Dr. Kiss Miklós, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanára több alkalommal küldött nekem kifogásolható nyelvi példákat. Nem mindegyikkel értek egyet teljesen, de közreadom őket, mert lehet, hogy olvasóinknak más lesz a véleménye. Előzetesen csak annyit mondok, hogy a jelenségek egy része a nyelvi változás (jelentésbővülés) eredménye, más része a hevenyészettebb köznyelvi viselkedésből fakad. Természetesen kinek-kinek lehetősége van arra, hogy következetesebb és szabályosabbnak gondolt nyelvi formákat használjon. Idézetek következnek a tanár úr leveléből.
Matematika és fizika szakos tanár vagyok 1982 óta. Tanárként sok éven keresztül érettségi jegyzői feladatokat is elláttam. Már az érettségi eredményrögzítő szoftvernél is nagyon bosszantó volt, hogy a helyesírási hibákért a levonást negatív számmal kellett rögzíteni. Valahogy így: levonás –5. Egy darabig jeleztem, hogy ez matematikailag helytelen, mert a levonás öt. Ha mínusz ötöt vonunk ki, akkor az matematikailag plusz ötöt eredményez. Szerencsére ez zárt rendszer, úgyis főleg tanárok üzemeltetik, valahogy túlélik.
Ezt hallom a rádióban:
• Mínusz húsz százalék árengedmény.
Nem írom, hogy ez logikailag mit jelent. Valamit tenni kell, mert így a logikátlan beszéd a rádió (és általában a média) miatt mintává válik. A másik eset a meteorológiai jelentések kapcsán jut eszembe:
• Ennek a helyzetnek az előnye, hogy a forró napokon is le tud hűlni az éjszakai hőmérséklet, fel tudunk frissülni?
• Vagy: melegszik a hőmérséklet.
Sas Elemér tanár úrnak az ELTE-n 1977-ben tartott általános fizika előadásai óta figyelek erre a jelenségre: lehűlni csak a levegő, a víz tud, a hőmérséklet egy fizikai mennyiség, nem tud lehűlni és persze nem tud melegedni sem. Számos hasonló problémát lehetne felsorolni: csökken valaminek az ára ahelyett, hogy olcsóbb lett az ára. Ott látom a bajt, hogy az efféle nyelvi fordulatok fogalmi zavart eredményeznek, ezzel rongálják a nyelvet és rontják a gondolkodást. A nyelv változhat, a szavak rövidülhetnek, de a nyelvi logikát nem szabad sérteni. A jelzett jelenségek kiküszöbölhetők lennének és talán minimális matematikai, természettudományos műveltséget is terjeszthetnénk vele…
(Megjegyzésem: A köznyelvben nem kérhető számon a tudományos pontosság - ezért elnézőek vagyunk a kockás füzettel kapcsolatban, holott az a matematikában négyzethálós, elfogadjuk a csillaghullást, holott az a csillagászatban meteorhullás, tudomásul vesszük a köznyelvi pontatlanságot a szúnyogcsípés és a darázscsípés kapcsán, holott az szúnyogszúrás és darázsszúrás; és ugyancsak elfogadjuk a talpfa és kapufa megnevezéseket is, holott a talpfák jó része ma már betonból készül, a kapufa pedig fémből.)
Ma reggel a párizsi tudósító, aki egyébként szépen és választékosan beszél, a következőt is mondta:
• Az üzemanyagok ára ismét drágult Franciaországban.
Vagyis ez a logikátlan megfogalmazás már így természetes. Valójában az üzemanyagok drágulnak, és nem az áruk, úgy lenne, helyes, hogy az üzemanyagok ára növekedett, vagy egyszerűen: drágultak az üzemanyagok. Az árnál maradva. Unokáimmal együtt néztem a Nick Jr adását. Közben jött a reklám:
• Olcsó árak az A.-ban.
Korábban még nem mondták be a reklám előtt, hogy 12 éven aluliaknak nem ajánlott. Ez a szöveg valóban nem ajánlható a még egészséges nyelvérzékű embereknek. Árat nem veszünk, árut veszünk. Az áruk lehetnek olcsók, az árak talán alacsonyak, kedvezőek stb.
(Megjegyzésem: Levélíróm idősebb ember – elárulta, hogy unokái vannak. A nyelvi változás itt valóban megtörtént már. Korábban alacsony és magas ár volt, de az olcsó és a drága áru jelzője átvonódott az árra is, tehát nagyon gyakori lett – vigyázat, csak a reklámokban! – az olcsó ár, olyannyira, hogy már a 2003-as értelmező kéziszótárban is ez szerepel: olcsó ár = alacsony ár. Korábban azt is mondták, hogy olcsó pénzen vagy pénzért vásárolt valamit. És van már olcsó siker, olcsó kifogás, olcsó szálloda is. Tehát az olcsó árat már nem érdemes kifogásolni, ettől persze még lehet törekedni a hagyományosabb nyelvhasználatra.)
A történik ige is terjeszkedik, mindenhol képes felbukkanni:
• Nagyobb gondok azért nem történtek.
• Tegnap baleset történt a nyolcas úton.
Szerintem ezt már észre sem veszik a nyelvhasználók, holott jobb lenne így: Nagyobb gondok azért nem voltak. Vagy: Tegnap baleset volt a nyolcas úton. Modorosságból a létigét mindenhol történikre cserélik. Úgy tűnik, ez teljesen általánossá kezd válni.
Ezek a jelenségek elpusztítják a nyelv logikáját. Helyesnek tartjuk, hogy aki idegen nyelvet tanul, például angolul, annak ennél jóval nagyobb finomságokat is tudnia kell. Magyarul is fontos lenne ezekre figyelni.
Megemlítek egy másik jelenséget is: úti cél helyett desztináció, járvány helyett pandémia. Mi szükség van erre?
Nemrég hallottam a rádióban, hogy a Bolyai Önképző Kör kapcsán említette a gyalogosszemináriumot.
(Megjegyzésem: valóban, a Bolyai-körben több egyetemről jövő hallgatók vannak, akik évente egyszer saját témájukról is előadnak – de úgy, hogy azt az utcán járó gyalogos is megértse. Ezért gyalogosszeminárium. Egy szegedi professzor találmánya, mindig el is mondjuk.)
Azt hiszem magfizikus körökben a fogalomnak van előzménye: 1962-ben jelent meg (angolul) a Béta bomlás gyalogosoknak című könyv (Harry J. Lipkin: Beta Decay for Pedestrian, Interscience Publishers, New York; Noth-Holland Publishing Company, Amsterdam). Talán innen származik a gyalogosszeminárium gondolata.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?