A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
• Aki á-t mond, mondjon bé-t is: ha belefogunk valamibe, folytassuk is, és viseljük tetteink következményeit.
• A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: egyik fél sem veszít a dolgon semmit.
• Minden nagykapu mellett van egy kiskapu: a hivatali, törvényi előírások megkerülésével (esetleg megvesztegetéssel) is lehet érvényesülni.
• Sötétben minden tehén fekete: sötétben nem lehet a külseje alapján megítélni semmit és senkit.
• A tehenet előbb etetni kell, és csak utána lehet fejni: előbb beruházni kell valamibe, hogy az később hasznot hozzon.
Hogy közmondásaink egy része mennyire nemzetközi, a következő példákkal jellemezném (nagyszerű gyűjteményeket állított össze ebben a témakörben Paczolay Gyula):
• Magyar: Jobb félni, mint megijedni.
• Latin: Praemonitus – praemunitus.
• Spanyol: Hombre prevenido/precavido/apercipido vale por dos.
• Francia: Un homme averti en vaut deux.
• Német: Gewartner Mann (Wer gewarnt ist) ist halb gereitet. Vagy: Besser furchtsam als unvorsichtig.
• Angol: Forewarned – forearmed. Vagy: Better safe than sorry.
Sejthető, látható, hogy vannak régi közmondások, amelyek vagy azonos tapasztalatból, vagy átvételből (vándorközmondás) keletkeztek. De ma is születnek találó, frappáns mondások, amelyek elkezdenek terjedni, és azután vagy megmaradnak, vagy nem. A közmondások kezdetben mindig egy emberhez kapcsolódnak, ha megmarad a megfogalmazó (kitaláló)–szöveg kapcsolata, akkor szállóigeként tartjuk számon. Ám sokszor megszakad ez a kapcsolat, és akkor még a folklorista sem tudja, hogy „ki fia, borja” (kinek a leszármazottja) az adott nyelvi jelenség. Gyűjtésemben nemcsak szabályos közmondások szerepelnek, hanem afféle bonmot-k, szarkasztikus, frappáns mondatok, szállóigeszerű bölcsességek, aforizmák, amelyek elszakadva alkotójuktól már közmondásként terjednek, közmondásként is értelmezhetők. Lássunk néhányat friss gyűjtésemből: hétköznapi beszélgetésekből, valamint a világhálón elém ugró mai folklórmegnyilvánulásokból. Véleményözönben élünk. Egyre többen érzik úgy – és erre a világháló adta lehetőség is megvan –, hogy véleményükkel állandóan jelen legyenek. Pedig:
• A vélemény az, ami mindenkinek van, és senkit sem érdekel: nem szükséges mindig véleményt nyilvánítani.
• A világot a példád fogja meghatározni, nem a véleményed: a véleménynél többet ér a példamutatás.
• Ha mindenki csak akkor szólna, ha mondanivalója van, az emberiség elveszítené a beszédkészségét: alapvetően kevés a mondanivalónk, de mindig beszélünk.
Akár klasszikus közmondásnak is tekinthetjük a következőt:
• Amikor az élet becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat: nem szabad elkeseredni, ha nem sikerült valami.
Gyakori közmondástéma az életkor:
• Nem vagyunk öregek, akkor sem, ha a személyi igazolvány mást mutat: az ember fiatalabbnak érezheti magát a valódi koránál.
• A hatvan az új ötven: egy egész közmondássorozat alakult ki az életkor viszonylagossá tételére.
Az átvitt értelmű házinyúl már korábbi közmondásokban is szerepelt, de a folklór törvényszerűségei szerint továbbmondták:
• Házinyúlra nem lövünk: (figyelmeztetés) rokoni vagy munkahelyi körhöz tartozó nővel nem szabad kikezdeni, szerelmi viszonyba keveredni.
• Házinyúlra nem lövünk, csak ha támad: az előző figyelmeztető közmondás megkérdőjelezése.
Azok a leginkább mai, tehát új közmondások, amelyek egyértelműen utalnak a változó világra (család, oktatás, munkába állás):
• Régen az apukáknak három-négy gyerekük volt, ma a gyerekeknek három-négy apukájuk van.
• Légy az a felnőtt, akire gyermekként szükséged lett volna.
• Harminc éve a szülő tudta, hogy mi való a gyereknek, ma a reklám előtt kiírják: 12 éven aluliaknak nem ajánlott.
• Harminc éve tülekedtünk az egyetemért, ma az egyetem tülekedik a hallgatókért.
• Az interaktív tábla a frontális oktatást erősíti.
• Az információk nagy része, amelyeket az egyetemen tanítanak, egy éven belül elavul.
• Munkahelyet keres, nem munkát.
Pedagógusmondásnak is tekinthetnék a következők (magam is tanárok körében jegyeztem fel):
• A tevékenységorientált diák nem teljesíteni akar, hanem tevékenységre ötöst kapni.
Konkrétan a közlekedésre, KRESZ-re utaló új közmondások:
• Ha az összes KRESZ-szabályt betartanák, megállna a forgalom.
• Egy elsőbbség csak akkor elsőbbség, ha megadják.
A mai folklór gyakran él a különböző humorformákkal, így a közmondásokban is:
• Azoknak, akik nem tudják elválasztani a munkát és a magánéletet: mun-ka, ma-gán-élet.
• Két dolog kell ahhoz, hogy külföldön jól érezzük magunkat: 1. külföldön legyünk, 2. jól érezzük magunkat.
A humor forrása az abszurd vagy egy ismert közmondás továbbalkotása, továbbmondása:
• Már előző életemben sem hittem az reinkarnációban (újjászületésben).
• Nagy ember lehetett Túró Rudi, hiszen róla is elneveztek valamit.
• Nyugalom, a hosszú élet ritka: rájátszás a Nyugalom a hosszú élet titka közmondásra.
Utalás a tehetségre:
• Nagy embernek nagy az árnyéka.
• A csúcson csak keveseknek van hely.
Végül néhány olyan közmondáskezdemény, amely még nem közmondás, de hamarosan az lehet belőle:
• Minden évben csak időt kérek karácsonyra…
• Nagyon sokat kell tanulnod, hogy rájöjj, nem tudsz semmit se.
• Vigyázz, hogy gondolkodol, mert életedet a gondolataid formálják.
• Volt időszak, hogy azért imádkoztál, amid most van. Néha észre sem vesszük, hogy Isten meghallgatta imánkat és cselekedett. Adj ma hálát azért, amid van.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.