Dr. Balázs Géza:  Friss szólásaink

2022. augusztus 03., 09:35
Németh István: Enyém a vár
Nyelvi barangolások (65.)

 A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
• Aki á-t mond, mondjon bé-t is: ha belefogunk valamibe, folytassuk is, és viseljük tetteink következményeit.
• A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: egyik fél sem veszít a dolgon semmit.
• Minden nagykapu mellett van egy kiskapu: a hivatali, törvényi előírások megkerülésével (esetleg megvesztegetéssel) is lehet érvényesülni.
• Sötétben minden tehén fekete: sötétben nem lehet a külseje alapján megítélni semmit és senkit.
• A tehenet előbb etetni kell, és csak utána lehet fejni: előbb beruházni kell valamibe, hogy az később hasznot hozzon.
Hogy közmondásaink egy része mennyire nemzetközi, a következő példákkal jellemezném (nagyszerű gyűjteményeket állított össze ebben a témakörben Paczolay Gyula):
• Magyar: Jobb félni, mint megijedni.
• Latin: Praemonitus – praemunitus.
• Spanyol: Hombre prevenido/precavido/apercipido vale por dos.
• Francia: Un homme averti en vaut deux.
• Német: Gewartner Mann (Wer gewarnt ist) ist halb gereitet. Vagy: Besser furchtsam als unvorsichtig.
• Angol: Forewarned – forearmed. Vagy: Better safe than sorry.
Sejthető, látható, hogy vannak régi közmondások, amelyek vagy azonos tapasztalatból, vagy átvételből (vándorközmondás) keletkeztek. De ma is születnek találó, frappáns mondások, amelyek elkezdenek terjedni, és azután vagy megmaradnak, vagy nem. A közmondások kezdetben mindig egy emberhez kapcsolódnak, ha megmarad a megfogalmazó (kitaláló)–szöveg kapcsolata, akkor szállóigeként tartjuk számon. Ám sokszor megszakad ez a kapcsolat, és akkor még a folklorista sem tudja, hogy „ki fia, borja” (kinek a leszármazottja) az adott nyelvi jelenség. Gyűjtésemben nemcsak szabályos közmondások szerepelnek, hanem afféle bonmot-k, szarkasztikus, frappáns mondatok, szállóigeszerű bölcsességek, aforizmák, amelyek elszakadva alkotójuktól már közmondásként terjednek, közmondásként is értelmezhetők. Lássunk néhányat friss gyűjtésemből: hétköznapi beszélgetésekből, valamint a világhálón elém ugró mai folklórmegnyilvánulásokból. Véleményözönben élünk. Egyre többen érzik úgy – és erre a világháló adta lehetőség is megvan –, hogy véleményükkel állandóan jelen legyenek. Pedig:
• A vélemény az, ami mindenkinek van, és senkit sem érdekel: nem szükséges mindig véleményt nyilvánítani.
• A világot a példád fogja meghatározni, nem a véleményed: a véleménynél többet ér a példamutatás.
• Ha mindenki csak akkor szólna, ha mondanivalója van, az emberiség elveszítené a beszédkészségét: alapvetően kevés a mondanivalónk, de mindig beszélünk.
Akár klasszikus közmondásnak is tekinthetjük a következőt:
• Amikor az élet becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat: nem szabad elkeseredni, ha nem sikerült valami.
Gyakori közmondástéma az életkor:
• Nem vagyunk öregek, akkor sem, ha a személyi igazolvány mást mutat: az ember fiatalabbnak érezheti magát a valódi koránál.
• A hatvan az új ötven: egy egész közmondássorozat alakult ki az életkor viszonylagossá tételére.
Az átvitt értelmű házinyúl már korábbi közmondásokban is szerepelt, de a folklór törvényszerűségei szerint továbbmondták:
• Házinyúlra nem lövünk: (figyelmeztetés) rokoni vagy munkahelyi körhöz tartozó nővel nem szabad kikezdeni, szerelmi viszonyba keveredni.
• Házinyúlra nem lövünk, csak ha támad: az előző figyelmeztető közmondás megkérdőjelezése.
Azok a leginkább mai, tehát új közmondások, amelyek egyértelműen utalnak a változó világra (család, oktatás, munkába állás):
• Régen az apukáknak három-négy gyerekük volt, ma a gyerekeknek három-négy apukájuk van.
• Légy az a felnőtt, akire gyermekként szükséged lett volna.
• Harminc éve a szülő tudta, hogy mi való a gyereknek, ma a reklám előtt kiírják: 12 éven aluliaknak nem ajánlott.
• Harminc éve tülekedtünk az egyetemért, ma az egyetem tülekedik a hallgatókért.
• Az interaktív tábla a frontális oktatást erősíti.
• Az információk nagy része, amelyeket az egyetemen tanítanak, egy éven belül elavul.
• Munkahelyet keres, nem munkát.
Pedagógusmondásnak is tekinthetnék a következők (magam is tanárok körében jegyeztem fel):
• A tevékenységorientált diák nem teljesíteni akar, hanem tevékenységre ötöst kapni.
Konkrétan a közlekedésre, KRESZ-re utaló új közmondások:
• Ha az összes KRESZ-szabályt betartanák, megállna a forgalom.
• Egy elsőbbség csak akkor elsőbbség, ha megadják.
A mai folklór gyakran él a különböző humorformákkal, így a közmondásokban is:
• Azoknak, akik nem tudják elválasztani a munkát és a magánéletet: mun-ka, ma-gán-élet.
• Két dolog kell ahhoz, hogy külföldön jól érezzük magunkat: 1. külföldön legyünk, 2. jól érezzük magunkat.
A humor forrása az abszurd vagy egy ismert közmondás továbbalkotása, továbbmondása:
• Már előző életemben sem hittem az reinkarnációban (újjászületésben).
• Nagy ember lehetett Túró Rudi, hiszen róla is elneveztek valamit.
• Nyugalom, a hosszú élet ritka: rájátszás a Nyugalom a hosszú élet titka közmondásra.
Utalás a tehetségre:
• Nagy embernek nagy az árnyéka.
• A csúcson csak keveseknek van hely.
Végül néhány olyan közmondáskezdemény, amely még nem közmondás, de hamarosan az lehet belőle:
• Minden évben csak időt kérek karácsonyra…
• Nagyon sokat kell tanulnod, hogy rájöjj, nem tudsz semmit se.
• Vigyázz, hogy gondolkodol, mert életedet a gondolataid formálják.
• Volt időszak, hogy azért imádkoztál, amid most van. Néha észre sem vesszük, hogy Isten meghallgatta imánkat és cselekedett. Adj ma hálát azért, amid van.