• majomméz
• szalmonellás felvágott
• sertés taraj vagy karja
• őrült bors
Ott vannak az egyéni igények:
• Olyan kólát kérek, amit meg lehet inni.
Nem tudható, hogy a sörfajták sajátos neve népetimológiás, avagy puszta tréfa:
• baldogos sör
• hejnekem sör
• arany átok sör
Persze, mint ős-kőbányai, azért én is tudom mondani: kőbányai villámgyors. Illetve a vilmoskörte-pálinkára: villamoskörte.
Sejtjük, hogy egy túlzott nyelvújító veszhetett el abban, aki efféléket kért:
• sistergős botra fagyó
• eldobható szőrlehúzó
A nyelvújítást sokan szokták efféle nyelvi borzadályokkal jellemezni és leértékelni, holott a tipikusan hangoztatott nyelvi szörnyűségek éppenséggel nem nyelvújítási kifejezések, hanem valódi, írói nyelvi tréfák:
• gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony)
• nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő)
• egyen-billengészeti körduplány (kerékpár)
• megkönnyebbülészeti körguggolda (árnyékszék)
• orrfuvolászati négyzetrongy (zsebkendő)
A nyelvi szörnyszülöttek után menjünk át egy másik boltba, mert ott is vannak furcsa kérések:
• vízlemosó
• muflonsütő
• hónaljgátló spré
• korpamentes sampon
• makkendő
És az vesse rájuk az első követ, aki még nem mondott hasonlót.
Az olcsó tréfálkozásra egy nagyon közismert, agyonhasznált példa a gyorséttermi rendelésnél:
• - Itt fogyasztja vagy elviszi? – Nem itt, hanem az asztalnál leülve.
S ehhez kell jó képet vágni, naponta százszor. Vagy egy másik örök nyelvi tréfa a fizetésnél.
• Érintős vagy bedugós?
Ez már komoly odafigyelést igényel, egy fórumon így vélekednek róla:
• Hú ez kemény, én már sokszor voltam ebben a helyzetben, s mindig igyekeztem elkerülni, hogy olyat mondjak: dugjuk be, pedig nem is gondoltam semmi rosszra.
• Tőlem mindig azt kérdezik: bedugós vagy érintős? Ezt nem lehet félreérteni. Bár nekem már mindegy.
• Remekül mutatja ez a nyelvi játék a magyar nyelv rugalmasságát. Rossz az, aki rosszra gondol!
• A hétköznapi tréfálkozás jókedvet okoz, ez pedig nagyon pozitív dolog. Arra kell csak vigyázni, hogy mikor alkalmazzuk, ne sértsünk meg másokat! Ezek közül némelyik átlépi ezt a határt, bár minden ilyen megnyilatkozás beszédhelyzet függvénye. Talán a fiatalok között kevésbé okoz félreértést, kellemetlenséget, de az idősebbekkel illendőnek kell lenni.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.