Szilveszterkor mindenki törekszik a jó hangulatra, bárcsak így lenne ez egész évben. Ehhez szolgálok most a 2022. évben gyűjtött nyelvi tréfákkal (viccekkel, szólásokkal, sorolókkal). Tartson ki sokáig!
Sok minden múlik a stíluson, akár még egy bankrablás sikere is; de a vicc azt is példázza, hogy ügyelni kell az előre betanult (betáplált) formulaszerű szövegekre:
Egy amerikai bankpénztáros dicsekszik: – Engem nem lehet kirabolni, mert mindig velem van farkaskutyám, és ha azt hallja, hogy fel a kezekkel, akkor máris ugrik. Másnap szomorúan mondja, hogy mégis kirabolták. – De hát hogyan? Nem volt veled a kutyád? – Dehogynem… csak a rabló nem azt mondta, hogy fel a kezekkel, hanem azt, hogy „szíveskedjék átadni a pénzét, különben szétlövöm azt a hájas v…lagát!”
Egy magatartásforma kifigurázása:
Erről eszembe jut egy kávézóbeli valóságos történet: Kérek egy kávét, de koffeinmenteset, laktózmentes tejjel és cukor nélkül. Erre a pincér: – Hozhatok egy üres poharat is.
Nyelvi bravúr a cserealakzat (kiazmus): lehet szó- vagy szókapcsolatcsere, de akár mondatcsere is a tréfa alapja:
* Két nő beszélget: – Ha én kávét iszom, akkor nem tudok aludni. – Én pont fordítva. Ha alszom, nem tudok kávét inni.
Metavicc, vagyis olyan vicc, amely magáról a viccről, jelen esetben az állatvicc műfajáról szól, azzal incselkedik:
* Két béka beszélget: – Te, igaz az, hogyha megcsókol egy királylány, akkor királyfivá változom? – Áh, az csak a hülye mesékben van, amelyekben a békák tudnak beszélni.
Az úgynevezett sorolós viccek között van olyan, amely beszédfordulatot figuráz ki. Pragmatikai viccnek is mondhatnánk, hiszen a nyelvészeti pragmatika tanulsága, hogy minden mondat mögött van egy másik mondat:
A következő vicc bonyolultabb nyelvi humor: részben szócsere (üvegtál helyett fatál), részben pedig az új szóhoz tapadó kötőszó (is) adja a humorforrást:
* – Mi a különbség a véletlen és az üvegtál között? – ? – A véletlen lehet fatális.
A fatál is ~ fatális esetében a félreértés alapja a homofónia, vagyis az azonos hangzás, ahogy a következő viccekben is:
* Egy rendőr megállít egy gyereket: Hová mész? – Laposelemér. – Nem a nevedet kérdeztem!
Ebben a kategóriában a magyar nyelvi csúcs egy hármas félreértés: Hogy hívnak, kislány, hová mégy és mi van a kosárkádban? – Esztergomba.
Tipikus szóvicc, egy szó vagy szószerkezet tudatos félreértése, félremagyarázása: Milyen zaj van a konditeremben? – ? – Fitt nesz. És egy másik: Két pösze moszat beszélget: – Milyen cuna piszkosz moszt a tenger! – Cuna, mi!?
A nyelvi félreértés, félrevezetés után a leggyakoribb viccformula a helyzet félreértése, félreértelmezése:
* Az idős néninek a hivatalnok a papír aljára mutat: – Itt tessék aláírni! – Hogy írjam alá? – Hát ahogy a leveleket szokta. A néni elkezdi írni: Sok szeretettel, Nagyi.
* Egy részeg tántorog a pesti utcán, és megállítja a járókelőket: – Tessék mondani, hukk, jól megyek én, hukk, a Keleti felé? – Ha tudja tartani az irányt, akkor igen.
* Ruhaüzletben: Felpróbálhatom azt a ruhát ott a kirakatban? – Persze, de van próbafülkénk is!
A viccek újabb típusa, amelyek az óvatoskodó (politikailag korrekt?) beszédstílust figurázzák ki:
* Ön szerint tehát a vádlott alkoholista? – Ezt nem merem egészen határozottan állítani, de az biztos, ha én konyak lennék, nem érezném magam mellette biztonságban.
A viccműfaj elevenségét mutatja, hogy minden politikai, közéleti aktualitás betolakodik a viccekbe. Sokszor úgy, hogy régi vicceket aktualizálnak:
Az újabb kor terméke a reklámszövegek tréfás kifigurázása. Érdekes módon most a Riga mopeddel kapcsolatos, már több évtizede keletkezett mondókák kerültek elő, mutatva, hogy vannak retróviccek is:
A vicceket sokszor úgy hitelesítik, hogy megtörtént, valós eset (sztori). Így kering a világhálón a következő tréfás szöveg, amelyben a vakrandi (modern) jelensége is felbukkan:
A beszédstílust kifigurázó viccek között élen járnak a káromkodás és a nyelvi agresszió tematikájúak, utóbbiak között egész sorozat jött létre (agresszív kismalac):
* A bölcsiben egy anyukának szólt a dadus: – Anyuka, nagyon csúnyán beszél a kisfia, sok ronda szót eltanulnak tőle a többiek. Mire anyuka felháborodva, vérvörös arccal, sértődött képpel odavágja: – Én nem tudom, hogy az a büdös k…rva kölök honnan a p…csából veszi azokat a ronda szavakat, otthon mi sosem beszélünk rondán. Biztos, hogy egy rohadt r… másik kölöktől hallotta itt ebben a tyúk… bölcsődében.
