Nyelvi barangolások (63.)
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt, ismételgetett közmondássá válásukat. Az említett műfajokból, jelenségekből talán a koan szorul alaposabb magyarázatra (nincs is benne az idegen szavak szótáraiban):
· a koan (kóan) olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során
Az Üzenet a szerzőkhöz című Fodor Ákos-szállóige így hangzik (és így terjed a közösségi hálón):
· Sérelmeket nem őrzök meg és nem küldök vissza!
A mondat rájátszás a lapok impresszumaiban gyakran szereplő intő szövegre: Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Míg az eredeti szöveg már eléggé idejétmúlt (mi a kézirat, ki küld ma egy szerkesztőségnek kéziratot?), anakronisztikus (ha a kéziratot nem őrzik meg, akkor hogyan bizonyítják utólag, hogy a cikket ki írta?), ráadásul gőgös és fennhéjázó, a Fodor Ákos-i szállóige finom, humánus, végtelenül bölcs. Minden lehetősége megvan arra, hogy valódi közmondássá váljon.
Másik ehhez hasonló, egy gyakori hirdetésszövegre rájátszó költői szöveg:
· Életjelet / adok-veszek! (Apróhirdetés)
A kötött nyelvi formák (állandósult szókapcsolatok vagy frazémák) torzítása népi humorforrás. Egy példa a mai folklórból:
· Jön még kutyára teherautó.
· Aki árt mond, mondjon bért is.
Sok írónk, költőnk, így Fodor Ákos is él a közmondás-változtatás, -torzítás lehetőségével:
· Amit ma letehetsz, ne cipeld holnapig! (Közmondásváltozat)
Alighanem bármelyik közmondásgyűjteménybe fölvehetnénk a következő aforizmákat, ha nem tudnánk, hogy Fodor Ákostól származnak. Így tehát „csak” szállóigeként tarthatjuk számon őket:
· Úgy beszélj, hogy tudd: / szavaid mély nyomokat / hagyhatnak benned! (Figyelmeztetés)
· Szerelem az, ha / ébredned is jó azzal, akivel alszol. (Axióma)
· ki nem vigasztal / meg, mikor megbántottad, az nem is szeret. (Axióma)
· van, mikor tisztább / eltörni egy tányért, mint / elmosogatni (Házassági emlékmű)
Vannak Fodor Ákos-szövegek, amelyek az örkényi egyperces felé tartanak, mint ez is:
· Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy- / istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú / világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra. / Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint. (Hirdetés)
De vannak más Fodor Ákos-rövidszövegek, amelyek elindulhatnának a közmondássá válás útján (a szövegek versnek születtek, ezért a tagolójelet betettem a verssorok végére):
· Szabadság az, ha / megválaszthatom: kitől / és mitől függjek. (Axióma)
· A szeretésen kívül / minden emberi / tett: romépítés (Axióma)
· Gyanúba fogjuk a Tökéletest, / és magyarázgatjuk az Elfogadhatatlant. (Ecce homo)
„Olvasói vannak, olvasatai alig”. Halmai Tamás elemző kötetében rövid, egyoldalas esszékben magyarázza a verseket. Erről a tömör bölcsességről például ezt írja (még tovább rövidítve az eleve rövid szöveget): „A két sor párhuzamos mondattana gondolatritmust idéz elő. A nagy T és E betűk kiemelnek… Ez az egyetlen mondatnyi maxima/axióma/aforizma talán nem is vers, de bizonyosan költészet… A jó és a rossz között nem a józan tudat, inkább a tudattalan öncsalás szokott választani – rosszul… A dualitás konfliktusos metafizikai teréből egyetlen kiút lehet talán: elfogadni az Elfogadhatatlant… Elfogadni, tökéletesen: ha szavakkal nem is, szellemiségével talán erre biztat Fodor Ákos kétsorosa.” Egy másik kétsoros kapcsán:
· Nagyon figyelj, mert a világot / teszed is azzá, aminek látod. (Metaopika)
Ráolvasásszerű mágia ez a rímes, ritmusos kétsoros, írja Halmai Tamás: „A felütést adó felszólítás legalábbis kétértelmű: »Nagyon figyelj« (1) arra, amit mondok; (2) a világra (és magadra, és a szemedre). A kettős intelem tovább rétegződik, ha a kérést a végsőkig vesszük komolyan, s visszaírjuk magára a versre: hiszen van-e, ami tisztább tekintetet kíván, mint egy világ-látás fontosságát tudatosító mű?... Ez már valóban »metaoptika«; már-már harmadik szemet igénylő misszió.”
A Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája Fodor Ákos-versestjét így ajánlja: „Az, hogy valaki a legnépszerűbb, mindig gyanakvásra ad okot. Ki dönti el, minek alapján, és mit áldozott fel az illető népszerűsége érdekében? Fodor Ákos (1945–2015) esetében minden bizonnyal nem az a legérdekesebb, hogy miközben húsz-egynéhány könyve többnyire csekély visszhangot keltett, páratlanul népszerű a Facebookot használók körében - ezrével lelhetők föl a tőle származó idézetek –; az teszi hallatlanul izgalmassá ezt, hogy ő maga soha, semmilyen formában nem volt jelen ezen a közösségi fórumon. […] Mivel Fodor Ákos kivonta magát az irodalmi életből, sem azt a bizalmat, sem azt az elismerést nem kapta meg, amely megillette volna. Nem elismerésért írt, hanem mert írnia kellett. Becsületből, tisztességből, elhivatottságból. Aki napokig gondolkodik tizenhét szótagon – ami csak a legjelentősebbek merészsége –, az valamit nagyon komolyan vesz. Magát a költészetet”.
Az óvónők (óvodapedagógusok) egyik konferenciáján is idézték az egyik Fodor Ákos-verset (szállóigévé vált aforizmát), amelyben összefonódik világkép és nyelvtan, egyszerre tekinthető filozófiának és gyakorlati életprogramnak:
· 3 negatív szó: nincs / semmi / baj
Próbálják ki: mondják gyakran, mantraszerűen, ha valami fáj.
Apró zsebkönyv a Fodor Ákos negyven versét miniesszével értelmező Halmai Tamás-kötet. Egyaránt alkalmas üres pillanatokban való elgondolkodásra, egyszersmind egész életre szóló útravalónak. Benne kell lennie valódi és elképzelt tarisznyánkban. (IKU-Tár 6., Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2018.)
