Nyelvi barangolások (63.)
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt, ismételgetett közmondássá válásukat. Az említett műfajokból, jelenségekből talán a koan szorul alaposabb magyarázatra (nincs is benne az idegen szavak szótáraiban):
· a koan (kóan) olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során
Az Üzenet a szerzőkhöz című Fodor Ákos-szállóige így hangzik (és így terjed a közösségi hálón):
· Sérelmeket nem őrzök meg és nem küldök vissza!
A mondat rájátszás a lapok impresszumaiban gyakran szereplő intő szövegre: Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Míg az eredeti szöveg már eléggé idejétmúlt (mi a kézirat, ki küld ma egy szerkesztőségnek kéziratot?), anakronisztikus (ha a kéziratot nem őrzik meg, akkor hogyan bizonyítják utólag, hogy a cikket ki írta?), ráadásul gőgös és fennhéjázó, a Fodor Ákos-i szállóige finom, humánus, végtelenül bölcs. Minden lehetősége megvan arra, hogy valódi közmondássá váljon.
Másik ehhez hasonló, egy gyakori hirdetésszövegre rájátszó költői szöveg:
· Életjelet / adok-veszek! (Apróhirdetés)
A kötött nyelvi formák (állandósult szókapcsolatok vagy frazémák) torzítása népi humorforrás. Egy példa a mai folklórból:
· Jön még kutyára teherautó.
· Aki árt mond, mondjon bért is.
Sok írónk, költőnk, így Fodor Ákos is él a közmondás-változtatás, -torzítás lehetőségével:
· Amit ma letehetsz, ne cipeld holnapig! (Közmondásváltozat)
Alighanem bármelyik közmondásgyűjteménybe fölvehetnénk a következő aforizmákat, ha nem tudnánk, hogy Fodor Ákostól származnak. Így tehát „csak” szállóigeként tarthatjuk számon őket:
· Úgy beszélj, hogy tudd: / szavaid mély nyomokat / hagyhatnak benned! (Figyelmeztetés)
· Szerelem az, ha / ébredned is jó azzal, akivel alszol. (Axióma)
· ki nem vigasztal / meg, mikor megbántottad, az nem is szeret. (Axióma)
· van, mikor tisztább / eltörni egy tányért, mint / elmosogatni (Házassági emlékmű)
Vannak Fodor Ákos-szövegek, amelyek az örkényi egyperces felé tartanak, mint ez is:
· Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy- / istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú / világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra. / Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint. (Hirdetés)
De vannak más Fodor Ákos-rövidszövegek, amelyek elindulhatnának a közmondássá válás útján (a szövegek versnek születtek, ezért a tagolójelet betettem a verssorok végére):
· Szabadság az, ha / megválaszthatom: kitől / és mitől függjek. (Axióma)
· A szeretésen kívül / minden emberi / tett: romépítés (Axióma)
· Gyanúba fogjuk a Tökéletest, / és magyarázgatjuk az Elfogadhatatlant. (Ecce homo)
„Olvasói vannak, olvasatai alig”. Halmai Tamás elemző kötetében rövid, egyoldalas esszékben magyarázza a verseket. Erről a tömör bölcsességről például ezt írja (még tovább rövidítve az eleve rövid szöveget): „A két sor párhuzamos mondattana gondolatritmust idéz elő. A nagy T és E betűk kiemelnek… Ez az egyetlen mondatnyi maxima/axióma/aforizma talán nem is vers, de bizonyosan költészet… A jó és a rossz között nem a józan tudat, inkább a tudattalan öncsalás szokott választani – rosszul… A dualitás konfliktusos metafizikai teréből egyetlen kiút lehet talán: elfogadni az Elfogadhatatlant… Elfogadni, tökéletesen: ha szavakkal nem is, szellemiségével talán erre biztat Fodor Ákos kétsorosa.” Egy másik kétsoros kapcsán:
· Nagyon figyelj, mert a világot / teszed is azzá, aminek látod. (Metaopika)
Ráolvasásszerű mágia ez a rímes, ritmusos kétsoros, írja Halmai Tamás: „A felütést adó felszólítás legalábbis kétértelmű: »Nagyon figyelj« (1) arra, amit mondok; (2) a világra (és magadra, és a szemedre). A kettős intelem tovább rétegződik, ha a kérést a végsőkig vesszük komolyan, s visszaírjuk magára a versre: hiszen van-e, ami tisztább tekintetet kíván, mint egy világ-látás fontosságát tudatosító mű?... Ez már valóban »metaoptika«; már-már harmadik szemet igénylő misszió.”
A Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája Fodor Ákos-versestjét így ajánlja: „Az, hogy valaki a legnépszerűbb, mindig gyanakvásra ad okot. Ki dönti el, minek alapján, és mit áldozott fel az illető népszerűsége érdekében? Fodor Ákos (1945–2015) esetében minden bizonnyal nem az a legérdekesebb, hogy miközben húsz-egynéhány könyve többnyire csekély visszhangot keltett, páratlanul népszerű a Facebookot használók körében - ezrével lelhetők föl a tőle származó idézetek –; az teszi hallatlanul izgalmassá ezt, hogy ő maga soha, semmilyen formában nem volt jelen ezen a közösségi fórumon. […] Mivel Fodor Ákos kivonta magát az irodalmi életből, sem azt a bizalmat, sem azt az elismerést nem kapta meg, amely megillette volna. Nem elismerésért írt, hanem mert írnia kellett. Becsületből, tisztességből, elhivatottságból. Aki napokig gondolkodik tizenhét szótagon – ami csak a legjelentősebbek merészsége –, az valamit nagyon komolyan vesz. Magát a költészetet”.