* Az agresszív kismalac biciklizik az erdőben. Véletlenül nekimegy egy fának, és egy hatalmasat esik. Az erdei állatok körésereglenek, és sajnálkoznak: – Jaj, kismalac, nagyon megütötted magad? Nagyon fáj? Mire a kismalac: – Kuss! Én így szoktam leszállni!
A nyelvi viccek sajátos változata az összerántott szóösszetételekkel keletkeztetett szavak. A sorozat úgy kezdődik: Hogy hívják…?
A beszédes fiú – tereferenc.
Nevető öltözék – ruhaha.
Félénk szülő – anyuszi.
Falánk irón – ceruzabál.
Tavaszi sorrend – áprilista.
Párszor hanyag – néhányaveti.
Nesze, itt a kár – vesztessék.
Feltételes állat – hamarha.
Pörgő madár – forgólya.
Hideg filmszínház – mozimankó.
Gúnyolódás pénzről – forintrika.
Hosszúnyakú József – Józsiráf.
Lakótárskábító – szomszédítő.
Vidéki lurkó – megyerek.
Madárszerető boszorkány – kányanya.
Megromlott teve – púposhadt.
Bűnét bánó állat – tevezeklő.
Kiváló nagybácsi – mintata.
Viccként terjesztik, de igazából új, tréfás frazmémák (az első átokformula, a második tréfás mondás, bon mot) is születnek:
Szóval beszéljen belőlem az olvasó, egyrészt mert állítólag az olvasónak mindig igaza van (nincs, de nála van az ítélet joga és az író pénze, tehát hízelegjünk emígyen), másrészt mert mi más lehetne egy irodalmi múzeum főigazgatója mint olvasó. Ez a dolga, főállású olvasóként gondozza a magyar irodalmat, és lásd első pont.
A forgalmas utcák, aluljárók ma már nem a rikkancsoktól, azaz a harsány újságárusoktól, hanem a handabandázóktól, az ordítva mobiltelefonozóktól, esetleg a zenés hittérítőktől zajosak. Nem volt mindig így. Száz éve a pesti utcák a rikkancsoktól voltak hangosak:
Egy ideje, akármerre fordul az ember a média bozótosában, a mesterséges intelligencia bukkan elő a bokorból. Hol diadalittas, hol ámuldozó, hol sápítozó hangfekvésben száll az ének a ChatGPT-ről. Hogy most már az MI. (Szokjunk hát az új és egyre gyakoribb rövidítésekhez és mozaikszavakhoz!) nem csak a régi helyén, a mennyiségtani műveletek és a műszaki teremtés birodalmában válik lassacskán egyeduralkodóvá, hanem a kommunikáció egyre gyomosabb mezején is.
A húsvét – a keresztény liturgia szerint – a nagyböjt utáni időszak, a feltámadás és a megváltás örömünnepe. A húsvéthétfő viszont már a mulatozások – népi szokások és játékok – egyvelegét képezi, amelynek napjainkban – sajnálatos módon – a gyakorlott formája kevésbé él – sokkal inkább a rá való emlékezés, a vízbevető hétfők újraelbeszélése, és nem annak megélése lesz meghatározó.
A megfeszítettség a keresztény ember erős tudati tapasztalata, a test meggyötrésének – s mint ilyen az ember meggyötrésének – legrettenetesebb képzete, a legszörnyűbb halálnem, amely a Megváltónak is kijutott, talán épp ezért az egyetlen lehetőség, hogy saját életünk és az Ő élete között közös pontra leljünk, közösséget vállaljunk a halálban.
Húsvét szombatján már a 19. században is kezdetét vette a Jézus Krisztus feltámadására való megemlékezés, ünnepélyes egyházi sereg vonult végig Pest-Buda utcáin, s amelyet aztán másnap, a vasárnapi templomjárás követett. A zsibongó kávéházak és boltok, amelyek általában telis-tele voltak emberekkel, erre a napra elhalkultak, kulcsra zárták kapuikat, s mindenki buzgó imádságba kezdett valamelyik városi szentegyházban.
Tízévesen, az egykori Pajtás újságban jelent meg első kis írásom, amely a mátrafüredi Bene-vár fölfedezéséről szólt. Szüleimmel a mátrafüredi üdülőben nyaraltunk, és egy nap édesapámmal a sűrű bozóttal benőtt várromot megkerestük, és nem félve a kullancsoktól, bejártuk, lerajzoltuk. Azóta a várromot kibontották, kicsit konzerválták, bárki megtekintheti.
Marc Delouze, a magyar költészet francia fordítóinak doyenje 1978 óta rendszeresen részt vesz a magyar kultúra franciaországi terjesztésében. Átfogó magyar költészeti antológiát állított össze és fordított franciára, éveken át több folyóiratokban közölt magyar versfordításokat, 5-6 magyar tárgyú prózakötetet adott ki, magyar költőket hívott meg az általa irányított Parvis poétiques (Költészet köztereken) elnevezésű fesztiválokra.