Véssey Gábor: A nép I. – Jelbeszéd (olajtempera, karton, 100 × 120 cm, 2008)
Nyelvi barangolások (86.)
Szilveszterkor mindenki törekszik a jó hangulatra, bárcsak így lenne ez egész évben. Ehhez szolgálok most a 2022. évben gyűjtött nyelvi tréfákkal (viccekkel, szólásokkal, sorolókkal). Tartson ki sokáig!
Sok minden múlik a stíluson, akár még egy bankrablás sikere is; de a vicc azt is példázza, hogy ügyelni kell az előre betanult (betáplált) formulaszerű szövegekre:
Egy amerikai bankpénztáros dicsekszik: – Engem nem lehet kirabolni, mert mindig velem van farkaskutyám, és ha azt hallja, hogy fel a kezekkel, akkor máris ugrik. Másnap szomorúan mondja, hogy mégis kirabolták. – De hát hogyan? Nem volt veled a kutyád? – Dehogynem… csak a rabló nem azt mondta, hogy fel a kezekkel, hanem azt, hogy „szíveskedjék átadni a pénzét, különben szétlövöm azt a hájas v…lagát!”
Egy magatartásforma kifigurázása:
- Hölgyeim! Ha már megkedvelték a koffeinmentes kávét és teát, a cukormentes kólát, a nikotinmentes cigarettát, miért nem kedvelik az impotenseket?
Erről eszembe jut egy kávézóbeli valóságos történet: Kérek egy kávét, de koffeinmenteset, laktózmentes tejjel és cukor nélkül. Erre a pincér: – Hozhatok egy üres poharat is.
Nyelvi bravúr a cserealakzat (kiazmus): lehet szó- vagy szókapcsolatcsere, de akár mondatcsere is a tréfa alapja:
* Két nő beszélget: – Ha én kávét iszom, akkor nem tudok aludni. – Én pont fordítva. Ha alszom, nem tudok kávét inni.
Metavicc, vagyis olyan vicc, amely magáról a viccről, jelen esetben az állatvicc műfajáról szól, azzal incselkedik:
* Két béka beszélget: – Te, igaz az, hogyha megcsókol egy királylány, akkor királyfivá változom? – Áh, az csak a hülye mesékben van, amelyekben a békák tudnak beszélni.
Az úgynevezett sorolós viccek között van olyan, amely beszédfordulatot figuráz ki. Pragmatikai viccnek is mondhatnánk, hiszen a nyelvészeti pragmatika tanulsága, hogy minden mondat mögött van egy másik mondat:
- Az embernek három korszaka van: az ifjúság, a felnőttkor és a „remekül nézel ki”.
A következő vicc bonyolultabb nyelvi humor: részben szócsere (üvegtál helyett fatál), részben pedig az új szóhoz tapadó kötőszó (is) adja a humorforrást:
* – Mi a különbség a véletlen és az üvegtál között? – ? – A véletlen lehet fatális.
A fatál is ~ fatális esetében a félreértés alapja a homofónia, vagyis az azonos hangzás, ahogy a következő viccekben is:
* Egy rendőr megállít egy gyereket: Hová mész? – Laposelemér. – Nem a nevedet kérdeztem!
Ebben a kategóriában a magyar nyelvi csúcs egy hármas félreértés: Hogy hívnak, kislány, hová mégy és mi van a kosárkádban? – Esztergomba.
Tipikus szóvicc, egy szó vagy szószerkezet tudatos félreértése, félremagyarázása: Milyen zaj van a konditeremben? – ? – Fitt nesz. És egy másik: Két pösze moszat beszélget: – Milyen cuna piszkosz moszt a tenger! – Cuna, mi!?
A nyelvi félreértés, félrevezetés után a leggyakoribb viccformula a helyzet félreértése, félreértelmezése:
* Az idős néninek a hivatalnok a papír aljára mutat: – Itt tessék aláírni! – Hogy írjam alá? – Hát ahogy a leveleket szokta. A néni elkezdi írni: Sok szeretettel, Nagyi.
* Egy részeg tántorog a pesti utcán, és megállítja a járókelőket: – Tessék mondani, hukk, jól megyek én, hukk, a Keleti felé? – Ha tudja tartani az irányt, akkor igen.
