Nyelvi barangolások (63.)
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt, ismételgetett közmondássá válásukat. Az említett műfajokból, jelenségekből talán a koan szorul alaposabb magyarázatra (nincs is benne az idegen szavak szótáraiban):
· a koan (kóan) olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során
Az Üzenet a szerzőkhöz című Fodor Ákos-szállóige így hangzik (és így terjed a közösségi hálón):
· Sérelmeket nem őrzök meg és nem küldök vissza!
A mondat rájátszás a lapok impresszumaiban gyakran szereplő intő szövegre: Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Míg az eredeti szöveg már eléggé idejétmúlt (mi a kézirat, ki küld ma egy szerkesztőségnek kéziratot?), anakronisztikus (ha a kéziratot nem őrzik meg, akkor hogyan bizonyítják utólag, hogy a cikket ki írta?), ráadásul gőgös és fennhéjázó, a Fodor Ákos-i szállóige finom, humánus, végtelenül bölcs. Minden lehetősége megvan arra, hogy valódi közmondássá váljon.
Másik ehhez hasonló, egy gyakori hirdetésszövegre rájátszó költői szöveg:
· Életjelet / adok-veszek! (Apróhirdetés)
A kötött nyelvi formák (állandósult szókapcsolatok vagy frazémák) torzítása népi humorforrás. Egy példa a mai folklórból:
· Jön még kutyára teherautó.
· Aki árt mond, mondjon bért is.
Sok írónk, költőnk, így Fodor Ákos is él a közmondás-változtatás, -torzítás lehetőségével:
· Amit ma letehetsz, ne cipeld holnapig! (Közmondásváltozat)
Alighanem bármelyik közmondásgyűjteménybe fölvehetnénk a következő aforizmákat, ha nem tudnánk, hogy Fodor Ákostól származnak. Így tehát „csak” szállóigeként tarthatjuk számon őket:
· Úgy beszélj, hogy tudd: / szavaid mély nyomokat / hagyhatnak benned! (Figyelmeztetés)
· Szerelem az, ha / ébredned is jó azzal, akivel alszol. (Axióma)
· ki nem vigasztal / meg, mikor megbántottad, az nem is szeret. (Axióma)
· van, mikor tisztább / eltörni egy tányért, mint / elmosogatni (Házassági emlékmű)
Vannak Fodor Ákos-szövegek, amelyek az örkényi egyperces felé tartanak, mint ez is:
· Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy- / istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú / világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra. / Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint. (Hirdetés)
De vannak más Fodor Ákos-rövidszövegek, amelyek elindulhatnának a közmondássá válás útján (a szövegek versnek születtek, ezért a tagolójelet betettem a verssorok végére):
· Szabadság az, ha / megválaszthatom: kitől / és mitől függjek. (Axióma)
· A szeretésen kívül / minden emberi / tett: romépítés (Axióma)
· Gyanúba fogjuk a Tökéletest, / és magyarázgatjuk az Elfogadhatatlant. (Ecce homo)
„Olvasói vannak, olvasatai alig”. Halmai Tamás elemző kötetében rövid, egyoldalas esszékben magyarázza a verseket. Erről a tömör bölcsességről például ezt írja (még tovább rövidítve az eleve rövid szöveget): „A két sor párhuzamos mondattana gondolatritmust idéz elő. A nagy T és E betűk kiemelnek… Ez az egyetlen mondatnyi maxima/axióma/aforizma talán nem is vers, de bizonyosan költészet… A jó és a rossz között nem a józan tudat, inkább a tudattalan öncsalás szokott választani – rosszul… A dualitás konfliktusos metafizikai teréből egyetlen kiút lehet talán: elfogadni az Elfogadhatatlant… Elfogadni, tökéletesen: ha szavakkal nem is, szellemiségével talán erre biztat Fodor Ákos kétsorosa.” Egy másik kétsoros kapcsán:
· Nagyon figyelj, mert a világot / teszed is azzá, aminek látod. (Metaopika)
Ráolvasásszerű mágia ez a rímes, ritmusos kétsoros, írja Halmai Tamás: „A felütést adó felszólítás legalábbis kétértelmű: »Nagyon figyelj« (1) arra, amit mondok; (2) a világra (és magadra, és a szemedre). A kettős intelem tovább rétegződik, ha a kérést a végsőkig vesszük komolyan, s visszaírjuk magára a versre: hiszen van-e, ami tisztább tekintetet kíván, mint egy világ-látás fontosságát tudatosító mű?... Ez már valóban »metaoptika«; már-már harmadik szemet igénylő misszió.”
A Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája Fodor Ákos-versestjét így ajánlja: „Az, hogy valaki a legnépszerűbb, mindig gyanakvásra ad okot. Ki dönti el, minek alapján, és mit áldozott fel az illető népszerűsége érdekében? Fodor Ákos (1945–2015) esetében minden bizonnyal nem az a legérdekesebb, hogy miközben húsz-egynéhány könyve többnyire csekély visszhangot keltett, páratlanul népszerű a Facebookot használók körében - ezrével lelhetők föl a tőle származó idézetek –; az teszi hallatlanul izgalmassá ezt, hogy ő maga soha, semmilyen formában nem volt jelen ezen a közösségi fórumon. […] Mivel Fodor Ákos kivonta magát az irodalmi életből, sem azt a bizalmat, sem azt az elismerést nem kapta meg, amely megillette volna. Nem elismerésért írt, hanem mert írnia kellett. Becsületből, tisztességből, elhivatottságból. Aki napokig gondolkodik tizenhét szótagon – ami csak a legjelentősebbek merészsége –, az valamit nagyon komolyan vesz. Magát a költészetet”.
Az óvónők (óvodapedagógusok) egyik konferenciáján is idézték az egyik Fodor Ákos-verset (szállóigévé vált aforizmát), amelyben összefonódik világkép és nyelvtan, egyszerre tekinthető filozófiának és gyakorlati életprogramnak:
· 3 negatív szó: nincs / semmi / baj
Próbálják ki: mondják gyakran, mantraszerűen, ha valami fáj.
Apró zsebkönyv a Fodor Ákos negyven versét miniesszével értelmező Halmai Tamás-kötet. Egyaránt alkalmas üres pillanatokban való elgondolkodásra, egyszersmind egész életre szóló útravalónak. Benne kell lennie valódi és elképzelt tarisznyánkban. (IKU-Tár 6., Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2018.)
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.
A magyar tájon barangolva, hallgatva az emberek beszédét, beindul az ember felfedező ösztöne, hiszen szinte mindig fölfigyelhetünk eddig észre nem vett, le nem jegyzett és nem elemzett nyelvi sajátosságokra. Nem is létezik ennél nagyobb öröm és siker az antropológus nyelvész számára.