Dr. Balázs Géza: Parasztozás

• Paraszt szavunk a társadalomtudományokban nem egyértelműen használt társadalmi kategória. Parasztokon olykor mezőgazdasági termelőket, esetleg csak földműveseket értenek, máskor jobbágyviszonyban élő mezőgazdasági termelőket és azok mezőgazdaságban maradt leszármazottait; találkozunk a parasztoknak a falusiakkal való azonosításával is. „Paraszt” szavunk mint melléknév még számos egyéb jelentést is hordoz. (A Magyar néprajzi lexikon nyomán.)
A paraszt szó tehát legáltalánosabb értelemben a földet művelő, mezőgazdasági munkát végző emberre vonatkozik. Történetileg alkalmazható a feudalizmusban a jobbágyra és a nem nemes személyre. Arany János Toldi című elbeszélő költeményében Laczfi nádor hetykén, félvállról szólítja meg Toldi Miklóst nem tudván nemesi származását:
• „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” / Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra; / De Toldinak a szó szívébe nyilallik, / És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik. / „Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában, / „Hát ki volna úr más széles e határban?/ […] / „Én paraszt? én?” – Amit még e szóhoz gondolt, / Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt…
Toldi Miklós parasztnak tekintése („leparasztozása”) még kétszer visszatér a szövegben:
• Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, / Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
• Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár, / Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”
Tény, hogy a nemesi származás, a kisnemesség, a hétszilvafás nemes élete nem sokban különbözött a parasztokétól, tehát a kisnemes parasztnak is kinézhetett. De vajon miért ez a lenézés? A földműves munka leértékelése? Hiszen mindenki tudja, hogy a mindennapi táplálékunkat a földműves, vagyis a paraszt termeli meg.
A lenézés fakad az egykori osztálykülönbségből – ahogy arra a Toldi idézett sorai is utalnak. Valamint fakad abból a téves „fejlődéseszméből”, hogy a vidéki élet elmaradottabb, a földműves munka alacsonyabbrendű. Ennek eredménye paraszt szavunk jelentésmódosulása, valójában pejorativizálódása, amelynek következtében az alapvetően semleges szó sértő és megalázó tartalmúvá vált (buta paraszt, bunkó paraszt, De nagy paraszt vagy!).
A paraszt szláv jövevényszó a magyarban. Már az óegyházi szlávban is megvolt kettős jelentése: egyszerű, nyílt, őszinte, együgyű. A szláv forma a magyarban eredetiben is fennmaradt (prosztó), de kizárólag negatív jelentésben. De a szláv eredetű paraszttal párhuzamosan élt egy másik szó is: a német eredetű pór, amelynek nem alakult ki (vagy nem maradt fenn) ekkora negatív jelentésköre. Pusztán a pórul jár (felsül, megjárja) szólásunk mutat valamit az egykori jelentésekből (pórul jár ~ úgy jár, mint a paraszt, talán utalás a Dózsa-féle felkelésre). Érdekes, hogy a paraszti munka sok területe megőrződött családnévben (például Marhás, Ökrös, Juhász), de paraszt Paraszt családnevünk nincs, Pór viszont van (a 11. századtól adatolható német eredetű szó jelentése: földműves, paraszt).
A nyelvi adatokból úgy látszik, hogy a szó jelentésének ambivalenciája (kettőssége) régi és más nyelvekben is meglévő jelenség. A városiasodott, posztindusztriális társadalmakra általában jellemző a földművelés és az állattenyésztés lenézése, sőt – mint tudjuk – már az ókori athéniak is megvetették a vidék lakóit, nem fogadták el a beszédüket (nyelvjárásukat). Vagyis a földművelő (jobbágy) jelentés már korábban áttoldódott a faragatlan (bunkó) modorú személyre. A latin rusticus (falusi, földműves, egyszerű, gyámoltalan, egyszerű, otromba) ugyancsak magában foglalja ezt a jelentést. Az angol peasant (paraszt) lehet tanulatlan és durva is. Az angol boor (a holland boer, azaz a dél-afrikai háborúk kapcsán magyarul búr rokona: paraszt, faragatlan, neveletlen, durva) ma főleg az utóbbi (tanulatlan) jelentésekben használatos. (A belőle képzett boorish melléknév viszont már csak a faragatlan jelentéssel bír.) A német Bauernek is van pejoratív jelentése, ennek ellenére a Bauer elfogadott családnév. A román ești un țăran kifejezés körülbelül a „mekkora paraszt vagy” kifejezéssel egyenértékű. A szlovákban ugyancsak pejoratív értelemű: Ty sedlák jeden (Te paraszt). Más szláv nyelvben is megvan a paraszt szó közös pejoratív eleme: egyszerű, közönséges, együgyű, naiv, durva… De vannak ellenpéldák is. A spanyol campesino, labrador, agricultor mindmáig csupán földműves jelentésben él. Ott a bunkóságot, tahóságot a bruto/bruta jelöli. A paraszt lenézésének egy elágazása a sakkjátékban a gyalog parasztnak nevezése, amit a németből vettünk át.
Összegezve: a paraszt szó pejoratív jelentése a paraszti munka kulturális lenézésére mutat. A lenéző parasztozás tehát igen régi keletű és más népeknél, nyelvekben is megfigyelhető. A negatív megbélyegzést a szocializmusban tovább erősíthették a parasztságot sújtó rendelkezések. Ennek következménye, hogy bár hazánk Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, de paraszt senki sem akar lenni.
Pedig a parasztságnak nem jellemzője a tudatlanság – mert a tudatlanság egyáltalán nem foglalkozásfüggő. A paraszt tudása, függetlensége, önfenntartása, önállósága (autonómiája), természetközeli életmódja igazából ma irigyelt tulajdonság lehetne. Van is a paraszti, vidéki életmódnak feltámadó vonzereje. A paraszt szó jelzői előtagként a legtöbb esetben pozitív értéket jelent: parasztház, parasztkenyér, parasztsonka, parasztreggeli, és sok mindent áthat a parasztromantika. Például a sertéstarja parasztosan nem jelent sem durvaságot, sem elmaradottságot, hanem egy nagyon finoman elkészített, kívánatos ételt.
Adjuk vissza az eredeti jelentést! A paraszt, a parasztember egyszerre növénytermesztő, növényvédelmi, élelmiszer-feldolgozó szakember, állatorvos és sok szakmához értő ezermester, kisiparos. És leginkább: hagyományőrző, öntudatos, szabad ember!