* Ruhaüzletben: Felpróbálhatom azt a ruhát ott a kirakatban? – Persze, de van próbafülkénk is!
A viccek újabb típusa, amelyek az óvatoskodó (politikailag korrekt?) beszédstílust figurázzák ki:
* Ön szerint tehát a vádlott alkoholista? – Ezt nem merem egészen határozottan állítani, de az biztos, ha én konyak lennék, nem érezném magam mellette biztonságban.
A viccműfaj elevenségét mutatja, hogy minden politikai, közéleti aktualitás betolakodik a viccekbe. Sokszor úgy, hogy régi vicceket aktualizálnak:
- Egy fiatal és egy idősebb férfi beszélget. A fiatal izgatottan meséli az idősebbnek, hogy a jövő héten Kijevbe utazik és már nagyon várja a kiküldetést. Hát Józsi bácsi, járt már Kijevben? – Jártam. – És hogy tetszett? – Tudod, nem sokat láttam belőle. Éjszaka volt, a város elsötétítve, mi pedig bombáztuk a pályaudvart.
Az újabb kor terméke a reklámszövegek tréfás kifigurázása. Érdekes módon most a Riga mopeddel kapcsolatos, már több évtizede keletkezett mondókák kerültek elő, mutatva, hogy vannak retróviccek is:
- Riga moped drága kincs, Jó, ha van, de jobb, ha nincs.
- Út mellett akar hálni? Riga mopeddel kell járni.
- Nem szerelt még eleget? Vegyen Riga mopedet!
A vicceket sokszor úgy hitelesítik, hogy megtörtént, valós eset (sztori). Így kering a világhálón a következő tréfás szöveg, amelyben a vakrandi (modern) jelensége is felbukkan:
- Egy történelemtanárral mentem el vakrandizni. A pasi bemutatkozott, és lelkesen újságolta, hogy most épp meg tud hívni egy kávéra, mert nála van az osztálypénz.
A beszédstílust kifigurázó viccek között élen járnak a káromkodás és a nyelvi agresszió tematikájúak, utóbbiak között egész sorozat jött létre (agresszív kismalac):
* A bölcsiben egy anyukának szólt a dadus: – Anyuka, nagyon csúnyán beszél a kisfia, sok ronda szót eltanulnak tőle a többiek. Mire anyuka felháborodva, vérvörös arccal, sértődött képpel odavágja: – Én nem tudom, hogy az a büdös k…rva kölök honnan a p…csából veszi azokat a ronda szavakat, otthon mi sosem beszélünk rondán. Biztos, hogy egy rohadt r… másik kölöktől hallotta itt ebben a tyúk… bölcsődében.
* Az agresszív kismalac biciklizik az erdőben. Véletlenül nekimegy egy fának, és egy hatalmasat esik. Az erdei állatok körésereglenek, és sajnálkoznak: – Jaj, kismalac, nagyon megütötted magad? Nagyon fáj? Mire a kismalac: – Kuss! Én így szoktam leszállni!
A nyelvi viccek sajátos változata az összerántott szóösszetételekkel keletkeztetett szavak. A sorozat úgy kezdődik: Hogy hívják…?
A beszédes fiú – tereferenc.
Nevető öltözék – ruhaha.
Félénk szülő – anyuszi.
Falánk irón – ceruzabál.
Tavaszi sorrend – áprilista.
Párszor hanyag – néhányaveti.
Nesze, itt a kár – vesztessék.
Feltételes állat – hamarha.
Pörgő madár – forgólya.
Hideg filmszínház – mozimankó.
Gúnyolódás pénzről – forintrika.
Hosszúnyakú József – Józsiráf.
Lakótárskábító – szomszédítő.
Vidéki lurkó – megyerek.
Madárszerető boszorkány – kányanya.
Megromlott teve – púposhadt.
Bűnét bánó állat – tevezeklő.
Kiváló nagybácsi – mintata.
Viccként terjesztik, de igazából új, tréfás frazmémák (az első átokformula, a második tréfás mondás, bon mot) is születnek:
- A villamos szabja rád a rövidnadrágodat!
- Nem az én főnököm a legerősebb a világon. Vagy ha igen, miért nem tudja megemelni a fizetésem?