Az óvónők (óvodapedagógusok) egyik konferenciáján is idézték az egyik Fodor Ákos-verset (szállóigévé vált aforizmát), amelyben összefonódik világkép és nyelvtan, egyszerre tekinthető filozófiának és gyakorlati életprogramnak:
· 3 negatív szó: nincs / semmi / baj
Próbálják ki: mondják gyakran, mantraszerűen, ha valami fáj.
Apró zsebkönyv a Fodor Ákos negyven versét miniesszével értelmező Halmai Tamás-kötet. Egyaránt alkalmas üres pillanatokban való elgondolkodásra, egyszersmind egész életre szóló útravalónak. Benne kell lennie valódi és elképzelt tarisznyánkban. (IKU-Tár 6., Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2018.)
Petőfi huszonhat és fél évében túlontúl sok dolog szerfelett különös. Az egyik közülük a nyelvhasználata. Kifejezési eszköztára a mindennapok természetes beszédét követi. Természetes gondolkodás, szókimondó kifejezés, keresetlen szavak. Montaigne szavai juthatnak eszünkbe:
„Kiváló írók kezében különös-szépen izzik a nyelv. Nem halmozzák az új, maguk készítette szavakat, hanem a saját szótárukat juttatják új árnyalatokra, óvatosan és sok leleménnyel.”
(Esszék, III. 5. – Bajcsa András fordítása.)
Ezt írja egy elemző:
A nagyvárosok alapvetően liberálisok.
Az én nyelvérzékem szerint: liberálisak lenne a helyes. A liberálisok a személyek, a liberálisak pedig egy tulajdonság (az értelmező kéziszótár szerint ezek a melléknévi jelentések: 1. (politikai értelemben) A liberalizmust valló, 2. (pejoratív értelemben) Túlságosan engedékeny.
Látvánnyal, zenével, mozgással, szöveggel elvarázsoló darab a Nemzetiben. Kezdjük a látvánnyal: egy alulról nézhető, eldőlt csarnok, néha tükrökkel, tükröződéssel megbolondítva, melynek fekvő, olykor kiemelkedő oszlopain játszódnak a jelenetek (Numen/For Use, díszlettervező közösség – Ivana Jonke). (Talán a karzatról látszik a legteljesebben.) Felfordult világ? Nem normális fizikai valóságában, a talpán állva szemlélhető, hanem eldőlve és alulról. Ahonnan minden más. Vagy éppen a csak az embert jellemző, és leginkább a művészet által tudatosított nézőpontváltást mutatja?
• A gyerekem nem akar húst enni. Mivel helyettesíthetném? – Kutyával! A kutyák szeretik a húst!
Ilyen tréfás szövegek kerülnek elém a közösségi médiában, nagy a hahota, mert érteni vélik ezeket a hibásan fogalmazott mondatokat, de azért bennük van a félreértés lehetősége is. A félreértés oka: a rejtőzködő, bujkáló alany. Kezdő példánkban az első tagmondat alanya az őz, azt gondolnánk (mivel nem jelenik meg újabb alany), hogy akkor a második tagmondaté is.
„Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot.
Múlik… múlik a múltunk… Velünk is, persze, amit magunkkal viszünk el belőle. A múltról való tudásunkkal… azzal, amit egyedül mi tudhatunk róla… Mert mindenki másként látja és másként éli meg, mindenki más-más vonatkozását ismeri. S mi, akik időlegesen marad(hatt)unk még, nemcsak a távozók hiányával, hanem azzal a tudással is szegényebbek leszünk, amit életükben már nem volt módjuk átadni nekünk.
Michael Ende úgy tartja, a fantázia, az új világok teremtésének képessége az, ami megkülönbözteti az embert minden más élőlénytől. A mesterséges intelligenciák (AI) megjelenése után arra voltam kíváncsi, hogy mennyire rendelkeznek a chatbotok e kizárólag emberinek tartott attribútummal. Azt tapasztaltam, hogy egyikük sem tud saját világot létrehozni vagy saját kombináció mentén világok fúzióját megteremteni. Közben viszont furábbnál furább helyzetekbe kerültem, és kaptam halálos fenyegetést is.
A minap Tőzsér Árpád 2002-es naplóját olvasgattam (A kifordított ember című, 2013-as kötetében), melyben az azóta sajnálatos módon már rég abbamaradt somorjai disputáról – a szlovákiai magyar irodalomkritika és irodalom ezen reményteljesen indult fórumáról – ír. Pontosabban annak sorozatnyitó, 2002. december 14-i vitanapjáról, melynek Az élő szlovákiai magyar írásbeliség volt a címe és központi témája.